Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-26 / 8. szám
8 « 2012. február 26. FÓKUSZ Evangélikus Élet ■ JGfÄfcoi.y^! napion >©n a szüieieft tetelékéb, teI,es‘t een az°hálatot ^OjhÉ; ^esífés Igen, Atyám Igen, Atyám, mert így kedves előtted, Öröm vagy bánat ér, akármi gyász, Kezed megáld mosolyt, borút vagy könnyet, S a lelkem békén, csendben rád vigyáz. Igen, Atyám, ha hű karod vezérel, S közeleg fényivel a messze cél, Kísértés, támadás viharszelével Pokol hatalma is feléd segél. Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül! Igen, Atyám, ború vagy fényözön Tetőled száll rám, atyai kezedből. A földön másban nem gyönyörködöm. Igen, Atyám, az évek úgy sietnek, Számuk kiméri hűséges kezed. S te társz kaput megfáradt gyermekednek, A boldog óra ha elérkezett. Megyek, amerre utam kijelölted. Úgy hív, úgy vár a szent atyai ház. Igen, Atyám, mert így kedves előtted. A lelkem békén, csendben rád vigyáz. Evangélikus énekeskönyv 356. ének ÍJ9<m . Aki igent mondott az Atyának fcWx} YVsM/iA j (XX, QjAj V'VULa'VT/ , Meddig? Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök éjszakáid. S olyan kevés a csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de elkísér egész a Golgotáig. Mert olyan könnyű azt kimondani egy izzó percben: Meghalok veled! De annyi minden visszahúzna még, ha ránkborul a szörnyű éjszaka, ha megérint a fagyos lehelet. Talán csak egy kis gyermek mosolya, vagy a hitves könnyfátyolos szeme... Susognak a szélben ringó habok: a halászbárka, otthon képe hív... 0, legalább búcsúzni kellene! Hamu alól az életösztön is felparázslik: 0, ilyen hirtelen? Egy percre olyan szép lesz a világ, átölel minden színe, illata! ...S már el is hangzott a „Nem ismerem!” Uram, Teneked sok a Pétered, sokak a nagycsütörtök éjszakáid. Bár lehetnék egy csendes Jánosod, aki nem ígér, nem fogadkozik, de hű marad egész a Golgotáig! (1946) Budahegyvidéki megemlékezés Túrmezei Erzsébetről ► Lapunkban már többször írtunk arról, hogy az idei esztendőt a Magyarországi Evangélikus Egyház a száz éve született Túrmezei Erzsébet diakonissza, költőnő tiszteletére Túrmezei-emlékévnek nyilvánította. Egyházunk, valamint a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület közös szervezésében február 18-án a budahegyvidéki evangélikus templomban emlékeztek az egykori főnökasszonyra. A nap úrvacsorái istentisztelettel kezdődött, amelyen dr. Fabiny Tamás diakóniáért felelős püspök szolgált igehirdetéssel. Prédikációjának alapigéjéül azt a szakaszt választotta (Mt 11,25-30), amelyben Jézus a Túrmezei Erzsébet számára oly kedves szavakat is kimondja: „Igen, Atyám..!’ Amikor az egyházban olyan nehezen tudták a Hegyi beszédben elhangzott parancsot betartani - hogy tudniillik a ti igenetek legyen igen, a nemetek pedig nem -, Túrmezei Erzsébet akkor is hűségesen ragaszkodott megváltó Urának tett ígéretéhez és igenjéhez - emlékeztetett a püspök. - Imaközösségekben ezzel a két szóval kezdte fohászait, erről tesz tanúbizonyságot énekeskönyvünk 356. számú énekében, és ezt az „Igen, Atyám” feliratot olvashatjuk a csömöri temetőben a sírkövén is. Nehéz korban szolgált, és nehéz időszakokban állt helyt. Legyen élete példa a mi számunkra is: tudjunk igent mondani a szolgálatra, az egyházra, Jézus hívására - zárta prédikációját Fabiny Tamás. Az ünnepi istentisztelet liturgiájában a püspök mellett Gregersen- Labossa György, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke, valamint Veperdi Zoltán Fébé-lelkész vett részt. Lekciót Kákay István országos irodaigazgató és Buda Annamária, egyházunk diakóniai osztályának vezetője olvasott. A nap további részében az egykori szolgatársak közül többen is emlékeztek Túrmezei Erzsébetre. A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület 1990-es újraindulása utáni első lelkésze, Madocsai Miklós képekkel gazdagon illusztrált előadásában vázolta fel a néhai főnökasszony életútját. Mindezt jól kiegészítette a Zákeus Médiacentrum (ZMC) munkatársai - Győri János Sámuel és Győri András Timóteus - által 2001-ben készített, Fény előttem, fény utánam... című portréfilm. Ebben Erzsébet testvér maga mesél életéről, és mond el versei közül néhányat. Gertrud Heublein, a Bad Kreuznach-i nyugalmazott diakonissza főnökasszony 1989-ben, a magyarországi Fébé-egyesület elindulásának hatvanötödik évfordulóján találkozott először Túrmezei Erzsébettel. Ezt az elsőt aztán még nagyon sok találkozás követte. Gertrud testvérnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy itthon újraindulhatott az egyesület: nemcsak anyagi támogatással és tárgyi adományokkal járult hozzá például a hűvösvölgyi anyaház felújításához és lakhatóvá tételéhez, de lelki téren is fontos segítséget jelentett diakonisszáinknak. A budahegyvidéki ünnepségen segédkezett a délelőtti istentisztelet úrvacsoraosztásában, majd az ebédszünet utáni programban ő is felidézett néhányat a Túrmezei Erzsébethez kötődő emlékeiből. " Kivetített fotói segítségével az egybe- 3 gyűltek is „belelapozgathattak” ma£ gyarországi fényképalbumaiba. I A szombati alkalmon diákok elő£ adásában hangzottak el Túrmezei- 5 versek. A muzsika szárnyain délelőtt Endreffy A ttila orgonaművész, délután pedig a Lisztes László karnagy vezette perbáli Makláry kórus repítette az ünneplő gyülekezetét. S bár a meghívó alapján sokan várták a Rondo vonósnégyes fellépését, a program csúszása miatt sajnos erre nem kerülhetett sor. Mint ahogyan a krónikás hiányolta a február 18-ai alkalomra megjelent két kiadvány bemutatóját is. (A friss kötetekről lapunk 10. oldalán írunk. - A szerk.) A megemlékezés Veperdi Zoltán áldásával zárult. TÚR M.^E Z E I
