Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-13 / 19. szám

Evangélikus Élet élő víz 2012. május 13. *• 11 CIGÁNYSOROK Remegő szívek Romacsendesnap Sajógömörön ► A diplomavédésem közben kavarogtak bennem az érzések. Próbál­tam elméletbe foglalni mindazt, amit megtapasztalni kell a cigány­misszióban. Bírálók által feltett kérdések sora állt előttem: milyen, a cigánymisszióban megjelenő paradigmajelenségeket tudnék megfo­galmazni? Soroltam az életváltozásokat: megszabadult alkoholisták, ex-szerencsejátékosok... stb. De minden szó üresen csengett, mert nem párosultak hozzá arcok. Az április 28-ai csendesnapon bizony­ságot tevő cigány testvéreket hallgatva arra gondoltam, bárcsak ott lettek volna ők a védésen, bárcsak sorban bemutatva őket beszélhet­tem volna a paradigmajelenségekről. Nemcsak üres szavakkal do­bálózva, hanem életeket bemutatva. „Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek..!’ (Ézs 35,4) Ott álltak remegő szívvel - hálá­tól remegő szívvel - a sajógömöri templomban, és arról a változásról beszéltek, amelyet az Istennel való ta­lálkozás hozott az életükbe... Karcsi elmondta, miből hozta ki őt az Isten. Többször járt börtönben, nem foglalkozott azzal, mi lesz a családjával. Ha nem ült éppen, akkor minden pénzt elgépezett. Olyan meg­­kötözötté vált ettől, hogy az sem ér­dekelte, ha a gyermekeinek nem lesz mit enniük. De az Isten kegyelme hozzá is elérhetett, és ezért hálás a szí­ve mindennap. Ahogyan János bácsié is. A maga egyszerűségével állt ki, a maga egy­szerűségével beszélt a megélt ne­hézségekről és küzdelmeiről. Egy­szerre láttam szemében a küzdelmet és a szabadulás örömét. A szívem is beleremegett Tyutyu szavaiba, talán mert ismertem már az életét. Tudtam, hogy korábban gyak­ran bántott másokat, beszélt a szívé­ben gyűlt haragról. Úgy éreztem, sa­ját fájdalmáért másokat büntetett. A gyász, hogy nyolc hónapos kislányát el­vesztette, megszomorította a szívét, és hiába kereste a békességet, nem talál­ta sehol. Csak az Istenben. Benne ju­tott el arra a békességre, melyet oly so­káig keresett. És most már tudja, hogy jó helyen van a kislánya, és eljön majd a nap, amikor együtt lehetnek újra. Sándor minden homiletikai tu­dásomat megszégyenítő módon, mondandóját vázlatpontokba szed­ve beszélt hitre jutásáról. Öt kérdést gyűjtött össze, melyek jól láthatóan mutatták be a múltat, élete fordulatát és a jelent. Nehéz körülmények között nőtt fel: intézetek, lopás, ebből állt az élete. A település cigány önkormány­zatának elnöke lett, de rá kellett jön­nie, hogy saját ereje nem elég az élet­hez. Megváltójává fogadta Jézust, és csakhamar így tett felesége és lánya is. Megmenekült a házasságuk, Isten áldásában élik az életüket - nyomo­rúságok közepette is, hiszen épp kór­házban ápolják feleségét és lányát is. Remegő szívről beszélt Barna, a saját remegő szívéről. Agresszív al-Barna koholistaként élte az életét. Tizenegy hónapos korában elvesztette a lányát, és az egész világot hibáztatta ezért. Nem volt képes elengedni, úgy érez­te, a lánya halálával az ő élete is vé­get ért. De az Isten mutatott neki egy utat, megragadta a remegő szívét, és azt mondta: ne félj, légy erős! Nem­csak gyászában kapott békességet, hanem szabadulást is nyert Isten megváltó szeretete árán. Laci lehorgasztott fejjel állt ki, és csak szabadkozott, önfejűségét em­legetve. Talán azért, mert nem tud­ta saját szavaival megfogalmazni azt, amit szeretett volna elmonda­ni. Egy cseppet sem éreztem keve­sebbnek ezeket a perceket. Sokszor könnyebb más szavait felhasználva kimondani érzéseinket. Ő versben tette ezt meg. Matyi pedig hangjával, dalával tett bizonyságot: Istenem, szívemből szól e dal Neked. Megköszönni jöttem az egész életem. Uram, nem kérek mást, csak hogy fordulj felém, hogy elmondhassam mindazt, mi a szívemben úgy ég. Hisz mindent, amire vágytam, én azt Nálad megtaláltam. Örökké Veled élek, nekem minden ez a vágyam. Nem minden könny keserű, olyan édes, mint a méz. Örömkönnyeket hullajtok én. Boldog a szívem, mert nem nehéz, hiszen így lesz mindig már. Az én szívem, Uram, csak mindig Terád vár! Matyi (Az ének meghallgatható: filadelfia.lutheran.hu) Életeket, életváltozásokat láthat­tunk és hallhattunk ezen a napon. Sokkal többek ezek, mint paradig­majelenségek, sokkal többek, mint hogy elméleti keretekbe szorítsam őket. Boldog a szívem, mert nem nehéz, hiszen így lesz mindig már. Az én szí­vem, Uram, csak mindig Terád vár! ■ Györfi Judit További képek és hangfelvételek: filadelfia.lutheran.hu Barátom, ülj le ide mellém, a füge­fa alá, és gyakoroljuk a meditációt. Helyezkedj el kényelmes törökülés­ben. Kezedet kulcsold össze és nyug­tasd öledben. Most szemünket be­hunyjuk. Elcsendesedünk. Nincs más, csak a lélegzés. Belégzés. Kilég­zés. Ismételd a szót: Jó. Jó. Jó. Ne ijedj meg, ha hirtelen szapora lesz a lég­zésed. Félelem tör rád. Ismételd a szót: Jó. Jó. Jó. És közben lélegezz mé­lyeket. Ne félj a sötétségtől. A rád tö­rő lidércektől. Belégzés. Kilégzés. Ismételd: Jó. Jó. Jó. Tarts ki. És bíz­zál erősen. Nem vagy egyedül. Léle­gezz mélyeket. Lásd a sötétet. Nézz rá. Nézz a sötétre. Figyelj rá. Figyeld meg a félelmet. Amikor hirtelen nincsen semmi. Elszakadt minden kötél. És mégsem vagy egyedül? Lé­legezz, és ismételd a szót: Jó. Jó. Jó. Nincsen semmi, amibe kapaszkod­hatnánk. És hirtelen mégis kitárul a világ. Az, ami jó. A legnagyobb fé­lelem és szorongatottság közepette. Nézz Rá, és tudhatod, hogy felfog té­ged zuhanás közben. Nincs más dolgod, mint hogy átadod magad a lélegzésnek. Belégzés. Kilégzés. A halhatatlan Lélek hangja. A minden Egy, mely körülvesz. Téged is. Felfog. Téged is. Segít. Téged is. Belégzés. Ki­légzés. Te vagy. Én vagyok. A minden Egy. Ülj le ide, barátom, velem, a fü­gefa alá, és gyakoroljuk a meditáci­ót. Szüntelen imádkozzunk. Nagy hála van bennem, hogy jól van ez így. Jól van ez így. M Részlet Büky Anna Éjszaka történt című könyvéből HETI ÚTRAVALÓ „Áldott legyen Isten, mert nem uta­sította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem’.’ (Zsolt 66,20) Húsvét ünnepe után az ötödik héten az Útmutató reggeli s heti igéi az imádkozó és Úrra néző gyülekezetek­hez szólnak. Rogate: imádkozzatok szüntelenül (lásd iThessz 5,17)! „Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről, a világosság Atyjától száll alá, aki­ben nincs változás, sem fény és árnyék váltakozása.” (Jak 1,17; LK) Jézus köz­benjár egyházáért, az Atya elé viszi könyörgésünket, s Isten Krisztusért meg­hallgat: imádkozzatok! Urunk ígéri: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ...kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen’.’ (Jn 16,23-24) Pál meg arra kér „min­denekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és há­laadásokat minden emberért..., hogy minden ember üdvözöljön.. ’.’ (íTim 2,1.4) „Tanulj meg Istenhez kiáltani! Aki azt akarja, hogy légy gyenge elhordozni s legyűrni a nyomorúságot, és tanulj meg benne lenni erős, hogy az ő ere­je dicsőülhessen meg benned. Hozzá kiálts! Jézus, tied vagyok, ments meg!” (.Luther) Salamon ezt kérte Istentől: „Adj azért szolgádnak engedelmes szí­vet, hogy tudja kormányozni népedet”, és ezt kapta: „...olyan bölcs és értel­mes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem’.’ (íKir 3,9.12) Izráel legyőzte Amálékot, mert Mózes imádkozott: „...valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb... Ezért... két keze fölemelve maradt naplementig.” (2MÓZ 17,11-12) Mai tanítványai is kér­hetik Jézust: „Uram, taníts minket imádkozni...” (Lk 11,1) Mintaimája örök érvényű kéréseket tár elénk. Negyven nappal feltámadása után ő mennybe ment, de előtte megígérte: „Én pedig ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket’.’ (Jn 12,32) „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és be­­teljesítőjére, aki a reá váró öröm helyett keresztet szenvedett, és Isten jobb­jára ült.” (Zsid 12,2; LK) Jézus „felemelte a kezét, és megáldotta őket. És mi­közben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe!’ (Lk 24,50- 51) „Tanúim lesztek... egészen a föld végső határáig. Miután ezt mondta, sze­mük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől’.’ (ApCsel 1,8- 9) És két fehér ruhás férfi így szólt: „Galileabeli férfiak, mit néztek az ég fe­lé? Ez Jézus, ki felvitetett tőletek a mennybe, ekképpen jő el ítéletre, allelu­­ja.” (GyLK 708) „Az én országom nem e világból való..!’ Pilátus megkérdez­te: „Akkor mégis király vagy te?” Jézus így felelt: „Te mondod, hogy király va­gyok!’(]n 18,36.37) Pál közbenjáró imádságra hív: „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által... könyörögve az összes szentekért..!’ Áldását is küldi: „A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust’.’ (Ef 6,18.24) „Mennyei fénybe távoztál, / S így vagy közel hozzánk, / Hívő imádság meg­talál, / Áldásod száll reánk.” (EÉ 478,5) ■ Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents