Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
2 ■m 2011. augusztus 14-21. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP - MT 5,43-48 Isten szeretetével a mindennapokban oecumenica [Lelkész:] Szerető mennyei Atyánk, aki a sötétségből világosságra hívod életünket, aki igédet küldöd, hogy minél többen meghallják és elfogadják megtérésre hívó szavadat: hallgasd meg most hálaadásunkat, kéréseinket, amelyeket eléd viszünk közös imádságunkban. [Lektor:] Köszönjük, hogy ma is megállhattunk előtted, letehettük azokat a terheket, nehézségeket a kereszt tövéhez, amelyek lelkünket nyomják, töltekezhettünk szent igéddel. Azzal az igével, amely tőled jön, és ma is hangzott felénk, utat mutatva, útravalót adva az előttünk álló időszakhoz. Kérünk, igéddel erősítsd bennünk a hitet, hogy bizonyságot tudjunk tenni rólad, megvilágosodjunk: csak benned és csak veled van tartalmas, teljes élet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk! Olykor még a hozzánk közel álló emberekhez, szeretteinkhez, felebarátunkhoz sem tudunk mindig kedvesek lenni. A fáradtság, a mindennapi rohanás, az idegeskedés miatt elmaradnak a kedves, szeretetteljes szavak, mondatok. Kérünk, adj erőt, hogy elmondhassuk nekik, mennyire fontosak az életünkben! Adj erőt, hogy tanításod szerint azok felé is megbocsátással és szeretettel forduljunk, akik ellenünk vannak, életünkre törnek. Imádkozunk értük is, hogy meglássák az utat a sötétségből a világosságra! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, kérünk, legyen áldásod szeretett hazánkon, Magyarországon, amikor az államalapítás évfordulójára készülünk rendezvényekkel, istentiszteletekkel. Óvd népünket határon innen és túl. Kérünk, oltalmazd családjainkat, életünket. Adj bölcs szívet és belátást népünk vezetőinek, hogy helyesen tudjanak dönteni, a vezetés felelősségének megfeleljenek. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Légy fiataljainkkal, diákjainkkal, akik még a nyári szünet gondtalanságában élnek. Add, hogy bölcsen használják fel a hátralévő két hetet. Óvd őket, vezesd őket útjukon, ha pedig otthonuktól távol folytatják tanulmányaikat, elkerülnek a gyülekezettől, add, hogy máshol is befogadó közösségre találjanak! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Ugyanakkor eléd visszük azokat a testvéreinket, akik a betegség terhét hordozzák ezekben a napokban, akár kórházban fekszenek, akár otthon viselik a betegség terheit. Ne próbáld őket erejükön felül, enyhítsd fájdalmukat, és újítsd meg lelki erejüket a gyógyulásba vetett hitben. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! Ámen. Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. 'Evangélikus Éle& «ir«« — Ahol Jézus azt mondja: „...énpedig azt mondom nektek”, ott döntő mondatok következnek. Idegen, de ma megszokott szóval: ott cezúra van. Határhoz érkeztünk. Urunk elhatárolódik valamitől, és egészen új, járatlan utat mutat tanítványainak. Mondhatnánk: re-formálni akar! Mitől határolja el magát Urunk? Felületesen így válaszolhatnánk: az Ószövetségtől. De valóban így van? „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet”- ezt így az Ószövetségben sehol nem olvassuk. Legfeljebb a „bosszúzsoltárokra" gondolhatunk, ahol az imádkozó ellenségeinek eltiprásáért könyörög. Ez nyilván nem Jézus útja, aki a kereszten így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” Figyelemre méltó, hogy az első vértanú, István is megtanulta Urától ezt az imádságot. Jézus itt nem az Ószövetségtől, hanem az ószövetségi népben meggyökerezett rossz gyakorlattól óv. Nekünk is meg kell fontolnunk, hogy valóban Isten újszövetségi népe vagyunk-e. Nem fér-e meg szívünkben a szeretet és a gyűlölet együtt? Nem mondunk-e hamar ítéletet arra, aki nem úgy gondolkozik, mint mi? Mai igénk nemcsak „elhatárolódás", hanem szívünk feltárása is. Mennyi indulat kavarodik szívünkben és gondolatainkban! És itt nem a „világnak”, hanem Isten népének gondolkozásáról, gyakorlatáról van szó. A keresztény egyházban élő gyakorlatról. Mennyi jogos vád ér bennünket történelmünket nézve, de mennyi vita és küzdelem csitulhatna el ma is, ha komolyan vennénk: „Én pedig azt mondom nektek..!’! Gondolhatunk napjainkban is folyó nyilvános vitákra, de gondolhatunk ► Folytatjuk a Liturgikus könyv második kötetének ismertetését. Az elkövetkező hetekben a lelkipásztori szolgálattal kapcsolatos rendeket tekintjük át. Szeretnénk ezt úgy tenni, hogy az itt olvasható sorok ne puszta tájékoztatók, bemutatások legyenek, hanem megérezzük azt, hogy mi minden húzódik meg egy-egy anyag mögött, s annak milyen gazdag mondanivalója van közösségi és személyes hitéletünk számára is. A 20. század lázadó világának egyik jellemzője az volt, hogy fölöslegesnek tartotta és eldobta a formákat. Szabadság címszó alatt a kötetlenség, a lazaság, a spontaneitás vált népszerűvé. Csak semmi kötöttség, csak semmi megszokás. Közben elfelejtették, hogy az élet szétfolyik meder nélkül, és a közösség csak akkor működőképes, ha bizonyos játékszabályokat megfogalmazunk és betartunk. Ha nincsenek formák, és nincsenek kontúrok, összefolyik minden, s egy idő után kiábrándultán megcsömörlik az ember. Amíg egy évszázaddal ezelőtt a szokások, konvenciók és formák kötötték gúzsba az emberi életet, ma az a veszély fenyeget, hogy szétfolyik, szétesik minden, mert nincsenek formák. Bizonyos vonatkozásban ugyanez érvényes az egyház életére is - még szívünkben forrongó indulatokra is. Engedjük, hogy Jézus szava leleplezzen bennünket, ne mentegessük magunkat! Jézus szava utat is mutat. Urunk nem érzelgősségről szól, amikor szeretetről beszél. Még csak nem is „a szeretet himnuszáról”, amelyet Pál egyáltalán nem annak szánt, hiszen így vezeti be: „Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat!’Útról van szó, a keresztény élet napi útjáról, ezért a cím: Isten szeretetével a mindennapokban. Mert Jézus utat, életet, gyakorlatot kínál és kíván. Ha jól figyelünk igénkre, életünk két területére különösen is rámutat mint a szeretet gyakorlóterére. Mindennapi, emberi kapcsolatunk az egyik. Jézus szava az utcára visz, ahol különböző emberekkel találkozunk. Olyanokkal, akikkel öröm a találkozás, de olyanokkal is, akiket kikerülnénk. Figyeljünk fel Jézus szavaiban erre: „köszöntitek”. Mennyire fontos volt a régiek életében a köszöntés! Ha végignéznénk Pál leveleit, elcsodálkoznánk, hogy neki is milyen fontos a testvéri, emberi kapcsolatok ápolása: „köszöntenek”, „köszöntsétek”. A köszöntés egyszerűen köszönés is. Falusi lelkész voltam, tudom, milyen fontos ez. Nyugdíjasként Kőszegre érkezve első utamon egy üzlet előtt rám köszönt egy ismeretlen ember. „Itthon vagyok” - éreztem. S azóta tapasztalom, hogy ebben a kisvárosban még él ez a régi szokás. Ebben az is benne rejlik, meg tudom-e előzni embertársaimat a köszöntésben. És ez nemcsak udvariassági formula, hanem nyitottság, a másik észrevétele, elfogadása, tisztelete is. A kapcsolatok komolyan vétele, ápolása. Elöl járunk-e mi, Jéha más mértékben, más távlatokkal mérjük is a folyamatokat. Az egyház kétezer év alatt megtalálta, „megfaragta” kifinomította azokat a formákat, amelyek a hitéletnek medret adtak. S ha a megújulási mozgalmak keményen bírálták is a formákat, el nem dobták, inkább javítottak rajtuk. S ahol radikálisan szakítottak a korábbiakkal (lásd kisegyházi közösségek), ott új kereteket vezettek be, alkalmaztak, érleltek ki. Igaz mindez az istentiszteleti életre éppen úgy, mint az egyházi szervezetre, a közösségi rendezvényekre éppen úgy, mint az egyéni vagy kiscsoportos kegyességi élet megnyilvánulásaira. Mert aki nem akar rendetlenséget, összevisszaságot, netán anarchiát, az tudja, hogy medret kell adni az egyházi szolgálatnak. A nagy formák (istentiszteletek, egyházi ünnepségek) után - mielőtt rátérnénk az iktatások, szentelések, megáldások ünnepi liturgiáira - most a kisebb formákkal ismerkedünk meg. Egy csokorba gyűjtjük a lelkipásztori szolgálatokat segítő formákat, rendeket. Minden korban fontos volt a lelkipásztori szolgálat. Ma, a szavak és az információk túláradásának és emiatt devalválódásának korában kiemelten is fontos. A közösség vezetése mellett előtérbe került a lélek pásztorolásának szolgálata. Ugyanakkor - akármennyire ellentmondásosnak tűnik is - ma, az individualizmus korszakában nehezebb a sze-A VASÁRNAP IGÉJE zus tanítványai a közösség ápolásában? Egymás tiszteletteljes, megelőző „köszöntésében”? Érdemes ennél is megállni: csak azokat köszöntitek. Bizony, határa van, körei vannak kapcsolatainknak. Vannak, akik beleférnek, és vannak, akik nem. Vegyük tudomásul, szeretetünk valódisága sokszor az utcán dől el. Istennel ápolt kapcsolatunk a másik terület, amelyre Jézus rámutat. A belső szoba. Remélem, megvan még a belső szobánk. De kiért, kikért és miért imádkozunk ott? „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért..!’ - mondja Urunk, s hozzáteszi: „...akik üldöznek titeket” (egy fordítás szerint „akik rágalmaznak”). Ha üldözés ma nincs is, rágalmazók, szidalmazok ma is akadnak, és nemcsak egyházon kívül, hanem Isten népének soraiban is. Nemcsak vitatkozni kellene velük, hanem imádkozni is értük. Ez bizony „új imatárgy” lehetne. Ha a köszöntés kapcsán emberi kapcsolataink határairól gondolkoztunk, nem kell-e ugyanezt tennünk imádságainkkal kapcsolatban is? Mennyire tudjuk kitágítani imádságunk körét? Lehet, hogy általában imádkozunk ellenségeinkért, de könyörgünk-e azért, akivel éppen most vagyunk konfliktusban? Volt, hogy imádkoztam azért, akivel feszült viszonyba kerültem. Nem volt könnyű a kezdet. De oldódott a feszültség. Nemcsak bennem, hanem mintha „ellenfelemben” is elkezdőmélyes lelkipásztorkodás, mint a korábbi korokban. A legfontosabb - mondják -, hogy legyen, aki beszélget az elmagányosodó emberrel, aki a tömegben is egyedül érzi magát, s nemegyszer magára marad problémáival. „Csak legyen, aki meghallgasson, legyen, aki odafigyeljen, legyen, aki empátiával felém fordul!” A lelkipásztori szolgálat azonban több az empatikus odafigyelésnél. A lelkipásztornak a Pásztor nyomában járva, a Pásztor küldötteként kell végeznie szolgálatát. Ezért kevés a jó beszélgetés, adni is kell, s nem egyszerűen saját lelki kincséből, hanem az egyház egyetlen kincséből: az evangéliumból. Méghozzá egyetemesen és mégis személyre szabottan. A pásztori szolgálat lelkipásztori beszélgetéssel indul, de az csupán egy állomása. Tovább lehet lépni a személyes gyónás, a személyes úrvacsoravétel felé. S ezekben a lépésekben már nagy segítség a letisztult, frappáns forma, amely az elkalandozáson túl a szubjektivizmustól és a parttalanságtól is megóvhat. Ugyanakkor ezek a formák megéreztethetik, hogy a személyes esemény is az egyház, sőt a világegyház életének egészébe simul bele, összeköt testvérekkel, és csöndben, de bizonyságtévő erővel ott áll a hitben előttünk járók, mellettünk állók és utánunk következők közössége. Lelkészek és gyülekezeti tagok sokasága nem ismeri ezeket a lehetőségeket, s ezért nem is élnek velük. Nem dött volna valami új. A szeretet gyakorlásának helye az utca mellett az imádság is. Bizonyos, hogy megváltozna egyházi, gyülekezeti és egyéni keresztény életünk - lehet, hogy a körülöttünk élő világ élete is ha így élnénk. Amikor az Újszövetség másutt a gyülekezeti tagoknak is „ellenségről”, „pogányról” beszél, akkor ezt általában imatárgyként ajánlja. Az imádság „hegyeket mozgató erő” - mondja Jézus. Nem ilyen hegyek-e indulataink, amelyek az imádság által elkerülhetnének az útból? Isten sötétségből világosságra hív, hogy szeretet által Isten gyermekeivé legyünk - ez az összefoglalója a mára kijelölt igéknek. Ehhez csak egy kiegészítés tartozik. Általában nem a szeretet által leszünk Isten gyermekeivé, hanem Isten szeretete által. Róla mondja Jézus, hogy esőt küld mindenkinek, napfényét kivétel nélkül mindenkire árasztja. Isten szeretetének legragyogóbb példája mégis maga Jézus Krisztus. A Fiú, akit Isten válogatás nélkül, mindenkiért küldött. „Jókért” és „gonoszokért” egyaránt. Ez a szeretet tesz minket Isten gyermekeivé. Tökéletesekké? Olyanokká, akiket elért ez a szeretet, és akik által ez a szeretet tovább is sugározhat. Ők Isten szemében „tökéletesek”. Gyermekei. Az ő szeretetének - napsugárként, esőként való - megtapasztalása melegítse szívünket, hogy élhessük, gyakorolhassuk azt Isten előtt és emberek között, imádságban és az utcán is. ■ Keveházi László Imádkozzunk! Uram, tégy engem békességed eszközévé, hogy szeretni tudjak ott, ahol gyűlölnek. Ámen. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS O. SAROK titkolt célunk, hogy együtt tanuljuk újra, aminek gyakorlatából kiestünk, amit külső vagy belső folyamatok eredményeként elfelejtett az egyház. S ha megismerjük, akkor újra gyakorolhatjuk és begyakorolhatjuk őket hatalmas „lelki haszonnal”. A Liturgikus könyv második kötetében a Lelkipásztori szolgálatok című fejezet a következőket tartalmazza: Személyes gyónás; Gyónás és úrvacsora; Lelkipásztori szolgálat haldokló mellett; Lelkipásztori szolgálat halott mellett; Textuárium a lelkipásztori szolgálatokhoz. Ezeket a részeket vesszük sorra a következő hetekben úgy, hogy a rendek ismertetésén túl szeretnénk elgondolkodtatni, kérdéseket felvetni, a liturgiában megtapasztalt élményeket megosztani. Nem válnak túl merevvé, sablonossá, netán személytelenné a lelkipásztori szolgálatok, nem esünk újra a formák fogságába ezekkel a rendekkel? Ha megvan a meder, akkor tudunk élni a szabadsággal. Aki tudja és használja a kötött formákat, az tud improvizálni, az tud a lélek kötetlenségével élni. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Lelkipásztori szolgálatok
