Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-18 / 51-52. szám
Evangélikus Élet KARÁCSONYI PANORÁMA 2011. december 18-25. ► 25 Ady Endre Virágos karácsonyi ének Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság idelenn, De van Karácsony, Karácsony, Istenem, én Istenem S ember-vágy küldte Krisztusunkat. Két gerlicét vagy galamb-fiókát, Két szívet adnék oda, Hogyha megint visszajönne A Léleknek mosolya S szeretettel járnánk jászolhoz. Krisztus kivánata, Megtartóé, Lázong át a szívemen, Mert Karácsony lesz, Karácsony, Istenem, én Istenem, Valaha be szebbeket tudtál. Óhajtozom el a Magasságba Gyermekségemben kötött Minden szűzséges jussommal, Mert az emberek között Nem így igértetett, hogy éljek. Követelem a hódító álmot, Karácsonyt, Krisztus-javat, Amivel csak hitegettek, Amit csak hinni szabad, Csúfság helyett a Magasságot. Lábainknak eligazítását Kérem én szerelmesen, Karácsony jöjjön, Karácsony És száz jézusi seben Nyiladozzék ékes bokréta. Áprily Lajos Karácsony-est Angyal zenéje, gyertyafény - kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi győzött érdességemen? Mitől csókolhat úgy kezem? Simogatást mitől tanult? Erembe Krisztus vére hullt? Szemembe Krisztus-könny szökött? - kinyúló kézzel kérdezem. Áldott vagy a kezek között, karácsonyi koldus-kezem. „Jó kis fiúk és leánykák” ► A születés kultúrtörténetét feldolgozó kötete után Deáky Zita néprajzkutató újabb nagymonográfiát tett le az olvasók asztalára: a kisgyermekkor magyarországi történeti néprajzát. Az ötszáz oldalas kiadvány az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának habilitációs eljárásában elfogadott munka alapján készült, és a Századvég Kiadó jelentette meg. „Amikor a falvakat járva idős emberekkel beszélgettem, feltűnt, hogy életük különféle szakaszairól szívesen beszélnek, egy-egy eseménynél hosszan elidőznek, de gyermekkorát a többség átugrotta, egy-két mondat után elterelte a beszélgetést más irányba” - írja könyvének bevezetőjében a szerző. Ha az adatközlők eljutottak odáig, hogy beszéljenek a gyerekkorukról, előbb csak a szépet és jót mondták, később sokszor maguk is megdöbbentek - egykori sérelmeikre visszatekintve. Ezek a beszélgetések indították arra a néprajzkutatót, hogy megírja a kisgyermekkor történeti néprajzát. Deáky Zita a kutatások, a történeti és néprajzi források tükrében - néhány témakör feldolgozásával - azt szeretné bemutatni, milyen helyet foglaltak el a gyermekek Magyarországon a különböző korokban és társadalmi csoportokban. A kisgyermek helyzete és élete visszatükrözi az adott kor társadalmi viszonyait, állapotát, gondolkodásmódját és értékrendjét. Ennek eredményeként a könyv - akárcsak az egykori adatközlők visszapillantásai - nem a kisgyerekkor rózsaszínű képét rajzolják meg, tekintettel arra, hogy mindenki másképp emlékszik vissza életének első hat-hét évére. A kisgyermekek a könyv által átfogott évszázadokban átéltek betegségeket, járványokat, ínségeket, háborúkat, hétköznapi tragédiákat, volt részük szenvedésben - de természetesen mindenkinek voltak szép időszakai, pozitív élményei is. S bár a könyv főszereplője a kisgyermek, a lapokon valójában az őt körülvevő felnőttvilág jelenik meg. Mivel egy korábbi kötetben Deáky Zita és Krász Lilla már feldolgozta a születés és a csecsemőkor kérdéskörét (Minden dolgok kezdete - A születés kultúrtörténete Magyarországon [XVI-XX. század], Századvég Kiadó, 2005), ez a munka két-három éves korától az iskoláskorig követi a gyermeket. A vizsgált időszak a 16-17. századtól az első világháború végéig tart. A kezdeti időpont nem véletlen, hiszen már e századokból maradtak ránk olyan, főúri családokból származó adatok, amelyek a kisgyermekek életére világítanak rá. A kötet történetiségénél fogva túlmutat az etnográfia keretein, igazi művelődéstörténeti monográfiát vehet kezébe az olvasó, amely a Kárpátmedence soknyelvű népeivel kapcsolatban kitér etnikai, felekezeti és státusbeli különbségekre, illetve meghatározó gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzőkre is. A szerző a teljesség igénye nélkül, mégis átfogóan igyekszik kibontani azokat a témaköröket, amelyeket történeti-néprajzi forrásokkal és adatokkal a leginkább árnyalni lehetett, és amelyek kevéssé ismertek az átlagolvasó számára. A kötetből nyilvánvalóvá válik: a gyermekkor, a gyermekélet bizony jócskán különböző lehet a különböző kultúrákban, társadalmakban, közösségekben, korokban. A kötet - összefoglaló jellegénél fogva - hiánypótló munka, hiszen a néprajztudomány foglalkozott ugyan a gyermekvilág részterületeivel, de sohasem láttatta a gyermekéletet a maga teljességében. A munka igen gazdag tematikájának részletezése szétfeszítené e könyvismertető kereteit, így - ünnepi időszakunkra való tekintettel - csupán a gyermekeknek a legtöbb élményt kínáló karácsonyi ünnepkör néhány eleméről essék szó. A karácsonyi emlékek a visszaemlékezők számára - társadalmi státustól függetlenül - meghatározóak voltak. Deáky Zita báró Podmaniczky Frigyest idézi: „Különösen a karácsony ünnepe tartozik kegyelt gyermekkori emlékeim közé, éspedig azért is, mert azóta sem láttam oly fenséges celebritással megülve, mint családunkban. Boldogult anyám nemcsak mély vallásos érzületét, de az ő családjának ősi tradícióit is átplántálta a karácsony megünneplésében mihozzánk." Podmaniczkynél már megjelenik az ajándékozás szokása, sőt a kívánságlista is, amelyet a szülők átnéztek, és ha a kívánt ajándék hiábavalóságnak bizonyult, átíratták. Podmaniczky úgy véli, hogy a karácsonyfa-állítás szokását is édesanyja honosította meg Magyarországon. Bár ez eddigi ismereteink szerint az 1824- es évhez és Brunszvik Teréz grófnő nevéhez köthető, ezek a források alátámasztják, hogy a karácsonyfa először a főúri családoknál jelent meg. A19. században az óvodák és az iskolák minden bizonnyal nagyban hozzájárultak a karácsonyfa-állítás elterjedéséhez. Deáky Zita forrásai szerint a nagyszebeni evangélikus szászok már 1827-ben, Brassóban pedig 1828-ban állítottak karácsonyfát, előbb a templomokban, majd az iskolákban, aztán ezek mintájára a családokban. A szokásnak egyébként osztrák-német gyökerei vannak, mint ahogyan az ajándékozásnak is. Az erdélyi szászok továbbá zöld bukszussal és mohával feldíszített jászolt állítottak. A templomi és otthoni jászolállítás szokása az egész Kárpátmedencében elterjedt hagyomány volt. A szászoknál maradva: egyes erdélyi falvakban december 24-én az éjféli istentisztelet után kopogtatott be a karácsonyapó (Weichnachtsmann), és zsákjából ajándékot osztogatott a gyerekeknek. „Az ajándékozás is térben és időben a feldíszített fához kapcsolódott, így az a meleg, békés, szeretetteljes, süteményillatú karácsonyi család idillikus kifejezőjévé vált” - írja Deáky Zita a karácsonyi ünnepkörről szólva. Ha már a karácsonyfát emeltem ki, alatta tökéletes ajándék lehet Deáky Zita könyve kicsiknek és nagyoknak egyaránt. ■ Veres Emese-Gyöngyvér Deáky Zita: „Jó kis fiúk és leánykák” - A kisgyermekkor történeti néprajza Magyarországon. Századvég Kiadó, Budapest, 2011. Ára 5730 forint.
