Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-07 / 32. szám

12 « 2011. augusztus 7-IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Ezeken a hasábokon kéthetente evangélikus iskolalelkészek, egyetemi lelkészek írásaival találkoz­hattok. Ezúttal - rendhagyó módon, de az oldal témájához illően - egy református lelkipásztort kértünk meg arra, hogy „lelki útravalót” adjon nektek. Fogadjátok szeretettel Márkus Dániel ta­tai lelkész gondolatait! Esővíz és Élő Víz Tata a vizek városa. Most már tudjuk, megtapasztaltuk. Bár sok csillagot nem láttunk az égen tornyosuló felhők mi­att, de egyet biztosan észrevet­tünk. Egy csillagot. Pont. Ta­tán rendezték meg, az olimpi­ai edzőtábor lassan mocsárrá változó fövenyén, az idei Csil­lagpont református ifjúsági találkozót. Nemcsak lelkünket öntöz­te Isten igéjének áldott eső­je, hanem testünket is, sátra­inkat, ruháinkat is a meg­nyíló égi csatornák megannyi könnye. Mégis: a sok-sok eső nem a kedvünket szegte, ha­nem mintha megannyi igaz­gyönggyel áldotta volna meg ottlétünket. Már a nyitó istentiszteleten - elmondhatjuk — szem nem maradt szárazon. Na meg em­ber sem. Hullott az égi áldás. Éreztük, hogy az eső össze­mossa szívünket. Eggyé. Egy ponttá. Egy pillanattá zsugo­rítva a hosszú, fárasztó utat, amelyet megtettünk Tatáig. Egy pontban gyülekeztünk, csillagpontban; s a rossz idő okozta kényelmetlenségeket a modern technika segített le­küzdeni. Az egyik teremben zajló eseményeket kivetítették a másikba, így mindenki része­se lehetett az igei alkalmaknak, a koncerteknek, előadásoknak. Jó volt. Jó volt újra egy pont­ban látni több ezer fiatalt, akik egy szívvel és egy lélekkel gyűl­tek össze az imádságra, a ke­nyér megtörésére. Fiatalok, akik annyira különböznek, mégis Krisztusban annyira egy­formák, hiszen ugyanannak a testnek tagjai. Jó volt összegyü­lekezni a Csillagponton, hogy azután a szélrózsa minden irá­nyába vigyük, elvigyük a jó hírt, az örömhírt: Isten él, és megérint bennünket. Most is. Ma is. A 21. században itt, Ta­tán, a vizek városában. És nem csak tóvizek, esővizek formá­jában, hanem az Élő Víz szere­­tetének belső csobogásában. Köszönet és hála. Istennek és megannyi embernek, akik jöttek, segítettek, hoztak, vit­tek, zenéltek, énekeltek, előad­tak, imádkoztak, kenyeret és bort osztottak. Gyúljon fel két év múlva is ez a református csillag ember­ezrek szívében. Akik akár a szélrózsa minden irányából is jönnek, hogy egy pontban találkozzanak igaz hitük tisz­ta fényével. így legyen. Ámen. ■ Márkus Dániel OSZTOZÓ Add tovább az áldást! ► Rovatunkban most kivéte­lesen nem könyvet, hang­lemezt, színdarabot vagy egyéb programot aján­lunk a figyelmetekbe, ha­nem az osztozásnak, a megosztásnak egy külön­leges módját, mégpedig az áldást. A „legősibb szentségről” dr. Varga Gyöngyit, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensét, a népszerű Ál­dáskönyv szerzőjét, a tatai Csillagpont református if­júsági találkozó egyik elő­adóját kérdeztük.- Az áldás Isten érintése, mindannak a jónak, igaznak és értékesnek az összefoglaló ne­ve, amely az életet teljessé te­szi, létté emeli. Olyan tapasz­talat, amikor azt érezzük, hogy megnyílik az ég, és átragyog rajta a kegyelem.- Hogyan válhatunk méltó­vá rá?- Szerintem az áldás olyan, mint a levegő: itt van körülöt­tünk, és tőlünk függ, hogy belélegezzük-e. Ez egy olyan területe az életnek - Isten or­szágának -, amely nem kötő­dik feltételekhez.- Hogyan fogadjuk jól az ál­dást?- Nyitott szívvel és nyitott lélekkel. Az áldás ajándék, amit nem illik visszautasítani. Egy óriási adag csoda, és csak a „kibontása” során érthetjük meg, mi mindent rejt magá­ban: védettséget, békességet, a közösség, a társakkal való összekapcsolódás örömét.- Előadásában azt mond­ta, nemcsak a lelkészek ki­váltsága az áldás közvetítése, hanem mi magunk is tehetünk azért, hogy minél többen léle­gezzenek ebből a „friss, éltető levegőből”.- Azt gondolom, el kellene szakadnunk attól az álságos megközelítéstől, hogy az áldás továbbadása valamiféle litur­gikus, fennkölt, egyházias cse­lekedet. Azért küzdők, hogy ne csak istentiszteleti keretek között tudjuk elképzelni, ha­nem váljon sokkal természe­tesebb, mindennapibb él­ménnyé, „gyakorlattá”. És itt jön be a képbe a bolti eladó és a postáskisasszony! A hétköznapok egyszerű törté­néseiben - a semmibe nem kerülő apró gesztusokkal, egy mosoly, egy kedves szó révén - is részesülhetünk áldásban, illetve kívánhatunk áldást má­sokra. Sőt akár fogmosás köz­ben is lehet áldást mondani azokra, akiket szeretünk. Ugyanígy a buszmegállóban állva a várakozás perceit arra is szánhatjuk, hogy végiggon­doljuk, kik azok, akikért ma külön is imádkozunk, és kik­nek küldünk gondolatban egy „lelki SMS-t”. Hiszek abban, hogy ezek a gondolatok - mivel az áldás teremtő szó - továbblüktetnek a mindenségben, és megérkez­nek a címzettekhez. ■ Judit Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Érintések ► Égi áldásban nem volt hiány az ötödik Csillagpont refor­mátus ifjúsági találkozón - és ezzel a szófordulattal nem csak a viharos időjárás miatt a táborozok nyakába (és sát­rába...) zúduló sok-sok csapadékra gondolunk! A július 19. és 23. között a vizek városának (!) is nevezett Tatán meg­rendezett alkalom résztvevői számtalan más módon is kö­rüljárták és megtapasztalták, mi mindent jelenthet a ta­lálkozó mottójául választott „Minden oldalról körülfog­tál, kezedet rajtam tartod” (Zsolt 139,5) igeszakasz. Több mint három és fél ezer - köztük sok evangélikus - fia­tal hagyta magát megérintőd­­ni az Északnyugat-magyaror­szági Általános Olimpiai Köz­pont területén megrendezett találkozón. Az idei Csillag­pont igei alkalmainak, főelő­adásainak és kiscsoportos be­szélgetéseinek témái ugyanis a lényünkre tapintó érinté­sek voltak. Mielőtt azonban a fő üze­netre terelnénk a szót, lássuk, mi minden volt még a Csillag­ponton! A gazdag kínálatból ezúttal sem hiányoztak az esti nagykoncertek, illetve a ki­mellett Erőss Zsolt hegymá­szó és Gundel Takács Gábor televíziós műsorvezető is. a tapasztalás, a vigasztalás, a marasztalás és a magasztalás megélése állt a középpont­ban, az élménykertben, avagy az érintések kertjében pedig különféle csapatépítő - nyi­tottságot, odaadást, egymás­ra hagyatkozást igénylő - já­tékokban vehettek részt a je­lentkezők. Délelőttönként dr. Bagdy Emőke pszichológus szuggesz­­tív, magával ragadó stílusú főelőadásait hallgathatták meg a csillagpontozók. A Károli Bolyki Brothers - Csillagpont blueszal is készültek a fiúk Séta a levegőben - bizalompróba az érintések kertjében sebb komoly- és könnyűzenei produkciók. (A kitartóan sza­kadó eső miatt a nagyszín­padra vagy más szabadtéri helyszínre tervezett progra­mok jelentős részét fedett helyre kellett „menekíteni­ük” az összesen hatszázhat - vankét önkéntes segítségére támaszkodó szervezőknek.) Színpadra lépett a Non Stop együttes, a Pannónia Allstars Ska Orchestra, a Bolyki Bro­thers és a Csík zenekar, és a már két éve Fadd-Dombori­­ban is vendégszereplő Szélró­zsa Band is meghívást kapott a fesztiválra. A délutáni és esti előadáso­kon, kerekasztal- és fórumbe­szélgetéseken a legkülönfé­lébb témák kerültek terítékre, így például a református egy­ség és a református identitás kérdését is napirendre tűzték a szervezők, és a fiatalokkal „edzőtáborozott” - legalább­is néhány óra erejéig - mások Volt lelkész stand up és látha­tatlan színház, mesemondás és táncház, KIE-, SDG- (Soli Deo Gloria) és El Mondo-ká­­véház... Dr. Bagdy Emőke (Inter)aktivitásra nem csu­pán a foci és a(z éjszakai) gyorstollaslabda űzése révén volt mód. Az emmausi tanít­ványok történetét alapul vevő „négy asztal áldása” alkalmon Gáspár Református Egyetem tanára beszélt az életadó (az­az életbátorságra tanító, sze­­retetre, kötődésre és bátorság­ra képessé tevő), a közösség­teremtő (vagyis interakciót és empátiát feltételező), vala­mint az egészségmegőrző (a személyiség növekedését és a spiritualitás kiteljesedését jel­ző, egyúttal a boldogságérze­tet növelő) érintésekről. Reggelente tizenhárom kü­lönböző típusú alkalmon le­hettek közösségben egymással és az Úrral a résztvevők, az esti áhítatokon pedig Steinbach József szolgált rövid igehirde­tésekkel. Prédikációiban - 2Kor 11-13 alapján - arra mutatott rá a Dunántúli Egy­házkerület püspöke, hogy a Krisztus által megérintett em­ber önmagára, társakra és örömre talál. A Csillagpontot keretbe foglaló nyitó és záró istentisz­teleteken a leprás (Mk 1,40- 42), illetve a vérfolyásos asszony (Mk 5,25-34) törté­neteiből indultak ki az igehir­detők. Soós Szilárd mocsai és Százvai László kisvárdai lel­kipásztor arra irányította a fi­gyelmet, hogy Jézus Krisztus egyetlen szóval és mozdu­lattal képes alapvetően meg­változtatni, gazdagabbá és teljesebbé tenni az életün­ket - feltéve, ha hagyjuk ne­ki, hogy megérintsen ben­nünket. ■ Vitális Judit Záró istentisztelet - Százvai László' igehirdetése alatt újra előkerültek az esernyők

Next

/
Thumbnails
Contents