Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-12-18 / 51-52. szám
Evangélikus Élet 2011. december 18-25. ► 17 Angyal- Tamás bácsi, ugye csak a nagyon jó gyerekek lehetnek angyal? Az óvoda tornatermében már megtörtént a csoda: Zakariásnak és feleségének, Erzsébetnek kisfia született. Az agg pap, akit abban az évben kisorsoltak, hogy a szertatást elvégezze, már a padot tologatja vissza a helyére, az ugrószőnyeg mellé. Erzsébet pedig aki épp az előbb hozta világra várva várt kisfiát, Jánost, egy másik kislánnyal arról kezd beszélgetni, hogy jött-e már az anyukájuk értük. A nép, mely imént még Zakariást ünnepelte a templom előtt, valamint az újszülöttnek örvendező rokonság amely összegyűlt az idős pap házában, felalá rohangászik a teremben, minden tiltakozásom ellenére. Igazuk van, vége a foglalkozásnak, itt a rohangászás ideje. Egyedül az angyal marad ott mellettem. Kicsit túlmozgásos, nagy kerek szemüvegű fiúcska. A társai nem nagyon kedvelik, valamiért tehernek érzik a közelségét. Igaz, néha engem is bosszant, hogy mindig beleszólogat a történetbe. Ma azonban ő volt az angyal. A kellő pillanatban a pádról egészen az égig röpült. Miközben a magasba emeltem, ő kalimpált a szárnyaival, így pontosan Zakariás orra előtt landolt. Elmondta az örömhírt a gyerek születéséről, kellőképpen ráncolta a homlokát, amikor nem hittek a szavának, aztán visszaröpült a padra. Most, amikor a többiek már ügyet sem vetnek rám, talán csak a gitáromra, hogy melyikük pengethetné meg ő egész közelfurakszik hozzám:- Tamás bácsi, ugye csak a nagyon jó gyerekek lehetnek angyal? Tudom, hogy az ilyen bibliai játékoknak olykor életre szóló szereposztásuk van. Most mégis elszorul a szívem.- Tudod, Balázs, attól leszünk jók, hogy Isten angyalainak választ. Hogy lehet nem meghazudtolni a lutheri teológiát egy ötéves előtt? Aztán arra gondolok, hogy milyen gyakran tennénk fel mi is ilyen egyszerűen a kérdést egymásnak vagy Istennek: jó vagyok? - de félünk a választól, amelyből kiderülne, hogy nem vagyunk azok. A gyerekek kiszaladnak, sokukat már várják. Én is szedelőzködöm. Megyek a másik óvodába.- És én jó vagyok, Istenem? - kérdezem magam elé dünnyögve. A folyosón télikabátos asszony megy előttem. A kerek szemüveges fiúcska a nyakába ugrik:- Képzeld, anya, én voltam az angyal! Hosszasan matatok a kerékpárom zárjával. ■ Koczor Tamás KARÁCSONY ÜNNEPE - ZSID 1,1-3 Üzenet az információ korszakában AZ ÜNNEP IGÉJE Az információ korszakában élünk. Megtapasztalói és átélői vagyunk a szédületes fejlődésnek. Lelkészi szolgálatom kezdetén még interurbán telefont használtam. „Tekerőjét" (tárcsa nem is volt rajta) megforgatva csak a helyi postahivatalt tudtam közvetlenül elérni. Onnan kézi kapcsolással próbáltak összeköttetést létesíteni. Volt, hogy egy teljes napba telt, míg sikerült létrehozni a kontaktust.. . Micsoda nagy szó volt, amikor bekapcsoltak bennünket a nemzetközi automatikus telefonos rendszerbe! Amikor néhány szám tárcsázásával várakozás nélkül tudtam kapcsolatba lépni a világ másik felén lévő ismerősökkel. Azóta az interneten keresztül már láthatjuk is egymást beszélgetés közben, szöveget, hangot vagy képet is küldhetünk. És ma már mindezt akár a zsebünkben lévő okostelefonunkkal is megtehetjük... Ugyanígy eltűnődhetünk azon, hogy micsoda fejlődésen ment át a képi adatrögzítés, a fényképezésben. Micsoda képek készülnek a világűrben lévő Hubble űrteleszkóppal távoli galaxisokról! A gyógyászatban pedig már olyan parányi kamerákat használnak, amelyeket az emberi erekbe vezetve meg lehet keresni a vérrögöt. De mi ez ahhoz képest, amiről a Zsidókhoz írt levélben olvasunk! Micsoda óriási minőségi változás Isten adatátvitelében: „...régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk...”! Isten évszázadokon át mindig közvetve szólt. Ezekhez a megszólalásokhoz különböző csatornákat használt. Az emberek az üzenetek eszközei lehettek. Szólt ismert vezetőkön, prófétákon, királyokon, papokon keresztül, de olyan is előfordult, hogy a főpapnál növekedő gyermek, Sámuel volt Isten üzenetének eszköze. Néha még állatokat is felhasznált, mint Bálám szamarát, esetenként pedig az ókori világ történelmi eseményein, természeti jelenségeken keresztül (lásd a bölcseket vezető csillagot) vagy épp pogányok révén szólt. Sokszor és sokféleképpen. Megnyilatkozásai mindig rendkívüliek. De egyik sem olyan rendkívüli, mint a karácsonyi esemény maga. Ezekben a végső időkben a Fiú által, Jézus Krisztus által szólt. A születésnapok többségén szóba sem kerül a születés története... Nem azért, mert a születés nem fontos. Ahogyan az ismeretlen férfiak első közös témája általában a katonaság, az anyáké mindig a szülés. Mégis nagyon ritka, hogy születésnapokon téma lenne a születés. A tortán meggyújtott gyertyák száma utal ugyan a születésre, de inkább a születés óta eltelt időre. Jézus születésének ünnepén mai igénk sem a születést járja körbe, hanem az első karácsonykor történt eljövetelének céljára, értelmére hívja fel figyelmünket. A születésnap magáról az életről szól. Nemcsak az egykori újszülöttről, hanem az időközben felnőttről, az ünnepekről. Mai igénkben Jézusról úgy tanúskodik a Zsidókhoz írt levél, mint akiben Isten a korábbiakhoz képest összehasonlíthatatlanul „jobb felbontásban, sokkal tisztábban” sokkal érthetőbben szólalt meg! Most már nem közvetetten, hanem közvetlenül. Az örökkévaló Isten teremtett világába lépett. Emberi történelmünk részévé vált. Alávetette magát a térnek és az időnek. Hozzánk hasonlóan hatottak rá a fizikai törvények. Őt is idekötötte a gravitáció. Neki is be kellett lélegeznie a föld levegőjét. Neki is asztalhoz kellett telepednie, és ennie kellett az itt termett étkekből. Dolgozott és elfáradt ő is. Gyalog kellett járnia, és a saru az ő lábát is feltörte. Érezte az éhséget és fájdalmat is. Neki is része volt csalódásokban, magányban, meg nem értettségben. A betániai temetőben Lázár sírjánál sírt is, amikor a gyász megrendítette. Érezte a félelmet és a halálfélelem borzalmát. Ennyire közel jött. Beszélte kortársai nyelvét. írt, tanított, és beszélgetéseket kezdeményezett. Még Zákeussal és a samáriai asszonnyal is szóba állt. Értette és átérezte a körülötte élők problémáit. Számtalanszor és számtalan helyzetben segített. Rengeteg beteget meggyógyított, éhezőknek enni adott, bajban lévőknek segítséget nyújtott. Feltámasztott halottakat is, hogy reményt adjon. Üzenete azonban mindig a még nagyobb szabadítás felé mutatott... Mi el vagyunk ámulva az emberi technika és a kommunikáció csodáitól. Pedig sokszor még arra sem vagyunk képesek, hogy itt a földön egy másik emberrel, akár a mellettünk élővel megértsük egymást... Karácsony arra a döbbenetes lépésre hívja fel figyelmünket, hogy Isten - szeretetből - hozzánk hasonló testbe öltözött. Képes és hajlandó volt arra, hogy itt éljen, itt járjon közöttünk, hogy sokkal érthetőbben, három dimenzióban, emberi kereteink között, a mi világunkba konvertálva tapasztalhassuk meg Isten szeretetének valóságát. „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget...” Jézusban karácsonykor sem egy törékeny, kiszolgáltatott, segítségre szoruló gyermeket kell látnunk, hanem Istennek azt a felfoghatatlan empátiáját és szeretetét, amelyre csak ő képes. Ő a legbiztosabb kapaszkodónk. Ő az egyedüli reménységünk itt, ebben a létben is, de mindezeken túl - ami még ennél is fontosabb - ő nyitott számunkra igazi távlatot Jézus Krisztusban. A betlehemi törékeny gyermek csodája akkor lesz számunkra igazán érthető, ha golgotái törékenységét, a kereszten bűneinkért elszenvedett halálának és húsvéti győzelmének összefüggését megértjük. Ha meglátjuk és meghalljuk, hogy benne van örök életünk esélye. ■ Szemerei János Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! Az első karácsonykor Jézus Krisztus eljövetelében a korábbi időkhöz képest összehasonlíthatatlanul jobb és érthetőbb formában szóltál az embervilághoz és hozzánk. Sajnos nemcsak az adótól, de a vevőtől is függ a kapcsolat. Ám a mi fülünk sokszor süket, szemünk vak csodáid meglátásához, szívünk pedig érzéketlen szereteted megérzéséhez. Kérünk, érints meg bennünket, hogy gyógyuljanak érzékszerveink, hogy megérthessük üzenetedet, és tedd érzékennyé szívünket, hogy érezzük szeretetedet! Ámen.
