Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-13 / 19. szám
Evangélikus Élet MOZAIK i • . i 2012. május 13. » 15 Célhoz az eszközt Nemrégiben jelent meg egy tanulmány arról, hogy a felhasználók az okostelefonjaikra telepített alkalmazások mekkora hányadát használják. Az okostelefon napjainkra nem sokban különbözik egy rendes számítógéptől. A mérete persze más, és egészen biztosan nem lehet annyira kényelmesen szöveget bevinni rajta, mint egy normál méretű billentyűzeten, de cserébe mindig tudja a tartózkodási helyünket, és érzékeli a mozgást is. Mivel az ilyen készülékekre írt programok gombamód szaporodnak, nem csoda, ha a felhasználók többsége letölti és kipróbálja az érdekesnek tűnőket. Aztán többé nem is néz feléjük. Illetve egészen pontosan a felhasználók 38%-a indítja el még az első hónapban, de egy év elteltével az alkalmazások nagy részét már csak a kipróbálok 4%-a használja. Az interneten már régóta használatban vannak aktivitásra serkentő különféle értesítések. Ha kedvenc közösségi oldalunkra nem jelentkezünk be egy ideig, akkor jó eséllyel kapunk érdeklődő e-mailt arról, hogy vajon minden rendben van-e velünk. A mobilos alkalmazások közvetlenül a készüléken jelenítik meg üzeneteiket, ezért valójában egy idő után hálásak leszünk azért, ha huzamosabb ideig nem akar senki telefonhasználatra késztetni minket. A mindennapos használatban lévő weboldalak és alkalmazások éppen annyira jellemzőek az emberre, mint egyéb szokásai, például hogy melyik tévécsatorna híradóját nézi, vagy melyik újságot olvassa. Napi tevékenységeink során pedig megkülönböztethetjük azokat az oldalakat, amelyeket pusztán információszerzésre használunk, és azokat, amelyekre valamely cél elérése érdekében van szükségünk. Ez utóbbiak esetében jóval hajlamosabbak vagyunk a váltásra, ha egy új piaci szereplő olyan funkcióval rukkol elő, amelyik jobban megfelel a céljainknak. Ha minden jól halad, akkor e sorok írója a lap nyomásának napján kovászos uborkát fog enni. Azt eddig nem tudta, hogy ez a remek savanyúság nemcsak kenyérrel készíthető, hanem burgonyával is, így az év első kovászos uborkája kísérleti darab lesz. A recept a NoSalty.hu nevű „webszakácskönyvből” származik, ahol külön kategória van erre a remek eledelre (http://www.nosalty.hu/receptek/kategoria/savanyusag/kovaszosuborka). Ha ez a recept beválik, akkor a készítőt semmi nem fogja visszatartani attól, hogy feliratkozzon az oldalon található kategóriaértesítőre, amelynek segítségével a rendszer jelezni fogja, ha más receptet küld be valaki ebben a témában. A kovászos uborka elkészítésének napját is rövid gondolkozás előzte meg. Mivel a nagy dunsztosüvegnyi adagot napfényen kell érlelni, ezért a Köpönyeg, hu szolgáltatás segítségével lett kitűzve a művelet időpontja. Az oldal tizenöt napra előre ad időjárásjelzést, így segítségével könnyen felmérhető, hogy meleg vagy csapadékos periódus követke-Ovisolimpia EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence zik-e. Mivel az oldalnak még nincsen saját alkalmazása iPhone-ra, ezért a cikk szerzője a telefonján az Időkép, hu szolgáltatását használja, amely hét-, illetve harmincnapos előrejelzést kínál. Bár ez utóbbi még az előző több tíz év adatainak elemzése mellett is pontatlan lehet, néha jó szolgálatot tesz, ha például előre szeretnénk kiválasztani a kirándulásra leginkább alkalmas hétvégéket. Már korábban is elmondható volt, hogy a felfasználó általában egy típusú feladatra csak egy eszközt használ. Az okostelefonok annyiban változtattak ezen, hogy ez az állítás egyazon platformra igaz. A számítógépen böngészve a kedvenc időjárásoldalunk lehet más, mint amelyet a kézi készülékünkön használunk. Ugyanígy néha kiírhatjuk az izgalmas új receptet egy papírdarabra a monitor előtt, de az is lehet, hogy a konyhapultra helyezett mobilról egy másik oldal ajánlatát böngésszük, miközben adagoljuk is a hozzávalókat. Vajon az ember hite mennyire számít olyan tevékenységnek, amelyet valamely cél érdekében végzünk? Vajon a fenti eszmefuttatás alapján mennyire cserélhetők le egymással a különböző felekezetek weboldalái? Olvassák-e a hívek például egy másik protestáns egyház honlapját csak azért, mert azt kényelmesebb okostelefonon böngészni? Ösztönzésnek nem rossz elképzelni ezt... ■ Nagy Bence Ez évben harmadik alkalommal rendezték meg az országos evangélikus ovisolimpiai játékokat. A csöppségeket megmozgató versenyeket már hagyományosan a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztályának (GYIO) munkatársai készítik elő, ám az óvodák helyben, saját intézményükben bonyolítják le őket. Május 4-én egyházunk húsz óvodájában vehettek részt a gyerekek változatos programokban. A GYIO az ovisolimpia „játékosait" a csoportokban folyó fejlesztőmunkát segítő könyv- és játékcsomaggal jutalmazta. (A fotókat a celldömölki Hajnalcsillag Evangélikus Óvodától kaptuk.) Istenes versek szavalóversenye Tizedik alkalommal rendeztek a Budafoki Evangélikus Egyházközségben szavalóversenyt, amelyen a versenyzők a magyar istenes versek valamelyikével indulhattak. A zsűri elnöke idén is a Kossuth-díjas Kubik Anna színművész volt. Az ez évi verseny különlegessége, hogy a jeles alkalmon már a kerületi selejtezőkből továbbjutott döntősök mutathatták be tudásukat. Annak ellenére, hogy az esemény a középiskolai ballagások napjára esett, szép számban jelentek meg érdeklődők, és hét kerületi iskola tizenegy tanulója mérte össze tudását a budafoki döntőn. A zsűrielnök értékelése szerint az elmúlt évekhez képest jelentős előrelépést jelentett, hogy - a szigorúbb válogatásnak is köszönhetően - már nem voltak szövegtanulási problémák, bizonytalanságok. Kubik Anna kiemelte annak fontosságát, hogy a versmondónak legyen átadni kívánt üzenete, mondanivalója a választott verssel. A szív, az ész, a kommunikációs képesség és a személyes kötődés a versmondásban elengedhetetlen. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Szabolcs Attila, a kerület polgármestere. Az eredményhirdetés során Solymár Gábor lelkész is köszöntötte a résztvevőket, reményét fejezve ki, hogy közelgő nyugdíjazása nem jelenti ennek a szép hagyománynak a végét. A versennyel kapcsolatban az idei rendezvény szervezője, Orbánná Pataki Éva elmondta, hogy az általa vezetett kerületi magyar munkaközösség tevékenyen részt vett a verseny selejtezőinek lebonyolításában. Ennek a munkának köszönhető, hogy idén a budafoki evangélikus templomban valóban a legjobb tanulók mérhették össze tudásukat. ■ Kiss Tamás / Evangélikus.hu EVÉL&LEVÉL Ha bajban vagyunk, az Úr küld segítőket! A baj akkor kezdődött, amikor az érgyógyász megállapította, hogy most nem az erek gyulladtak be, hanem az ízületek az amúgy is fájós lábamban. Kaptam is rá orvosságot, kenceficét meg jó tanácsot, hogy pihentessem. Igen ám, de másnap dolgom volt a városban, hát csak útnak indultam. Kocsival mentem, mivel gyalogolni már nem bírok. El is intéztem a dolgaimat, csak éppen a tankolást hanyagoltam el. Az én kicsi kocsim még befordult az Ady Endre utcába, azután szépen leállt. Csakhogy egyetlen hely sem volt az útszéli parkolósávban. Bekapcsoltam hát az elakadásjelzőt, és vártam, hogy valaki jöjjön a kocsijáért. Úgy fél óra múlva jött is egy fiatalember. Épp indulni akart, amikor odasántikáltam hozzá, és megkértem, hogy ha kiáll, legyen szíves, segítsen betolni az üres helyre az én árva kocsimat. Segített is szívesen, ezúttal is köszönöm neki! Nagy keservesen hazasántikáltam az utca közepéig. Most már csak benzinért kellett volna elmennem, ha bírtam volna. A szomszédok sem voltak otthon, hát felraktam a lábam az ágyra, hogy megpihentessem. Azután elindultam, hogy majd félúton, az orvosi rendelőben megpihenek, és megyek tovább, a Kert utcai benzinkúthoz. Nincs az messze, amikor kocsival megyek, de így nagyon messze volt. A rendelőben szusszanva egy kicsit elmeséltem a doktor úrnak, milyen bajban vagyok, mire ő: „Tessék megvárni, elviszem.” Ugyanis már vége volt a rendelésnek. Leírni sem lehet, milyen boldog voltam, mert a lábam egyre jobban fájt. Elmentünk a benzinért, bele is öntöttük a tankba. A doktor úr még azt is megvárta, elindul-e a kocsim. Neki is köszönöm az önzetlen segítséget! De még nincs vége, mert otthon, ahogy beléptem a garázsba, megbotlottam a küszöbben, és elestem. Sajnos így öregesen az ember már a sima földön is megbotlik. Annyira megrándult a fájós bokám, hogy a szomszédok vittek föl a lépcsőn. Mindenki mondta, hogy hívni kell a mentőt, és be kell menni az ügyeletre, mert jön a húsvét, és akármi is történhetett azzal a dagadt bokámmal. A szomszéd Marika már készen is állt, hogy bekísér, de megpróbáltuk gyógyítgatni. Felpolcoltuk, vizes ruhával borogattuk, és az este egyre közelgett. Megjöttek Sztankó Gyöngyikéék (nyíregyházi evangélikus lelkész - a szerk.), kérdezték, hogy mi volt a balesetin, hát bevallottuk, hogy nem mentünk el. Akkor pedig máris öltözzek - mondták -, mert bevisznek. Lecipeltek, bementünk, és ott is ritka szerencsénk volt, mert még kevesen várakoztak, rögtön sorra kerültünk. Az ügyeletes orvos felküldött az emeletre, a röntgenbe. Gyöngyike becsengetett, nyílt az ajtó, és megjelent az én drága ismerősöm. „Drága Ildikém - örültem meg neki -, hát mi mindig csak itt találkozunk!” Voltam már nála egy borzasztó álltöréssel meg kislábujjtörésekkel. Itt is hamar végeztünk, megígérte, hogy mindjárt leküldi az eredményt az orvosnak. Mire leérkeztünk, tele volt a rendelő betegekkel. Már csak az ajtó mögött tudtam megállni, amíg a doktor úr megnézte a felvételeket és megírta a papírokat. Elmondta, hogy hála Istennek nincs törés. A megrándult bokámra felírt kenőcsöt, vizes borogatást, felpolcolást és három hét pihenést. Még elmentünk a patikába, azután Gyöngyikéék hazahoztak és felcipeltek az emeletre. Nekik is köszönöm! Az Úr áldja meg minden kedves segítőmet! És most itt a húsvét ünnepe. Máskor én szoktam várni minden finomsággal kedves keresztgyermekeimet, testvéreimet, ismerőseimet. Most is meg van szépen terítve a nagy asztal a szép szobában, de most ők hozták nekem a finom húsvéti eledeleket. Köszönöm, Istenem! Bár fáj a lábam, de olyan boldog vagyok! Az Úr áldja meg ezt a sok jó embert! És ez mind a nagyhéten történt. ■ Henzsel Ilona (Nyíregyháza) Helyesbítések. Nem igazán meglepő módon hibák sorozatát „sikerült” produkálnunk április 29-i lapszámunkban, amelynek kéziratai szinte egytől egyig a hétfői lapzárta napján érkeztek csak meg szerkesztőségünkbe. A 2. oldalon Virágvasárnap igéje „lógóval” jelent meg a Jubilate vasárnapi textusmagyarázat, a 13. oldalon pedig - állítólag - nem a Weber-csúcsot ábrázoló magastátrai fotót jelentettük meg a szerző által beküldött (fekete-fehér) felvétel helyett. Mentségünkre szóljon, hogy a publikált (publikus) színes fotóra ilyen néven bukkantunk a világhálón. Nincs mentségünk azonban a dr. Barcza Béla hatvani könyvbemutatójáról írt tudósítás hibáira. (A gyülekezet - hál’ Istennek, jó humorérzékkel megáldott - új felügyelőjének neve helyesen: Hlavacska Árpád; a vendég igehirdetőt is tagjai között tudó kórus pedig nem a Vas megyei Acsádról, hanem a közeli Ácsáról érkezett.) Nincs mentségünk, hiszen egyébiránt mi is osztjuk a kiváló kollégánk szakkönyvében foglaltakat az ellenőrzésről: „A pontosság az újságíró egyik legfőbb erénye...” Miután azonban munkánk legnagyobb részét a kéziratok gondozása (a szerzői hibák javítgatása) adja, talán érdemes citálni a kézikönyvből az idézett bekezdés további részét is: „Természetesen az anyaggyűjtés során is létfontosságú (helyesen feljegyezni a neveket, adatokat stb.), de a cikk megírásakor is csúszhatnak be hibák. Ezért nagyon fontos, hogy az újságíró a kézirat leadása előtt a cikkben előforduló tényeket, adatokat még egyszer ellenőrizze. Ez nem luxus: alapvető követelmény.” (Tóth Szabolcs Töhötöm: Első leütés - Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek, Másfél Flekk Kiadó, Budapest, 2011, 302. o.) Bár köztudomású, hogy hwbátlan újság nem létezik, olvasóinktól (különösképpen is az érintettektől) ezúton is elnézést kérünk. A szerk. Aty ön 1%-áfiát ío&an taniMatnaß, Támogassa adója 1 %-ával a Magyarországi Evangélikus Egyliáz oktatási intézményeit. ’’’mT \jSjf ^'evangélikus.hu
