Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-23 / 43. szám

io 41 2011. október 23. fókusz Evangélikus Élet HIRDETÉS__________________________________________________________________________________________________ Meghívó Az újpesti protestáns gyülekezetek és a Protestáns Újságírók Szövetsé­ge (Prúsz) október 30-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel az újpesti bap­tista imaházban (1043 Budapest, Kassai u 26.) emlékezik a reformáci­óra. Az ökumenikus ünnepi istentiszteleten kerül sor a Prúsz Rát Má­tyás-díjának átadására. Díjazottak: Bagdán Zsuzsanna és Kiss Sándor, a Reformátusok Lapja újságírói. A díjat Novotny Zoltán, a Prúsz elnö­ke adja át. Laudál: Csorna Áron református lelkipásztor. Ünnepi meg­emlékezést mond: Marosi Nagy Lajos baptista presbiter, a Prúsz alapí­tó tagja. Igét hirdet: dr. Kádár Zsolt református esperes. Liszt Ferenc ün­nepi nyitányát orgonán előadja Tóka Ágoston, az Újpesti Baptista Gyü­lekezet énekkarát Kovács István vezényli. Az ünnepi istentiszteletet Mé­száros Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára vezeti. Min­den érdeklődőt szeretettel várnak. HIRDETÉS Konzultáció az európai integrációról és a soros EU-elnökségről A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Szociál­­etikai Bizottsága tiszteletteljes szeretettel hív minden érdeklődőt a fenti té­makörben megrendezendő nyilvános beszélgetésre a MEÖT székházába (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.) október 26-án, szerdán 14 órára. Programtervezet ♦ 14.00: Nyitóáhítat - D. Szebik Imre MEÖT-elnök, nyugalmazott evan­gélikus püspök . 14.30: Az Egyházak Európáért Európában kiadvány szerkesztői ismer­tetése - Peter Pavlovié, az Európai Egyházak Konferenciájának tanul­mányi titkára ♦ 15.00: Az Egyházak Európáért Európában kiadvány magyar szemmel - Orosz Gábor egyetemi adjunktus ♦ 15.30: Szünet ♦ 16.00: A. magyar EU-elnökség prioritásai és azok utóélete - Winter­mantel Péter külügyminisztériumi osztályvezető. Korreferátum - Há­mori Ádám zsinati európai integrációs referens ♦ 17.00: Fórummegbeszélés ♦ 17.30: Zárszó - Béres Tamás egyetemi docens HIRDETÉS Országos reformációi istentisztelet Országos reformációi istentisztelet lesz október 30-án, vasárnap 17 óra­kor Pápán, a református templomban. Igét hirdet Szemerei János evan­gélikus püspök. Az úrvacsorái liturgiát vezeti Steinbach József reformá­tus püspök. Az ünnepi istentiszteleten a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak főpásztorai szolgálnak. Zenei szol­gálat: a Pápai Református Teológiai Akadémia énekkara, a Séllyei István énekkar (Pápa), a Tatai Református Rézfúvós Együttes. Karnagyok: Ve­­ressné Petrőcz Mária, Szabó Tamás, Bánáti Norbert. Orgonista: Kruzs­­ner Péter (Sopron). % * * Reformációi megemlékezés Reformációi megemlékezés lesz október 31-én, hétfőn 17 órakor Budapes­ten, a Reformációi emlékparkban (Városligeti fasor - Bajza utca sarok). Program: ♦ Fúvószene - Baptista Központi Fúvószenekar, Üdvhadsereg fúvósze­nekara, Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes ♦ Áhítat a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa protestáns tagegyházai lelkipásztorainak szolgálatával ♦ Ünnepi beszéd - dr. Huszár Pál, a Magyarországi Református Egy­ház főgondnoka ♦ Luther élete plasztikon előadásban - Dunántúli baptista mobil evan­gelizációs csoport, Varga Attila vezetésével ♦ Virágelhelyezés az emlékművön, a megjelent egyházi vezetők áldás­mondása. Az ünnepség a fasori evangélikus templom istentiszteletén folytatódik 18 órakor. HIRDETÉS Önkéntes vezetés vagy önkéntesvezetés? A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Női Bizottságának konferenciája Időpont: október 28-29. Helyszín: a MEÖT székháza, 1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3., a Petőfi híd budai hídfőjénél. Program Október 28., péntek • 16.30: Nyitóáhítat - D. Szebik Imre, a MEÖT el­nöke ♦ 16.45: Köszöntő, programismertető - P. Tóthné Szakács Zita, a MEÖT Női Bizottságának elnöke • 17.00: Főelőadás megbeszélés­sel -A vezető személyisége - dr. Mimics Zsuzsa egyetemi docens ♦ 18.30: Büfévacsora ♦ 19.30: Filmvetítés Október 29., szombat ♦ 9.00: Istentisztelet - Csernák István metodis­ta szuperintendens • 10.00: Előadás megbeszéléssel - Önkéntes ve­zető a kommunikációban - Laborczi Dóra újságíró ♦ 11.00: Szünet ♦ 11.30: Előadás megbeszéléssel - Önkéntes vezetés a gyülekezetépítés­ben - Püski Lajos lelkipásztor (Debrecen-Nagyerdő) ♦ 12.30: Ebéd ♦ 13.30: Előadás megbeszéléssel - Önkéntes vezetés a pasztorációban - dr. Kovács Géza baptista lelkipásztor (Budapest-Rózsakert) • 14.30: Cso­portmegbeszélés a három főtéma szerint ♦ 15.30: Fórum a csoportmeg­beszélésről • 16.30: Záró istentisztelet úrvacsorával A konferencia költsége 2000 Ft (étkezéssel) vagy 4000 Ft (szállással és étkezéssel). Bővebb információ és jelentkezés: MEÖT, 1117 Budapest, Ma­gyar tudósok krt. 3. Tel.: 1/371-2690. Fax: 1/371-2691. E-mail: oikume­­ne@meot.hu. Máig élő félelem Beszélgetés Tófalvi Zoltán újságíróval 1956 erdélyi következményeiről Nehéz elérni. Mindig úton van: a Ro­mán Televízió magyar adásának volt szerkesztője, cikket ír, évtizedek óta kutatja 1956-os forradalmunk erdélyi vonatkozásait. 1944-ben született Korondon. Pályafutása alatt a maros­vásárhelyi rádió, a Hét és az Erdélyi Napló című kulturális hetilapok mun­katársa. A Sapientia Egyetem volt ta­nára. Fontosabb munkái: Kövek egy si­ratófalhoz, A sóvidéki népi fazekasság Forradalom és szabadságharc Ma­gyarországon (I—II. kötet). Négyrészes dokumentumfilmet készített 1956-ról; a romániai magyarság jogfosztása ellen tűzhalállal tiltakozó Moyses Mártonról; négy kötet már megjelent az 1956 erdélyi mártírjai című, tízkö­tetesre tervezett sorozatból. Ezek a száraz életrajzi adatok. Tó­falvi Zoltán fáradhatatlan krónikás, aki gáncsok, életveszélyes fenyegeté­sek ellenére is keresi az igazságot. Rendíthetetlen őrző a strázsán min­den időben. Marosvásárhelyi ott­honában a dicső és tragikus napokat idéztük, az ismert és ismeretlen hő­sökre emlékeztünk egy októberi dél­előtt.- 1956-os kutatásaim gyerekkorom meghatározó élményeihez kapcso­lódnak - kezdi a beszélgetést. - Fa­zekas falumban, Korondon 56-ban két rádió volt összesen, az előtt ültek az emberek, és továbbították egymás­nak a hallott híreket. Pontosan tud­ták a Szabad Kossuth adó nyomán, hogy mi történik Magyarországon. Első pillanattól aggódtak a buda­pesti rokonokért: mi lehet velük, van-e ennivalójuk? Késő esti beszél­getésekben háborút, fogságot meg­járt férfiak arról tanakodtak, hogyan lehetne átszökni a határon és segíte­ni, akár fegyveresen is, a forradalmat!- 56 tehát befolyással volt a későb­bi pályájára is...- Akkora élmény volt, hogy kísért hosszú évtizedeken át. Végigéltük mindazt, ami történt, azt is, hogy no­vember 4-én leverték a forradalmat! Erdélyben a hatalom kiszolgálóin kí­vül senki nem mondta, hogy „ellen­­forradalom” volt. Gyerekkoromtól szerettem a tör­ténelmet, erre is készültem, s érlelő­dött bennem, hátha egyszer lesz le­hetőségem a kutatásra. Végül törté­nelem szakot végeztem. Ehhez jött, hogy 1963-ban kiszabadult a börtön­ből Páll Lajos, szintén köröndi köl­tő és festő. Gyakran sétáltunk a falu­ban, és mondta: „Nézz vissza. Látod, követnek bennünket.” És követtek. Ezek mind lerakodtak bennem, és megérlelték: ha lehetőségem lesz rá, akkor kutatom az erdélyi ötvenhat történetét.- Mennyit tudtak róla?- Maguk az ötvenhatosok sem tudták egymásról, hogy kiket ítéltek el. Erről semmi nem került be a köztudatba. Nálunk is megjelentek az úgynevezett „fehér füzetek” ame­lyeket a Kádár-kormány adott ki, s benne a gyilkosságokat helyezték előtérbe, mintha más nem is történt volna. Jeles írónk, Beke György, aki akkor az Előre című lapnál dolgozott, határozottan állította, hogy a szer­kesztőség Magyarország számára különszámokat készített aljas rágal­makkal teletűzdelve.- Meddig tartott a hazugságok ideje?-1989. december végéig, a Ceau­­§escu-diktatúra megdöntéséig az öt­venhatos forradalom Erdélyben a legszigorúbb tabutéma volt! Erről be­szélni nem lehetett, a bebörtönzöt­­tek sem mertek, még a gyermekeik­nek sem. Akik politikai elítéltek vol­tak, azok szabadulás után nem kap­tak munkát, hihetetlen erőfeszítése­ket tettek, hogy életben maradjanak. A diktatúra bukása után határoztam el, hogy a forradalom feltárásának fo­gom szentelni az életemet.- Mik voltak az első munkái?- 1990-ben készítettem az első in­terjúkat az erdélyiekkel. Megtapasz­taltam, hogy még mindig félnek. Mikor Érmihályfalván és környékén gyűjtöttem, olyan zsigeri rettegést lát­tam még a hozzátartozókban is, hogy mindenki elnémult köröttem. Rájöttem, hogy a bebörtönzöttek a legkevésbé a vizsgálati fogságra em­lékeztek. Érthető, hiszen óriási fe­szültség volt bennük: amikor letar­tóztatták őket, a megfélemlítés min­den eszközét bevetették. Legtöbb esetben éjjel vitték el az embereket, négy-öt szekus tiszt rontott be a la­kásba, kint gépfegyveresek álltak. A „fekete autó” nálunk is hírhedt foga­lom, akiket ezzel vittek el, azok kö­zül kevesen kerültek vissza... Ilyen előzmények után bevitték őket a Securitatéra, ahol mindent el­vettek tőlük, és megkezdődött a val­latás. A letartóztatottak arra kon­centráltak, hogy saját ártatlanságukat bizonyítsák, a szekus tisztek pedig ar­ra, hogy minél jobban a sárba tapos­sák őket. Ezért van az, hogy minde­nütt a vizsgálati fogság időszakára em­lékeznek a legkevésbé. Mikor megkez­dődött a megtorlás, az államhata­lom rendkívül erős ügynökhálózatot épített ki. Ezen keresztül sok mindent tudtak a fogolyról, sok esetben idéz­ni is, hogy mikor mit mondott. Az erdélyi magyarság körében rendkívül súlyos traumaként él a Duna-delta. A román kommunista diktatúra a Fekete-tengerre csatornát akart nyitni. Kezdetleges eszközök­kel, ásóval, kapával próbálták meg­építeni. Borzalmas körülmények kö­zött dolgoztak ott a rabok. Ekkor lé­tesültek a megsemmisítő táborok, s aki bekerült abba a húsdarálóba, nem biztos, hogy élve került vissza...- Hogyan lehetett erről az időszak­ról hiteles képet alkotni?- Megközelítő hitelességgel úgy le­hetett megírni a nagy perek történe­tét, hogy levéltári kutatásokat is vé­geztem. Pontosan tudom, hogy a Securitate levéltárát, a periratokat nagy-nagy kritikával kell kezelni. Hiányoznak azok a hiteles lejegyzé­sek, amelyeket a vallató tiszt a kihall­gatások során maga rögzített, és ké­sőbb átírt a vádhatóság szája íze szerint. 2000-ig hiteles forrásokhoz nem lehetett hozzájutni. 1990 elején már pontosan tudtuk, hogy az 1956- os magyar forradalommal való azo­nosulásért, szolidaritásért kivégeztek tizenkét erdélyi magyart és két román embert is. Később sikerült összesíte­ni: a forradalomért ötvennégy sze­mély életét oltották ki!- Kivételes pillanat a két nemzet kapcsolattörténetében.- Ma is csodálkozom, hogy sem a magyar, sem a román diplomácia, sem a történetírás nem használta ki kellő mértékben. Amíg a románok­kal nem sikerült elhitetni, hogy a ma­gyarok Erdélyt akarják, addig maxi­málisan együttéreztek a magyar for­radalommal... Középiskolás diákokat zártak be a kommunisták, mert magyar mintá­ra szervezkedést kezdtek, a hadsereg­ben szintén. A leglátványosabb meg­mozdulásra Temesváron került sor: a műegyetemi hallgatók 1956. októ­ber 30-án nagygyűlést tartottak. A forradalommal való azonosulás jegyé­ben tizenkét pontban fogalmazták meg követeléseiket. Közülük a legra­dikálisabb, hogy a szovjetek távozza­nak Romániából. De követelték a kötelező beszolgáltatás megszünteté­sét, a tanügyi reformot, és kérdezték, mi történik igazából Magyarországon. Másnap nyílt összecsapás volt a di­ákok és a karhatalom között. Zömé­ben román fiatalok tüntettek, akiket letartóztattak. Két részben ítélték el őket, vezetőjük és két társuk nyolc­nyolc év börtönt kapott. Voltak ma­gyar és német anyanyelvűek is, őket is bezárták. Ma is tartom velük a kap­csolatot. A kemény büntetés ellené­re egy percig nem tagadták meg szo­lidaritásukat a magyar forradalommal.- Végezetül az egyházak elleni tá­madásokról kérdezem. Az evangéli­kusok szenvedéséről.- Az erdélyi magyar evangélikus egyházat gyakorlatilag lefejezték. Mózes Árpád székelyzsombori lel­készt - 1990-től az egyház püspöke volt - tizennyolc évre ítélték. Ő és társai a kolozsvári Protestáns Teoló­giai Intézet ellen indított koncepci­ós perek vádlottainak harmadik cso­portját alkották. 1958 októbere és 1959 januárja között tartóztatták le őket. A fővád egy emlékirat volt, eh­hez kapcsolták a forradalom napja­iban kinyilvánított együttérzésüket, november 4. után a szovjet interven­ció elítélését. A Kolozsvári Katonai Törvény­szék 1959. május 15-én hozott ítéle­tet. Antal Lászlót tizenhat évre ítél­ték. Dani Péter: tizenöt év börtön. Ki­­szabadulása után - hat évet ült le -, aradi lelkész korában a hatóság kito­loncolta, ekkor telepedett ki Né­metországba, ahol szintén lelkészként dolgozott. Gödri-Oláh János negyedéves teo­lógus volt, nyolc évet kapott. Tanul­mányai folytatását nem engedték, ezért a brassói teherautógyárban dolgozott. Kiss Béla: püspöki titkár Kolozs­váron, kilenc évre ítélték. Szabadu­lása után segédlelkész, majd újból tit­kár, esperes; 1990-től 2006-ig, nyug­díjazásáig püspökhelyettes. Veress Károly negyedéves teoló­gust hat év börtönre ítélték. Csak 1974-ben engedélyezték tanulmá­nyai befejezését, előbb téeszben ro­botolt, később erdészeti hivatalban, a brassói autógyárban. Bácsfaluban szolgált, majd nyugdíjazása után át­telepedett Magyarországra.- Honnan ez a sokfájó adat?- Azért sorolom ilyen pontosan, mert tízkötetesre tervezett sorozatom - eddig négy vaskos könyv jelent meg belőle - egyik kötete éppen a protestáns teológusok peréről szól. Azt hiszem, fontos, hogy beszéljünk róla, mert a magyarországi olvasók egyáltalán nem ismerik ezeket a drá­mai történeteket. El se tudják képzel­ni, mennyi szenvedés vert bennünket. Ezért kötelességük a túlélőknek óvni minden emléket, minden mondatot! ■ Fenyvesi Félix Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents