Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-24 / 30. szám
6 -m 2011. július 24. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Évszázadokon átívelő zene és találkozás ^ A Deák téri orgonazenés áhítatok sorozatában július 17- én Finta Gergely orgonaestjére került sor. A műsorban /. S. Bach és Liszt Ferenc művei hangzottak el. Jelen írás nem zenekritika kíván lenni, nem is csupán tudósítás. Inkább arra tesz kísérletet, hogy az elhangzott muzsikák kapcsán olyan gondolatokat vessen fel, melyeket a nyár közepén az olvasók is továbbgondolhatnak. Fesztiválok Közös Pontja ► A vetés a mienk, az aratás másé lesz, de ez ebben az esetben nem baj! - ezekkel a szavakkal fejezte be Sándor Emma református lelkésznő a Volt fesztivál utolsó estéjén tartott áhítatot a Közös Pont-sátorban. Valóban, igazi vetést végeztek azok a fiatalok, akik június 29. és július 2. között - sokszor a természet erőivel szemben is helytállva - tették a dolgukat Magyarország talán legigényesebb zenei kínálatú fesztiválján, majd - az elmúlt héten - Tokaj (és Rakamaz) nevével fémjelzett Hegyalja fesztiválon. Bach e-moll prelúdium és fúgája (BWV 548) indította a műsort. A műből kiviláglik az előadóművész-komponista lenyűgöző mesterségbeli tudása: nemcsak a jelentősen kibővített forma, hanem az improvizatív (rögtönző) és a konstruktív (a mű szerkezetét adó) elemek arányos egyensúlyát is képes megteremteni. Versenyműszerű sajátosságok épülnek be mind a prelúdium, mind a fúga újító, nagy ívű kompozíciójába: a prelúdium bonyolult ritornellstruktúrát mutat, a fúga pedig egy példa nélküli „anticiklikus” da capo (visszatérő) formát. A művet emiatt kéttételes orgonaszimfóniának is szokták nevezni. Különleges a fúgatéma is: a tonikai kezdő e hang lefelé és felfelé fokozatosan lépegetve, tölcsérszerűen tágulva éri el a domináns h hangot; mintha két személyt látnánk, akik egy pontból indulva fokozatosan távolodnak egymástól. A mű mégsem nyomasztó a hallgató számára; inkább felemeli és összeszedettebbé teszi az embert a tudat, hogy Isten áldása - kiválasztott szolgájának munkáján keresztül - nyilvánvalóvá válhat. A nagyszabású nyitányt két rövidebb Bach-trió-tétel követte, melyek felkészítettek az igehirdetésre: Gerőfiné dr. Brebovszky Éva a 100. zsoltár mondanivalóját bontotta ki a sokfelől érkezett hallgatóságnak. A Liszt-bicentenárium különösen indokolttá tette a műsor második részét. Örömteli, hogy most nem „slágerek” hanem kevésbé ismert művek kerültek sorra. Az Introitus egy ünnepi istentisztelet kezdete: a mű fokozatos építkezés a leghalkabb regiszterektől az orgona tutti hangzásáig. A Gebet (Imádság) átirat az Ave Maria című kórusműből. Az Ungarns Gott (A magyarok istene) Petőfi Sándor versére íródott. Liszt bátor, kísérletező művész volt, aki a programzene területén is jelentős értékeket teremtett: ez a mű példa az irodalmi alapanyag nyomán keletkezett kompozíciókra. Az 1848- ban írt vers ma aktuálisabb, mint valaha; helyzetünk ugyanúgy próbára teszi a hitünket. „Nézzetek belé a történet könyvébe, / Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, / Mint a folyóvízen által a nap képe, / Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt. // így keresztüléltünk hosszú ezer évet; / Ezer évig azért tartott volna meg, / Hogy most, amidőn már elértük a révet, / Az utósó habok eltemessenek?” Az Offertorium átirat a Koronázási miséből; újra egy olyan mű, amely a szertartás megadott pontján szólalt meg: a felajánlás cselekményét támasztotta alá. Életének utolsó évtizedeiben Liszt komolyan dolgozott az egyházzene megújításán. Ellentmondásnak tűnhet, de nem az, hogy ehhez egyre korábbi korok zenéjét fedezte fel újra. Ami a klasszikus zenéhez szokott fülnek újszerű lehet, az a reneszánsz kor stílusa, a modális harmonizálás. Ez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a szerző gyakran nem a megszokott akkordkapcsolatokat (autentikus lépések), hanem éppen azok ellenkezőjét alkalmazza (plagális lépések). Liszt nagyvonalú és önfeláldozó személyisége abban is megmutatkozott, hogy számos átiratot készített kortárs és korábbi szerzők műveiből. Egy ilyen kompozícióval fejeződött be a vasárnapi hangverseny, közel hozva egymáshoz Bach és Liszt szellemét. Bach Ich hatte viel Bekümmernis (BWV 21) kantátája a megöletett Bárányt magasztaló tétellel ér véget, melynek zárószakasza permutációs fúga Istent dicsőítő szövegre: „Lob und Ehre und Preis und Gewalt sei unserm Gott von Ewigkeit zu Ewigkeit. Amen, alleluja!” Az átirat ebben az esetben nem csupán azt jelenti, hogy Liszt más hangszerre alkalmazza az adott művet (ilyen szigorú zongoranégykezesátiratok készültek például a Beethoven-szimfóniákból), hanem átszűri a maga személyiségén Bach zenéjét, és hozzáadja a kor ízlését és saját hangszeres virtuozitását is. így született meg ez az impozáns darab, mely a mai hallgatót is segíti az Istenhez emelkedésben, méltó befejezést adva az estének. ■ Ecsedi Zsuzsa Sopron a szelek városa. Ezt most a bőrükön is érezhették a résztvevők, hiszen a rendezvényt - a második napon lesújtó orkán miatt - félbe kellett szakítani. A 19. Volt fesztivál így is beírta magát a fesztiválok nagykönyvébe: az Európai Unió magyar elnökségének záróbuliján százkétezren vettek részt. A zárónapon harmincezren voltak, és már a kora esti órákban kikerült a bejáratra a „telt ház” felirat. A fesztiválok látványos, de sajnos sok fiatal által hanyagolt része a „civil sziget” ahol különböző szervezetek mutatják meg magukat, köztük - a rendezvényen a civil szervezetek közé sorolt - történelmi egyházak is. A Közös Pont-sátor szerényen húzódott meg a sopronkőhidai fegyház bemutató zárkája és a filozófusok egy közhasznú önkéntes szervezetének sátra között. De voltak itt a közlekedés biztonsága mellett lándzsát törők vagy öltözködési stílust oktatók is. (Az együttműködés igazán példás volt. Az orkán idején például a filozófusok adtak gyorskötegelőt a szélben elszabadulni akaró napernyők megfékezésére, máskor a börtönőrök ajánlották fel a zárkát a holmik biztonságos tárolására.) A soproni fesztivál egyébként kissé méltatlanul bánik a civil szférával, hiszen sátraik a bejárat mellett, a fesztivál többi részétől meglehetősen elszeparált területen kapnak helyet. Bár idén valamivel több figyelem jutott a civileknek az uniós elnökség lezárását jelző nagy Európa-sátor miatt, amely programjaival elég sok érdeklődőt vonzott. Ehhez kapcsolódott egy érdekes találkozás is a keresztény sátorban. A Közös Pont napi programja, hogy bibliai témájú rajzokat, festményeket lehet készíteni, melyeket az önkéntesek egy-egy szelet csokival díjaznak. A második estén angolul beszélő fiatalok ültek le az asztalokhoz. Szerényen, szemlesütve vallották be, hogy valójában Romániából jöttek, dzsesszzenészek, és másnap este lépnek fel az Európa-sátorban. Hatalmas élmény volt, hogy a félórás beszélgetés után milyen hálásan fogtak kezet és köszöntek el, mert nem elutasítóan, hanem nyitottan és szeretettel fogadták őket. íme, a vetés egyik formája. Ugyanilyen öröm volt látni a keresztény sátorban megpihenő hallássérült férfit, aki arról számolt be, hogy legalább háromszázötvenen vannak gyengén hallók a fesztiválon, és nagyon jó élmény nekik, hogy a színpadok hatalmas erősítői előtt végre jól hallják kedvenc zenéiket. A Közös Pont-sátornak az ott dolgozó önkénteseken kívül minden fesztiválon egyre több úgynevezett „lakója” van, akik eleinte csak betérő vendégek, azután valahogy ottragadnak, és nap mint nap élvezik a fesztivál alaphangulatával sokszor erős kontrasztban álló szeretetteljes légkört. Az ilyen lakókból később gyülekezetek biztos pontjai lehetnek. Esélyes erre a stílusakadémiás fiú is, aki - amikor megtudta, hogy a Közös Pont-csapat egyik tagjától ellopták a telefonját és a pénztárcáját - felhívta az ellopott telefont, és mintegy félórás tárgyalás után visszaszerezte az eltulajdonított holmikat... Később elmondta, hogy egyre többet gondolkodik azon, hogy újra gyülekezetbe járjon, mióta megismerte a keresztény csapatot. íme, a vetés egy másik formája. A fesztivál harmadik napjának különleges élménye volt a Láthatatlan Színház, ahol a betérőket szemüket bekötve, kézen fogva vezetik, hogy az élet fordulópontjait kövessék, és olyan dolgok is feltűnjenek számukra, melyeket nyitott szemmel talán észre sem vennének... A fiatalok beszámolói alapján, elmondható, hogy a fesztivál a sok felületes beszélgetés mellett néhány igazán jól sikerült, akár életeket megváltoztató találkozást is hozott, amelyeknek eredményeként fiatalok térhetnek vissza a kiürülő templomokba. Erre utalva fejezte ki véleményét a lelkésznő, hogy a vetést ugyan mi végezzük el, de az aratást már talán nem mi fogjuk, ám a tudat bennünk is él, hogy Isten eszközeiként végezhettük a munkánkat. Ezek a legszebb pillanatai a „közöspontozásnak" * * * A július 13-17. között zajlott Hegyalja fesztivál némileg eltérő hangsúlyokkal fogadta a keresztény sátor működtetőit. Nehéz munka volt, sok újonnan beállt fiatallal, és még a rutinosabbak is szinte mindannyian új szerepkörben dolgoztak. A három spirituális vezető Csákai László református, Böbék Tamás katolikus és Asztalos Richárd evangélikus lelkész volt. Itt nem az EU-elnökség állt a középpontban - a Hegyalja fesztivált nem véletlenül emlegetik a fiatalok „legalja fesztiválként”. .. Más stílusú, leginkább punk- és metálzenére épülő rendezvény ez, amely ugyanakkor nagyon sok nehéz körülmények között élő fiatalt vonz az ország legkülönbözőbb pontjairól, többnyire a legnehezebb helyzetben lévők köréből. Nem egy, a Közös Pont-sátorba betérő srác panaszkodott, hogy már az első napon elfogyott a pénze... Könnyen vethetnénk a szemükre, hogy miért költötték alkoholra, de ezzel nem sokat segítenénk rajtuk. A lelkészek esti nyitott áhítatai sok ismeredent vonzottak, és a lelkes, fiatal igehirdetők prédikációi még a több színpadról dübörgő zene összekeveredő zajában is mélyen megérintették a hallgatókat. A tokaji beosztott evangélikus lelkész záróáhítatában a kánaáni asszony és Jézus beszélgetését idézte. Azt az evangéliumi epizódot, amelyben az asszony Jézus asztalról lehullatott morzsáival is megelégedett volna, de Jézus meggyógyította a lányát. Asztalos Richárd szerint a Közös Pont-sátor dolgozóinak munkája sem kenyérmorzsák szórásából áll, hiszen az a lelki kenyér, amelyet ők kínálnak, szintén bőséges, • gyón is éltető táplálék A Közös Pont-?' zelebb a Szi»* \ várja majd éhező'' z' s*' Dzsesszmise A balatonboglári Varga Béla Városi Kulturális Központ és a helyi evangélikus gyülekezet közös szervezésében - a XII. dzsessz- és borfesztivál alternatív megnyitójaként - először rendeztek dzsesszmisét az evangélikus templomban. Közreműködtek a Budapest Jazz Orchestra tagjai: Schreck Ferenc (harsona), a zenekar alapító tagja; Hámori János (trombita), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára; Juhász Attila (zongora) és Sárkány Sándor (nagybőgő). A július 13-án, szerdán este tartott különleges alkalomról Czöndör István helyi lelkész fogalmazta meg gondolatait. „Számomra mindig lenyűgöző élmény egy-egy dzsesszkoncert egyedisége, megismételhetetlensége. Soha sincs két egyforma, mindig más és más, meghatározza a zenészek egyénisége, a hangulat, a közönség. Olyan, mint egy »jó« prédikáció: ott előtted és nem utolsósorban benned alakul ki, bontja ki színeit. A stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció; az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak, vagy válaszolgatnak egymás játékára. Bennünk is megszületik egy válasz vagy kérdés, amikor egy igehirdetést hallunk. Magunkban vagy hangosan, de feleletet adunk az ott elhangzottakra. így már magától értetődőnek tűnhet, hogy miért is kapcsolódhat egészen természetesen egymáshoz a dzsessz és az ige. A dzsesszmisén Pelikán Andrásnak, a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség lelkészének igehirdetésére a zenészek válaszoltak. Megszületett bennük a felelet, az élmény, a hatás, amelyet meg tudtak fogalmazni a maguk eszközeivel, amelynek mi magunkfül- és szemtanúi voltunk. Külön köszönettel tartozunk a mai magyar dzsesszélet jeles képviselőinek, akik vállalkoztak erre a szokatlan feladatra, kihívásra, és igehallgatói, igehirdetői voltak istentiszteletünknek-”. , .................
