Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-25 / 12. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2012. ITU V.1US 25. » 15 Vendégségben a vadludaknál EVÉL&LEVÉL Párbeszéd Istennel ► Csonka Péter tősgyökeres Komárom-Esztergom megyei lokálpatrióta. Főállásban az állami természetvédelemben dolgozik természetvédelmi őrként. Emellett közel húsz éve szinte minden szabad idejét a ragadozó madarak és harkályok felmérésével, monitorozásával és aktív védelmével tölti. Gyermekkora óta elkötelezett rajongója a természetnek, életének fontos célja annak alaposabb megismerése és megőrzése. Konok, kitartó embernek vallja magát, akit a terepmunka nem elfáraszt, hanem inspirál. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó- Évről évre növekvő népszerűségnek örvend a tatai vadlúdsokadalom, amelynek Ön a kitalálója és főszervezője. Honnan jött az ötlet egy ilyen jellegű rendezvény megszervezésére?- Az alapötlet külföldi tapasztalatok nyomán született. Feleségem és jómagam Spanyolországban és Izraelben, míg egyik legjobb barátom, Bagdi Antal az Amerikai Egyesült Államokban látott hasonló eseményeket, fesztiválokat, amelyeken konkrét természeti értékeket, elsősorban madarakat vagy azok jellemző tevékenységeit, például a vonulásukat mutatják be az érdeklődőknek.- Mikéntfest az önök programja?- Mi egy kicsit továbbgondoltuk a külföldi mintát. Körülbelül öt év alatt formálódott olyanná a rendezvény, hogy ki lehetett vele csábítani az embereket, és meg lehetett őket állítani, hogy megismertessük velük a természetvédelem törekvéseit. A fesztivál látogatottsága folyamatosan nő, de a szervezettséget, a szakmaiságot tekintve is egyre magasabb színvonalú. A programot önkéntesek szervezik és bonyolítják le. Rendezvényszervező cég nem vesz részt a munkákban, illetve senki sem kap pénzt a munkájáért. Ez a legnagyobb eredmény, hiszen közel száz ember a saját idejét áldozza fel azért, hogy az embereket közelebb hozza a természethez. Mára a tatai vadlúdsokadalom Közép-Európa legnagyobb természetvédelmi rendezvényévé nőtte ki magát. Sokat jelent az is, hogy a szervezők hitelesek a látogatók szemében. Mindenkin látszik az őszinte rajongás és szeretet. A tatai Öreg-tó kiváló helyszíne lehet egy speciális fesztiválnak vagy - ahogyan mi hívjuk - természetvédelmi nyílt napnak. Tata barokk kisvárosa fantasztikus keretet nyújt a programhoz. A tatai vadlúdsokadalom egész napos rendezvénysorozatával elsősorban a távoli északi tundrák üzenetét magukkal hozó vadludakat köszöntjük. Nem hangos fesztivál ez, nem egymást érő koncertek és kirakodóvásárok kavalkádja, mégis ünnep, igazi fesztivál - a maga módján. Olyan, amelyen a látványosságról és a hangulatról a sokezernyi vadlúd gondoskodik, a vendégek pedig mi, emberek vagyunk.- Pontosan mit kínál a sokadalom a látogatónak?- Minden évben rengeteg programmal várjuk az érdeklődőket. Többek között madarászversenyt, gyermekrajzversenyt, kiállításokat szervezünk. A gyerekek számára Cincér játszóházat alakítunk ki, amely tulajdonképpen egy kreatív környezeti nevelési sátor. Egész nap előadásokat hallgathatnak az érdeklődők a természetvédelem céljairól, eredményeiről. Nagyon érdekes a madármegfigyelés „teleszkópbokrokban” és a madárgyűrűzési bemutató. Legutóbb körkapcsolásból tudhattuk meg, hogy a hazai nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyeken mennyi vadlúd éjszakázott a sokadalom napján.- A Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület is részt vesz a szervezésben. Mi volt a célja a megalapításának?- 2007-ben kezdtük el szervezni az egyesületet; létrehívását a folyamatos forráshiány generálta. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) helyi szervezetei nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, ezért nem indulhatnak a régiós pályázatokon. A Száz Völgy Természetvédelmi Egyesületet huszonegy lelkes alapító hozta létre. A célja az, hogy összefogja a működési területén, főleg Komárom-Esztergom megyében élő és tevékenykedő szakembereket és önkénteseket. A legfőbb cél a természeti értékek feltárása, megóvása. Ennek érdekében segítjük például az önkormányzatok természetvédelmi tevékenységét, részt veszünk a környezettudatos szemlélet és ismeretterjesztés erősítésében, önállóan vagy más szervezetekkel együttműködve alapkutatásokat végzünk ezen célok elérése érdekében. Elsősorban szakmai egyesület vagyunk. Nem célunk hatalmas passzív tagság toborzása, jelenleg mintegy száz tagunk van. Érdekeltek vagyunk az alapfelmérésekben, kutatásokban, védelmi programokban, illetve nagy erősségünk a rendezvények és védelmi akciók szervezése. Részt veszünk a helyi civil napokon, természetvédelmi rendezvényeken, de szervezzük a békamentéseket, a táborokat is.- Mi inspirálta arra, hogy a természetfotózást is kipróbálja?- Ez egy nagy szerelem. Alapvetően madarász vagyok, de a fotózás a madarak viselkedésének megfigyelését új dimenzióba helyezte. A fotózásban a legnagyobb inspirálóm maga a természet. A képek leginkább az Által-ér völgyében és a Gerecsében készülnek, vagyis ebben is megjelenik a lokálpatriotizmusom. Nem vagyok törekvő típus. Nem titulusok miatt fényképezek - így nem is nagyon indulok pályázatokon -, hanem a pillanatnyi varázsért és az alaposabb megismerés miatt. Napokat töltök egy-egy faj párjának környezetében. Sok-sok hasznos információval gazdagodom, melyeket a védelmi munkákban tudok hasznosítani. Elsősorban ragadozó madarakkal, ludakkal és harkályokkal töltöm az időmet.- Jelenleg milyen programokat szerveznek?- Lassan elkezdődik a békamentésünk, mégpedig három helyszínen: Majkpusztánál, Tatán a Remeteségi úton, illetve Tardoson a Malomvölgyben. így, a tavasz kezdetén már zajlanak a védelmi munkák is. Odúkat takarítunk és helyezünk ki, mesterséges fészkeket építünk és szerelünk fel ragadozó madaraknak, illetve keressük a madarak fészkelőhelyeit a hatékonyabb védelem érdekében. Már szervezzük a nyári táborunkat és természetesen a következő vadlúdsokadalmat is.- Mit üzen az olvasóknak az Ararátról?- „Gondolkodj globálisan, és cselekedj lokálisan!” Nem kell nagy célokat hajszolni, mert akkor nem vesszük észre a közelünkben fellelhető csodákat. A környezet- és természetvédelem ügyei nagyon sokszor helyben, kisebb közösségekben dőlnek el. Természetesen legyen kitekintésünk a világban zajló eseményekre, de mindenki tegyen közös ügyünkért a saját környezetében. ■ Sánta Anikó Bizonyságtevők a Görögszállási Külterületi Cigány Misszióból Ha már tudatosan nem tudtuk összeszervezni a Fiiadéiba Evangélikus Egyházközség és a Budaörsi Evangélikus Egyházközség hétvégéjét, a mi mennyei Atyánk egy adminisztrációs hibát engedett meg, hogy ez mégis létrejöjjön. Egymástól függetlenül, teljesen eltérő célcsoporttal és célkitűzéssel szerveztünk programot a március 9-11-i hétvégére. A budaörsiek munkamegbeszélést készültek tartani (30-40 fő), a Filadelfia pedig gyülekezetépítő családos hétvégét (80 fő). A nagy felismerés együtt gondolkodásra biztatott, és ahol csak lehetett, találkoztattuk a két programot. Hétvégénknek a Párbeszéd Istennel - A kijelentést váró egyház címet adtuk. Mindkét gyülekezetben laikus testvérek is készültek igehirdetésre és bizonyságtételre. Budaörsről Dimény Gábor Béla ésEndreffy Géza, a Filadelfiából Búzás István és Nagy Miklós szolgáltak igehirdetéssel. Sokan sokféleképpen bizonyságtétellel, zenei szolgálattal. Két kisvárdai presbiterünket vasárnap iktattuk be, és a két gyülekezet együtt járult az úrvacsorához. Megrázó lelki élmény volt a nemrégen hitre jutott - születésétől vak - cigány fiú liturgiái szolgálata. Fejből mondta a liturgia szövegét, de még a hosszú evangéliumi igét is (Lk 11,14-28). Amikor e vak ember szájából felhangzott a zsoltár - „Szemeim az Úrra néznek szüntelen” -, senkinek sem volt kétsége, hogy ő valóban az Úrra emelte tekintetét. A mienk pedig fátyolossá lett a hitnek ilyetén megnyilvánulását látva. ■ Györíí Mihály lelkész (Nyírszőlős) Kiskertem örömei és bánatai Bár zord a tél, kinyíltak már a hóvirágaink, az üzletekben megjelentek a virághagymák, vetőmagok... lassan majd ébred a természet! Igazi panelgyerek voltam: kockaház kockaszobáiban és jól lebetonozott vas játszótereken nőttem fel. Tudtam, hogy a gyümölcs a nagypapám kosarában vagy a piacon terem; kivételt képez ez alól a banán, mert az a pult alól nőtt ki. Nagy élményt jelentettek a tavaszi társadalmi munkák össznépi kirohanásai. Miénk volt a tér, és a lakótelep szelleme meg tudta mozdítani a lakókat egy közös kertészkedésre, felújításra... Most kertes házban élek kis családommal, de nagygazdák természetesen nem lettünk. Azért a lelkünk nyitott a kertészkedés örömeire. Elkészült a ház, jöhetett a kert! Kétszázötven négyzetméter csoda! Az akkor épülő bevásárlóközpont alapjaihoz kitúrt földből el lehetett hozni néhány teherautónyi termőföldet. Négy-öt forduló után úgy néztünk ki, mintha óriási vakondok túrták volna fel az udvarunkat. A gyerekeink büszkén ijesztgették a szomszédokat, hogy mekkora vakondok jártak erre az idén. Elboronáltuk a földet. Vetettünk minőségi fűmagot. Megették a madarak. Vetettünk kicsit minőségi fűmagot, és barkácsoltunk egy szép szál madárijesztőt. A madarak megint jóllaktak. Vetettünk közép-árkategóriás fűmagot, és zacskócsíkokat kötöztünk négyzetméteres hálóba. Rácsodálkozó kíváncsisággal, nekihasalva néztük, ahogyan napról napra nőtt a fű. Tarack lett. Fénytűrő, árnyéktűrő egyben, mindent kibír, és kiirthatatlan. Virágokat ültettünk. Hiába tanuljuk az iskolában a virág részeit, akkor vésődik be az ember leikébe, hogy melyik a hagyma teteje és alja, amikor az elsőt a földbe dugja. Ha valamelyikfiókám véletlenül fordítva ültette el, szegény virág a földben kompenzálta a hibát, és kibújt úgy is. Gyerekbarátnak teremtette az Úr a természetet, és ezért túlél sok mindent. Mindent azért nem! Egy négyzetméteren próbáltuk meghonosítani az epret, sóskát, retket, tulipánokat, kaprot... Kizsákmányoltuk a földet, és fellázadt. Semmit nem adott, minden elsorvadt. Minden tavasszal új lendülettel kezdünk bele a kertrendezésbe, és mindig tanulunk, tapasztalunk valamit a saját bőrünkön: jót és rosszat egyformán. A megújuló természettel együtt szerintem az emberek testébe és leikébe is be van kódolva a változás, a tisztulás titka. Ezek olyan egyszerű emberi titkok, hogy nem kell hozzá semmi mozgalmat, tisztítókúrát, léböjtöt, egyebet ismerni, csak pár órát együtt lélegezni a világgal:fákkal, virágokkal, folyókkal... Néhány hét már csak: kertészkedő- és sétakúrákra fel! ■ Papp Andrea fiÜjLuther www.mvluther.hu
