Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-11-20 / 47. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. november 20. *• 3 Hálát adni a jövőért is ► „Balesetveszélyes” lett a solt­­vadkerti evangélikus templom - hangzott el november 13-án az ünnepi istentiszteleten a fen­ti tréfás kijelentés. Mégpedig azért - szólt a magyarázat mert a megújult, elegáns méltó­sággal a város fölé magasodó templom láttán elmélázva egyes autósok esetleg elfelejtik be­venni a kanyart... A Soltvadkerti Evangélikus Egyház­­község ezen a vasárnapon a jövőre százhetvenöt éves templom külső felújítá­sának elkészültét ün­nepelte. Gáncs Péternek, a Déli Egyházkerület püspökének, Lupták Györgynek, a Bács-Kis­­kun Egyházmegye es­peresének és Homoki Pál helyi lelkésznek az oltár előtti szolgálata után a püspök a 127. zsoltár 1. verse - az ünnepi meghívón sze­replő ige - alapján hir­dette Isten igéjét. „Salamonnak, a templomépítő király­nak a zarándokénekét hallottuk - mondotta.- Arra figyelmeztet bennünket, hogy úton vagyunk. És a temp­lom az a hely, amelyen átvezet ez az út. Oda, Isten országába, ahol már nem lesz temp­lomra szükségünk. De ma és itt szükség van rá. Nekünk is, és az utánunk jövő »zarán­dokoknak« is. Mert egy templomot nemcsak magunknak, hanem a jövőnek is építünk. Hálát Soltvadkerti ünnep adhatunk ebben a közösségben azért, mert van jövő. Hiszen a soltvadkerti azon kevés gyülekezetek egyike, ahol több a keresztelés, mint a teme­tés. Ezért szabad és kell hálát adni nemcsak a múltért, nemcsak a jele­nért, hanem a jövőért is” - zárta ige­hirdetését a püspök. A hálaadó istentisztelet utáni ün­nepi közgyűlésen Péczka Ferenc fel­ügyelő köszöntötte a résztvevőket. A templom felújításáról Homoki Pál lel­kész számolt be: „Ez év augusztus 7- én döntött a presbitérium a tataro­zásról. Szeptember 11-én hirdettük meg a gyűjtést, melynek eredménye két hónap alatt - százhetvenkét ado­mány nyomán - 3 733 500 forint lett. Az anyagi támogatás mellett igen nagy segítség volt, hogy az állvány­zatot térítésmentesen kapta meg a gyülekezet, valamint a festékanyagot rendkívül kedvező áron vásárolhat­tuk meg. A három hét alatt elvégzett mun­kákat a kivitelező mesterek korrek­ten, precízen, színvonalasan oldották meg, emellett a presbiterek is vállal­tak segítő fizikai munkát. A munká­latokat teljes egészében, önerőből tudtuk fedezni. Mindez jól mutatja a soltvadkerti gyülekezetben lévő el­szántságot, élni akarást, melyet a Szentlélek munkál közöttünk. Öröm­mel mondhatjuk el, hogy a mostani generá­ció is beállt abba a tör­ténelmi folyamatba, melyet a templomépítő ősök kezdtek meg, és elődeink folytattak 1837 óta mindmáig” - zárult a lelkészi beszámoló. Ezután Radosné Len­gyel Anna, a Déli Egy­házkerület felügyelője köszöntötte a gyüleke­zetét. Lupták György esperes az egyházme­gye, Lehoczki Ferenc polgármester a város üdvözletét adta át a soltvadkerti evangéli­kusoknak. A hálaadó istentisz­teleten és a közgyűlésen egyaránt szolgáltak a gyülekezet fiataljai, va­lamint az énekkar. Az ünnepi alkalom után a Déli Egyházkerü­let és a soltvadkerti egy­házközség vezetői meg­beszélést folytattak a város polgármesterével a soltvadkerti iskola egyházi fenntartásba való átadásáról. ■ WlSZKIDENSZKY ANDRÁS „Áldva légy házadért, jó Atyánk!” Évfordulós ünnepség Dunaharasztiban ► Nem kell kerek évfordulónak lennie ahhoz, hogy egy templom felépül­téről megemlékezzünk, hogy hálát adjunk, ám mindenképp jó alka­lom arra, hogy gyülekezeti hagyománnyá váljék, hogy egy közösség tovább épüljön. Ennek szellemében gyűlt össze Dunaharaszti és szórványai (Dunavarsány, Taksony, Szigetszentmiklós) evangélikusa­inak apraja-nagyja a november 6-i istentiszteleten, majd a szeretet­­vendégségen. A valamikori sváb településen az evangélikus lakosság szinte észrevét­len volt; elvegyült a többségében katolikus faluban - huszonkilenc évvel ezelőttig. Ahogy várossá bővült a település, úgy a maroknyi gyüleke­zet is piciny templomot épített. Az­óta vasárnapról vasárnapra harang­ja is hírül adja a településen, hogy az evangélikusok léteznek és erősöd­nek. Az egykori templomépítő lel­kész, Lehel László szerint egy temp­lom felépülése után mindig ott van a félelem is: lesz-e jövője a gyüleke­zetnek? Ma, huszonkilenc év után, még mindig ez a kérdés - hangsúlyozta a gyülekezetben alig egy éve szolgáló Varsányi Ferenc lelkész is. Fontos a múlt, a visszatekintés, az ünneplés, hiszen - oly sokszor hangoztatjuk - múlt nélkül jövő sincs. Az istentisz­telettel párhuzamosan zajló foglalko­záson jelen lévő igen sok gyerek pe­dig megnyugtató válasszal kecsegtet­het. Sőt a gyülekezet ma már a templom falait is „feszegeti” így a jö­vő talán bővítést is jelent... Az ünnepi istentisztelet közgyűlés­sel folytatódott. Új presbitereket je­löltek, majd Varsányi Ferenc és Kő­szegi János felügyelő egy-egy emlék­lappal köszönte meg a gyermekfog­lalkozásokon - főleg az idei nagy lét­számú nyári táborban - közreműkö­dők munkáját. A nap szeretetvendégséggel, kötet­len együttléttel, ismerkedéssel zárult - és azzal a reménnyel, hogy a temp­lomépítés évfordulójának megün­neplése a jövőben a gyülekezet egyik hagyományává válhat. ■ Veres Emese-Gyöngyvér Megújuló templom után megújuló lélek Renoválták a templombelsőt Mihályiban ► Templomuk belső felújításáért adtak hálát november 6-án a mi­­hályi evangélikusok. A vadosfai gyülekezet kétszázötven fős irh­ájában kicsi, de lelkes közösség előtt Gabnai Sándor esperes hir­dette az igét, a liturgiában Mihá­­csi Lajos helyettes lelkész segéd­kezett. Jelen volt az ünnepi alkal­mon dr. Gimesi Szabolcs, a Sop­roni Egyházmegye felügyelője is. Az esperes a vasárnap kijelölt igéje - Zsolt 103,6-16 - alapján szólt a gyülekezethez, kiemelve, mennyi mindenért adhatunk hálát az Úrnak. A belső felújítás akkor eredményes, ha rádöbbenünk: azért tettük mind­ezt, mert szükségünk van a temp­lomra, ahol újra meg újra ráébred­hetünk, hogy mennyi minden van az életünkben, ami az Istent dicséri - mondta az esperes. És akkor ered­ményes a belső templomrenoválás, ha valódi reformációval a szívünk megújítása is megtörténik. Gabnai Sándor az ige alapján vé­gül arról is szólt, hogy amiként Is­ten minden pillanatunkban elvisel és elhordoz bennünket, ahogyan min­den egyes pillanatunkban könyörü­­lettel fordul hozzánk, úgy kell ne­künk is az embertársainkkal visel­kednünk. Istentől lehet megtanulni az igazi könyörületet és irgalmat, hogy ezzel másokat is az Úr dicsé­retére és hálás szívre indítsunk. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen a meghívott vendégek, az anyagyülekezet, az ünneplő közösség és a társfiliák jelen lévő tagjai előtt Bá­lint Kálmán, a leánygyülekezet gond­noka Istennek hálát adva számolt be a felújításról. Megköszönte a többéves előkészítést és jelentős pénzbeli ráfor­dítást igénylő munkákhoz lelki, anya­gi és tevőleges támogatást nyújtók ál­dozat- és segítőkészségét. Beszélt a templom tervezett külső felújításának előkészítéséről, s ehhez is kérte Isten áldását, valamint a támogatók to­vábbi segítségét. Gimesi Szabolcs egyházmegyei felügyelő köszöntötte a közgyűlés résztvevőit. Beszédében kiemelte a kis gyülekezetek megújulásának fontos­ságát, s kifejezte azt a reményét, hogy a templombelsők renoválását az emberek lelki reformációja is követi. A közgyűlés után az ünneplés fe­hér asztal mellett, ökumenikus kö­zösségben folytatódott. ■ -T -N Munka és vacsora déli kerületi vezetőknek A Déli Egyházkerület egyházmegyé­inek vezetői - esperesek, felügyelők - november 10-én vacsorával egybe­kötött munkamegbeszélésen vettek részt a püspöki hivatalban. A jelenlé­vők Csorba Gábornak, az országos iro­da gazdasági osztálya vezetőjének tá­jékoztatóját hallgathatták meg a 2012. év várható pénzügyi lehetőségeiről Al­kalmat kínált az együttlét arra is, hogy az egyházkerületi és -megyei ve­zetők együtt tekintsék át a kerületet érintő aktuális kérdéseket - lelki és gyakorlati szempontból egyaránt. ■ WlSZKIDENSZKY ANDRÁS felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents