Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-26 / 8. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2012. február 26. » 5 „Csak a gyűlöletet szították bennünk” A kommunizmus 21. századi áldozatai - Észak-Koreában A televízió jóvoltából szemünk előtt zajlott diktátorváltás jó apropó arra, hogy - a kommunista diktatúrák áldozatainak február 25-i emléknapja alkalmából - ezúttal Észak-Korea „dinoszaurusztársadalmával” foglalkozzunk. A kommunista világrend talán utolsó „paradicsomát” vizsgálva nem lehet nem gondolni arra, hogy micsoda szörnyűségtől menekültünk meg itt, Magyarországon - valószínűleg 1956-os forradalmunknak köszönhetően... Ámon Antal A kommunista Észak-Koreában - azaz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban - nem egy Gulag-rendszer van, hanem három. A legkeményebb a politikai kényszermunkatáborok rendszere (kuanli szó), melynek létezését a rezsim tagadja. Annak ellenére, hogy 150-200 ezren - közöttük gyerekek (!) - küzdenek bennük az életben maradásért. A kollektív büntetés elve alapján ugyanis az elítélt személy családtagjainak is bűnhődniük kell. A Nagy Vezető, a Kim dinasztia alapító tagja, Kim ír Szén 1972-ben kijelentette: „A széthúzókat vagy az osztályellenségeket három generációjukig kell elzárni.” Hogy meddig terjedhet a családtagok elzárása, az a bűntett mértékétől függ. Ennek megállapítására nincs igazságügyi eljárás, mert a vallomás, amelyet kínzással csikarnak ki, e célra tökéletesen elegendő. A jogi eljárás hiánya azt is jelenti, hogy a szabadulásra sincs esély. A szabadulást az élet vége hozhatja meg. S hogy ez a vég ne tűnjék távolinak, arról „gondoskodik” az elégtelen ellátás, a kemény kényszermunka, a rossz bánásmód... A második büntetés-végrehajtási hálózat az úgynevezett „átnevelő táborok” rendszere (kjohua szó). Ami az életkilátásokat illeti, e tekintetben ezek nem sokban különböznek az előzőktől, hiszen a bentlakók „haláltáboroknak” nevezik őket. De innen legalább van esélyük kiszabadulni azoknak, akik túlélték a büntetésüket. A harmadik rendszer a kínaikoreai határvidékre korlátozódik. Ezek szintén átneVelő táborok (dzsipkjul szó), de ide elsősorban a csempészek kerülnek, illetve azok, akik szökevényként Kínából lettek visszahurcolva. A kínai-koreai határt két folyó, a Jalu és a Turnén alkotja, s ez utóbbit - az időjárástól függően - viszonylag könnyű átszelni. (Információim szerint műszaki zár nincs, csak határőrség, ezért a tiltott határátlépés elvileg nem reménytelen.) Az átnevelő táborok különlegessége, hogy a teljesen kimerült, avagy halálosan beteg rabokat egyszerűen hazaküldik, hogy ne a központi adminisztrációt terheljék. A hazaküldött rabot a besúgóhálózat helyi emberei tartják szemmel, és ha a családi gondoskodástól esetleg mégis felépülne, visszaviszik a munkatáborba. Észak-Koreában a magántulajdon „illetlen” dolog. Az öltözködésben és viselkedésben megnyilvánuló egyénieskedés is kemény kritika alá esik. A rádiókészülékeken például csak a kormány által engedélyezett csatornákat szabad hallgatni. A helyi kommunista párt - amely a Koreai Munkapárt nevet viseli — ideológiája a sztálinista hagyományok ötvözete a Kim ír Szen-féle dzsucse ideológiával, amely az önellátás, az akaraterő győzelmébe vetett hit, a nemzeti büszkeség, a nemzeti öntuA mozgássérülteket és egyéb fogyatékkal élőket a nagyobb városokban nem tűrik meg. Vidékre zavarják őket, intézményes gondoskodásban nem ■ részesülhetnek, csak a családjukra hagyatkozhatnak. A társadalom számára haszontalanokként, „untermensch”-ként kezelik őket, sőt jelenlétük még családtagjaik esélyeit is rontja - a rendszer ugyanis mindenkit saját társadalmi osztályának kategóriája szerint tart nyilván. A társadalmi egyenlőséget hazudó rendszer ötvenegy kategóriába sorolKim ír Szén szobra a Nagy Népi Tanulmányi Palotában dat forradalmi elve. Aki ezen elvek és a nyilvánvaló „vezérelv" alapján a hitleri nemzetiszocializmusra gondolna, kevéssé téved. Makula degeneráció A makula-elfajulás (más néven makula degeneráció) az 50-65 éves népesség 2%-át, míg 75-85 évesek 15-25%-át érinti. Ez a probléma a 60 év felettiek nagyfokú látás-romlásának a leggyakoribb előidézője. Vaksághoz, a látás romlásához vezet A kór az éleslátás helyén alakul ki, azon az apró területen, amelyet olvasáskor, figyelmes nézéskor és járművezetésnél használunk. Foltos, vagy eltorzult látás tapasztalható, a szavak egymásra csúsznak vagy az egyenes vonalak görbén látszanak. A kór előrehaladtával a látótér legértékesebb részén, a középpontban olyan mértékig megromolhat a látás, hogy teljes foltszerű kiesés keletkezik. Ugyanakkor a látótér széli területein a látás nem romlik, azaz a perifériális látás megmarad. Nem okoz hirtelen teljes vakságot, de a mindennapi életvitel nagyon nehéz lesz. Segíthetnek a vitaminok A látásban résztvevő szövetek károsodott sejtjeinek vitaminigénye megnövekedett, ezért anyagcsere-folyamatait segítő ásványi anyagok és vitaminok, elővitaminok szervezetbe juttatásával az alkotósejtek ellenállóképessége fokozható (ilyenek a kisdózisú cink, a lutein és zeaxantin, béta-karotin). Bár gyógyulást nem várhatunk tőlük, az előbbiek alapján lassíthatják a kór továbbfejlődését. 6 db Ocuvite Lutein forte étrend-kiegészítőn található bónuszmatrica összegyűjtése után egy teljes doboz Ocuvite ajándék - részletek a termék dobozán. A korai diagnózis hozzásegíthet a látás megmentéséhez. Ehhez otthoni önvizsgálat az Amsler-ráccsal végezhető Az egyik szem letakarásával nézzen a rács közepén lévő pontra. Ha a vonalak a pont környékén hullámosak, torzak vagy hiányosak, makula elfajulása lehet. Aki néhány napon keresztül a felsoroltaknak megfelelő rendellenességet tapasztal, feltétlenül keresse fel egy szemorvost. ÓVJA ÉLESLÁTÁSÁT! Próbálja ki az Ocuvite® LUTEIN forte étrend-kiegészítőt BAUSCH <f LOMB a Chauvin ankerpharm Bausch + Lomb magyarországi képviselete 2040 Budaörs, Szabadság út 117/A Tel.: +36-23 500-330 Fax: +36-23 500-332 E-mail: info.hu@bausch.com web: www.bouschondlomb.hu ja az embereket. Ez egy olyan szamárlétra, amelyen csak lefelé lehet közlekedni. A csúcson természetesen az uralkodó Kim család helyezkedik el. A dinasztiát alapító Kim ír Szén és fia, Kim Dzsongil arcképét minden lakásban ki kellett akasztani. És a képeket biztonságos volt naponta letörölni, mert a szomszédság besúgói árgus szemekkel figyelték az állapotukat. Amikor a kilencvenes évek közepén éhínség tombolt, sokak - az életben a privilégiumok is (le)származás szerint korlátozódnak. Mint a feudalizmusban. Az észak-koreai rendszer sztálini módon viszonyul a parasztsághoz is. A kolhozban a nap sorakozóval kezdődik. A párttitkár előadja a Kedves Vezető legújabb harci parancsát, vagy felolvassa a pártlap vezércikkét. Sokszor a fizetség sem pénzbeli, hanem a jegyrendszer része. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a paraszt nem ismeri a jól végzett munka utáni üdülés fogalmát sem. A paraszt egyébként is örökre paraszt marad, tekintet nélkül teljesítményére, kvalitásaira, esetleges ambícióira. Az egyén számára egyetlen útja van az előrelépésnek: a hadsereg. Még házassággal sem lehet „kiemelkedni”, mert ha a paraszt egy városlakóval házasodik össze, akkor a városlakó csúszik le a „paraszti kategóriába”. „Észak-Koreában az állami rádió és televízió, az újságok és a tanárok, még a karikatúrák is csak a gyűlöletet szították bennünk az imperialisták, az osztályellenségek, az árulók és ki tudja, még Idle ellen - fakadt ki Kang Cholhwan, aki gyerekként maga is táborlakó volt -, miközben éheztünk olyan információkra, amelyek megtörnék a hazugságok monopóliumát.” Könyvének legdrámaibb mondata azonban alighanem ez: „Csak jóval később, miután megérkeztem a szabad világba, váltam emberi lénnyé.” A kommunista rendszernek nem is az a célja, hogy alattvalói emberré váljanak - a cél a halottgyártás. A kommunizmus fekete könyve több mint hárommillióban adja meg az észak-koreai rezsim által likvidált áldozatok számát, 23 millió lakosból. A kommunista hatalomátvétel előtt - a Fülöp-szigetiek után - Ázsiában a koreaiak voltak a kereszténységet leginkább elfogadók. Mára azonban a Krisztus-követők Észak-Koreában méGeneralisszimusszá nevezték ki posztumusz Kim Dzsongilt, a decemberben elhunyt észak-koreai vezetőt - jelentette az ország hivatalos hírügynöksége. A párt- és állami szervek erről szóló rendeletét február 14-én hozták nyilvánosságra. A dokumentum méltatja az egykori „Kedves Vezető” érdemeit, megemlítve azt, hogy Kim Dzsongil megerősítette a Koreai Néphadsereget, amelyet apja, az ugyancsak generalisszimusszá előléptetett Kim ír Szén alapított, és - úgymond - elévülhetetlen érdemeket szerzett a világ békéjének és stabilitásának megszilárdításában. A tavaly december 17-én elhunyt Kim Dzsongil 16 éven át kormányozta a külvilágtól hermetikusan elzárkózó országot, miközben továbbfejlesztette a „szongun doktrínát” vagyis „a hadsereg az első” politikáját. Ennek értelmében a huszonnégymilliós országban mindent megelőz az 1,2 millió főnyi haderő - a tekintélyuralom gerince, fő támasza - fenntartása, ellátása. Kim Dzsongilt két nappal születésének hetvenedik évfordulója előtt nevezték ki generalisszimusszá. Február 16-án, „a ragyogó csillag napján” színpompás ünnepségekkel emlékeztek meg a néhai vezetőről. M MTI maradás érdekében - eladták vagy eltüzelték a bútoraikat. Ez idő tájt általában csak a két vezér arcképe maradt a falakon, a kommunizmus győzelmes jelképeiként. Házasságot is csak az ugyanabba vagy egymáshoz közeli kategóriákba tartozó felek között engedélyez a párt. Miután rendszerint a pártba is csak azok léphetnek be, akiknek már a felmenőik is párttagok voltak, lyen a föld alá szorultak. Ugyanakkor a kommunista uralom alól menekülni szándékozók legnagyobb reménysége - mint segítség a szökésben - ma is a Dél-Koreában szilárd bázissal rendelkező keresztény missziós hálózat. A szerző újságíró, az SBS ausztrál közszolgálati rádió magyar nyelvű adásainak nyugalmazott főszerkesztője Források: Kang Chol-hwan - Pierre Rigoulot: The Aquariums of Pyongyang. Ten Years in the North Korean Gulag. Basic Books, 2005. Hyok Kang: This is Paradise!My North Korean Childhood. Abacus, 2007. Barbara Demick: Nothing to Envy. Real Lives in North Korea. Granta Books, 2010.
