Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-15 / 2. szám
12 •« 2012. január 15. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA „Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívásotokat!” A Palackposta rovatba hatodéves teológushallgatók írnak. Hatodévesek, akik persze többnyire régebb óta készülnek a lelkészi hivatásra. Mindannyiunknak megvan a magunk története, miért is választottuk a teológiát. Tőlem is gyakran megkérdezik, miért ebbe az irányba indultam. Hat év után most engem mégis inkább az foglalkoztat, hogyan maradtam és maradhatok meg ezen az úton. Egy új cél kitűzésekor könnyen elönt a lelkesedés. Valamibe belekezdeni csupa izgalom, a folytatáshoz kell igazán energia. Egy vidéki gyülekezet felügyelője mondta el, hogy a településen, ahol azelőtt nem volt hol istentiszteletet tartani, eldöntötték, átépítenek egy családi házat imaházzá. Az egész falu megmozdult. Mindenki lelkesen segített, adományozott, betont kevert, téglát pakolt, sódert fuvarozott, és így tovább. Elkészült az imaház - de csak néhányan használják, mert arra már nem volt igényük az embereknek, hogy hűségesen, hétről hétre istentiszteletre gyülekezzenek össze benne... Tizenhat évesen döntöttem el, hogy teológiát fogok tanulni, hogy lelkész leszek. A végső döntéshez egy istenélmény segített, amelyben azt a bizonyosságot kaptam, hogy ő alkalmassá tesz erre a pályára. Később azután többször elbizonytalanodtam: tényleg erre hívott el az Isten, nem értettem őt félre, tényleg ez az én utam? Az egyetem teológusnapokat szervezett, melyeken egy-egy vidéki gyülekezetét látogattunk meg. Különös, hogy szolgálni, adni mentünk, mégis úgy tértünk haza, hogy mi kaptunk a hívektől. És itt nem csupán arra gondolok, hogy bőséges ebédre hívtak, és annyi süteményt sütöttek nekünk, hogy tizenkét teli kosárnyi maradékot hoztunk haza a kollégiumba. Elfogadták a szolgálatunkat, amely örömöt jelentett számunkra. Amikor nyári táborokban vagy épp a cigánymisszióban szolgáltam, úgy éreztem, ennek van értelme. Ezt akarom csinálni egész életemben, és boldog vagyok, hogy erre kaptam elhívást. Egyszer egy nagyon nehéz szigorlathoz érkeztem, és sorra játszottam el az esélyeimet. Addig tologattam magam előtt az időpontokat, míg úgy tűnt, túl nagy ez a feladat, nem tudok levizsgázni. Keményen tanultam, de a vizsga előtti napon úgy éreztem, nem lesz elég a tudásom. Imádságomban azt mondtam: „Istenem, te hívtál el, köszönöm, hogy előre tudod, mi lesz a vizsga eredménye.” Teljesen elbizonytalanodtam. Tudtam, hogy ha nem sikerül, ez a tanulmányaim végét is jelentheti. „Lehet, hogy mégsem ez az én utam?” - nyugtalanított a kérdés. Végül jó eredménnyel vizsgáztam. És sorolhatnám még a példákat: amikor a Bibliát olvasva kaptam megerősítést, amikor egy tanárom vagy teológustársam biztatása segített, amikor az imádság vagy egy istentisztelet jelentette a megerősítést. „Igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívásotokat!” - ez a teológia jeligéje erre a tanévre. Hatodévesként egyre inkább érzem ennek szükségét. Megerősödni abban, hogy Isten elhívott, hogy többre, szebbre, örömtelibb szolgálatra hívott el, mint amit most egyáltalán el tudok képzelni. ■ Vigh Bence Névjegy: Vigh Bence Hatodévemet Budapesten, a Felső erdősori metodista gyülekezetben végzem. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemnek elsősorban azt köszönöm, hogy szélesítette a látókörömet, és megláttatta velem, milyen gazdag az egyetemes keresztény hagyomány, és persze azt, hogy megszerettette velem a teológiát. OSZTOZÓ Év eleji megálló A 2012. esztendő kezdetén megállásra biztatunk. Január 15-én állj meg, pontosabban ülj be Budapesten a Deák téri templomba! A Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért (KOSZI) interaktív istentiszteletének a címe ugyanis ez: Megálló. A hagyományos liturgiát sok-sok interaktív elem és dramatikus játék egészíti ki, amely segít megérteni az ige üzenetét. A KÖSZI csapata nem másra vállalkozik, mint hogy „megfürdet” a világ világosságában, hogy igazi közösségben legyenek a résztvevők Jézus Krisztussal és egymással. Az istentisztelet, amelyen Benkóczy Péter hirdeti az igét, 18 órakor kezdődik. Január az ökumené hónapja. A világ számos országában és hazánkban is több száz településen imádkoznak és énekelnek együtt katolikusok és protestánsok az ökumenikus imahét alkalmain. Amellett, hogy e helyen is az istentiszteleteken való részvételre bátorítunk, három könyvet ajánlunk figyelmedbe a „nagy testvérek” kínálatából. E rovatban már szóltunk Koller Eszter egyik könyvéről -ha elolvasod a fiatal szerző Váratlan ölelés című második kötetét, kilenc, szívet melengető történettel lehetsz gazdagabb. A gyűjtemény rövid írásaiban sok minden megtörténik: például gondolkodik és szeret a cserepes virág, és a szeretet hatására még a morcos kántor is elmosolyodik. (A kötet a Szent Gellért Kiadó és Nyomda gondozásában jelent meg.) A közelmúltban látott napvilágot XVI. Benedek pápa Jézus-könyvének, A názáreti Jézusnak a második része. A kötet a jeruzsálemi bevonulástól veszi sorra a passió történetét, majd a feltámadás és a mennybemenetel eseményeit. Róma püspöke meglehetősen nagy ökumenikus nyitottsággal magyarázza a négy evangélium alapján a megváltást, többször is idézve német lutheránus teológusok álláspontját. A könyv előnye, hogy közérthető nyelvet használva, mégis tudományos alapossággal mutat rá összefüggésekre és a zsidó vallásban megtalálható gyökerekre. A Harmat Kiadó adta ki Cseri Kálmán áhítatokat tartalmazó gyűjteményét. A közelmúltban nyugdíjba vonult pasaréti református lelkipásztor A kegyelem harmatja című kötete a 2012-es esztendő mind a 366 napjára kínál olvasnivalót. Az egy-egy oldal terjedelmű írások - gyakran irodalmi idézetekkel illusztrálva - segítenek a hétköznapokba átültetni az igehelyek üzenetét. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Nem szögeinek, hanem kötöznek - közösségben Találkozás a budavári-kelenföldi cserkészcsapat parancsnokával ► Miniszteri elismerő oklevéllel tüntette ki a Magyar Cserkészszövetséget 2011. november 22-én Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter. A gyermeki jogok világnapja (november 20.) alkalmából kiosztott díjakkal a minisztérium azokat a civileket vagy szervezeteket kívánta elismerni, akik vagy amelyek az ifjúság nevelésében kiemelkedően fontos és hasznos munkát végeznek. Az oklevelet Buday Barnabás evangélikus lelkész, a szövetség elnöke vette át. Hazánkban hat evangélikus alapítású cserkészcsapat működik. Mi a 32. számú Dévai Bíró Mátyás cserkészcsapat vezetőjével, Bence Győző teológushallgatóval beszélgettünk.- A kezdetekről nagyon kevés információnk van. Annyit tudunk, hogy a csapat 1920 körül alakult, és a cserkészet 1946-os feloszlatásáig működött. A kezdetekben Budavár volt az otthona; a kelenföldi fiatalok is oda jártak, és azt követően sem vált ketté, hogy 1928-ban felépült a kelenföldi templom — onnantól kezdve kétpólusú lett a csapat. Az újjászervezés 1989-ben kezdődött, és 1990. július 7-én hivatalosan is létrejött a 32. számú Dévai Bíró Mátyás cserkészcsapat. A régi idők emlékére továbbra is a budavári és a kelenföldi gyülekezetek közös csapataként működik. Az újjáalakulás után Sass János bácsi volt az első parancsnok, őt Marton Tamás, majd Martonné Némethy Márti követte. 2006-tól Bence Domonkos vezette a csapatot, én pedig két éve vettem át a stafétabotot.- Mekkora közösségről beszélhetünk?- Körülbelül hatvanöt tagunk van. Ez a létszám nyolc aktív őrsből - közülük kettőt ősszel indítottunk el! - és egy tízfős roverközösségből tevődik össze. Csapatunkban a fiúk és a lányok aránya teljesen kiegyenlített, és az egyensúlyra igyekszünk is odafigyelni. Négy korosztállyal foglalkozunk: kiscserkészekkel (alsós gyerekek), cserkészekkel (felsős gyerekek), „kószákkal” (gimnazisták) és roverekkel (tizenhét-húsz évesek). A jövőre nézve igen biztató, hogy - köszönhetően annak, hogy sok család jár a gyülekezetbe, és a szülők a gyerekeket a hittan mellett a cserkészetre is elhozzák - a legnépesebb korosztályunk a kiscserkészek korosztálya; a csapat felét ők teszik ki. Az idősebbek körében sem jellemző a lemorzsolódás, a cserkészőrs ugyanis nagyon jó megtartó erő. Az őrsömmel, amelyben felnőttem, még mindig rendszeresen összejárunk, és a táborból is csak egy őrstársunk hiányzott.- Milyen egy átlagos őrsgyűlés?- Az őrsök heti rendszerességgel találkoznak. A kiscserkészek egy órára, a nagyobbak másfél órára gyűlnek össze. Az ! őrsvezetők előre meghatározott munkaterv alapján készülnek fel ezekre az alkalmakra. A cserkészet egyik fontos alapelve a cselekedve tanulás, ezért a kicsik esetében az óra anyagát játékos formában adják át a vezetők. Célunk továbbá a kreativitás fejlesztése, ennek elengedhetetlen eszköze a mesélés, és gondot fordítunk a kézügyesség fejlesztésére is. De talán a legfontosabb az, hogy a gyerekek elsajátítsák a közösségi élet szabályait és azt, hogy minél otthonosabban mozogjanak a gyülekezetben.- A heti gyűlések mellett milyen nagyobb évközi eseményeket szerveztek?- Van egy jól bevált éves munkatervünk, de az igények növekedésének köszönhetően tavaly és idén is előrukkoltunk két-két új programmal. A tanévet évkezdő délutánnal szoktuk indítani, erre tavaly egy nagy történelmi nyomozós játékot állítottunk össze. Aztán október végén őszi tábort tartottunk, december elején pedig Mikulás-túrára mentünk. Ebben a félévben új alkalom volt a kószatúra, ami ötnapos szlovéniai kirándulás volt, és szintén először rendeztünk kiscserkészkarácsonyt. Hagyományosan február 24-én tartjuk a csapat gálaestjét, amelyre minden őrs kis műsorral készül. Március 14- én szoktuk megrendezni a vári számháborút; a budai cserkészkerület háromszáz-négyszáz cserkésze vesz részt a hatalmas küzdelemben. Ezt követi majd a kószák lelki hétvégéje, áprilisban pedig családos kirándulásra megyünk, melyre nemcsak cserkészeink családjait, hanem a gyülekezet minden családját szeretettel hívogatjuk. Május végén tavaszi tábort tartunk, ennek keretében tesznek próbát a gyerekek. Az év csúcspontja a tíznapos csapattábor. Teljesen nomád körülmények között lakunk ilyenkor, még az asztalt, a polcokat és a fürdőnket is magunk készítjük el. Mindehhez kidőlt fákat és hozatott deszkákat használunk, és nem szögelünk, hanem mindent spárgával kötözünk össze. Nagy kihívás a gyerekeknek az is, hogy őrsönként étkezünk, és minden őrs saját magára főz.- Tartjátok a kapcsolatot más evangélikus cserkészcsapatokkal?- Sajnos erre nemmel kell válaszolnom. A 2006-os szolnoki Szélrózsán tettünk egy kísérletet arra, hogy összehozzuk a csapatokat, és az akkor nagyon jól is sült el, de a későbbiekben nem volt energiánk újabb találkozókat szervezni. A kerületünkben lévő csapatok közül viszont többel nagyon jó kapcsolatot ápolunk. A vezetőképző táborokban és a Kárpátmedencei regöscserkésztáborokban sok új barátra találtak csapattagjaink, és a barátságok révén az egyes csapatok között is közeli viszony alakult ki. Többször táboroztunk már együtt más csapatokkal, és úgy tűnik, idén nyáron sem leszünk egyedül.- Személyesen a te életedben mit jelent a cserkészet?- 1998 nyarán költözött a családom Budapestre, és azóta cserkészkedem. Ebben a közel másfél évtizedben csaknem húsz táborban vettem részt, és rengeteg kalandban volt részem. Az őrsömet már kilenc éve vezetem, és hatalmas élményt jelent felnőni látni a fiúkat. Mindaz, amiről eddig beszéltem, óriási csapatmunka eredménye. Az elmúlt években sokan időt és energiát nem sajnálva fáradoztak a csapatért. A jelenleg nyolcfős vezetőségért is nagyon hálás vagyok Istennek. A vezetőségből hárman vagyunk egyetemisták, a többiek még érettségi előtt állnak, de már most hihetetlen hozzáértéssel és odaadással végzik a rájuk bízott feladatot. Talán a többiek nevében is mondhatom, hogy azért fontos számunkra ez a szolgálat, mert mi is rengeteg jót kaptunk a cserkészeten keresztül, és öröm ezt a jót továbbadni a következő generációknak. ■ V.J. A cserkészetről az Evangélikus Élet 2009. május 3-ai számában Honpolgárnevelés Bi-Pi módra címmel olvashattatok interjút Buday Barnabással, a Magyar Cserkészszövetség evangélikus elnökével (lásd: http://www.evangelikuselet.hu/lapozgato/2009-18). A Magyar Cserkészszövetség honlapja: www.mcssz.hu. A 32. számú Dévai Bíró Mátyás cserkészcsapat honlapja: www.32dbm.hu.
