Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-13 / 46. szám
„Ki kell hangsúlyoznom, hogy a templombelső kifestését három fiatalnak - hogy úgy mondjam, gyermeknek - köszönhetjük.” „Végül a tatrangi gyülekezet adta meg a végső lökést: 1886 elején elhatározta, hogy kilép a szász egyházból, és csatlakozásra hívta a többieket is.” „A 13-16 éves korosztályhoz tartozók harminchárom százaléka dohányzik kisebb-nagyobb rendszerességgel.” Bevállalták... !► 9. oldal 125 éves a Brassói Egyházmegye !► 9. oldal Dobd el a büzrudat! !► 12. oldal Evangélikus igehirdetés a Csillagban, misebor a Gulagon !► 4. oldal Megújuló könyvkincsek !► 6. oldal Luther a Vasárnapi Újságban !► 10. oldal Csoda a halál árnyékában !► 5. oldal Új kiállítás nyílt a halhatatlan poétáról !► 5. oldal Személyes krízistől a globális gondokig Felügyelők országos konferenciája Harapás az almába ► Mindenkit érintő kérdést, nevezetesen a válságot választotta az idei országos felügyelői konferencia előadásainak és beszélgetéseinek alapjául Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője és szervező társa, Zászkaliczky Zsuzsanna. A november 4. és 6. között megtartott találkozón a több mint ötven résztvevő a meghívott előadók segítségével igen sokrétűen - megoldásokat is keresve - járta körül a témát a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Válságtünetek a bibliai történetekben Jónás alakjában sokszor a lelkészek és a felügyelők is magukra ismerhetnek - húzott párhuzamot Az engedetlenség okozta válság című péntek esti nyitóáhítatában Fabiny Tamás északi egyházkerületi püspök. Hiszen olykor vonakodva teljesítik a rájuk bízott feladatot, máskor pedig maguk sem hisznek prédikációjuk megtérésre intő erejében vagy a hívek között végzett szolgálatuk eredményében. Amint Jónás, úgy Illés sem volt Isten elhívott „mintaszolgája” - mutatott rá Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke A kifulladás (eredménytelenség) válsága című szombat reggeli áhítatában. A Szentírás a benne szereplő minden embert a maga teljességében - hibáival és előnyeivel együtt - hozza szemünk elé, és ez lehet a mi reménységünk is - folytatta a gondolatot a lelkészi vezető. Illés jó példa lehet számunkra, hogy az Úr még akkor is ad egy újabb esélyt, amikor a szolgálatunkban elfáradunk, megfáradunk, vagy esetleg erőnk végére jutunk, ahogyan Illés is a rekettyebokor alatt. Mentális, személyes és családi válság többféle nézetből A péntek esti nyitó előadás a kérdést pszichológiai szempontból járta körül. Réthelyi János orvos, pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának adjunktusa elméleti síkon tekintette át a lélektani krízis típusait, azok jellemzőit. Szót ejtett a Gerald Caplan nevéhez fűződő kríziskoncepcióról, amely szerint egy váratlan esemény (például veszteség, kapcsolati konfliktus stb.) hatására krízisbe kerülő ember kénytelen szembenézni a veszélyeztető körülményekkel, és nem tudja alkalmazni a korábban már bevált problémamegoldó sémákat. Röviden ismertette az Erik Erikson fejlődéspszichológus által kidolgozott fejlődésiválság-modellt is. Ennek értelmében élete során minden ember átmegy azon a nyolc kiemelt életciklusváltáson, amelyek által az életfeltételei megváltoznak, ezek pedig krízishelyzeteket teremthetnek. Az előadásban említett harmadik krízismodell a Gerald F. Jacobson nevéhez fűződő úgynevezett krízismátrix volt. Ez a fentebb említett két modell ötvözete. Vagyis ha valamely életciklusváltás sérülékeny időszakában egy váratlan trauma éri az embert, akkor az illető fokozottan veszélyes állapotba kerülhet. Ez esetben nem ritkák az öngyilkossági kísérletek sem. Az elméleti háttér áttekintése után Réthelyi János felhívta a figyelmet arra: gyülekezeteink, közösségeink segítséget jelenthetnek a krízisbe jutott emberek számára. A viszonylag kis létszámú egyház családias jellegéből fakadó kapcsolati háló pozitív, segítő erejét nemcsak a közösségekhez tartozó hívek élhetik át, hanem kívülálló rászorulók is. Ehhez azonban a krízisszituációkban alkalmazható megoldások végiggondolása szükséges. Jó lenne, ha az őszinte nyitottság jellemezné közösségeinket, ahol a tagok nem elrejtik problémáikat, hanem bátran mernek segítséget kérni - zárta gondolatait az élőadó. Válság a hivatásban Réthelyi doktor elméleti előadását a gyakorlatban Johann Gyula csömöri evangélikus lelkész referátuma egészítette ki. A lelkipásztor - aki mentálhigiénés szakember végzettséget is szerzett - három évvel ezelőtt lelkészek között, ökumenikus körben végzett egy felmérést, ennek néhány adatát osztotta meg a konferencián részt vevő felügyelőkkel, e helyütt azonban csak néhány elemét van módunkban megemlíteni. A megkérdezett nyolc interjúalany mindegyike kiemelte például a lelkészi munkája során megtapasztalt, így számára akár krízishelyzetet teremtő elmagányosodást, elszigetelődést, a segítő háló hiányát vagy az elvárásoknak való kényszerű megfelelést. A munkakörülményeikből fakadó problémáikról szólva egy kivétellel mindannyian említették a tisztázatlan kereteket vagy a team- (csapat-) munka hiányát. Megoldási lehetőségként a megkérdezett lelkipásztorok mindegyike megjelölte a gyógyító, bizalmi légkört, hatan élő istenkapcsolatban látták az egyik lehetséges kiutat, de az önismereti csoportmunka és a személyes lelkigondozó támogatása is fontos problémamegoldási módnak tűnt. Globalizáció és válság A szombat délelőtt első előadása az euróövezet válságának okait vette sorra. Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára referátumában kiemelte (képünkön), Európában jól megfigyelhető a teuton, protestáns északi és a katolikus déli országok munkaetikája közötti különbség. Folytatás a 13. oldalon ■ Prőhle Gergely Egy hónapja, amikor Steve Jobs, az Apple számítástechnikai cég alapítója meghalt, hirtelen megszaporodtak az élettörténetéről szóló írások. Ezek jó része az ikonikus figurává vált Jobs vallásosságát elemezte, megállapítva, hogy bár buddhistaként halt meg, gyerekkorában nevelőszülei lutheránus közösségbe járatták, ahol még konfirmált is. Amikor e sorokat rovom, számítógépem alján ott világít a jellegzetes alma, úgy is, mint apple, rajta a jellegzetes harapás nyomával. A Jobsról szóló nekrológok - olykor tán túláradó ömlengéssel - sokat írnak a cégalapító reformátori hozzáállásáról, mellyel a számítógép használatát leegyszerűsítette, a világhálón rendelkezésre álló információk megismerését szinte gyerekjátékká tette. Némely elragadtatott híve Luther és Gutenberg sajátos keverékét látja benne, ami persze túlzás, de mégiscsak jelzi, hogy a Jobs által kitalált számítógépek és okostelefonok mennyire megváltoztatták az információhoz való mindennapi viszonyt, egészen elképesztő közelségbe hozva az univerzumot, benne az emberrel, aki könnyűszerrel léphet kapcsolatba másokkal a világ bármely pontján. A Jobs által kifejlesztett gépeken világító alma tehát a tudás almája, amely oly végzetes harapásra csábította Évát a paradicsomban. A felügyelők országos konferenciájának témáját, a minket körülvevő válság elemzését az a tapasztalat ihlette, hogy a könnyen megszerezhető tudás ellenére egyre több kezelhetetlen jelenségnek vagyunk tanúi. Politikusok, antropológusok, ökológusok, egyházvezetők legfeljebb a válság jelenségeinek leírásáig jutnak, a megoldást illetően azonban igencsak tanácstalanok. Hogy lehet az, hogy csak az aggasztó jelenségeket látva ébred rá mindenki a korábbi mulasztásokra? Vajon nem volt-e tudható már régen, hogy a környezet károsítása, a széndioxid-kibocsátás, a műanyag csomagolóanyagok elterjedése, az esőerdők kiirtása végzetes következményekkel jár környezetünk alakulására, a klímaváltozásra? Vajon nem lehetett volna már Magyarországon is jóval korábban elkezdeni a környezettudatosságra való nevelést? Hogy felejtődhetett el az, amiről már a polgárosodás hajnalán a reformátorok is szóltak: hogy a fogyasztás céljaira nem szabad hitelt felvenni? Hogy lehetett úrrá tömegeken az a felelőtlenség, ami most megbosszulja önmagát? De bátran faggathatjuk magunkat - mint ahogyan tettük is ezt a révfülöpi tanácskozáson -, hogy mi vezetett a keresztény társadalom, a keresztény egyházak válságához. Az üzenettel volt a baj, avagy az emberi tökéletlenség akadályozott meg minket abban, hogy felismerjük a modern világ elvárásait? És vajon most, amikor észleljük, hogy nagy a baj, megteszünk-e mindent legalább annak érdekében, hogy kisebb, rugalmasabb, mozgékonyabb egyházszervezet segíthesse a Szentlélek olyannyira várt és remélt munkáját? S az emberi válságokat látva vajon kellő érzékenységgel fordulunk-e mobilon és drótpostán immáron oly könnyen elérhető embertársunkhoz? Figyelünk-e lelkészünkre, figyel-e ő a gyülekezetében élő testvérek lelkének rezdülésére, vagy inkább csak a hosszadalmas Fraternet-bejegyzések szaporodnak a meglátogatott családok, betegek helyett? A felügyelői konferencia évről évre különleges formája a testvéri együttlétnek, hiszen a közös hit átélése mellett ki-ki egészen más szakmai tapasztalatokkal érkezik, s mondja el a véleményét például a fenti kérdésekről. Az Isten munkájába vetett alapvető bizalom ellenére a krízishelyzetekben megtapasztalt feszültség feloldása nem könnyű. Egymás bátorítására, a testvéri szóra is nagy szükség van, s talán arra is, amit a konferencia előadóitól kaphattunk. Ez pedig annak bemutatása, hogy a lutheri teológián és általában a reformáció tanításán nevelkedett hívő embernek a válságok idején is kiemelt szerepe és felelőssége van. Azok a történelmi és jelenbéli példák, melyek arról szóltak, hogy a protestáns többségű országok gazdasági állapota jobb, környezettudatossága nagyobb, mint a más vallási dominanciájú államoké, mindenképpen bátorító. De bátorító az is, hogy közösségeink képesek a megújulásra, kínlódásukban sem veszítik el a célt, képesek felismerni - még ha olykor túl későn is -, hogy a válságok oka a Teremtő ellen fellázadt ember. A Biblia lefordítása megnyitotta az utat a tudáshoz, felelős felnőtté tette a keresztény embert. Lehetővé tette számára, hogy ne mások magyarázatából, hanem tiszta forrásból merítsen. A felelőtlenül alkalmazott tudás vezetett a válságokhoz, melyeknek megértése, sőt talán megoldása is a protestáns hívő sajátos lehetősége s egyben felelőssége is. A számítógépen virító megharapott alma a Luther-rózsával együtt lehet igazán hatékony, s figyelmeztethet arra, hogy mire is érdemes rákeresni: például arra a két szóra, hogy Luther és almafa. Számos változatban jelenik így meg a reformátornak tulajdonított mondat: „Ha tudnám, hogy holnap elpusztul a világ, akkor is ültetnék egy almafát.” Ez a mi reménységünk válságok idején. A tudásnak e Luther-féle almájába mindig érdemes beleharapni. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője
