Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-08 / 1. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. január 8. *■ 3 Egy négygyermekes édesanya karácsonyifeljegyzései Ünnepekre (vissza) tekintő Tradíciók ma is születnek Soltvadkerten immár több éve hagyomány, hogy a református és az evangélikus templomból kijövő híveket karácsonyeste ünnepi dalokkal fogadja egy helyi muzsikusokból álló együttes. A zenekar vezetője református presbiter, mi több, e hónapban a gyülekezet főgondnoki tisztségébe iktatják. Ő Martin János, aki nemzedékeknek muzsikált lakodalmakon és bálokban... A karácsonyi zenés hagyomány az évek során további „elemekkel” bővült: helyi aktivisták forralt bort, teát és süteményt kínálnak a híveknek. Nem csoda, hogy a templomok melletti parkoló évről évre mind több békés vadkertivel telik meg. Nem volt ez másként 2011 szentestéjén sem, amikor az eső ellenére is sokan álltak meg hallgatni a muzsikát és kívánni egymásnak áldott ünnepeket. ■ Ifj. Káposzta Lajos Hagyományelevenítő és -teremtő betlehemezők Öt éve így imádkoztam az Úrhoz: „Add, Istenem, hogy a gyermekeim (négy fiókám) az óvodai és iskolai szünetekben legyenek csak betegek, hogy a munkahelyemről ne kelljen hiányoznom!” Az én Uram egy jót nevetett, és azt mondta: Rendben!Ám legyen! Te kérted!... Az első évben talán csak a különleges afrikai betegségek nem értek el minket, de a skarlát, a himlő, a tüdőgyulladás, a Lyme-kór... minden jött, ahogy a vakáció első napja beköszöntött, évszaktól függetlenül. Gyorsan rájöttem, hogy mekkora butaságot kértem! Kézzel-lábbal-térden próbáltam módosítani az imán, és korrigálni, hogy ha lehetne, esetleg tálán... ne legyenek betegek a gyerekek a szünetekben sem, de a Teremtő hosszúra nyújtja a leckét. Teltek-múltak az évek, és most már vitaminokkal, mesekönyvekkel felvértezve várjuk a megkötött szövetségédes terhét. Édes, mert rengeteg áldás lett ezeken a bajokon; nem haragból, megleckéztetőn, hanem szeretettel küldte-küldi az Isten. Tanulunk és gazdagodunk. A rohanó napok után egy „lázas”, csendes lefékezés és összebújás is ajándék. Ötéves Dorkánk angyal lett volna gyülekezetünk pásztorjátékában, de báránnyá változott: a himlős és fertőzőfajtából. így kipróbáltuk kettesben, az otthon melegében, hogy milyen imádkozni szenteste délutánján „Máriáért”, „Gáspárért” és - soha nem gondoltam volna - „Heródesért”: szerepekbe bújt gyermekeimért, férjemért, a közösség jelmezes és jelmeztelen aprajáért és nagyjáért. Adtunk itthon a lányommal egy lelki háttérszólamot a kórusunknak! det idéző meghitt perc! Utána megtört az életünk. Új időszámítás kezdődött: ezután meg kell különböztetnünk a „dobfelszerelés” előtti és utáni időszakot! Legidősebb fiam a nyári Partitúra zenei táborban beleszeretett a dobolásba. Trombitásként ment el a gyülekezet zeneszerető fiataljaival eltölteni egy hetet, de dobfelszerelésről álmodozó kiskamaszként kaptuk vissza. Ősszel a használtcikk-piacon találtunk egy gyerekléptékű hangszert, és megvettük! De nem tudtuk, mit cselekszünk! Azóta tudom, hogy senkiben nincs nagyobb szeretet, mint azokban a szülőkben, akik dobot vesznek fiaiknak. Karácsony esténket jelbeszéddel tudtuk csak folytatni a család többi tagjával..., de jelbeszédben érkeztek a karácsonyi jókívánságok is. Néhány éve húsz-harminc képeslapot is elküldtem a rokonoknak, barátoknak, de egyre kevesebb érkezett hozzánk. A konyhában kifeszített zsinegen nem gyűltek már tavaly sem a karácsonyi üdvözletek, de jöttek még cirkalmas, képzavaros smsek. „Az angyalokfénye és karácsony öröme árasszon el és gyújtson lángra..!’ Inkább viccesek voltak, mint meghatóak, de idén rájöttem, hogy ennél mélyebbre is lehet süllyedni kommunikációs téren. Három-négy telefonos üzenetet is kaptunk, amelyben „Áldott karácsonyt” kívánnak aláírás nélkül, azonosíthatatlan telefonszámmal vagy monogramokkal. Eltűnnek a papírok, a képek, a mondatok, a szavak, a nevek... De nem adjukfel! Képeslapjainkkal mendikálunk jövőre is, elérjük azokat, akiket nem tudunk személyesen meglátogatni, vagy akiknek írásban is ki akarjuk mondani, hogy a Este a csillagszórók és gyertyák fényében felolvastuk a születés történetét, énekeltünk, és kibontogattuk a karácsonyfa alatt lapuló ajándékokat. Az első ajándék egy hatalmas rajz volt, amelyet a négy gyerek együtt rajzolt nekünk, talán ez a pillanat volt a legszebb számomra az ünnepen. És az utolsó, adventi csenMegváltónk születésnapján legyen fény az emberi szívekben is. írunk addig amíg újra el nem érjük a személyes találkozások örömét, amíg az ölelések mellé nem ajándékozunk vírusokat és bacilusokat. Ez a mi személyes történetünk, és reméljük, átadhatatlan! ■ Papp Andrea kus esperes igei köszöntőjét. A katolikus kórus éneklését, az evangélikus új Hermons zenekar szolgálatát tetőzte be a Győri Jánosné, Manyika komponálásában és rendezésében előadott, Csodálatos világ című fényszínházi produkció (képünkön). Karácsony az év legsötétebb napjaira esik. Ősi vágya az embernek a világossággyújtás a sötétben. Ezért volt különösen is találó a remek fényszínházas összeállítás, hiszen itt csak a fehér kesztyűs kezek látszottak, semmi más. Bizony, erre kell fölkészülnie a keresztyénségnek minden „sötét” lelketlen korszakban. Ha szorgos kezünk látszik, már fölismerhető Krisztus érkezése és munkálkodása. Ezek a szorgos kezek terítettek asztalt szeretetvendégségre a Kiss Péter református lelkész vezette befejező éneklés, szavalat és igemagyarázat után. Reméljük, érkezik a folytatás, s jövőre ismét „ünnepelünk és várunk” - együtt! ■ Győri János Sámuel evangélikus lelkész * vdm! Nagygyimóton is kopogtattak családok ajtajain. A lelkes és kezdeményező hittancsoport kész lett volna más gyülekezetbe is útra kelni, de végül a helyi fiatalok is mindenhol vállalták a betlehemezést, a gyülekezetek örömére. Minden felkeresett családnál két ének csendült fel - az egyiket dramatizálva adták elő -, és minden hittanos elmondta a köszöntését. Több mint hatvan család ajtaja nyűt ki a karácsonyi hírnökök előtt, mindazokhoz sikerült eljutni, akik ezt kérték. Amint Erdélyi Zoltán gyülekezeti pénztáros elmondta, huszonhat éve nem volt ilyen a faluban. Egy-egy délután - négy-hat órás örömteli szolgálatuk alatt - jó pár kilométert megtettek a gyerekek, ennek ellenére végig nagyon fegyelmezettek, fáradhatatlanok voltak, minden elismerést megérdemelnek. Sok helyen útközben is megcsodálták őket- Máriát, a pásztorokat, a királyokat és angyalkákat -, minthogy legtöbbször még akkor is énekeltek... Ajándékozók akartak lenni, és közben azt élhették át, hogy valójában ők lettek a megajándékozottak. A betlehemezésnek jó visszhangja volt, és az ünnepek alatt - talán ennek köszönhetően is - szép számmal gyűltek össze a hívek az istentiszteleteken. A gyerekek lelkesedéséről a betlehemezés utáni kérdésük árulkodott leginkább: „Mikor megyünk legközelebb betlehemezni?” A lelkész válasza ez volt: „Legkorábban egy év múlva.” ■ Szakosné Mihátsy Zília Az Úr érkezése előtti magányt már évezredek óta próbálja enyhíteni a keresztyén közösségek sokasága. Ezért elevenedik föl az adventi időevangélikusok szervezte adventi műsoros esten és szeretetvendégségen. Sok vers, ének- és orgonaszám követte Szerencsés Zsolt római katoli-Társadalmi jelenség, hogy a búcsúzás összehozza az embereket, a családokat. De mi a helyzet az érkezéssel? Advent. Az Úr érkezése. Ady Endre hasonló című versében magányról ír. „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.” szakban minden gyülekezet. Sorozatokat, gyertyagyújtásokat, estéket rendeznek. Ezt a szolgálatot fokozta 2011 adventjében a soroksári, Ez a te advented címmel megrendezett ökumenikus adventi est. Talán egyedüli az országban, hogy katolikusok, reformátusok együtt vesznek részt az Szép hagyományt elevenítettek fel (reménység szerint egyúttal hagyományt is teremtve) a bakonytamási evangélikus hittanos gyermekek: azt kérték lelkészüktől, hogy a hagyományos szentesti vagy karácsony első napi szereplésen túl hadd indulhassanak - betlehemezni. Kérésük meghallgatásra talált: Szakos Csaba helyi lelkész szervezésében és kíséretével karácsony hetében nemcsak saját településükön, hanem Pápateszéren, Csóton és A SZERZŐ FELVÉTELEI