Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-07 / 32. szám

IO 41 2011. augusztus 7. FÓKUSZ Evangélikus Élet Magunk alatt vágjuk a fát - avagy ki fog itt énekelni tíz év múlva az istentiszteleten? ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Konferenciák, csendesnapok, csen­deshetek, találkozók. Zeng az ének. Vetítve, fénymásolva, füzetekből éneklik. Ifjúsági énekek, ébredési énekek, más keresztény közösségek dalai. Fülbemászó, bár nem túl igé­nyes dallamok (főleg az angolszász vi­lágból), egy kicsit „slágergyanúsak”. Olyanok, amiket könnyen megje­gyez az ember, bár tartósságuk nem szavatolt. A szövegek igen vegyesek, igen­csak szubjektív kegyességet tükröz­nek, irodalmi értékük nemegyszer megkérdőjelezhető. Dallamok és szövegek, amelyeknek megvan a ma­guk helye, maguk szerepe, maguk funkciója a gyülekezetben, az egyház­ban, de érdemes vigyázni. Észre sem vesszük, és furcsa szerepcserékkel fe­je tetejére áll a rend: az ideiglenes, az átmeneti elfoglalja az állandó, a sta­bil, az értékálló helyét. Én magam is szívesen vettem kézbe gitáromat, hogy ifjúsági órán, egyéb alkalmakon egy-egy ilyen éneket kísérjek, énekeljek. De nem feledtem, hogy mellette ott vannak az igazi, igét hordozó, evangélikus hitünket tartalmazó énekek, ame­lyek nem a szubjektív hitérzéseket visszhangozzák csupán, hanem hi­tünk titkait fogalmazzák meg, adják szánkba, vésik értelmünkbe, és rej­tik a szívünkbe. Súlyuk, horderejűk, gazdagságuk nem mérhető a tisza­virág-életű ifjúsági és mozgalmi énekekéhez. Az utóbbi időben azonban azt tapasztalom: felborult az egyensúly. Hetes konferenciák, komoly egy­házi rendezvények zajlanak le úgy, hogy egyetlen énekeskönyvi ének sem kerül elő. Még csak nem is gondolnak rá. Ez már-már természe­tes a résztvevők részéről, hiszen a mai világban minden a könnyebb el­lenállás felé megy, s ez alól nem ki­vétel az énekelt lelki táplálék sem. Ugyanakkor hihetetlen nagy a lelkészek, a kántorok, az énekvá­lasztók felelőssége. Vajon tudják-e, hogy rájuk vár a feladat: megismer­tetni, megtanítani, megszerettetni az evangélikus énekkincset? Tudom, ez fáradsággal jár. Tudom azt is, hogy ezek az énekek „nem adják olyan könnyen” magukat, mint a könnyed, slágerekhez hasonló, könnyen emészthető énekek. Meg kell értük küzdeni. Ami azonban könnyen jön, könnyen is megy. Ami­ért megküzdünk, amit „elsajátítunk" az a miénk marad. Értékekért pedig érdemes áldozatot hozni. Ráadásul ott van előttünk, tálcán kínálják az igazi, a maradandó értékeket. Ugyanez a helyzet a hitoktatással, konfirmációi előkészülettel is. Hóna­pok telnek el úgy, hogy csak ifjúsá­gi énekek kerülnek napirendre. S a hitoktató könnyed válasszal elinté­zi: a gyerekek nem szeretik az éne­keskönyvi énekeket. Hát persze, hogy nem szeretik. Mert nem isme­rik. Mert nem csináltak nekik hoz­zá kedvet. Mert nem mutatták meg a benne rejlő kincseket. Ismerek olyan közösségeket, ahol kisgyerekek és fiatalok rajonganak az evangélikus korálokért. A titok nyitja egyszerű: erre nevelték őket, közel hozták hozzájuk. Megtanították nekik, ter­mészetessé vált számukra a gyakor­lat által. Félreértés ne essék: én nem az if­júsági és mozgalmi énekek ellen be­szélek. Én az értékvesztéstől féltem az egyházamat! Amikor újra meg új­ra az evangélikus identitásról és an­nak hiányáról beszélünk, nem élünk az evangélikus kegyességet, evangé­likus hittant, evangélikus biblicitást hordozó énekeinkkel. Számos alka­lom és számos műfaj kínálkozik ar­ra, hogy közel vigyük az emberekhez az evangélikus énekeket. S ha ezeket megismerik, mellettük megfér azután a könnyedebb műfaj is. Ma már városon senki sem énekel egy-egy temetésen. Falun is egyre in­kább szokássá válik, hogy néhány asszonytestvér körülállja a fungenst, de a gyülekezet már nem énekel. Es­küvőn elvétve hallani gyülekezeti éneket. (A gyülekezeti éneket ki­cserélték a divattá vált Ave Mariára - közben nem vették észre, hogy ez a jelenség is a fogyasztói társadalom jellemzője.) A negatív irány egyértel­mű, és sokat elárul... Ha nem fogunk evangélikus éne­ket tanítani, ha kiengedjük kezünk­ből az énekeskönyvünkben megtalál­ható lutheránus énekkincset, akkor ki fog itt énekelni tíz év múlva az is­tentiszteleten? Itt (is) magunk alatt vágjuk a fát!? A szerző evangélikus lelkész, a rév­fülöpi Ordass Lajos Evangélikus Ok­tatási Központ igazgatója NYÁRI TANFOLYAMOK A FÓTI KÁNTORKÉPZŐ INTÉZETBEN Alapoktól a négy szólamig ► Amint e lapszámunk első és har­madik oldalán olvasható, a fóti Evangélikus Kántorképző Inté­zet ez évi nyári tanfolyamai kö­zül a második július 30-án ért vé­get. Abaffy Nóra tanfolyamveze­tővel a zárónapon, szombaton beszélgettem az itt zajló intenzív munkáról és a jövőben várható személyi változásról.- Körülnézve csupa fiatalt látok, akik a nyári szünetükből adtak föl két és fél hetet, hogy Foton zeneelméletet, szolfézst és korátokat tanuljanak.- A tanfolyam hallgatóira - negy­venhármán voltak - valóban a tiné­dzser szó illik leginkább: legtöbben tizenöt és tizennyolc év között van­nak. Sokan visszajárnak közülük, ráadásul nem is mindenki evangéli­kus; református és katolikus testvé­reink is örömmel jönnek közénk.- Pedig mindkét testvéregyház­ban van kántorképzés. Mi az, ami ezeket a fiatalokat Fótra vonzza?- Egyrészt a forma: a bentlakásos, intenzív munka kevésbé hasonlít az iskolai képzésre, másrészt pedig igen meghatározó az a testvéri légkör, amelyben életre szóló barátságok születnek.- A hétből hat nap reggeltől estig tartó tanulással és gyakorlással telik. Hogyan néz ki pontosan a hallgatók egy munkanapja?- A reggeli áhítat után 9 órától 11- ig egyéni órarend szerint van szol­fézs-, hangszeres óra, illetve egyéni énekóra. A gyakorlás reggel 7 órától este 10-ig, egyéni beosztás szerint, fél­órás blokkokban történik. Az orgo­nistáknak több kötelezettségük van, mint azoknak, akik még csak harmó­­niumon játszanak, ugyanis ők ebéd után karvezetésórára is járnak, illet­ve közösen tanulnak orgonaismere­tet. Ez utóbbinak főleg praktikus okai vannak: nem árt, ha egy kántor tudja, hogyan kell például egy sípot felhangolni. A délután első felében a hallgatók a himnológia területén is bővítik is­mereteiket, valamint az Evangéli­kus énekeskönyv és a Gyülekezeti li­turgikus könyv felépítésével, illetve énekeivel ismerkednek. Fél 5-től két órán át a délelőtti egyéni órarend sze­rint folytatódik az oktatás. A mi tanfolyamunkon hagyomány, hogy a vacsora utáni áhítat mindig vesperás alkalom, illetve este 10 órától a hall­ban közös énekléssel és igeolvasással, imádsággal búcsúztatjuk a napot.- Egyházunkban viszonylag ke­vés fiatal mondhatja el magáról, hogy közel kétszázötven gyülekezeti éneket ismer. Hogyan osztották be a résztvevőket, hogy mindenki a saját szintjének megfelelő oktatást kapja?- Hallgatóink közül az idén hu­szonkilencen harmóniumon, tizen­öten orgonán játszottak. A harmóni­­umosokat négy, az orgonistákat két tanár segítette. A teljesen kezdők ese­tében a cél az volt, hogy az egyházi énekek dallamain keresztül ismer­kedjenek a billentyűs hangszerrel; a kicsit haladóbbak számára az, hogy a tanfolyam végére már el tudjanak játszani egy-egy négyszólamú koráit, az orgonisták pedig ezek pedálos kísérete mellett az istentisztelet egyéb helyein is megszólaltatható dara­bokkal bővítették repertoárjukat. Közülük többen kísérhették az éne­keket a reggeli és esti áhítatokon. Két tanár vezette a szolfézsórákat. A tanfolyam elején, a szintfelmérő vizsga után á hallgatókat a kezdők­től a már összhangzattant tanulókig tíz csoportba osztották. A kántorképző tanfolyamain min­denkinek van egyéni énekórája is. Itt nemcsak evangélikus énekeink meg­tanulása a cél, hanem a helyes hang-Abaffy Nóra képzés elsajátítására is lehetőség nyílik. Az utolsó előtti nap énekver­seny keretében mérhetik össze tudá­sukat a résztvevők. A negyedik nagy terület a kórus­munka. Idén a tanfolyam elején a Kar énekeskönyv második kötetét használtuk, majd Mendelssohn Te Deumátés J. S. Bach 21. kantátájának egy kórustételét gyakoroltuk, próbál­tuk. És hogy ne csak a magunk örö­mére tanuljunk meg kórusműveket, a tanfolyam közbeeső vasárnapjain gyülekezetekben kérünk szolgálati le­hetőséget. Idén a fóti, a második vasárnap pedig a csömöri istentisz­teleten énekeltünk.- Ne feledkezzünk meg a „Profid­ról sem!- Mindenki, aki játszik valamilyen hangszeren, magával hozhatja azt a tanfolyamra. Ezekből a zenészekből szoktuk megalapítani a protestáns fi­atalok kamarazenekarát, vagy ahogy viccesen hívjuk, a „Profik”-at. Velük barokk műveket tanulunk és adunk elő a tanfolyam során - a záró isten­tiszteletünkön például prelúdium­ként Bach 21. kantátájának nyitóté­telét játszották. Németh Sándor vezényli a Profikat- Hány tanár segédkezett az okta­tásban?- Tízen voltunk, és az énektanítás­ban már egy hallgató is segített. A ta­nárok mindannyian képzett muzsi­kusok. Sokan közülük - mint ahogy én is - itt, Foton „nőttek fel” magya­rul belenevelődtek a kántorképzős ta­nárságba. Többen a Zeneakadémia egyházzene, zeneelmélet vagy or­gona szakán tanulnak, vagy már vé­geztek.- Említette, hogy ön is ezt az utat járta végig.- Én 1992-ben jártam Foton elő­ször hallgatóként. A keresztmamám, Ásztai Csabáné (Abaffy Katalin) is itt tanított akkoriban, neki köszönhetem ezt a fajta egyházi indíttatást. A deb­receni zeneművészeti főiskolán szol­­fézs-zeneelmélet-karvezetés sza­kon szereztem tanári diplomát, majd a Zeneakadémia egyházzenész sza­kán kézhez kapott egyetemi diplo­mám után a doktori iskola hallgató­ja voltam. Jelenleg a disszertációmat írom, a témám a 16-17. századi pro­testáns graduálok magyar nyelvű himnuszanyaga. 2002-től már magam is tanítok a kántorképzőben, 2003-tól vezetem a júliusi tanfolyam kórusát, s Ecsedi Zsuzsa, Ecsedi Klára, majd Ördög Endre után 2008-tól magam vehet­tem át a tanfolyam vezetését is.-A záró istentisztelet előtti tanfo­lyami beszámolóban hivatalosan is el­köszönt a résztvevőktől, és említette, hogy utódjául Németh Sándor szol­fézstanárt fogja a kántorképző igaz­gatójának, illetve igazgatótanácsának a figyelmébe ajánlani. Megtudhat­nánk, mi áll ennek a hátterében?- A búcsúzásomnak személyes okai vannak - néhány nap múlva hosszabb időre Svédországba költö­zöm, mivel a kedvesem svéd. Alapos mérlegelés után be kellett látnom, hogy ilyen nagy távolságból nem tudom felelősen elvállalni a jövő évi tanfolyam megszervezését és vezeté­sét. Idén áprilistól - a korábbi gya­korlattól eltérően - ilyen esetben nem a tanfolyamvezető választja ki a saját utódját, és adja át neki a stafé­tabotot, hanem az igazgatótanács nevezi ki hivatalosan a tanfolyam ve­zetőt. Én a júliusi tanfolyam vezetését il­letően a folytatást - lelki és szakmai tekintetben egyaránt - Németh Sán­dor személyében látom biztosított­nak, hiszen ő is ezen a tanfolyamon nőtt fel, így pontosan ismeri azt a lel­­kületet, amely az évek hosszú során itt kialakult. Emellett gyülekezeti háttere is van - a kemeneshőgyészi evangélikus gyülekezet tagja -, vala­mint a kellő szaktudással is rendel­kezik, mivel a Zeneakadémián vég­zett szolfézs-zeneelmélet-karveze­­tés szakon. Évek óta segít nekem a kórusvezetésben, idén pedig teljesen átvette tőlem a Profik irányítását. Sőt ezen a nyáron egy napra Budapest­re kellett mennem, így ő volt a tan­folyam „házigazdája”. Teljesen jól működött a dolog a vezetésével.- Beszélgetésünk közben is fény de­rült rá: ha hangszeres játékról van szó, a szorgalom és a kellő mennyiségű gyakorlás elengedhetetlen a fejlődés­hez. Reálisan mennyi időbe telik, míg valaki kézbe veheti a kántori ok­levelét?- Az sok mindentől függ. Itt a két és fél hét alatt az intenzív tanulás so­rán el lehet sajátítani egy alapot, de ez nem elég ahhoz, hogy az illető a következő vasárnap már átvegye az otthoni kántor helyét. Ha a lakóhe­lyén lehetősége van zeneiskolába járni vagy a gyülekezeti kántor segít­ségét kérni, az nagyon sokat jelent. Többen vállalják a téli tanfolyamun­kat is. Ennek során októbertől ápri­lisig minden szombaton itt, Foton ké­pezhetik tovább magukat. Ennek a tanfolyamnak a működését szintén jól ismerem, hiszen 2003-tól tanítot­tam ott éneket. Habár mindent egybevetve szor­galmas gyakorlással több évbe is te­lik, mire a kántorjelölt magabiztosan kísérheti a gyülekezeti énekeket, én ennek ellenére mindenkit bátorítok, aki indíttatást érez erre a szolgálat­ra, hiszen egyházunkban nagy szük­ség van a jól képzett, elhivatott kán­torokra. ■ - BODAZS -

Next

/
Thumbnails
Contents