Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-06 / 18. szám
6 4i 2012. május 6. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Az igazi érték A Szövetség A Szövetség címmel január 14-én indult új műveltségi vetélkedősorozat a Magyar Televízió egyes csatornáján. A műsor, amelynek karácsonyi beharangozó adása nagy sikert aratott, húsz héten át (június 2-ig) irányítja a közszolgálati csatorna nézőinek figyelmét a Szentírásra. A Szövetség olyan családközpontú televíziós sorozat, amely mindenki számára befogadható formában reflektál a Biblia meghatározó értékeire, s tárja fel közérthető formában az emberi kultúra szerteágazó történetét. A Koós György rendezte vetélkedősorozatban a legfiatalabbaktól az idősekig minden generáció próbára teheti tudását, hiszen a játékban ötfős családi csapatok (anya, apa és három gyermek) mérik össze tudásukat. A kérdések, megfejtendő feladatok azokból az értékeinket mindmáig meghatározó bibliai történetekből indulnak ki, melyeket az évszázadok folyamán a művészet is számtalanszor feldolgozott, így a versenyző családoknak sokoldalú tudásról, szerteágazó ismeretekről kell tanúságot tenniük. A szombat délutánonként 16.30- tól sugárzott vetélkedő műsorvezetője Szabó Kimmel Tamás színművész, állandó segítői Teke Pál, A Társulat szereposztó-válogató műsor győztese és a népszerű előadóművész, Puskás Péter. (A Magyar Televízió a változtatás jogát fenntartja!) A játék menete Minden adásban két családi csapat vetélkedik egymással. Az előzetes szereplőválogatás alapján az adás kezdetén a stúdióban mindig húsz csapat ül. A játék villámvetélkedővel kezdődik, amely eldönti, aznap ki kerül versenybe. Akik nem kerülnek játékba, az adott adás nézői lesznek, de a következő adásban újra esélyük van játszani. A beugró kérdés mindig az aznapi történetre vonatkozik. Ezt követően az adásba kerülő két csapat tagjai fölállnak a maguk pultjához. A műsorvezető van a tér mértani közepén, mellette a két kivetítő. A négy lehetőséget kínáló, feleletválasztós kérdések nemcsak szövegesen olvashatók, hanem bejátszásokat is mutat az egyik kivetítő - kihasználva a közszolgálati televíziók fantasztikus archívumának lehetőségeit, így végre izgalmas formában megjelenítve a kvízkérdéseket is. A játék adásonként három fordulóból áll, fordulónként más-más típusú kérdésekkel. A játékot az a csapat nyeri, amelyik több pontot gyűjtött aznap. A vesztes csapattól elköszönnek, a nyertes pedig meghatározott pénzjutalomban részesül, valamint tovább játszhat a következő héten. (Ha akkor is nyer, a továbbjutás mellett újabb egységnyi pénzzel gazdagodik.) A megszerezhető pontok mennyisége és a fordulók kialakítása lehetőséget kínál arra, hogy az eredmény az utolsó fordulóban bármilyen nagy különbség esetén is megfordítható legyen, ezáltal a játék nem válik érdektelenné, hanem végig fenntartható az izgalom, a nézők érdeklődése. Az első és a harmadik forduló kérdéseit a témakörhöz kapcsolódó élő színpadi produkciók vezetik be. M Forrás: MTV www. aszovetseg. h u (A Szövetség című vetélkedő a Zikkurat Színpadi Ügynökség „vállalkozása”, előkészítésébe és lebonyolításába - tudomásunk szerint - egyetlen keresztény felekezetet sem vontak be. - A szerk.) Elvalóvilágosodott világunkban ritka az igazán értékteremtő műsor. Szinte minden csatornán láthatók csacska szériák, ott vannak a kínálatban a szennycsatornák audiovizuális Armageddonnal felérő, a kulturált ember számára nézhetetlen, teljesen vállalhatatlan és érdektelen „celebműsorai”, támadnak az agymosó, az egyébként a gazdasági válsággal megrendülőiéiben lévő fogyasztási társadalmat erősíteni szándékozó bugyuta reklámok. Egyrészt ezek ellensúlyozásaként, másrészt az evangélium modern eszközökkel való közvetítéseként is értékelhető a Magyar Televízió egyes csatornáján futó, A Szövetség című műveltségi vetélkedő. Őszintén szólva jólesik leírni ezt a két utóbbi szót, ugyanis az elmúlt jó néhány évben lényegében nem volt ebbe a kategóriába sorolható műsor egyik magyar csatornán sem. Sokszor emlegetik a „szakértők” ennek indoklásaként, hogy nincs igény ezekre, máskor a magas előállítási költségekre hivatkoznak, amikor visszautasítanak egy-egy ehhez fogható kezdeményezést. Az igazi kvízguruk - ide sorolom a szerintem két legnagyobb formátumú kvízmestert, Vágó Istvánt és Egri Jánost - azonban tudják: a magyar játékos nemzet, talán az átlagosnál is jobban kapható a megmérettetésre. (Azt viszont nem állítanám, hogy könnyű nálunk a kamerák előtt oldott hangulatot teremteni, erre sokkal alkalmasabbak az amerikaiak, akik a szereplést és a szó mindenféle értelmében vett exhibicionizmust jóformán az anyatejjel szívják magukba.) Ezenkívül Egri János azt is szokta mondani, hogy nem igazán a pénz mennyiségétől függ, milyen színvonalú műsort készítenek - és ebben minden bizonnyal igaza van, gondoljunk csak az általa vezetett, a puritánságig lecsupaszított, mégis nagy sikerű kvízsorozatokra, olyanokra, mint a Lehet egy kérdéssel több? vagy a Kérdezz! Felelek, de ide vehetjük Vágó István Van benne valami című produkcióját is. (A mai kor viszonyaira jellemző, hogy utóbbi műsorvezető egy kis csatornán, a Story 4 tévén tudta megvalósítani - életében először - legalább részben saját színvonalas játékötletét, ami most átVágó címmel látható.) Úgy látszik, most volt fogadókészség a közszolgálati televíziós műsorgyártás részéről egy kvízsorozatra - illetve kettőre, hiszen jelenleg is szerepel a televízióban a Ma► Miért tűnik úgy, hogy az egyházi eseményeken kerülik a humort? Az öröm, a humor és a nevetés lelki ajándékok, amelyek mellőzése csak a kárunkra lehet - írja James Martin jezsuita szerzetes a Relevant magazinban. A cikkben rámutat: Jézus földi életének túlnyomó része az örömről szólt. Martin hivatkozik Elton Trueblood kvéker szerző Jézus humora című kötetére, amelyben Trueblood kifejti: talán az a probléma, hogy mivel el kell mondanunk Jézus szenvedéseit, ezért a szomorú részek elnyomják az örömtelieket. Ráadásul az evangéliumokba csak válogatott történetek radj talpon!-, ráadásul egy eddig soha ki nem próbált témában, amit a keresztény hívek örömmel konstatálhatnak. A Szövetség című műsor részint hagyománytörő - ami a televíziózást illeti -, hiszen tudtommal soha nem volt kifejezetten a Szentírásról szóló vetélkedő a közszolgálati csatornán, ugyanakkor visszanyúlik a gyökerekhez, és a kereszténység számára legfontosabb értékekre is rávilágít, alkalomadtán pedig a megváltás művének legapróbb részleteire is rákérdez. A hagyománytörés mellett ugyanakkor hagyományápoló, sőt - ha sikeres lesz, és sokan nézik ebben az idősávban - hosszú távon hagyományteremtő is lehet. Mindez persze műsorpolitika kérdése is. Az viszont tény, hogy sok olyan kérdés hangzik el A Szövetségben, amelyre a válasz talán nem jut eszébe rögtön az embernek, de ha meghallja a megoldást, rácsap a homlokára, mondván: „Tudtam!" Ez az effektus jelzi, milyen mélyen él a köztudatban a zsidó-keresztény kultúrkör, amelynek ápolására, terjesztésére és a fiatalabb generációkkal való megismertetésére vállalkozik ez a vetélkedő. Ez utóbbi vonatkozásában ugyanakkor kicsit megmosolyogtató a hatéves korhatárt jelző 6-os karika a műsor közben a képernyő alsó sarkában, főleg Jézus mondásának fényében: „Engedjétek hozzám a kisdedeket!” kerültek be, vagyis az, hogy az evangéliumok nem nagyon írnak nevető Jézusról, nem jelenti azt, hogy Jézus komoly arcú „fapofa” lett volna. Jézus szerette egybehívni tanítványait és követőit vacsorára. Nem nehéz elképzelni a saját tapasztalataink alapján sem, hogy milyen örömteli, viccelődés, nevetős események lehettek ezek a vacsorák. Ezért képzelik el például egyesek a mennyet bankettként. És nem a felszabadult öröm a lényege az élvezetes vacsoráknak? Az evangéliumok Jézust az öröm és játékosság embereként írják le - állítja a jezsuita. Ugyancsak nehéz elképzelni, hogy egy jó történetmesélő - mint amilyen Jézus is volt - ne értékelné a humort. Jézus tisztában lehetett azzal, hogy meg kell ragadnia, le kell nyűgöznie hallgatóságát. A műsornak nem titkoltan a játszva tanítás is a célja; ezt célozza az a megoldás, hogy az egyes kérdések - amelyeket Szabó Kimmel Tamás színművész tesz fel az egymással vetélkedő családoknak - egy puzzle egy-egy darabjához kapcsolódnak, és a kirakós játék adott részletére a helyes válasz „jutalmaként” derül fény. A puzzle formájában feladott, bibliai témájú képzőművészeti alkotások között találunk egyszerűbbeket és kevésbé könnyen megfejthetőket egyaránt, sokszor pedig nagyon komoly művészettörténeti háttérrel kell bírnia a megfejtéshez annak, aki pontot akar szerezni. A Szentírás történeteit feldolgozó kérdések között is széles a skála a könnyen megfejthető és az egészen nehéz feladványok között, a megoldást azonban segíti, hogy megadják a lehetséges válaszokat, közülük kell kiválasztani a megfelelőt. A családok mellett álló mentorok - Feke Pál és Puskás Péter - a játék feszültségét hivatottak oldani, s ez legtöbbször sikerül is nekik, bár időnként kissé statikusnak érzem a jelenlétüket. Kétségtelen azonban, hogy poénjaikkal, az apró kulisszatitkok elárulásával a legkomolyabb témákat is közelebb tudják hozni az átlag tévénézőhöz. Ugyanez igaz a zenés betétekre vagy az egyes filmekre vonatkozó kérdésekre is, amelyek szintén bibliai témákat dolgoznak fel. Az pedig kifejezetten jót tesz a műsornak, hogy csa-Történetei gyakran élesek és provokatívak voltak. Végső soron vándorprédikátor volt, akinek gyorsan le kellett kötnie hallgatói figyelmét egy vicces történettel, okos példabeszéddel vagy humoros oldalvágással. Azonkívül tanításának számos pontja is viccesnek, sőt nevetségesnek tűnhetett első hallásra - például hogy szeressük ellenségeinket, vagy hogy imádkozzunk azokért, akik kivégeznek minket, és hogy hetvenhétszer bocsássunk meg a másiknak. Jézus tanítványává fogadja azt a Nátánaélt, aki azt kérdezi: jöhet bármi jó Názáretből? Ez a lépése mindenképp arra utal, hogy volt érzéke a humorhoz. A humor nélküli Jézus elképzelése szinte eretnekség - állítja a jezsuita. - Ha ugyanis Jézus ember is volt, ládi formában mérik össze tudásukat a versenyzők, ez a manapság megtépázott tekintélyű család intézményének népszerűsítéseként is felfogható. A műsor egyszerre vállal hálás és hálátlan feladatot. Hálás a küldetése abban a tekintetben, hogy igencsak sokféle és érdekes kérdést lehet feltenni a Biblia tárgyköréből, s ez rámutathat arra, hogy az írás bizony az információk kincsestára is - azonfelül természetesen, hogy lelki táplálékul szolgál a hitüket nap mint nap megélőknek. Másfelől azonban hálátlan a szerep abból a szempontból, hogy a mai szekularizált világban meglehetősen kevesen figyelnek a Biblia hívó szavára; az infokommunikációs társadalomban az információáradatból nehéz kirostálni az igazi értékeket. Arról már nem is beszélve, hogy a Szentírásban szereplő egy-egy igazságról nem elég hallani, hanem ízlelgetni kell, gondolkodni fölötte. Ez lenne az igazi értelme A Szövetségnek, ennek eredményét azonban nem lehet azonnal - mondjuk egy közvélemény-kutatással - lemérni. Hogy beérett-e a műsor gyümölcse, az csak hosszú évek múltán tapasztalható meg igazán - például abból, ha a társadalomban elindul egyfajta paradigmaváltás, a jelenleginél többen kezdenek el komolyan érdeklődni a Biblia tanítása iránt, és nem kapcsolnak át a párhuzamos csatornákon futó szappanoperákra. ■ Csatári Bence akkor nyilván rendelkezett általános emberi tulajdonságokkal, így nevetett és szenvedett is. Akinek egyáltalán nincs humorérzéke, az nem ember, hanem robot. Ez az az egyoldalú kép, amely sok keresztényben él Jézusról. Ugyancsak nehéz elképzelni, hogy a megtestesült Isten ne mosolyogjon a világ abszurditásait látva - írja James Martin. A Relevant című amerikai keresztény magazin alcíme: God - Life - Progressive Culture. Azaz: Isten - Élet - Progresszív kultúra. Az írást a jezsuita szerzetes Menny és vidámság közt (Between Heaven and Mirth) című kötetéből vették át, amely alcíme szerint arról szól, hogy miért van a lelki élet központjában az öröm, a humor és a nevetés. M Magyar Kurír / (szg) Jézus viccesebb volt, mint gondolnánk! A Szövetség című vetélkedő „játékmesterei”: Puskás Péter, Szabó Kimmel Tamás és Feke Pál
