Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-03 / 27. szám
4 4» 2011. július 3. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Lutherrel lángolni Ülésezett a reformációi emlékbizottság ► Óceánon túlról érkezett vendégprofesszor előadásával kezdődött (képünkön) egyházunk reformációi emlékbizottságának június 22-ei ülése az északi kerületi püspöki hivatalban. Az amerikai evangélikus Missouri Synod (LCMS) képviseletében dr. Richard Carter, a Minnesota állambeli Concordia Egyetem Luther-szakértő professzora mondta el gondolatait - Luther aktualitása, különös tekintettel az LCMS 2017-es előkészületeinek összefüggéseire címmel. Richard Carter nemcsak egyházát mutatta be a jelenlévőknek, de kitért arra is, hogy benne - a 2017. esztendő felé közeledve - milyen aktualitással bírnak a nagy reformátor tanításai. Egyházuk nemrégiben választott új elnöke új hangsúlyokat jelölt ki, amelyek a jubileumi felkészülést is érintik: a tanítás mellett a tanúságtételt, az irgalmasságot kívánják nyomatékosítani. ' Mivel a Missouri Synodban a belmisszió mellett a külmisszió is nagy hangsúlyt kap, a fent említett új irányvonalak jól illeszkednek ahhoz a két nagy programhoz, amellyel a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját kívánják megünnepelni. A németországi Lutherstadt Wittenbergben olyan izgalmas, a modern technika eszközeit is felvonultató intézményt kívánnak létrehozni, amely egyszerre múzeum, információs központ és látványosság. Terveik szerint Luther Márton életét és Krisztus-központú tanítását a Stadtkirche közelében egy 16. századi iskolaépületben mutatnák be a látogatóknak. Az LCMS másik nagyszabású projektje a Lángolj! (Ablaze) elnevezésű globális evangélikus missziói mozgalom, amelynek keretében 2017-ig százmillió szívet szeretnének megnyerni az evangéliumnak. Az amerikai professzor előadása után a reformációi emlékbizottság kitűzte a magyarországi reformációi emlékfa elültetésének időpontját. A grémium tagjai egyházunk képviseletében április 12-én a wittenbergi Luther-kertben már sikeresen elültették azt az emlékfát, amelynek itthoni párját a tervek szerint az Október a reformáció hónapja ünnepségsorozat keretében október 5-én 10 órakor plántálják el. A bizottság már most invitál minden érdeklődőt a budapest-fasori evangélikus templom melletti Reformációi emlékparkba. (A németországi faültetésről és a Lutherkertről az Evangélikus Élet április 24-i, húsvéti számában írtunk. - A szerk.) Az ülés további részében napirendre került az október 28-ára tervezett Luther-könyvbemutató is. Miként arról lapunkban már többször beszámoltunk, 2017-ig a nagy reformátor válogatott munkáinak magyar nyelvű (újrakiadását tervezik. A tizenöt kötetes sorozatból elsőként -olvasók kezébe. Bemutatója a Magyar Tudományos Akadémia székházának kistermében lesz. A bizottság kívánatosnak tartaná, ha a Magyarországi Evangélikus Egyház minden gyülekezete, valamint alap- és középfokú oktatási intézménye megvásárolná az új, díszkötésben megjelenő Luther-könyvsorozatot. A továbbiakban a testület tagjai beszámoltak a saját területükön folyamatban lévő munkákról és feladatokról. A következő ülést októberre tervezik. ■ -bodazsidén - az ötödik kötet kerül az Hogyan látom a világot? Diakóniai csendesnap Bodrogkeresztúron ► Már a rendszerváltozás előtt szorgalmazta a diakóniában dolgozók lelki megerősítését Csizmazia Sándor evangélikus lelkész. Ennek érdekében jött létre az Evangélikus Diakóniai Testvérközösség, amely néhány év kihagyással azóta is folyamatosan szervez - immár a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Osztályával karöltve - csendesnapokat a szeretetszolgálatban tevékenykedőknek. 2008 óta az egyik helyszín Bodrogkeresztúr, ahol legutóbb június 20. és 22. között lehettek együtt a résztvevők. Kényelmes, jól felszerelt szobákkal, házias ízekkel és segítőkész munkatársakkal várta a vendégeket a Betlehem Evangélikus Pihenőház Kelet-Magyarország szegletében. A fővárosból, Nyíregyházáról, Kondorosról, továbbá Tótkomlósról érkezett munkatársakat Buda Annamária, a diakóniai osztály vezetője, valamint a nyíregyházi Emmaus Evangélikus Szeretetotthon pásztora, Bozorády Zoltán nyugalmazott lelkész - mindenki Zoli bácsija - fogadta. A csendesnapok keretében ebben az esztendőben is egy adott témát - idén a „Hogyan látom a világot?” kérdéskört - járták körbe, előadások és igetanulmányok segítségével. Emellett alkalom adódott a kirándulásra, közös, illetve egyéni beszélgetésekre, az éneklésre és a filmnézésre is. E sorok írója az „állomáshelyén”, a Viharsarokban élő és szolgáló néhány kollégáját - akik első ízben voltak ilyen alkalmon - kérdezte arról, mit is jelentett számukra ez a pár nap... „A témafelvetés kapcsán egyebek mellett arról gondolkodhattunk el együtt, voltaképp miért is szeretünk a diakóniában dolgozni. Én személy szerint azért, mert úgy érzem, hogy egy olyan közösséghez tartózhatom, ahol jól érzem magam, ahol számíthatok a többiek segítségére és támogatására. Örülök annak is, hogy a szakmai továbbképzéseknek köszönhetően lehetőségem van a hatékony és minőségi munkavégzésre” - mondotta egyikük. Másnak azért esett jól a tanulással egybekötött pihenés, elcsendesedés lehetősége, mert úgy gondolja, a hétköznapokban nem mindig tudunk elegendő időt és figyelmet fordítani Istenre. Még inkább erősödött benne a felismerés, hogy „azért vagyunk, hogy az elesetteket segítsük, emberhez méltó körülményeket biztosítva a számukra, szeretettel végezve szolgálatunkat köztük, a ránk bízottak között, így járva azon az úton, amit Isten nekünk szánt” Van, aki ehhez kapcsolódva azt hangsúlyozta, hogy igyekeznünk kell jónak maradni a világban - Istenre és egymásra figyelve, és nem szabad félnünk attól, hogy segítséget kérjünk, ha esetleg nem tudjuk, merre és hogyan tovább. Mindnyájan kiemelték azt, hogy hálás szívvel, élményekkel gazdagodva, feltöltődve érkeztek haza. Minden bizonnyal nem véletlenül, hiszen - ahogyan Bozorády Zoltán is aláhúzta - mint minden lelki alkalmon, itt is az a jellemző, hogy egymás hite által épülnek és erősödnek a résztvevők. ■ Gazdag Zsuzsanna EOM a múzeumok éjszakáján ► Az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) - ha csak egy éjszaka erejéig is, de - szakított a komoly stílussal, és könnyed, kreatív, szerethető módon csábította a látogatókat a felfedezésre... A múzsák evangélikus kertje idén is csatlakozott a június 24-i - immár kilencedik alkalommal megrendezett - múzeumok éjszakájához. A sok százezres tömeget megmozgató rendezvény különleges alkalom minden intézmény számára, hogy olyanokat is a kiállítótermekbe szólítson, akik nem vagy csak ritkán jutnak el a tőlük esetleg karnyújtásnyira lévő csodákhoz. Ezt ismerte fel múzeumunk, amikor — mielőtt a szükséges felújítás miatt egy időre bezárná kapuit - ideiglenes tárlatát mutatta be, kicsit könnyedebb, interaktívabb formában. Maga a kiállítás többségében a hétköznapokban megtekinthető anyagból állt, de ki-A múzeum programjait számos változatos rendezvény egészítette ki, a budapesti evangélikus templomokat bemutató fotókiállítástól a templomismertetőn át zongora-, fúvósegészült néhány egyértelmű és néhány kevésbé egyértelmű „kakukktojással” - ezek felkutatása érdekében olyanok is elmélyülten böngészték végig a vitrineket, akiket máskor bevonszolni is nehéz lett volna a sok régi rajz, festmény, hímzés és úrvacsorái készlet közé. és orgonakoncertekig. Öveges professzor híres kísérleteitől a mesejátszóházon és borkóstolón keresztül a szabadkőműves-képzésig igazán méltó és változatos programokkal várta a Deák tér a látogatókat. ■ Kiss Tamás Forrás: Evangelikus.hu Kilencvennyolc Weöres Sándor csöngei születésnapja ► Az idő is oltalmába fogadta a múlt szombati ünnepet: nem kánikulai forróság, hanem kellemes nyári klíma melengette a Weöres Sándor szülőfalujában időzőket: Csönge fiataljait, időseit, a régi szívvel visszajövő elszármazottakat és a vendégeket. A június végi fény majd fölemelte a Weöres Sándor Emlékházat. A költő szoboralakja figyelt, kezében nagy bronzkönywel, feje fölött, körben a sűrű lombú fűzfa védelmezte lehajló ágaival. A várakozás csendjében jutott eszembe, hogy sem az évfordulókra íródó köszöntések, szárnyaló dicséretek, sem a költőfejedelem besorolásai nem lehetnek igazi mércék, az irodalomtudományi felmérések nem közelíthetik meg géniuszát... Az 1913. június 22-én született Weöres Sándor egyetlen olyan mestere a magyar irodalomnak, akinél a „kivételességmutató” a szó, a zene kivételességét jelző műszer nem ingadozik. Régóta a legfelső értéket mutatja. A legnagyobbat és kisajátíthatatlant! Neve mögül egy hatalmas táblakép tűnik elő, egy zsúfolt freskó. S meglepetésünkre minden rajta van. Mi magunk is. Az ő zengő versbeszéde után setesuta minden megszólalás. De szól helyettünk, velünk, értünk, fáradhatatlanul minden időben. Dr. Fűzfa Balázsnak, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központja docensének kedves köszöntése után az intézmény bölcsészettudományi karának ott táborozó hallgatói villantották föl remek összeállításukkal nagy költőnk gazdag világát. „Köszöntelek a folyók zúgásával, /afelhő-arcú hegyekkel, a hegy-forma fellegekkel, / a gong-alakú csillagokkal, / köszöntelek a szivárvánnyal, az éj minden tüzével, / és végül az ámulatos nap-ragyogással: / Magyar Melinda Magyar Balázs Márk mind a tiéd!” - üzente az Ima című vers és a többi is: a Variációk, az Öröklét, a Gyerekkor, a Vonuló vadludak. És mi többször kimondtuk: ehhez foghatót édes anyanyelvűnkön még nem írtak. Öt évvel ezelőtt a Weöres Sándor olvasótáborban ismerte meg egymást Magyar Melinda és Magyar Balázs. Most mint férj és feleség tértek vissza, és hálából megírták Csönge monográfiáját. A régen várt kötetben évszázados dokumentumok, töredezett levelek, megsárgult fényképek reprodukcióit láthatjuk, feltámadó emlékeket olvashatunk. Beleláthatunk a falusiak életébe, titkaiba, a kenyérsütés fortélyaiba és egyéb hétköznapi csodákba. Balogh Ernő nyugalmazott igazgató, Csönge régi kutatója megjegyezte: „A könyv erőssége, hogy merít az elődök eredményeiből, megszólaltatja a még élőket. A falu lelkülete is benne van! Egy helytörténeti kismonográfia nem lehet teljes, állandóan írni kell tovább, kiegészíteni és finomítani egyegy részletét.” A közös ebéden a finom étel mellé jó szó is jutott. Sok kedves történet Weöres Sándorról, főleg a költő ifjúságának éveiből. Hallottam nemegyszer, de most megbizonyosodtam róla: a csöngei emberek vendégszeretők és melegszívűek. Mellettem két idős asszony ült, s pillanatok alatt mesélni kezdtek a gyönyörű evangélikus templomról. Hol ki ült? Mit vésett Petőfi a karzat padjába? Hol szeretett pihenni fáradtan Weöres, mindig elmondva: Csönge fontosabb számára, mint a világ bármely pontja. A kemenesi szelíd dombok árnyékában megbújó kis falu volt az alap, az örök menedék, ahová mindig visszatérhetett. Nem sokáig tartott az emlékezés. Délután öt órakor a nagysátorban a Rocky együttes muzsikája vette igénybe a hangfalakat, azután régi slágerek csendültek föl, s aki még bírta, részt vehetett a bálon... Én hazaindultam. Az úton azon gondolkodtam, mi lesz itt 2013-ban, a költő születésének századik évfordulóján, ha most, két évvel előtte is ilyen nagy a tisztelet, a nem fogyó szeretet. Adja Isten, hogy Baranyai Ernő polgármester és dr. Mesterháziné Jánosa Magdolna tanárnő lelkesedése megmaradjon, s a környező városok, Budapest, az egész ország, „mindenki" ott legyen! ■ Fenyvesi Félix Lajos A Magyar házaspár Weöres szobránál
