Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-13 / 19. szám

Evangélikus Élet MOZAIK i • . i 2012. május 13. » 15 Célhoz az eszközt Nemrégiben jelent meg egy tanul­mány arról, hogy a felhasználók az okostelefonjaikra telepített alkal­mazások mekkora hányadát hasz­nálják. Az okostelefon napjainkra nem sokban különbözik egy rendes szá­mítógéptől. A mérete persze más, és egészen biztosan nem lehet annyira kényelmesen szöveget bevinni rajta, mint egy normál méretű billentyű­zeten, de cserébe mindig tudja a tar­tózkodási helyünket, és érzékeli a mozgást is. Mivel az ilyen készülékekre írt programok gombamód szaporod­nak, nem csoda, ha a felhasználók többsége letölti és kipróbálja az ér­dekesnek tűnőket. Aztán többé nem is néz feléjük. Illetve egészen ponto­san a felhasználók 38%-a indítja el még az első hónapban, de egy év el­teltével az alkalmazások nagy ré­szét már csak a kipróbálok 4%-a használja. Az interneten már régóta haszná­latban vannak aktivitásra serkentő különféle értesítések. Ha kedvenc közösségi oldalunkra nem jelentke­zünk be egy ideig, akkor jó eséllyel kapunk érdeklődő e-mailt arról, hogy vajon minden rendben van-e ve­lünk. A mobilos alkalmazások köz­vetlenül a készüléken jelenítik meg üzeneteiket, ezért valójában egy idő után hálásak leszünk azért, ha huza­mosabb ideig nem akar senki telefon­­használatra késztetni minket. A mindennapos használatban lé­vő weboldalak és alkalmazások éppen annyira jellemzőek az emberre, mint egyéb szokásai, például hogy melyik tévécsatorna híradóját nézi, vagy melyik újságot olvassa. Napi tevé­kenységeink során pedig megkülön­böztethetjük azokat az oldalakat, amelyeket pusztán információszer­zésre használunk, és azokat, amelyek­re valamely cél elérése érdekében van szükségünk. Ez utóbbiak esetében jó­val hajlamosabbak vagyunk a váltás­ra, ha egy új piaci szereplő olyan funkcióval rukkol elő, amelyik jobban megfelel a céljainknak. Ha minden jól halad, akkor e so­rok írója a lap nyomásának napján kovászos uborkát fog enni. Azt ed­dig nem tudta, hogy ez a remek sa­vanyúság nemcsak kenyérrel ké­szíthető, hanem burgonyával is, így az év első kovászos uborkája kísér­leti darab lesz. A recept a NoSalty.hu nevű „web­­szakácskönyvből” származik, ahol külön kategória van erre a remek ele­delre (http://www.nosalty.hu/recep­­tek/kategoria/savanyusag/kovaszos­­uborka). Ha ez a recept beválik, ak­kor a készítőt semmi nem fogja visszatartani attól, hogy feliratkozzon az oldalon található kategóriaértesí­tőre, amelynek segítségével a rendszer jelezni fogja, ha más receptet küld be valaki ebben a témában. A kovászos uborka elkészítésé­nek napját is rövid gondolkozás előz­te meg. Mivel a nagy dunsztosüveg­­nyi adagot napfényen kell érlelni, ezért a Köpönyeg, hu szolgáltatás se­gítségével lett kitűzve a művelet idő­pontja. Az oldal tizenöt napra előre ad időjárásjelzést, így segítségével könnyen felmérhető, hogy meleg vagy csapadékos periódus követke-Ovisolimpia EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence zik-e. Mivel az oldalnak még nincsen saját alkalmazása iPhone-ra, ezért a cikk szerzője a telefonján az Idő­kép, hu szolgáltatását használja, amely hét-, illetve harmincnapos előrejel­zést kínál. Bár ez utóbbi még az elő­ző több tíz év adatainak elemzése mellett is pontatlan lehet, néha jó szolgálatot tesz, ha például előre szeretnénk kiválasztani a kirándulás­ra leginkább alkalmas hétvégéket. Már korábban is elmondható volt, hogy a felfasználó általában egy típu­sú feladatra csak egy eszközt használ. Az okostelefonok annyiban változtat­tak ezen, hogy ez az állítás egyazon platformra igaz. A számítógépen böngészve a kedvenc időjárásolda­lunk lehet más, mint amelyet a kézi készülékünkön használunk. Ugyan­így néha kiírhatjuk az izgalmas új re­ceptet egy papírdarabra a monitor előtt, de az is lehet, hogy a konyha­pultra helyezett mobilról egy másik oldal ajánlatát böngésszük, miközben adagoljuk is a hozzávalókat. Vajon az ember hite mennyire számít olyan tevékenységnek, ame­lyet valamely cél érdekében vég­zünk? Vajon a fenti eszmefuttatás alapján mennyire cserélhetők le egy­mással a különböző felekezetek web­oldalái? Olvassák-e a hívek például egy másik protestáns egyház honlap­ját csak azért, mert azt kényelmesebb okostelefonon böngészni? Ösztön­zésnek nem rossz elképzelni ezt... ■ Nagy Bence Ez évben harmadik alkalommal ren­dezték meg az országos evangélikus ovisolimpiai játékokat. A csöppsé­geket megmozgató versenyeket már hagyományosan a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és If­júsági Osztályának (GYIO) munka­társai készítik elő, ám az óvodák helyben, saját intézményükben bo­nyolítják le őket. Május 4-én egyhá­zunk húsz óvodájában vehettek részt a gyerekek változatos progra­mokban. A GYIO az ovisolimpia „já­tékosait" a csoportokban folyó fej­lesztőmunkát segítő könyv- és játék­csomaggal jutalmazta. (A fotókat a celldömölki Hajnal­csillag Evangélikus Óvodától kaptuk.) Istenes versek szavalóversenye Tizedik alkalommal rendeztek a Bu­dafoki Evangélikus Egyházközségben szavalóversenyt, amelyen a verseny­zők a magyar istenes versek valame­lyikével indulhattak. A zsűri elnöke idén is a Kossuth-díjas Kubik Anna színművész volt. Az ez évi verseny különlegessége, hogy a jeles alkalmon már a kerületi selejtezőkből továbbjutott döntősök mutathatták be tudásukat. Annak el­lenére, hogy az esemény a középisko­lai ballagások napjára esett, szép szám­ban jelentek meg érdeklődők, és hét kerületi iskola tizenegy tanulója mér­te össze tudását a budafoki döntőn. A zsűrielnök értékelése szerint az elmúlt évekhez képest jelentős elő­relépést jelentett, hogy - a szigorúbb válogatásnak is köszönhetően - már nem voltak szövegtanulási problémák, bizonytalanságok. Ku­bik Anna kiemelte annak fontossá­gát, hogy a versmondónak legyen át­adni kívánt üzenete, mondanivaló­ja a választott verssel. A szív, az ész, a kommunikációs képesség és a személyes kötődés a versmondásban elengedhetetlen. Az eseményt megtisztelte jelenlé­tével Szabolcs Attila, a kerület pol­gármestere. Az eredményhirdetés során Solymár Gábor lelkész is kö­szöntötte a résztvevőket, reményét fejezve ki, hogy közelgő nyugdíjazá­sa nem jelenti ennek a szép hagyo­mánynak a végét. A versennyel kapcsolatban az idei rendezvény szervezője, Orbánná Pa­taki Éva elmondta, hogy az általa ve­zetett kerületi magyar munkakö­zösség tevékenyen részt vett a ver­seny selejtezőinek lebonyolításában. Ennek a munkának köszönhető, hogy idén a budafoki evangélikus temp­lomban valóban a legjobb tanulók mérhették össze tudásukat. ■ Kiss Tamás / Evangélikus.hu EVÉL&LEVÉL Ha bajban vagyunk, az Úr küld segítőket! A baj akkor kezdődött, amikor az érgyógyász megállapította, hogy most nem az erek gyulladtak be, hanem az ízületek az amúgy is fájós lábamban. Kap­tam is rá orvosságot, kenceficét meg jó tanácsot, hogy pihentessem. Igen ám, de másnap dolgom volt a városban, hát csak útnak indultam. Kocsival mentem, mivel gyalogolni már nem bírok. El is intéztem a dol­gaimat, csak éppen a tankolást hanyagoltam el. Az én kicsi kocsim még be­fordult az Ady Endre utcába, azután szépen leállt. Csakhogy egyetlen hely sem volt az útszéli parkolósávban. Bekapcsoltam hát az elakadásjelzőt, és vár­tam, hogy valaki jöjjön a kocsijáért. Úgy fél óra múlva jött is egy fiatalem­ber. Épp indulni akart, amikor odasántikáltam hozzá, és megkértem, hogy ha kiáll, legyen szíves, segítsen betolni az üres helyre az én árva kocsimat. Segített is szívesen, ezúttal is köszönöm neki! Nagy keservesen hazasántikáltam az utca közepéig. Most már csak ben­zinért kellett volna elmennem, ha bírtam volna. A szomszédok sem voltak otthon, hát felraktam a lábam az ágyra, hogy megpihentessem. Azután elindultam, hogy majd félúton, az orvosi rendelőben megpihenek, és megyek tovább, a Kert utcai benzinkúthoz. Nincs az messze, amikor ko­csival megyek, de így nagyon messze volt. A rendelőben szusszanva egy ki­csit elmeséltem a doktor úrnak, milyen bajban vagyok, mire ő: „Tessék meg­várni, elviszem.” Ugyanis már vége volt a rendelésnek. Leírni sem lehet, milyen boldog voltam, mert a lábam egyre jobban fájt. Elmentünk a benzinért, bele is öntöttük a tankba. A doktor úr még azt is meg­várta, elindul-e a kocsim. Neki is köszönöm az önzetlen segítséget! De még nincs vége, mert otthon, ahogy beléptem a garázsba, megbotlottam a küszöbben, és elestem. Sajnos így öregesen az ember már a sima földön is meg­botlik. Annyira megrándult a fájós bokám, hogy a szomszédok vittek föl a lép­csőn. Mindenki mondta, hogy hívni kell a mentőt, és be kell menni az ügye­letre, mert jön a húsvét, és akármi is történhetett azzal a dagadt bokámmal. A szomszéd Marika már készen is állt, hogy bekísér, de megpróbáltuk gyó­­gyítgatni. Felpolcoltuk, vizes ruhával borogattuk, és az este egyre közelgett. Megjöttek Sztankó Gyöngyikéék (nyíregyházi evangélikus lelkész - a szerk.), kérdezték, hogy mi volt a balesetin, hát bevallottuk, hogy nem mentünk el. Akkor pedig máris öltözzek - mondták -, mert bevisznek. Lecipeltek, be­mentünk, és ott is ritka szerencsénk volt, mert még kevesen várakoztak, rög­tön sorra kerültünk. Az ügyeletes orvos felküldött az emeletre, a röntgenbe. Gyöngyike becsen­getett, nyílt az ajtó, és megjelent az én drága ismerősöm. „Drága Ildikém - örültem meg neki -, hát mi mindig csak itt találkozunk!” Voltam már nála egy borzasztó álltöréssel meg kislábujjtörésekkel. Itt is ha­mar végeztünk, megígérte, hogy mindjárt leküldi az eredményt az orvosnak. Mire leérkeztünk, tele volt a rendelő betegekkel. Már csak az ajtó mögött tudtam megállni, amíg a doktor úr megnézte a felvételeket és megírta a pa­pírokat. Elmondta, hogy hála Istennek nincs törés. A megrándult bokám­ra felírt kenőcsöt, vizes borogatást, felpolcolást és három hét pihenést. Még elmentünk a patikába, azután Gyöngyikéék hazahoztak és felcipeltek az emeletre. Nekik is köszönöm! Az Úr áldja meg minden kedves segítőmet! És most itt a húsvét ünnepe. Máskor én szoktam várni minden finomság­gal kedves keresztgyermekeimet, testvéreimet, ismerőseimet. Most is meg van szépen terítve a nagy asztal a szép szobában, de most ők hozták nekem a finom húsvéti eledeleket. Köszönöm, Istenem! Bár fáj a lábam, de olyan boldog vagyok! Az Úr áld­ja meg ezt a sok jó embert! És ez mind a nagyhéten történt. ■ Henzsel Ilona (Nyíregyháza) Helyesbítések. Nem igazán meglepő módon hibák sorozatát „sikerült” pro­dukálnunk április 29-i lapszámunkban, amelynek kéziratai szinte egytől egyig a hétfői lapzárta napján érkeztek csak meg szerkesztőségünkbe. A 2. oldalon Virágvasárnap igéje „lógóval” jelent meg a Jubilate vasárnapi textusmagya­rázat, a 13. oldalon pedig - állítólag - nem a Weber-csúcsot ábrázoló magas­tátrai fotót jelentettük meg a szerző által beküldött (fekete-fehér) felvétel he­lyett. Mentségünkre szóljon, hogy a publikált (publikus) színes fotóra ilyen néven bukkantunk a világhálón. Nincs mentségünk azonban a dr. Barcza Béla hatvani könyvbemutatójá­ról írt tudósítás hibáira. (A gyülekezet - hál’ Istennek, jó humorérzékkel meg­áldott - új felügyelőjének neve helyesen: Hlavacska Árpád; a vendég igehir­detőt is tagjai között tudó kórus pedig nem a Vas megyei Acsádról, hanem a közeli Ácsáról érkezett.) Nincs mentségünk, hiszen egyébiránt mi is oszt­juk a kiváló kollégánk szakkönyvében foglaltakat az ellenőrzésről: „A pon­tosság az újságíró egyik legfőbb erénye...” Miután azonban munkánk legna­gyobb részét a kéziratok gondozása (a szerzői hibák javítgatása) adja, talán érdemes citálni a kézikönyvből az idézett bekezdés további részét is: „Ter­mészetesen az anyaggyűjtés során is létfontosságú (helyesen feljegyezni a ne­veket, adatokat stb.), de a cikk megírásakor is csúszhatnak be hibák. Ezért nagyon fontos, hogy az újságíró a kézirat leadása előtt a cikkben előfordu­ló tényeket, adatokat még egyszer ellenőrizze. Ez nem luxus: alapvető kö­vetelmény.” (Tóth Szabolcs Töhötöm: Első leütés - Gyakorlati újságírás nem csak kezdőknek, Másfél Flekk Kiadó, Budapest, 2011, 302. o.) Bár köztudomású, hogy hwbátlan újság nem létezik, olvasóinktól (külö­nösképpen is az érintettektől) ezúton is elnézést kérünk. A szerk. Aty ön 1%-áfiát ío&an taniMatnaß, Támogassa adója 1 %-ával a Magyarországi Evangélikus Egyliáz oktatási intézményeit. ’’’mT \jSjf ^'evangélikus.hu

Next

/
Thumbnails
Contents