Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-08 / 14. szám
evangélikus hetilap 77. évfolyam, 14. szám ■ 2012. április 8. ■ Húsvét ünnepe Ára: 250 Ft „Szóhoz sem tudnánk jutni, ha egyszer Jézus így megállna a templomunk közepén. Pedig ott áll! Csak a mi látásunkkal van baj. Nézzed meg jobban - a Szentlélek segítségével a templomodat Jézus ott áll középen, és szól hozzád a szolgáján keresztül igéjében.” Középen Jézus! !► 2. oldal „A felekezetközi háttér dodonai megrajzolásával az utószó nyilvánvalóan indokolni szeretné, hogy miért vette magára ez az alapítvány a Biblia szöveggondozásának és kiadásának feladatát, miközben ezzel a feladattal már hatvanhárom év óta a Magyar Bibliatanács, illetve utóda, a Magyar Bibliatársulat van megbízva, éppen az említett egyházak és további kilenc magyarországi felekezet részéről.” Gondolatok az újonnan revideált Károli-fordításról !► 10. oldal Feltámadásának erejében !► 3. oldal Az ökumenikus Túrmezei s- oldal Luther nyomában Richly Zsolt rajzfilmrendezővel 1^ 8-9. oldal Aki koráit írt a tojásra !► 13. oldal Szlovák és német nyelvű oldal !► 4. és 6. oldal Húsvéti üzenet Bonyolult világunkban nehezen tudunk ünnepelni. Pedig az igazán nagy dolgok megéléséhez békére és csendre van szükség. Ki kell emelkednünk felszínes szétszórtságunkból. A kereszténységnek van reményt hordozó igazsága. Éppen a húsvét ünnepe ad számunkra vigasztalást, reményt és erőt, mert Jézus Krisztus drámája nem ért véget nagypénteken a kereszten. Mi, keresztény emberek hisszük, hogy Jézus feltámadt, és tapasztaljuk, hogy Jézus él! Örök érvényű, az egész történelmet átható esemény az, amely húsvét hajnalán történt. Krisztus feltámadása valódi értelmet tud adni életünknek, amely oly sokszor céltalannak, üresnek tűnik. Az ő fénye beragyogja az egész történelmet. Nem a szürkeségé, nem a kudarcé az utolsó szó. Jézus már legyőzte a bűnt és a halált, és a holtaknak életet ajándékozott. Ő minden embert megváltott. Ő hív meg a szeretetre, amely nem szűnik meg soha. Húsvét üzenete ezért abban áll, hogy hittel csatlakozzunk a feltámadt Krisztushoz, és a tőle kapott erővel tartsunk ki, sőt növekedjünk a szeretetben, és így építsük országát, a szeretet civilizációját. Ezért tisztelünk minden embert, bármilyen világnézeti meggyőződést, hitet valljon is. Ezért tekintünk szolidáris szeretettel minden családra, minden népcsoportra, minden vallási közösségre. Ezért kívánunk mindenkivel együtt dolgozni a megbékélés, a bizalom és a szeretet kultúrájáért. 2012. húsvét Dr. Erdő Péter bíboros Magyar Katolikus Egyház Steinbach József Dr. Fischl Vilmos elnök főtitkár Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai: Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke Gáncs Peter evangélikus elnök-püspök Pataky Albert Csernák István pünkösdi metodista egyházelnök szuperintendens Arszeniosz Kardamákisz metropolita Magyarországi Orthodox Exarchátus Dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök Dr. Frank Hegedűs anglikán kanonok Mark Golovkov érsek Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje Pantelic Lukiján püspök Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Siluan Manuila püspök Magyarországi Román Ortodox Egyház Kirkov Vladimír elnök Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház SEMPER REFORMANDA „Az ördög is meg akarta mutatni Krisztuson a hatalmát. Minden erejét latba veti, hogy legyűrje. De túlerőre talál, amellyel nem bír.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Virágvasárnap az Evangélium Színházban ► 1558-at mutatott a naptár; Bornemisza Péter ez idő tájt Bécsben diákoskodott, ahol tradíciója volt az iskolai színjátszásnak. „Mikor az bécsi nemes uraim kértek volna, hogy valami játékot magyarul szerzenék, kivel az urakat vigasztalnák, jóllehet elégnek magamat nem tartottam, mert efféle írásokban nem forgottam, mindazonáltal kévánságukat meg nem szeghettem, egyet kelle nekik választanom. Annnakokáért választám az Bölcs Sophocles Tragoediáját, melyet Electrának hínak” - írta a szerző a darab megírására serkentő körülményekről. S hogy miért is esett a választása éppen Szophoklész Elektrájára, arra is pontos magyarázatot kapunk: „.. .mert az mostani keresztények, nem különben mint az pogányok, minden gonoszságban telhetetlenek... ^ Folytatás a 7. oldalon „Kő és őrség mind hiába” ■ Gáncs Péter A címben idézett húsvéti éneksor (EÉ 224,3) remekül summázza, hogy a feltámadás hajnala - többek között- a kő és az őrség kudarcáról, csődjéről is szól. Pedig úgy tűnt, hogy a sziklasír bejáratához gördített hatalmas kő egyszer s mindenkorra lezárja a Jézus-ügyet. Döbbenetes az a kép, amelyet az egyik passiófilmben láthatunk: a kamera belülről mutatja, amint a kő rágördül a barlang szájára, és mi, nézők is ott maradunk bezárva a halott Jézussal, a síri éjszaka sötétségének börtönében. Sajnos húsvét után sem ismeretlen ez a szó legszorosabb értelmében vett kilátástalanság, reményvesztés. Az egyház kétezer éves történetében gyakran kísért, hogy Jézus Krisztust hatalmas kövek mögé és kövek közé zárjuk. Templomaink nagy része a hét 168 órájából 167-ben gondosan lezárt „mauzóleumként” őrzi Jézus emlékét. Az országot járva gyakran látok olyan bezárt templomkapukat, amelyeken semmi jele sincsen az életnek. Sehol egy hívogató plakát, egy reménységet hirdető ige. Sőt van, ahol csak gyászjelentések olvashatók, dokumentálva a halál győzelmét az élet felett... Az egyház temetkezési szolgáltatást nyújtó vállalattá torzul? Igaz lenne, amit lelkészkollégák- olykor keserű cinizmussal - mondanak: „Mi a halottakból élünk..."?! Húsvét hajnala ennek ellenkezőjét hirdeti, ahogy a már idézett koráiban zenghetjük: „Széttörött a sírnak zára. / Halleluja! / A halál vesztett csatát. / Halleluja!” Egy másik húsvéti énekünkben nagyon személyesen így vallunk erről az egzisztenciális fordulatról: „Olyan voltam, mint a halott, / De kegyelmed ajtót nyitott, / Bűn börtönén pattant a zár, / Szabad lettem, / mint a madár.” (EÉ 219,2) Reménységünk szerint húsvét reggelén a feltámadás friss tavaszi levegője kiűzi a fagyos tél dermesztő leheletét templomainkból, és a halott kövek között megszólal az „élő kövek” ajkán a győzelmi himnusz: „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! / Dicsőséggel fényes a diadalod! / Magas égből szállt le angyali követ, / Hogy elhengerítse a nehéz követ.” (EÉ 388,1) A kő megmozdult, a kő többé nem akadály, a kő többé nem választhat el attól, aki - Scholz László költői hitvallása szerint - „...életet kínál / Győzelméből ma néked” (EÉ 225,1). De nem csak a sírkő vereségéről szól a húsvéti evangélium. Máté leírja, hogy Jézus ellenségei nem bíztak a hatalmas kő mindent lezáró erejében. Őrséget követeltek Pilátustól, hogy megelőzzék a tanítványok feltételezett hullarablási kísérletét. A háborgó lelkiismeretű helytartó viszont, aki már torkig volt a vallási vezetők Jézus-fóbiájával, elutasította őket: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok. Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őrizték a sírt’.’ (Mt 27,65-66) Döbbenetes ez a szinte beteges félelem még a halott Jézustól is. Victor János találóan így jellemzi őket: „.. .nekik éppen a halott Jézus kellett, és nem az élő!" De legyünk igazságosak: a Mester barátai is csak a halott Jézussal számoltak azon a reggelen. Az asszonyok a holttest balzsamozására, konzerválására indultak a sírhoz. Először a tanítványokat is sokkolja az üres sír látványa. János őszintén megírja: Az egyház kétezer éves történetében gyakran kísért, hogy Jézus Krisztust hatalmas kövek mögé és kövek közé zárjuk. „Még nem értették ugyanis az írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül. A tanítványok ezután hazamentek’.’ (Jn 20,9-10) Nyoma sincs a feltámadás örömének, hiszen ez az ajándék nem a feltámadás tényéből fakad, hanem egyedül a feltámadott Úrral való személyes találkozás gyümölcse. Ebből következik az őrségnek, a feltámadás „koronatanúinak” totális csődje. Ők ugyanis nem találkoznak a Feltámadottal. Csak a földrengést észlelik és a villámló tekintetű angyalt, aki elhengeríti a követ. „Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak’.’ (Mt 28,4) Hiába lehettek egyedüli szemtanúi a világtörténelem legnagyobb eseményének, a hitetlen félelem vakká és süketté teszi őket. Nem hallják meg az angyalnak az asszonyokhoz intézett bátorítását: „Ti ne félj etek!... menjetek el gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába...”(Mt 28,5.7) „Kő és őrség mind hiába...” - a feltámadott Úr akkor is előttük járt, és ma is előttünk jár! Hiába akarjuk őt immár kétezer éve újra meg újra kövekkel körbefalazni. Hiába igyekszünk őt - olykor még egyházi „őrző-védő szolgálat” segítségével is - megkövesedett tradíciókba zárni, az élő Úr mindig utat tör a jövő felé, és új távlatokat nyit. Nem véletlenül idéztem már eddig is oly sok énekből, hiszen ennek a csodának a kifejezésére kevés a prózai szöveg. A Feltámadottal való találkozás túlcsorduló öröméről igazán csak a költészet, az ének hangján lehet vallani. Zárókorálként csendüljön fel a Túrmezei-év húsvétján a költőnő feltámadási himnuszának néhány sora: „Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. / Örvendezzünk, vigadjunk, / Krisztus lett a vigaszunk, / Halleluja! Ővele járunk. / Erőt ad szolgálnunk...” (EÉ 213,3) A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke
