Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-07-31 / 31. szám

14 4Í 2011. jÚÜUS 31.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

Századik születésnap püspöki látogatással

Néhány nappal századik születésnapja előtt köszöntötték Szarvason Gyurcsan fánosnét, a szarvas-ótemplomi gyülekezet tagját. A július 22-i születésnapi látogatásra a városháza anyakönyvvezetőjét, dr. Bankóné Ordovics Katalint Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök, Babák Mihály polgármester és Lázár Zsolt helyi lelkész is elkísérte.

Gyurcsan Jánosné 1911. július 27-én született a Körös-parti városban, hatgyermekes család második gyermekeként. Fiatalon bekerült a munka világába, huszonhat évesen ment férjhez Gyurcsan Jánoshoz, aki negyvenhat évnyi házasság után hunyt el. Egy fiuk, két unokájuk és négy dédunokájuk született. Judit néni ma is egyedül látja el magát, családja segítségével. Rendszeresen süt, főz, saját készítésű tésztát tesz a levesbe.

Tizenöt éves kora óta templomlátogató. Szarvas első női presbitere volt, harmincöt éven keresztül látta el ezt a tisztséget lelkiismeretesen. A mai napig rendszeresen részt vesz az istentiszteleteken. A gyülekezet a püspöklátogatást megelőzően, július 17-én köszöntötte az ünnepeltet.

■ -ó -ő -A

HIRDETÉS_________________________________________________________________________________

A Deák Téri Evangélikus Gimnáziumba portási munkakörbe megbízható, önálló, türelmes munkatársat keresünk.

A pályázatokat a gimnázium címére (1052 Budapest, Sütő u. 1.), Bolgár Lászlóné gazdasági vezetőnek címezve vagy a gazdasagi@deg.sulinet.hu e-mail címre várjuk augusztus 7-ig. Elvárt végzettség: érettségi bizonyítvány. Egyéb csatolandó okiratok: fényképes önéletrajz, lelkészi ajánlás, erkölcsi bizonyítvány (pótlólag is megfelelő).

Az állás elfoglalásának ideje várhatóan 2011. szeptember 1.

Istentiszteleti rend • 20x1. július 31.

Csemeték Tündérországban

Erdélyi országos konfirmandustábor

► Erdély Tündérországában, mesebeli szépségű fenyvesek között, a Kovászna megyei Kommandón táborozott harminchét evangélikus „csemete” június 27. és július 3. között az országos evangélikus konfirmandustáborban. Az együttlét vezérfonala az Úrtól tanult imádság, a Miatyánk volt, ezért is lett a tábor mottója: Úton a mi Atyánkkal.

A konfirmáció előtt álló fiatalok a hét folyamán nemcsak Tündérországot ismerhették meg, hanem Isten országába is betekintést nyertek, és elindulhattak egy úton, amelyen szilárdan Istenbe kapaszkodó „fenyőkké” növekedhetnek.

Az először öt évvel ezelőtt megszervezett konfirmadustábor erre az

évre országos méretűvé nőtte ki magát. Erdély tizenegy gyülekezetéből- köztük szórványgyülekezetekből is

— érkeztek a résztvevők. A táborvezetőknek - e sorok írójának és Nagy Adélnak - lelkészek, teológusok, illetve tanárjelöltek segítettek a programok megszervezésében és lebonyolításában.

Tündérország az esős idő ellenére is kellemes és hangulatos természeti környezettel várta a Miatyánkról beszélgető fiatalokat. A tábor mottójának megfelelően az Úrtól tanult imádság más-más kéréseit dolgozták fel naponként a táborozok, miközben megtapasztalhatták: az Atya mindig velük jár az úton, bármilyen örömük vagy épp bánatuk legyen is.

A nap dalos ébresztővel, reggeli tornával és reggelivel indult, majd a lelki eledel következett - közös éneklés, Luther reggeli imája és a Miatyánk

egy-egy kéréséről szóló igehirdetés. Az áhítatot és a témafelvezetést csoportos beszélgetések követték. A beszélgetések után az öt csoport mindig beszámolt arról, hogyan dolgozták fel az aznapi témát. Voltak, akik pantomimjátékkal vagy egy közösen elkészített rajz segítségével fogalmazták meg gondolataikat.

Délutánonként társasjáték-maratonra, kézműves-foglakozásokra, közös játékokra, kirándulásokra került sor. Az utóbbi keretében a táborozok megismerték a természetvédelmi körzetnek minősített kommandói tőzeglápot.

Esténként a reformáció volt a középpontban. A konfirmáció előtt álló fiatalok evangélikus identitását erősítette, hogy felelevenítették a reformációval kapcsolatos ismereteiket. Az esti áhítatok keretében amellett, hogy megismerték Luther, Honterus, Melanchthon rövid élettörténetét, a Szentlélek egyesítő, megerősítő, motiváló munkájáról is hallhattak, amely nemcsak ötszáz évvel ezelőtt volt megtapasztalható, hanem ma is élő evangélikus közösséggé, élő egyházzá képes formálni az erre áhítozókat.

Minden résztvevő számára feledhetetlen marad a tábor gálaestje is. Vasárnap délelőtt a csapat tagjai a helyi református templomban matutinummal, reggeli istentisztelettel zárták a tábort.

A hét folyamán a gyerekek és a vezetők egyaránt megtapasztalhatták, hogy az Atya velük halad az örömökben és a gondokban is. A hitükben megerősödött „csemeték” a viszontlátás reményében búcsúztak egymástól.

■ Kálit Eszter

A nándorfehérvári diadalra emlékeztek

Szentháromság ünnepe után 6. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Rám 6,3-11; Ézs 43>i~7■ Alapige: Lk3,7-14. Énekek: 295., 359.

I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modort u. 6. de, 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Biró M. tér de. 10. dr. Zsigmondy Árpád; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél

II. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10.; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Deák László; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Deák László; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. dr. Széchey Béla; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 2. Győri János Sámuelné; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás (Jókai u. 7-9.) de. fél 12.

Istentiszteletek a Balatonnál

Alsódörgicse, Fő u. 43. de. 11.; Balatonalmádi, Bajcsy-Zs. u. 25. du. 4.; Balatonboglár, Hétház u. 17. de. 11.; Balatonfüred, Bajcsy-Zs. u. 15. de. 9.; Hévíz, Helikon u. 6. du. fél 5.; Kapolcs, Kossuth u. 26. du. fél 4.; Keszthely, Deák F. u. 18. de. fél 11.; Kötcse, Templom u. 7. de. 10.; Kővágóörs, Arany J. tér 2. de. fél 12.; Mencshely, Kossuth L. u. de. 11.; Nagyvázsony, Temető u. du. 2.; Révfülöp, Villa Filip tér 2. de. 10.; Siófok, Oulu park de. 10.; Szentantalfa, Fő u. de. háromnegyed 10.; Taliándörögd, Petőfi u. 1. du. 2.; Veszprém, Kossuth u. 4. de. 10.; Zánka, Rákóczi u. de. fél 9.

Összeállította: Bqda Zsuzsa

► Az emlékezetpolitika fontosságáról, a nándorfehérvári diadal üzenetéről, július 22. emléknappá emeléséről és a déli harangszóról is szóltak a résztvevők azon az emlékülésen, amelyet a nándorfehérvári győzelem 555. évfordulóján tartott a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum.

Hunyadi János

Az eseményen Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója az emlékezetpolitika fontosságára hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, „a történelem segít a jelent

könnyebbé, a jövőt világosabbá tenni” A főigazgató üdvözölte a nándorfehérvári diadal nemzeti emléknappá emelését, valamint emlékeztetett arra, hogy a történelem folyamán a török és a magyar nép számos alkalommal szövetségesként küzdött, az ostrom óta eltelt több mint ötszáz évben a török-magyar barátság megerősödött. Csorba László kitért arra is, hogy a nemzeti emlékezet fontos összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Példaként megemlítette, hogy az 1956-os forradalom után elmenekülő magyarok Olaszországban mindenhol október 23-ára emlékező plakátokat találtak, 1456-ban e napon halt meg ugyanis Kapisztrán Szent János, a Nándorfehérváron küzdő keresztes hadak vezetője. Felidézte, az 1956-os magyarok azóta minden évben részt vesznek a Capestrano községben október 23-án tartott ünnepi körmeneten, így emlékezve a forradalomra, valamint Kapisztrán Jánosra.

L. Simon László, zz Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke szerint a nándorfehérvári diadal legfőbb üzenete, hogy nem elég szavakban kifejezni a hazaszeretetet, „tenni, cselekedni kell a hazáért”. Rámutatott, a nemzetek akkor bomlanak fel, ha a hazafiság érzete már nem védi meg az állampolgárait a nehéz időszakok idején. Szerinte a romlás jelei először a hétköznapokban jelentkeznek, példaként az elhagyott földeket, pusztuló intézményrendszert, az ünnepek elhagyását, a tragédiák elkerülésére kidolgozott egyéni életstratégiákat és a valódi tartalom nélküli ünnepi beszédeket említette.

Gedai István, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökhelyettese szerint Magyarországon eddig főként a nemzeti gyásznapokra emlékeztünk, ezért üdvözölte július 22. emléknappá emelését. A történész emlékeztetett arra, hogy Magyarország valóban Európa védőbástyája volt, noha „el is vérzett” a hosszú háborúskodásban, települések pusztultak el, országrészek váltak lakatlanná.

Visy Zsolt egyetemi tanár, A déli harangszó című kötet szerkesztője előadásában emlékeztetett arra, hogy Nándorfehérvár mindig kulcsszerepet játszott, ezért az évszázadok folyamán folyamatosan ádáz harcok dúltak érte. A történész felidézte: az ostrom idején körülbelül húsz-harmincezer védő nézett szembe egy hatvan-hetvenezer fős, a kor egyik legmodernebbjének tartott hadsereggel. „A vár sorsa megpecsételődött volna, ha nincs a nemzetközi összefogás” - emelte ki Visy, hozzátéve, a kereszteseknek és a szerb hajósoknak kulcsszerepük volt a csata kimenetelében. A történész leszögezte: a győzelem tette lehetővé az azt követő mintegy hetvenévnyi békét, az ország megerősödését, a magyar reneszánszot. Kiemelte: a déli harangszó igenis a nándorfehérvári diadalra emlékeztet; szerinte egy vesztes csata után valószínűleg nem maradt volna fenn ez a szokás.

M MTI