Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-04-15 / 15. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. április 15. » 5 Siófoki ajándék Siófokról ajándék érkezett. CD és DVD formájában, azaz egy hangle­mez orgonamuzsikával és egy hat rö­vidfilmből álló látványfantázia a Önkormányzata - és még sorolhat­nám hosszan. Nagyszerű vállalkozás ez: érté­kelni a jó hangszert, a „faerdő” adta \jsto/off ~ • sajt/«')// MIKEÓS TELEKI ORGAN OF THE —* A MAKOVECZ kovecz templom HURCH Jfm |r' 0RG0NÁ1ÁN hanglemez hordozta muzsikára. Sze­met, fület, de inkább így fogalmazok: szívet-lelket gyönyörködtető. Mindez nem jön létre, ha nincs Te­leki Miklós orgonaművész, aki a Sió­foki Alkotók Körének tagja; ha nincs a Makovecz Imre által megálmodott siófoki evangélikus templom; ha nincs az Aquincum Orgonaüzem gyönyörű mesterhangszere; ha nincs Róka Ildikó és Móczár István, akik nemcsak csodálatosan láttak, ha­nem mesterien láttattak; ha nincs a kiadványt támogató Siófok Város akusztikát és megszólaltatni sokak ál­tal szívesen hallgatott szerzőket. Teleki Miklós - Lehotka Gábor tanítványaként - precíz, jól felké­szült muzsikus, aki a lemezen nép­szerű darabokat szólaltatott meg tiszta játékával. A darabokon és az orgonaregiszterek kiválasztásán ér­ződik, hogy a művész örömmel játszik e barokk diszpozíciójú hang­szeren. Az orgona intonálása igen szépen sikerült, különösen is a principál-plénum fénye és egysége kiemelkedő. Sajátos zamata van, mégis beleillik a barokk hangesz­ménybe. A műsorban egymásnak kiegé­szítői, mintegy komplementerei Vi­valdi, Bach, Mozart, Farkas Ferenc és Lehotka Gábor kompozíciói. Minden darabnak vannak különleges pillana­tai, amelyekhez értő módon nyúlt Te­leki Miklós - szakszerű megformá­lással, pontos játékkal. A DVD-n a vizuális meditációért és gyönyörködtetésért „felelős” mű­vész házaspár a környékről, a Bala­tonról, főként az északi partjáról mutat képeket, s e különlegessége­ket vegyíti a templomot és annak egészen apró részleteit bemutató fel­vételekkel. A képsorokba újra meg újra bevillan az orgonista alakja, né­hol csak a billentyűkön könnyedén - vagy éppen súlyosan - játszó uj­jak tűnnek fel, vagy a lábak korrekt pedáljátéka látszik. így szinte része­sei vagyunk egy koncertnek, amely azonban része a kozmikus szép­nek, a természet világának, a hangok nagy világharmóniájának. Csak aki nagyon szereti az Isten jó kedvében megteremtett balatoni tá­jakat és természeti jelenségeket s a tiszta-szép zenét, az tud így fényké­pezni és vágni. A vízcsobogás, a mozgásukkal szinte Istent dicsérő madarak, apró virágok, tarka mezők, áttűnő felhők, megragadó városké­pek, impozáns hegyek, játszadozó hullámok, nagyszerű fényjátékok el­varázsolják a nézőt, s a háttérben megszólaló orgonamuzsika szárnyá­ra veszi a képek özönét. Érdemes hát kézbe venni a CD-t, még inkább a DVD-t s időt szánni ar­ra, hogy a siófoki fantázia felüdítsen, gazdagítson, a lelkünket simogatva megérintsen. S milyen jó lenne, ha a következő ilyen alkotás a templom­hoz még jobban illő és kötődő egy­házzenei kompozíciók és azok nyo­mán megszületett képi hitvallások anyaga lenne! Mert ez a siófoki aján­dék - folytatásra vár! ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Siófok - Fantasy. Teleki Miklós a Ma­­kovecz-templom orgonáján CD, DVD. Jegyzetlapok (Napló, 2012) Idős tanárember. A vendégen a sor, és ő szomorúan beszél önmagáról. A tanár élete szétfolyik óráiban, tanítvá­nyain át a feledésbe. Alig tett valamit, hiába tanította lelkesen hét évszázad magyar költészetét - mondja. Úgy néz vissza a lepergő évtizedekre, mint örökös készülődésre, hogy Balassi, Ady, Kosztolányi, József Attila több le­gyen a tankönyvek száraz szövegénél. Hogy a versekből kibontsa a veszen­dő életet. Még akkor is, ha jutalma csak egy-egy sikerült óra emléke vagy a rámosolygó tanítvány hálája. Hallgatom az idős férfit, és nem ér­tem elégedetlenségét. Nincs igaza. Nagyon is sokat tett azzal, hogy a szépre nevelte a fiatalokat, az iroda­lom szeretetére. Olykor derűt lo­pott a hétköznapok szürkeségébe. * * Hí Kibédi Varga Áron. Az 1930-ban Szegeden született, 1948-tól Hol­landiában élő író naplója a legrövi­debb följegyzések gyűjteménye. Sok­szor néhány hónap mindennapos megfigyelései. Álmok és töprengések. 2011. január 11-én írta: „Két szem­pontból tekinthető a kereszténység minden más nagy vallásnál tökélete­sebbnek. A szabályok betartása ko­rántsem olyan fontos, mint a moha­medánoknál és a zsidóknál, viszont a keresztény vallás választ ad az em­berek két legnagyobb problémájára: mi történik velünk a halál után? És hogyan kell élnünk a földön?” He * * Füst Milán: Napló. Négy évtize­den keresztül írta jegyzeteit a költő. Este, az éjszaka csendjében „újra meg újra megkísérelte szavakba ön­teni az átélt, látott, észlelt jelenségek, élmények lényegét” - olvassuk a kiadvány fülszövegében. Kápráza­tos tudás, bölcsesség tárul elénk a kö­tetekből. 1945 novemberében írta: „Húsz év után viszontlátom saját szavaimat. Karinthy nálam aludt, s én így szóltam hozzá: Az, hogy az em­beriség iránt jó vagyok, nem ment fel a kötelezettség alól, hogy egyesek iránt is jó legyek... S most szó szerint benne van hátrahagyott naplójában.” >k * # Várakozás. Korán érkeztem a talál­kozóra. Sétálok, és közben nézem a téli fákat, hallgatom a fura neszeket, zörejeket. Mi lehet? Végre felfedezem egy meggörbült akácon a harkályt. Gyönyörű madár, és szorgalmasan végzi a munkáját. Kopp-kopp, ütögeti a halott ágakat. Lehántja a magas fa kérgét, abból szedi ki a férget. Kúszik fölfelé ügyesen, és fúr sebesen: kopp­kopp - zeng a hólepte kert. Körbejár­ja a vidéket, azután visszaszáll, talán nem elégedett, vagy társakat hív. Né­hány perc múlva hárman sorozzák a felső részt, és pihenésképpen szerelmes csivitelésre is futja a fagyos délelőttben. A mai élet. Művészet az életünk, hogy kibírjuk, és megmaradunk. Min­dennap vizsgázunk: kitartásból, türe­lemből, abból, hogy nem szabad föl­adni a reményt. Különben széthull minden köröttünk. Minden pillanat­ban meg kell vizsgálni a napok üzene­tét, s közben arra is figyelni kell, mit felel a világ. A végén mindig ellenünk vall. Nem szabad ezen csodálkozni; ébernek kell lenni, keménynek és ri­degnek, önmagunkkal szemben is. * * He Piros lámpás házak. Meglepve hal­lom, hogy Bécs bordélyházai segíte­ni akarnak a hajléktalanoknak. Meg­csappant a forgalom a nagy tél miatt, fűteni pedig amúgy is kell. A vörös, nagy, tükrös szobákkal elégedettek az új lakók. Melegednek, szendvicset majszolnak, forró teát kortyolnak. A fiatalabbak bizonyára kedves nőkről is álmodnak, akik nagyon hiányoznak a csillagtalan éjszakában. * * * Argentin csoda. Olvasom, hogy a je­les festőművész, aki régóta készült ön­gyilkosságára, megmenekült. Elbúcsú­zott barátaitól, morfiumos injekciót fecskendezett bal karjába, és várta a végső percet. De az nem jött, sőt egy­re jobban lett, erősödött, mert a pa­tikában „rossz” gyógyszert kapott: szőlőcukrot tartalmazó fiolák voltak a dobozban. Úgy látszik, a halál nem mindig komoly, olykor szeret tréfál­kozni, szereti életre ítélni az embert. * * Hí Lázadó fiatalok. Mintha tele lenne ve­lük a világ. Az arab országok legszegé­nyebbjei egyre forróbb hangon tiltakoz­nak. Minden ellen. De főleg a korrupt vezetőket akarják elzavarni, ha kell, harccal, akár életük árán is. A fiatalok demokratikus többpártrendszert kö­vetelnek, újat a régi helyett. De mi lesz, ha fanatikus, magukat felrobbantó mohamedán csoportok kezébe kerül a hatalom? A történelemből sok példát lehetne sorolni, elég egyet fölemlíteni: Oroszországban elűzték a cárt, és jött Lenin, Sztálin és milliók szörnyű szen­vedése, milliók értelmeden halála! Hl * Ht Az Újszövetség. Most, hogy egy év után becsukom apámtól kapott öreg Bibliámat, egy pillanatra elgondolko­dom. Reggel, délben, késő éjjel külö­nös varázzsal szólt hozzám Jézus. Csodálatos szavait úgy kortyoltam, mint aranycsillogású óbort, mint nagy költők versüzenetét, százfájdalmú sorait, mágikus szófűzéseit. Egyre jobban megerősödött bennem, hogy Jézus mondatait nem lehetett utólag kitalálni, ezeket csak ő mondhatta, a legkülönösebb istenember! A legna­gyobb költő. Átvilágított, tisztára mosdatott ez a szelíd hang, felöltöz­tetett a reménybe észrevétlenül. ■ Fenyvesi Félix Lajos Kórházba szállították a bakizó hírolvasót Meglepő stílusban és kommentá­rokkal olvasta fel a híreket a Kos­suth rádió bemondója, Auth Mag­da húsvét vasárnapján. A hírolvasó többször belezavarodott a szöveg­be (elsőként épp az evangélikus elnök-püspök igehirdetésével kap­csolatos információ közlésekor - a szerk.), és hangos „nyugi, nyugi, nyugi” monológgal próbálta magát egyenesbe hozni. A hírek egyéb­ként a keresztény ünnepi alkalmak­ról szóltak. A stúdióban végül megszakí­tották a hírblokkot, és nekiláttak a sporthírek felolvasásának, ám Auth zavart motyogása ezalatt is hallha­tó volt. A rádió közleményt adott ki, mely szerint „a korrektül meg­szerkesztett hírek a Kossuth rádi­óban a hírolvasó rosszulléte miatt zavarosan és hibásan hangzottak el. A Magyar Rádió Zrt. vezetése megértést és elnézést kér mind­azoktól, akiket akaratlanul is meg­sérthettek vagy megbánthattak az elhangzottak.” A rádió hangtárából törölték a felvételt. A bemondónő munkavégzés közben, a mikrofon mögött lett rosszul, majd kórházba szállították - közölte a Médiaszolgáltatás-tá­­mogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazga­tósága hétfőn. Közleményükben ha­tározottan cáfolják azt az interneten terjedő híresztelést, amely azt állít­ja, hogy a hírfelolvasó alkoholos befolyásoltság alatt volt. Ismerteté­sük szerint a munkatársak intézke­désének köszönhetően Auth Magdát kórházba szállították, gyógykeze­lése jelenleg is tart. Auth Magda nem először hibá­zik: 2002-ben Bolgár Györgynek a rádiótól való távozásához fűzte hozzá: „Na végre.” M MTI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents