Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-27 / 48. szám

4 ◄( 20X1. november 27. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Budapesten ülésezett az LVSZ vezetői testületé ^ Folytatás az 1. oldalról A szerdai nyitóalkalmon Younan el­nök hirdette Isten igéjét Ef 1,15-23 alapján. A Deák téri templomban el­hangzott prédikációjában a gyüleke­zet szívére helyezte azt a reménysé­get, amelyről Pál apostol a kiválasz­tott textusban is szól. Az 1984-es budapesti LVSZ- nagygyűlésre utalt, amikor azt mondta: „A világ mai helyzete nem tér el jelentősen az 1984-estől. Sok Munib A. Younan ajándéka a vendéglátó egyháznak egyház szenved üldöztetést. A re­cesszió éles kardja ott van már a vi­lággazdaság torkán, az egész világ elpusztításával fenyegetve. A szél­sőségesek egész országok felett uralkodnak. De mi választhat el minket Krisztus szeretetétől? Hiszek abban, hogy eljön a béke, ha meg­maradunk az élő Jézus Krisztusba vetett reménységben. Jeruzsálemből érkezve úgy tűnhet, mintha nem lenne előttünk jövő. De hisszük, hogy az 1967-es határok által megosztott Jeruzsálem számá­ra is van megoldás, hogy van igazsá­gon alapuló béke és megbocsátáson alapuló megbékélés!” - hangsúlyoz­ta a szentföldi evangélikus püspök. A további reggeli és esti áhítatokat magyar lelkészek tartották. Bakay Pé­ter, egyházunk cigánymissziói refe­rense cigány festők képeivel és éne­kek segítségével hozta közelebb azt a kulturális közeget, amelyben az ige üzenetét kívánják terjeszteni a misszióban részt vevők. Különleges pillanat volt, amikor Bogdán József, az Önkéntes Diakóniai Év Program­­iroda elnevezésű fővárosi intézmény munkatársa körbeadta az édesanyja által sütött cigány kenyeret, a puny át, hogy mindenki törhessen belőle. Jól szimbolizálta ez a Krisztusban meg­kötött új szövetséget és az egységet. Pángyánszky Ágnes pilisi lelkész­nő 1990-től vett részt az LVSZ Taná­csának munkájában mint tanácstag, majd tanácsadó, ezért péntek reggeli áhítata elején régi ismerősként kö­szönthette a vezetői testület több tag­ját. Jel 21,1-5 alapján tartott meditá­ciója bátorította a jelenlévőket arra, hogy minden szolgálatukban és ter­vükben bízzák magukat az ígéretei­hez hű Úrra, aki egy reményteli jö­vő felé vezet bennünket, és a nehéz­ségekkel szemben is az új teremtés reménységét adja az ember szívébe. A Deák téri gimnáziumban tanuló pi­lisi diákok énekszolgálata még szemé­lyesebbé és bensőségessé tette az alkalmat. A tanácskozás záró lelki alkalma csütörtök este a fasori evangélikus templomban zajlott. Fabiny Tamás püspök Ef 4,22-24 alapján tartott prédikációjában hangsúlyosan szere­pelt két görög szó, a neosz és a kai­­nosz. Mindkettő „újat” jelent, de Is­ten követőinek az utóbbira kell figyel­niük, mivel a kainosz az előzmény nélküli újra utal. „Az »új szövetség« szavára ez a szó használatos: kainé diathéké. Isten újat, radikálisan újat cselekszik" - utalt az igehirdető az Újszövetség eredeti nyelvére. A zárórendezvényt több nagykö­vet és egyházi vezető is megtisztelte jelenlétével. Köszöntötte az egybe­gyűlteket - többek között - Ternyák Csaba egri érsek és Odor Balázs, a Református Egyházak Világközössé­ge európai bizottságának alelnöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának külügyi irodave­zetője. A tanácskozás végeztével a fasori gimnázium dísztermében tartott fo­gadáson egyházunk részéről Prőhle Gergely országos felügyelő, a kor­mány nevében pedig Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter üdvö­zölte a Budapesten tanácskozó evan­gélikus vezetői testületet. ■ Boda Zsuzsa Az LVSZ vezetői testületének tagjai körbeadják a punyát ► A Kanadai Evangélikus Egyház püspök-elnöke, egyben a Lu­theránus Világszövetség (LVSZ) észak-amerikai régiójának al­­elnöke, Susan Johnson a szerve­zet novemberi testületi ülései előtt néhány napot Pilisen, a lelkészlakásunkban töltött. Is­meretségünk és barátságunk jó néhány éves múltra tekint vissza, korábbi LVSZ-tanácsüléseken, konferenciákon kezdődött. Su­san megígérte, hogy ha egyszer Budapesten lesz LVSZ-tanács­­kozás, rászán néhány napot ar­ra, hogy meglátogasson ben­nünket Pilisen, és hogy Buda­pestet is jobban megismerje, így számomra is öröm volt, hogy a vezető grémium hazánkat vá­lasztotta a 2011-es őszi ülés hely­színéül. Susan korábbi ígéretéhez híven há­rom nappal a megbeszélések kezde­te előtt érkezett. A november 10-ei délutáni naplementét még megnéz­tük a turistajelzést követve is megkö­zelíthető pilisi ikerfenyő mellől, majd pénteken egész napos budapesti vá­rosnézés várt ránk, este pedig orgo­nakoncert. Szombaton egy nap alatt tettünk magyarországi „körutazást”: a szentendrei skanzen Márton-napi fesztiválján sétálgatva egész komoly rálátást kaptunk hazánk vidékeire és népszokásaira. A vasárnapi pilisi istentisztelet meglepetéssel szolgált a gyülekezet számára. Az igehirdetésben Susan egy ponton gospeleket szólaltatott meg annak illusztrálására, hogy az Is­tennel való kapcsolatunkat milyen sokféle módon lehet megélni és kife­jezni. Arról, hogy kanadai evangélikus „Érezhető a spiritualitás iránti éhség” Beszélgetés Susan Johnson kanadai püspök-elnökkel- Miről lesz szó a másik tanácsko­záson? ső magyarországi benyomásairól is. - Az elkövetkező héten két tanács­kozáson is részt veszel Budapesten. Mit gondolsz, milyen új kérdésekről lesz szó ezeken?- Az első valójában egy bizottsá­gi alakuló üléssel egybekötött kétna­pos értekezlet lesz. A reformáció kezdetének 2017-ben esedékes ötszá­zadik évfordulóját ünneplő esemény­­sorozat előkészítésének apropóján létrehozzuk az LVSZ reformációi- Az LVSZ tanácsa a legutóbbi, jú­niusi ülésen új stratégiai tervet foga­dott el. A budapesti ülés alkalmával azt kell majd átgondolnunk, hogy a Communio Központ munkájában hogyan váltsuk valóra ezeket a terve­ket, illetve ez milyen változásokat fog jelenti a struktúrát illetően. Jó nagy feladat lesz...- Érdekes kifejezést használtál: Communio Központ. Mit jelent ez?- Ez a világszövetség genfi köz­pontjának, amelyet eddig főleg titkár­ságnak neveztünk, az új neve. Az új elnevezés arra utal, hogy az LVSZ leg­inkább úgy definiálja magát, mint egyházak közössége. Ezért nevezik most így a genfi központot.- Nagy élményt jelentett a pilisiek számára, hogy ma te prédikáltál az istentiszteleten. Te hogyan élted meg?- Nagyon örültem annak, hogy ilyen sok fiatal vett részt az alkalmon, emlékbizottságát. Szeretnénk minél inkább ökumenikus körben ünnepel­ni ezt a jeles évfordulót, hogy mind­annyian meg tudjuk mutatni a többieknek, különböző felekezetek­hez tartozókként milyen ajándékokat kaptunk, és milyen kérdésekre kere­sünk választ.- Vajon mennyire érdeklődnek más egyházak a mi ünnepünk iránt? Sajtótájékoztató a Deák téri gimnázium dísztermében a többi protestáns felekezettel is. Jó lesz együtt visszatekinteni az elmúlt ötszáz évre, annak minden nehézsé­gével és eredményével együtt. és énekeltek is. A liturgia és a miliő ismerős volt számomra, mi is hason­lóképpen tartjuk istentiszteletein­ket. A nyelvi különbségek ellenére is Susan Johnson püspökként, illetve LVSZ-alelnökként milyen kérdések foglalkoztatják, a va­sárnapi ebéd után - még a hivatalos programok és ülések előtt - faggat­tam ki őt. Természetesen szó esett el­- Azt hiszem, megfelelő az érdek­lődés mindegyik felekezet részéről. Az LVSZ nagyon jó kapcsolatokat ápol a római katolikus egyházzal és örömteli volt együtt megélni a közös­séget.- Megfogott a prédikációdban egy kifejezés: lelki megújulás. Nagyon érdekelne, hogy a Kanadai Evangéli­kus Egyház életében ez mit jelent.- Nos, a lelki megújulásra úgy te­kintünk, mint Istentől jövő hívásra, hogy térjünk vissza hozzá. Szomorú látni, hogy sokszor milyen különbség van a szavaink, a hirdetett elveink és a tetteink között... Nagyon fontosnak tartom, hogy a hitről újra minél több mindent el­mondjunk, megtanítsunk az embe­reknek. Sok lényeges lelki gyakorlat­ról, mint például az imádságról vagy a Biblia olvasásáról, elfeledkeztünk. Mindemellett érezhető az emberek­ben a spiritualitás utáni éhség, csak sokszor nem tudják megfogalmazni, mire is vágynak. Ebben az egyre „digitálisabb” világban nehéz benső­séges kapcsolatokat építeni, gyengül­nek a közösségek. Pedig rá kellene jönnünk, hogy egy sms vagy egy Facebookon küldött üzenet nem olyan értékű, mint egy személyes ta­lálkozás. A közösségi és gyülekezeti életbe energiát és időt kell fektetni.- Először jársz hazánkban. Milyen volt Magyarországra érkezni, és mik az első benyomásaid Budapestről?- Örülök, hogy nemcsak a repü­lőteret és egy hotelt láthattam, hanem ide, vidékre is eljutottam, ugyanak­kor a fővárosban is felkereshettem a legfontosabb látnivalókat. Budapes­tet természetesen gyönyörű városnak látom. Lenyűgözött a sok történelmi emlék, mert az én hazám, Kanada vi­szonylag új ország. Jó volt itt a tör­ténelemhez közel kerülni... Nagyon örülök annak, hogy sike­rült Magyarországra eljutnom, a ba­rátságunkat „felfrissítenem," és várom az előttem álló két megbeszélést is. ■ Pángyánszky Ágnes lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents