Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-04-22 / 16. szám

14 2012. április 22.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

Sokadalom Soltvadkerten

► Bált, családi estet, egyszersmind közös ünneplést szervezett a húsvét utáni szombaton a soltvadkerti Evangélikus Óvoda pedagógusaiból és a gyerekek hozzátartozóiból álló baráti kör. Vagy akár testvéri körnek is nevezhetnénk a társaságot, hiszen Lakatosné Hachbold Éva vezető óvónő és segítői a legkülönbözőbb emberekből kovácsolják össze az évről évre összegyűlő több mint háromszáz főt, akik szeretnek és tudnak is együtt hálózni, mulatni.

A kisvárosban azért is példaértékű ez az összefogás, mert bálokból, vacsorákból és ünnepségekből ugyan bőséges a választék, viszont ez az egyetlen olyan rendezvény, amelyen a családok együtt szórakozhatnak, szülők és gyermekeik együtt tölthetnek el egy tartalmas estét. A nagyszülők és a szülők generációja mellett ott vannak az egészen kicsik is - ahogy hajdan a nagy parasztlakodalmakban. És dőreség lenne azt gondolni, hogy a gyerek nem való

ilyen helyre: éppen a gyerekek miatt veszi komolyan mindenki a mértékletesség és az ízléses szórakozás kívánalmát!

A városi sportcsarnokban rendezett műsort tehát az óvodás gyermekek tánca nyitotta meg, ezt pedig a köszöntő és a svédasztalos vacsora követte. A táncparketten sokan az est hangulatához igazodva jelmezben, sőt parókában jelentek meg. A „retró” hangulathoz nagyban hozzájárult a dekoráció és a zenekar repertoárja is.

Éjfélkor aztán tetőzött a hangulat: ABBA-lányok, majd békalábas búvárfiúk emelték az est fényét. A vállalkozó szellemű szülők és nevelők - merthogy belőlük állt az alkalmi társulat - az egyik új óvónő koreográfiáját mutatták be. A négyheti gyakorlás meghozta az eredményét: az attrakció olyan sikert aratott, hogy meg kellett ismételni. A két Péter nevű apuka hajmeresztő akrobatikával kápráztatta el a mulatozókat, még limbóznia is kellett az új erőre kapó közönségnek...

A szervezők örömét és lelkesedését egy Bárdosi Németh János-idézettel illusztrálta a vezető óvónő: „Az vagy, ami a munkád: nem több és nem kevesebb. Az eltűnő időből ez őriz meg, emberségednek ez ad alapot. Arcod redőibe vési fel nevedet, amelyet te hordasz, amely te vagy, magad, egyedül, a munkád által örökké.”

■ Ifj. Káposzta Lajos

Evangélikus melléklet a Nógrád Megyei Hírlapban

A Kopka László ügyvezető igazgató irányította Nógrád Megyei Hírlap a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Északi Egyházkerületével, illetve a Nógrádi Egyházmegyével kötött megállapodás alapján 2012-ben minden hónap első szombatján egyoldalas evangélikus melléklettel jelenik meg. Ily módon több ezer háztartásba jutnak el az MEE hírei.

Az első, bemutatkozó melléklet a március 24-ei számban jelent meg. Ebben Zsugyel-Klenovics Katalin szerkesztő, egyházmegyei beosztott lelkész húsvéti tartalmú írása olvasható, Szabó András esperes az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóinak nagyheti passiójátékát harangozza be, dr. Fabiny Tamás püspök pedig Mikszáth egyháza címmel mutatja be a Magyarországi Evangélikus Egyházat. (Az újság internetes változata a www.nport.hu oldalon található.)

vangelikus.hu

Mac

?szagiEvangel

Hoeváth-Hegyi Áron Forrás: Evangélikus.hu

Istentiszteleti rend • 2012. április 22.

Húsvét ünnepe után 2. vasárnap (Misericordia Domini).

Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 10,11-16; Ez 34,10-16.31.

Alapige: íPt 5,1-5. Énekek: 334., 261.

Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) dr. László Virgil; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv.) Szabó B. András; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Bolba Márta; liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Egyetemi és főiskolai gyülekezet, XI. Magyar tudósok krt. 3. du. 6. (komolyzenei áhítat a Kőmíves kvartettel) Gáncs Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Bátovszky Gábor; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Bátovszky Gábor; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Ittzés János; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lackner Pál; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. (úrv.); Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállította: Boda Zsuzsa

ÍM11ÍM1S8ÍIÍ111I111111I1ÍÍM

„NE FÉLJ, TE KICSINY NYÁJ!”

Bikácsi bizodalmák

Bikács alig ötszáz főt számláló Tolna megyei falu. Háromszáz évvel ezelőtt német ajkú evangélikus telepesek érkeztek erre a vidékre. Szorgos munkájuk nyomán újraindult az élet a törökvész után elnéptelenedett területen. Felépítették a falut, a templomot, művelték a földeket, hitre és munkára nevelték gyermekeiket. Az 1786-ban épült templom hamar kicsinek bizonyult, 1828-ban már ki kellett bővíteni.

A második világháború utáni kitelepítés viszont megakasztotta a falu gyarapodását, kitörölhetetlen nyomot hagyva a lelkekben, a közösségekben, hosszú időre meghatározva a falu jövőjét is. Az embertelen döntés értelmében a lakosságnak közel kétharmada kényszerült arra, hogy elhagyja szülőföldjét, otthonát, és kisemmizve induljon az ismeretíenbe. Útjukon a bikácsi harangok szava kísérte őket, a búcsú fájdalmában is ébresztve a reményt: nem hagy el az Isten.

Ebben bíztak az itt maradottak is, amikor a megváltozott körülmények között igyekeztek helytállni a földeken és az egyházban egyaránt. Utolsó helyben lakó lelkészüket 1956-ban választották, aki nyugdíjba vonulásáig! 1977-ig szolgált közöttük. A megfogyatkozott lélekszámú és helyi lelkész nélkül maradt gyülekezetét már sokan siratni kezdték. „A gyerekek elköltöztek, mi meghalunk, és nem jön itt utánunk már senki” - mondták az idősebbek. Közöttük a gyülekezet egykori gondnoka, aki halála

előtt, 2010-ben még megláthatta a már nem is remélt csodát: szeretett templomának külső megújulását. Amíg tehette, nap mint nap körbesétálta, megcsodálta a templomot, és kezdte hinni, hogy van jövő, mert mégiscsak velünk az Isten!

A falu gyöngyszemeként is emlegetett felújított templom a ma már vegyes vallású község egészének örömére szolgál. A mára negyven-ötven fősre zsugorodott egykori anyagyülekezet kitárta a falu egyetíen templomának kapuit, és az utóbbi egy-két évben ötször is telt házzal ünnepelt. Először 2010 novemberében, a pályázati pénzből külsőleg megújult templomban Gáncs Péter püspök szolgálatával, majd 2011 pünkösdjén kétnyelvű istentiszteleten, a templomszentelés 225. évfordulóján, amikor az egykori és mai bikácsiak és a velük ünneplők népes gyülekezetében Szabó Vilmos Béla esperes hirdette az igét. 2010 és 2011 karácsonyán a falu óvodásainak és kisiskolásainak műsora tette emlékezetessé az ünnepet a családok számára, felekezettől függetlenül.

2011 decemberében Völgyessy Szomor Fanni evangélikus énekesnő nagy sikerű koncertjén ismét megtelt a templom. Egyben megszületett az elhatározás is: ezentúl minden adventben szervez majd hangversenyt a bikácsi gyülekezet.

2012 márciusában az egyházközség kilépett a templom falai közül. A Bikácsi Közéleti Közhasznú Nőegylet hagyományőrző munkája nyomán

megszépülő öreg temetőben emlékezett a falu és a gyülekezet az evangélikus iskola száz éve elhunyt egykori tanítójára, Prehauser Jánosra, aki ötvenöt éven át nevelte a község apraját-nagyját. Felújított sírja mellett hangzott az ige, az áldás és a mai diákság megemlékező műsora.

A régi temetőben a gyülekezet több egykori lelkésze, elöljárója nyugszik. A nőegylet - melynek vezetőjét a Györköny-Bikácsi Társult Evangélikus Egyházközség a most folyó választásokon másodfelügyelővé választotta - évente egy sír felújítását vállalta. így méltó körülmények között emlékezhet majd a falu és a gyülekezet az elődök áldásos munkálkodására - hogy mindnyájukra igaz legyen az egykori tanító síremlékén újra olvasható felirat: „A jó bikácsiak kegyelete és hálája őrködik álmai felett.”

Adja Isten, hogy amint a sírok és az épületek megújulnak szorgos kezek munkája nyomán, ahogy a közösségek megmozdulnak a vezetők lelkesedését átvéve, úgy mozduljanak, újuljanak, szülessenek újjá a lelkek is a már-már elsiratott gyülekezetben a Szentlélek Isten munkálkodása nyomán!

A bikácsi kicsiny gyülekezet szereti felújított templomát, fontosnak tartja a következő generáció megszólítását, tiszteli egykori nagyjainak emlékét. A múltban lerakott biztos alapokra építi a jövőt. Mert élni akar. Segítse ebben a feltámadott, élő Úr!

■ Zs.

A Györköny-Bikácsi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze, dr Zsednai Józsefné idézi az evangéliumot