Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-22 / 16. szám
12 2012. április 22. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Én tehát úgy futok... Hogyan olvas egy könyvmoly? Beszélgetés Nagy Bencével, a Moly.hu alapítójával A tavasz lüktetése, frissessége engem mindig új dolgokra inspirál, s gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Valahogy új lendületet kapnak ilyenkor a dolgok. Az idei tavasz - és a tény, hogy már közelebb vagyok az ötvenhez, mint a húszhoz - tudatosította bennem, hogy változtatnom kell az életvitelemen. Persze eddig is tudtam: többet kellene mozognom, egészségesebben kellene étkeznem, és a tea, kávé helyett több vizet kellene innom... Ezt már sokszor elhatároztam, és sok jó cikket is elolvastam minderről, de eddig nem tettem az ügy érdekében semmit. Pár hónapja aztán olvastam egy idézetet az interneten: „Annak, hogy miért fussunk, legalább annyi oka van, mint ahány nap egy évben, ahány év az életemben. De leginkább azért futok, mert ilyenkor állat, gyermek, művész és szent vagyok egyszerre. Te is az lehetsz! Találd meg önmagad a futás által, és azzá válsz, akivé teremtettél.” (wwww.futanet.hu) Ennek hatására a Facebook-oldalamon posztoltam egy felhívást az ismerőseimnek. A tárgya ez volt: „Fut a pap” és futótársakat kerestem, akik szívesen futnak és beszélgetnek velem. A meglepő az volt a számomra, hogy milyen sok érdeklődő és pozitív visszajelzést kaptam. Mindaddig, amíg csak „elméletben” futottam, nem is volt nagy baj. Az igazi kihívás az volt, amikor felhúztam a futócipőt, és elindultam, megtettem az első lépéseket. A csapatból mindnyájan kezdők vagyunk, egy kicsit pocakosak, egy kicsit álmodozók, örökös újrakezdők. Nem tántorított el minket az sem, hogy nincs jó felszerelésünk, vagy hogy mit szólnak ehhez az emberek, de még az sem, hogy az első öt percben alig kaptunk levegőt. Erőt adott és bátorított mindnyájunkat a tudat, hogy egy új esélyt adunk a szívünknek, az életünknek. A tavasz sok újat tartogat a számodra is, lehet, hogy gyökeres változást hoz az életedbe. Lassan itt van az iskolaév vége, jön a ballagás, az érettségi izgalma. Talán úgy gondolod, hogy neked is kellene egy feszültséglevezető, egy igazi kikapcsolódás, egy közösségi élmény. Keresd meg a tornacipődet, vagy vegyél egy futócipőt, és Pál apostollal együtt fuss, aki azt mondta: ,fn tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág.. (íKor 9,26) Adj egy új esélyt magadnak! Lépd át a határaidat! Legyen valódi spirituális élmény a futás, mert ott kitisztulhatnak a gondolataid. ■ Czöndör István Névjegy: Czöndör István 'iss Vannak álmaim. Az egyik az, hogy egészséges, nyi• tott légkört tudok teremteni a gyülekezetemben, ® ahol őszinte hangon tudunk másokat megszólítani. A másik az, hogy természetes örömmel tudom fogadni a hozzánk betérőt. Olyan közösségről álmodom, ahová hazaérkezem, ahová visszavárnak, s ahol nincsenek előre lefoglalt helyek. Ahol nem elvont és mesterkélt módon, hanem egyszerű szavakkal tudunk beszélni örömeinkről és kihívásainkról. A balatonboglári evangélikus gyülekezetben ezért imádkozunk és dolgozunk immár két és fél esztendeje. így készülünk az idei Szélrózsa találkozóra is, melynek házigazdái lehetünk. MERÍTS! „Örömmel merítek a szabadulás vizéből!” Az EvÉlet március 25-i számában ugyanezen a helyen már szó esett az idei Szélrózsa mottójáról. Most folytatom, amit akkor elkezdtem. Milyen gondolat köré lehet ezer embert összegyűjteni, egységbe vonni? A nagyszabású találkozók szervezőinek - így a Szélrózsáénak is - sok fejtörést okoz ennek a kérdésnek a megválaszolása. A kétévenként megrendezett országos evangélikus ifjúsági találkozó előző mottóiból is kiérezni a „megfutott köröket”, a konszenzusra törekvés sok türelmet igénylő lelkületét. Nem volt ez másként most sem, amikor a 2012-es Szélrózsára készültünk. Még 2011- ben, az egyik legmelegebb augusztusi napon született meg a mottó a bonyhádi gimnázium egy hűvös pincehelyiségében. Vannak ötíetek, melyek tetszenek ugyan, mégis úgy érezzük, „ez nem az igazi, ennél lehetne jobbat találni” aztán valaki bedob egy gondolatot, melynek hallatán más ritmusra kezd verni a pulzusunk, pupillánk kitágul... Aztán azt mondjuk: „Igen, ez az!” Az „Örömmel merítek a szabadulás vizéből” bibliai mondatát hallva Czöndör István, a házigazda balatonboglári gyülekezet vezetője ezt egy szóvá sűrítette: „Meríts!” Ez a mottó 2. rész az eredeti bibliai ünnepnek, a sátoros ünnep vízszertartásának a cselekményét is felidézi, ugyanakkor jelképként is sok mindenre utal: én, akinek hiánya van valamiből, merítek onnan, ahol bőség van... Bizonytalanul megjegyeztem, hogy a régi jeruzsálemi ünnepen hét merítési alkalom volt - Baranyay Csaba kőszegi lelkész rögtön kiszámolta, hogy a nyitóalkalmon kívül az igei alkalmak száma éppen ennyi, beleértve a záró istentiszteletet. A következő feladat az volt, hogy találjunk olyan további bibliai mondatokat, melyek az Istentől kapott szabadulás örömteli élményére utalnak, ugyanakkor ezt valamilyen speciális oldalról láttatják. A következőket találtuk. 1. Hamarosan elérkezik igazságom, és szabadításom felragyog, mint a fény. (Ézs 51,5) 2. Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek. (Ézs 60,18) 3. Megmentesz a félelemtől, és körülveszel a szabadulás dalaival. (Zsolt 32,7) 4. Nyíljék meg a föld, és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele a szabadulás is. (Ézs 45,8) 5. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékről nemzedékre. (Ézs 51,8) 6. Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem... Elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és szabadságot a börtönök lakóinak. (Ézs 61,1) 7. A szabadulásért felemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. (Zsolt 116,13) Fontos szempont volt, hogy amikor elárasztják az egyházat is a válságot elemző, a krízist címül választó programok, találkozók, akkor alapvetően pozitív, lelkesítő és megmozgató, Istenhez mint örömünk forrásához illő szavakat, címeket találjunk az idei alkalmakhoz. A bibliai mondatokból aztán szinte magukból következnek a címek: a szabadulás mint fény, mint az erőszak vége, mint bátorító dal, mint megújulás, mint nemzedékről nemzedékre szálló örökség, mint amnesztia és végül mint örömünnep. Reméljük, az idei Szélrózsa találkozón átélhetjük majd a szabadulást a bátorító dalokban, felragyogó fényekben, az (el)engedés képességében, a nemzedékek egymásra hangolódásában és a végső, közös örömünnepben. ■ Réz-Nagy Zoltán Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit senyt Tolkien világával, ahol örkök és tündék is küzdenek a csatamezőn.- Kiknek mersz, kiknek szoktál ajánlani könyveket?- Főleg szakirodalmat ajánlok szívesen, mert ott könnyen belátható, hogy valaminek az elolvasása jár-e kézzelfogható előnnyel. A szép-, illetve a szórakoztató irodalom inkább személyiségfüggő, csak annak ajánlok könyvet, akiről úgy gondolom, hogy valamennyire „egy húron pendülünk”, és benne is hasonló rezgéseket kelthet a könyv, mint bennem.- Mi a te „nagy könyved”?- Hemingway Vándorünnep című műve. Nem tudom megmondani pontosan, hogy miért. De talán közrejátszhat benne az, hogy hasonlóan élem meg az életet Budapesten, mint Hemingway a két világháború közti Párizsban. Az elmúlt Ő a legfiatalabb a családjában, és mivel a családtagjai mind rendszeres könyvforgatók, elképzelhetetlen volt, hogy ne olvasson ő is sokat. így lett belőle könyvmoly - méghozzá nemcsak amolyan magának való, hanem az olvasmányélményeit másokkal is szívesen megosztó, illetve mások olvasmányélményeit is nagy érdeklődéssel olvasó, hallgató. A hozzá hasonló könyvbarátok nagy örömére 2008 decemberében egy „könyves játszóteret” hozott létre a világhálón - ez a Moly.hu. A közösségi oldal felhasználói - több mint negyvenhétezren (!) vannak - többek között megjelölhetik, hogy éppen mit olvasnak, értékelhetik a könyveket, utánanézhetnek, mások hogyan vélekednek az adott műről, és kívánságlistát is írhatnak, hogy milyen köteteknek örülnének a legjobban. A könyv és a szerzői jog világnapja (április 23.) közeledtével az Evangélikus Élet tervezőszerkesztői eként is munkálkodó Nagy Bencét mégsem a legnépszerűbb magyar könyves közösségi oldalról, hanem olvasási szokásairól faggatjuk.- Mit nézel meg először egy könyvön-könyvben?- Az oldalszámát. Ha elkezdem olvasni, akkor jó tudni előre, hogy mikor ér véget, hol is tartok benne, mire lehet még számítani. . - Azt hittem, azt válaszolod, hogy a küllemét... Zavar, ha „csúnya” egy könyv?- Volt már olyan, hogy azért nem olvastam el egy könyvet, mert igénytelen volt a külleme. Szerencsére az utóbbi évtizedben a könyvkiadás a minőségi kiadványok irányába mozdult el, ezért manapság már ritkán akad olyan gondom, hogy nehéz olvasni egy könyvet, mert ben szoktam hordani a könyveket, némelyiken igen hamar megmutatkoznak a használat jelei, ezt pedig csak a saját példányok esetén tartom elfogadhatónak.- A használat egyéb jeleihez hogyan viszonyulsz? Beleírsz a könyvekbe, aláhúzogatsz szövegeket, vagy sem?- Nem szoktam, nem is elvi okok miatt, hanem ha találok valami fontosat vagy különösen érdekeset, akkor azt inkább kiírom egy külön papírlapra, mert ott könnyebben át tudom tekinteni.- Mennyit olvasol „munkából", és mennyit kikapcsolódásképpen, a magad örömére? őket. Rengeteg könyvet félbe is hagyok emiatt, aztán újra elkezdem őket. Úgy érzem, minden könyvben lehet találni olyan mozzanatot, amelyik valamiképpen hat rám, ezért szeretem azt is gondolni, hogy minden könyvnek megvan a maga ideje. Ha éppen egy adott időszakban nem tetszik valami, attól még nem vetem el végleg, mert lehet, hogy csak rossz időben találkoztunk.- És ha jó időben találkozol egy kötettel, és mély nyomot hagy benned, később is leveszed még a polcról, hogy újra belefeledkezhess?- Egy könyvet általában csak egyszer olvasok el, illetve gyerekkorom kedvenceit veszem elő néha. A szakkönyveim közül inkább tudok említeni olyat, amelyet minden évben elő kell venni egyszer, mert szemléletformáló mű, és jó néha rátekinteni az iránymutató pontokra.- A gyerekkornál időzve még egy kicsit: a kötelező olvasmányok mennyire kötöttek le?- A Tüskevár és az Egri csillagok tetszett, a többi nem hagyott maradandó nyomot bennem. Nem biztos, hogy azért, mert nem jó könyvek, hanem mert egy fiatal könnyen találhat náluk izgalmasabbat, misztikusabbat. A kőszívű ember fiainak csatái nem vehetik fel a verrossz a tördelése, vagy éppen a tipográfiája nem az áttekinthetőséget, az érthetőséget szolgálja.- A hagyományos vagy inkább az e-könyvet részesíted előnyben?- Ha könyv, akkor legjobb a papír és a saját. Egyrészt a papírkönyv más élményt jelent számomra, mint bármely digitális olvasón megjelenő. Jó esetben egy megfelelően gondozott kiadvány iparművészeti alkotás is, amelynél a papír, a kötés, a betűtípus, a tipográfia szervesen hozzájárul a mű élvezetéhez. És mivel a leggyakrabban kabátzseb- Szakirodalmat sokat, de abból is leginkább biogokat. Ezek romlandó áruk, mire a legtöbb, általam olvasott témából megjelenik egy könyv, addigra már részben elavult információkat tartalmaz. Saját magam szórakoztatására kevés az időm, és néha figyelmeztetni is kell engem, hogy valami „rendes” könyvet is a kezembe vegyek. Általában egyszerre négy könyvet tartok a kezem ügyében; két szakmai kidványnak és két kötet szórakoztató irodalomnak mindig van hely a fejemben, és hangulattól, feladattól függően váltogatom pár évben négy különböző kerületben is laktam, és mindegyik más-más élményekkel gazdagított. Néha elfog az érzés, hogy én erről már olvastam valahol, és utána be is ugrik, hogy igen, a Vándorünnep pont ilyen...- Végezetül még egy gyors kérdés: használsz könyvjelzőt?- Igen. A Molynak nagyon szép könyvjelzőket terveztek a grafikusaink, és így legalább egy információval kevesebbet kell a fejemben tárolnom. ■ V.J.
