Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-03-25 / 12. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2012. ITU V.1US 25. » 15 Vendégségben a vadludaknál EVÉL&LEVÉL Párbeszéd Istennel ► Csonka Péter tősgyökeres Komárom-Esztergom megyei lokálpatri­óta. Főállásban az állami természetvédelemben dolgozik természet­­védelmi őrként. Emellett közel húsz éve szinte minden szabad ide­jét a ragadozó madarak és harkályok felmérésével, monitorozásával és aktív védelmével tölti. Gyermekkora óta elkötelezett rajongója a természetnek, életének fontos célja annak alaposabb megismerése és megőrzése. Konok, kitartó embernek vallja magát, akit a terepmun­ka nem elfáraszt, hanem inspirál. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó- Évről évre növekvő népszerűség­nek örvend a tatai vadlúdsokadalom, amelynek Ön a kitalálója és főszer­vezője. Honnan jött az ötlet egy ilyen jellegű rendezvény megszervezésére?- Az alapötlet külföldi tapasztala­tok nyomán született. Feleségem és jómagam Spanyolországban és Izra­elben, míg egyik legjobb barátom, Bagdi Antal az Amerikai Egyesült Ál­lamokban látott hasonló eseménye­ket, fesztiválokat, amelyeken konk­rét természeti értékeket, elsősorban madarakat vagy azok jellemző tevé­kenységeit, például a vonulásukat mutatják be az érdeklődőknek.- Mikéntfest az önök programja?- Mi egy kicsit továbbgondoltuk a külföldi mintát. Körülbelül öt év alatt formálódott olyanná a rendez­vény, hogy ki lehetett vele csábítani az embereket, és meg lehetett őket ál­lítani, hogy megismertessük velük a természetvédelem törekvéseit. A fesztivál látogatottsága folyama­tosan nő, de a szervezettséget, a szak­maiságot tekintve is egyre magasabb színvonalú. A programot önkéntesek szervezik és bonyolítják le. Rendez­vényszervező cég nem vesz részt a munkákban, illetve senki sem kap pénzt a munkájáért. Ez a legnagyobb eredmény, hiszen közel száz ember a saját idejét áldozza fel azért, hogy az embereket közelebb hozza a termé­szethez. Mára a tatai vadlúdsokadalom Közép-Európa legnagyobb termé­szetvédelmi rendezvényévé nőtte ki magát. Sokat jelent az is, hogy a szervezők hitelesek a látogatók szemében. Min­denkin látszik az őszinte rajongás és szeretet. A tatai Öreg-tó kiváló hely­színe lehet egy speciális fesztiválnak vagy - ahogyan mi hívjuk - termé­szetvédelmi nyílt napnak. Tata ba­rokk kisvárosa fantasztikus keretet nyújt a programhoz. A tatai vadlúdsokadalom egész napos rendezvénysorozatával első­sorban a távoli északi tundrák üze­netét magukkal hozó vadludakat köszöntjük. Nem hangos fesztivál ez, nem egymást érő koncertek és kira­kodóvásárok kavalkádja, mégis ün­nep, igazi fesztivál - a maga módján. Olyan, amelyen a látványosságról és a hangulatról a sokezernyi vadlúd gondoskodik, a vendégek pedig mi, emberek vagyunk.- Pontosan mit kínál a sokadalom a látogatónak?- Minden évben rengeteg prog­rammal várjuk az érdeklődőket. Töb­bek között madarászversenyt, gyer­mekrajzversenyt, kiállításokat szer­vezünk. A gyerekek számára Cincér játszóházat alakítunk ki, amely tulaj­donképpen egy kreatív környezeti nevelési sátor. Egész nap előadásokat hallgathatnak az érdeklődők a termé­szetvédelem céljairól, eredményeiről. Nagyon érdekes a madármegfigyelés „teleszkópbokrokban” és a madár­­gyűrűzési bemutató. Legutóbb kör­­kapcsolásból tudhattuk meg, hogy a hazai nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeken mennyi vadlúd éjszaká­zott a sokadalom napján.- A Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület is részt vesz a szervezésben. Mi volt a célja a megalapításának?- 2007-ben kezdtük el szervezni az egyesületet; létrehívását a folyama­tos forráshiány generálta. A Ma­gyar Madártani és Természetvédel­mi Egyesület (MME) helyi szerveze­tei nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, ezért nem indulhat­nak a régiós pályázatokon. A Száz Völgy Természetvédelmi Egyesületet huszonegy lelkes alapí­tó hozta létre. A célja az, hogy össze­fogja a működési területén, főleg Komárom-Esztergom megyében élő és tevékenykedő szakembereket és önkénteseket. A legfőbb cél a termé­szeti értékek feltárása, megóvása. Ennek érdekében segítjük például az önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét, részt veszünk a kör­nyezettudatos szemlélet és ismeret­­terjesztés erősítésében, önállóan vagy más szervezetekkel együttmű­ködve alapkutatásokat végzünk ezen célok elérése érdekében. Elsősorban szakmai egyesület va­gyunk. Nem célunk hatalmas passzív tagság toborzása, jelenleg mintegy száz tagunk van. Érdekel­tek vagyunk az alapfelmérésekben, kutatásokban, védelmi programok­ban, illetve nagy erősségünk a ren­dezvények és védelmi akciók szer­vezése. Részt veszünk a helyi civil napokon, természetvédelmi ren­dezvényeken, de szervezzük a béka­mentéseket, a táborokat is.- Mi inspirálta arra, hogy a termé­­szetfotózást is kipróbálja?- Ez egy nagy szerelem. Alapvető­en madarász vagyok, de a fotózás a madarak viselkedésének megfigye­lését új dimenzióba helyezte. A fotó­zásban a legnagyobb inspirálóm ma­ga a természet. A képek leginkább az Által-ér völgyében és a Gerecsében készülnek, vagyis ebben is megjelenik a lokálpatriotizmusom. Nem vagyok törekvő típus. Nem ti­tulusok miatt fényképezek - így nem is nagyon indulok pályázatokon -, ha­nem a pillanatnyi varázsért és az ala­posabb megismerés miatt. Napokat töltök egy-egy faj párjának környeze­tében. Sok-sok hasznos információ­val gazdagodom, melyeket a védelmi munkákban tudok hasznosítani. Első­sorban ragadozó madarakkal, ludak­­kal és harkályokkal töltöm az időmet.- Jelenleg milyen programokat szerveznek?- Lassan elkezdődik a békamenté­sünk, mégpedig három helyszínen: Majkpusztánál, Tatán a Remeteségi úton, illetve Tardoson a Malom­völgyben. így, a tavasz kezdetén már zajlanak a védelmi munkák is. Odúkat takarítunk és helyezünk ki, mestersé­ges fészkeket építünk és szerelünk fel ragadozó madaraknak, illetve ke­ressük a madarak fészkelőhelyeit a hatékonyabb védelem érdekében. Már szervezzük a nyári táborunkat és természetesen a következő vadlúd­­sokadalmat is.- Mit üzen az olvasóknak az Ara­­rátról?- „Gondolkodj globálisan, és cse­lekedj lokálisan!” Nem kell nagy cé­lokat hajszolni, mert akkor nem vesszük észre a közelünkben fellelhe­tő csodákat. A környezet- és termé­szetvédelem ügyei nagyon sokszor helyben, kisebb közösségekben dőlnek el. Természetesen legyen kitekinté­sünk a világban zajló eseményekre, de mindenki tegyen közös ügyünkért a saját környezetében. ■ Sánta Anikó Bizonyságtevők a Görögszállási Külterületi Cigány Misszióból Ha már tudatosan nem tudtuk összeszervezni a Fiiadéiba Evangélikus Egy­házközség és a Budaörsi Evangélikus Egyházközség hétvégéjét, a mi mennyei Atyánk egy adminisztrációs hibát engedett meg, hogy ez mégis létrejöjjön. Egymástól függetlenül, teljesen eltérő célcsoporttal és célkitűzéssel szervez­tünk programot a március 9-11-i hétvégére. A budaörsiek munkamegbeszé­lést készültek tartani (30-40 fő), a Filadelfia pedig gyülekezetépítő családos hétvégét (80 fő). A nagy felismerés együtt gondolkodásra biztatott, és ahol csak lehetett, találkoztattuk a két programot. Hétvégénknek a Párbeszéd Is­tennel - A kijelentést váró egyház címet adtuk. Mindkét gyülekezetben laikus testvérek is készültek igehirdetésre és bi­zonyságtételre. Budaörsről Dimény Gábor Béla ésEndreffy Géza, a Filadel­­fiából Búzás István és Nagy Miklós szolgáltak igehirdetéssel. Sokan sokfé­leképpen bizonyságtétellel, zenei szolgálattal. Két kisvárdai presbiterünket vasárnap iktattuk be, és a két gyülekezet együtt járult az úrvacsorához. Megrázó lelki élmény volt a nemrégen hitre jutott - születésétől vak - ci­gány fiú liturgiái szolgálata. Fejből mondta a liturgia szövegét, de még a hosszú evangéliumi igét is (Lk 11,14-28). Amikor e vak ember szájából felhangzott a zsoltár - „Szemeim az Úrra néznek szüntelen” -, senkinek sem volt két­sége, hogy ő valóban az Úrra emelte tekintetét. A mienk pedig fátyolossá lett a hitnek ilyetén megnyilvánulását látva. ■ Györíí Mihály lelkész (Nyírszőlős) Kiskertem örömei és bánatai Bár zord a tél, kinyíltak már a hó­virágaink, az üzletekben megjelen­tek a virághagymák, vetőmagok... lassan majd ébred a természet! Igazi panelgyerek voltam: kocka­ház kockaszobáiban és jól lebeto­nozott vas játszótereken nőttem fel. Tudtam, hogy a gyümölcs a nagypapám kosarában vagy a pi­acon terem; kivételt képez ez alól a banán, mert az a pult alól nőtt ki. Nagy élményt jelentettek a tava­szi társadalmi munkák össznépi kirohanásai. Miénk volt a tér, és a lakótelep szelleme meg tudta moz­dítani a lakókat egy közös kertész­kedésre, felújításra... Most kertes házban élek kis csa­ládommal, de nagygazdák termé­szetesen nem lettünk. Azért a lel­künk nyitott a kertészkedés örö­meire. Elkészült a ház, jöhetett a kert! Kétszázötven négyzetméter csoda! Az akkor épülő bevásárlóköz­pont alapjaihoz kitúrt földből el le­hetett hozni néhány teherautónyi termőföldet. Négy-öt forduló után úgy néztünk ki, mintha óriási va­kondok túrták volna fel az udvarun­kat. A gyerekeink büszkén ijesztget­ték a szomszédokat, hogy mekkora vakondok jártak erre az idén. Elboronáltuk a földet. Vetet­tünk minőségi fűmagot. Megették a madarak. Vetettünk kicsit minő­ségi fűmagot, és barkácsoltunk egy szép szál madárijesztőt. A madarak megint jóllaktak. Vetet­tünk közép-árkategóriás fűmagot, és zacskócsíkokat kötöztünk négy­zetméteres hálóba. Rácsodálkozó kíváncsisággal, nekihasalva néz­tük, ahogyan napról napra nőtt a fű. Tarack lett. Fénytűrő, árnyék­tűrő egyben, mindent kibír, és ki­­irthatatlan. Virágokat ültettünk. Hiába ta­nuljuk az iskolában a virág része­it, akkor vésődik be az ember lei­kébe, hogy melyik a hagyma teteje és alja, amikor az elsőt a földbe dug­ja. Ha valamelyikfiókám véletlenül fordítva ültette el, szegény virág a földben kompenzálta a hibát, és ki­bújt úgy is. Gyerekbarátnak terem­tette az Úr a természetet, és ezért túlél sok mindent. Mindent azért nem! Egy négyzet­­méteren próbáltuk meghonosítani az epret, sóskát, retket, tulipánokat, kaprot... Kizsákmányoltuk a földet, és fellázadt. Semmit nem adott, minden elsorvadt. Minden tavasszal új lendülettel kezdünk bele a kertrendezésbe, és mindig tanulunk, tapasztalunk valamit a saját bőrünkön: jót és rosszat egyformán. A megújuló ter­mészettel együtt szerintem az em­berek testébe és leikébe is be van kó­dolva a változás, a tisztulás titka. Ezek olyan egyszerű emberi titkok, hogy nem kell hozzá semmi mozgal­mat, tisztítókúrát, léböjtöt, egyebet ismerni, csak pár órát együtt léle­gezni a világgal:fákkal, virágokkal, folyókkal... Néhány hét már csak: kertészke­dő- és sétakúrákra fel! ■ Papp Andrea fiÜjLuther www.mvluther.hu

Next

/
Thumbnails
Contents