Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-06 / 45. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. november 6. » 11 Reményik Sándor Golgota Kővel, kereszttel csínján bánjatok, Kövezni könnyű, megfeszítni játék, Kimondatlanságba kimondott szavatok Nehogy majd visszavágyjék. ' Jaj, hány lélekben vannak mindig hárman: Kétfelől két bűn két keresztre verve S közbül az Isten egyszülött fia, Nem értve, nem ismerve. Kolozsvár, 1916. május 20. „Én nem tudok a templomtól megválni” Beszélgetés a kilencvenkilenc éves Matuz Jánosnéval ► Először a népviselete, majd a szemmel láthatóan sokat forgatott Evangélikus énekeskönyve, végül pedig derűs, mosolygós arca tűnt fel a BKV-buszon azon a bizonyos vasárnap reggelen, amikor néhány hete először találkoztunk. Negyed óra múlva már azt is tudtam róla - másoktól -, hogy kilencvenkilenc esztendeje a rákospalotai gyülekezet tagja. Otthonában, ahol fiával és menyével él, beszélgettem Matuz Jánosnéval, azaz Terus nénivel.- Itt születtem Rákospalotán. Öten voltunk testvérek, én voltam a legidősebb. A húgaim és az öcsém is hetvenéves koruk körül meghaltak. Hogy velem mi a célja a Jóistennek, nem tudom. De még mindig tart a kegyelmében.- Ahogy láttam az énekeskönyvét, Terus néni sem hagyta el az ő dolgait...- Küzdelmes volt az életem, de az ének és az imádság mindig sok erőt adott. Hatéves voltam, amikor édesanyám kézen fogva elvitt a templomba. A szüleim minden reggel jártak istentiszteletre. Annyira megszoktam a templomba járást, hogy én nem tudok a templomtól megválni. Amíg az erőm engedi, nekem ott a helyem. Az anyám is azzal ment el kilencvennyolc éves korában, hogy „az egyházat ne hagyjátok el! Ha az utolsót adjátok is oda, akkor is segítsétek az egyházat, hogy fönnmaradjon!”- Amennyire tudom, nemcsak Terus néni oszlopos tagja a rákospalotai gyülekezetnek, hanem többen is a családjában.- Igen, a fiamra és a menyemre sok mindenben lehet számítani. A menyem a gyülekezeti iratterjesztéssel is foglalkozik. A lányunokám volt sokáig a kántor. A nyolcvanas években ezt még a leendő főnökének is bevallotta. Ő csak annyit válaszolt, hogy ez mindenkinek a magánügye, csak őt ne akarja megtéríteni.- A rákospalotaiaknak két templomuk is van. A Juhos utcai mellett egy nagyobb lelki hajlékot is felépítettek. Miért volt erre szükség?- Mert a gyülekezet kinőtte a „kistemplomot”. Nagy ünnepeken két istentiszteletet is tartottunk, mégis sokan kint álltak. Hetven évvel ezelőtt, 1941-ben szentelte fel Kovács Sándor püspök úr a Régi Fóti úton álló nagytemplomot. Az a baj, hogy ma az embereket nem érdekli, hiába szól a fülükbe az istentiszteletre hívó harang. Eltávolodott a nép az Istentől, azért vagyunk ilyen rossz helyzetben.- Emlékszik a konfirmációjára?- Hogyne! Vagy negyvenen voltunk, Prőhle Sándor volt a konfirmáló lelkészünk. Az ő idején épült a nagytemplom is. Nagyon szerettük őt.- Terus néni kapott akkor Bibliát vagy énekeskönyvet?- Nem, nem volt ez szokás. A mi családunk ráadásul még szegény is volt, nem voltak földjeink. A lányok cifrában jártak a templomba, és amikor panaszkodtam, hogy én is szeretnék olyan ruhát, akkor édesanyám azt mondta: „Kislányom, látod, hogy nekünk nincs erre módunk. Próbálj meg valahol elhelyezkedni.” így kezdtem el tizenöt évesen a palotai kötőgyárban dolgozni. Tíz évig voltam ott. Közben férjhez mentem, megszületett a fiam, Gyuri. Majd itthon a kertben kezdtünk el zöldségeket termelni, sokat batyuztam a piacra. Aztán a tanácsházánál eladó lett egy jól menő zöldséges bolt. Azt megvettük a férjemmel. Ő Újpestről hozta az árut - volt egy lovunk is -, én pedig egész nap a boltban voltam. A háború után megszüntették az üzletet, így megint csak maradt a kert és a piacozás.- Térjünk vissza a mába! Bibliaórára is jár?- Már nem, csak a templomba. De itthon sokat énekelek. Az énekeskönyv énekeinek szinte a felét tudom fejből. Nem dicsekvésképpen mondom, de jó hangú család voltunk. Az énekkarban is énekeltünk.- Melyik a kedvenc éneke?- A 61-es. „Dicsértessék, Uram, örökké szent neved, hogy ez ideiglen gondomat viselted! Méltatlanságomat, Úristen, nem nézed, hogy így megtartottál, hála legyen néked!” Amikor a születésnapom volt augusztusban, akkor vasárnap az istentiszteleten Ponicsán Erzsiké, a lelkésznőnk ezt az éneket választotta.- És mit jelent Terus néni számára az imádság?- Megkönnyebbülést. Eddig már olyan sok mindenen átsegített a Jóisten! Amikor a családban is voltak bajok, és könyörögtem hozzá, mindig megsegített. Most is minden reggel, amikor felébredek, imádsággal kezdem a napot. Először is magamért imádkozom. Hálát adok, hogy az éjszaka megtartott minden baj nélkül, és megköszönöm, hogy újra láthatom az ő szép napját. Aztán a családtagokért — köztük fiamékért, két unokámért, négy dédunokámért - imádkozom külön-külön. Utána a betegekért, az időjárásért. Hogy segítse az embereket az ő érdemük szerint. Szóval sok mindenért, amit a Jóisten az eszembe hoz.- Este is imádkozik?- Akkor is. Megköszönöm a mögöttünk álló napot, hogy megsegített engem is, meg a családomat is. Az utakon levőkért mindig imádkozom, hogy ne legyen annyi baleset és szomorúság. Ezt mindig hozzáteszem.- Ez nagyon nagy szolgálat! Van kedvenc igéje vagy olyan, amelyik valami oknál fogva emlékezetes?- A Bibliát elsősorban az Útmutató szerint olvasom. Nagyon szeretem a zsoltárokat. Ott több helyen is meg van jelölve a Szentírásom. Mindjárt idehozom, megmutatom... Na, látja? Ez a Juli húgom Bibliája volt. Bele is van írva, hogy 1981. január 18- án vette. Szívbeteg volt, és azon a napon halt meg, amikor a Lutheránus Világszövetség nagygyűlésének záró istentisztelete volt itt, Budapesten. Hiába hívtak a sportcsarnokba, én hozzá mentem a kórházba, mert akkor már nagyon rosszul volt. Amikor elbúcsúztam tőle, akkor adta nekem. Azóta ezt használom.- Látom, hogy igés lapokat is tart benne.- Ezeket a sok év alatt kaptam. Ezt a kis versikét még anyám írta le ennek a blokknak a hátuljára: „A templom Isten háza, életét az elhibázza, aki nem látogat bele, mert az Isten nem lesz vele." Hát én ezeket itt takargatom. De az előbb kérdezte a kedvenc igeversemet. Az egyik a 62. zsoltárból való: „Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tőle van az én szabadulásom. Csak ő az én kősziklám és szabadulásom; ő az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb” ■ Boda Zsuzsa A HÓNAP IGÉJE - NOVEMBER Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra’ (Náh 1,7) Amikor a gazdag ifjú Jézushoz megy, így szólítja meg őt: „Jó Mester..’.’ Az Úr válasza így szól: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten’.’ A történet folytatódik, de mi most csak ezt a részét nézzük. Isten jó, nincs benne semmi hamisság. És ha ő az egyetlen jó, akkor minden más és mindenki más rossz. Ha az egy igaz Istent választjuk, akkor jó vezetőnk van az életen át, és tudhatjuk, hogy ha az ő szava, igéje helyett mást választunk, akkor rosszul és a rosszat választjuk. Te döntöttél-e már Jézus mellett? A gazdag ifjú nem ismerte föl benne az Istent, ezért nem is találta meg az igazi megoldást élete nagy kérdéseire. Ne legyen formaság az ajkadon, hogy „a Jóisten majd csak megsegít” És ne legyen hamis szó a meglepetés szava, hogy „te jó Isten!” Bármi történik, bízz benne: jó az Úr! Fakadjon a szívedből Jób bizonyossága: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve.” Mert nem csupán sikerekre, egészségre, anyagiakra van szükségünk. Nem ez tesz boldoggá, hanem Isten jelenléte. Mert ha ezt megkapod, akkor az olyan, mint egy vár, mint egy menedék, ahova be lehet menekülni, ahol el lehet rejtőzni. A várban rejtve vagy az ellenség nyilaitól. Ha kilépsz a vár oltalmazó falai közül, véged lehet. Hogy az Úr menedék, az azt jelenti, hogy ott vannak ugyan a bajok vagy az ellenség, de neked békességed lehet, mert Isten oltalmazó kezében vagy. Van Megváltód és őriződ. Láttam egy egyszerű kis képet: vihar tépázott egy fát, és az egyik ág tövében ott volt egy fészek, benne kicsiny madárkákkal. A kép felirata ez volt: „Oltalom”. Életed viharai között is menedéket találhatsz az Úrnál. Csak hívd őt. Ő csupán ennyit vár. Nem is tudsz többet tenni. De miért nem teszed meg ezt a kicsit? Majd megtapasztalod, hogy ő valóban létezik, és valóságos a segítsége. Egyszer egy hitetlen vitázott a lelkipásztorral. Az rávette, hogy legalább próbálja ki, igaz-e, amit mond. Csak térdeljenek le, és mondjon annyit: „Istenem, ha vagy, mutasd meg magad!” Az ember megtette, és boldog bizonyosságban kelt föl az imádságból: van Isten. Jó az Úr! Ne feledd e hónap egyetlen napján sem: minden szükségedben folyamodhatsz Istenhez, és megtapasztalod, hogy gondja van a világra - és gondja van reád is. ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2) Szentháromság ünnepe után az utolsó előttit megelőző vasárnapon az Útmutató reggeli és heti igéi figyelmeztetnek: oda kell állnunk Isten ítélőszéke elé! A visszaszámlálás elkezdődött, egyházi évünk utolsó három hete ezt üzeni: célegyenest igyekezzünk - halálon, feltámadáson, ítéleten át - elhívatásunk jutalmára, az örök életre! De ne feledjük: „...kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez..!’ (Ef 2,8) A Bíró, mielőtt ítélne, eljött meghalni értünk! Értjük? Dr. Luther szerint: „Az a legjobb készenlét az ítéletnapra, ha valaki bűn nélküli életre vágyik. Krisztus azt mondja, hogy az ő eljövetele: megváltás.” Jézus második eljövetele minden ember előtt nyilvánvalóvá lesz: „Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján’.’ De hol, mikor jön el? Jézus, akiben „az Isten országa közöttetek van” (Lk 17,24.21), nyilvános fellépését így kezdte: „... elközelített már az Isten országa: térjetek meg és higgyetek az evangéliumban’.’ (Mk 1,15) „Bizony, bizony, mondom tinéktek: mind, aki megtartja az én beszédemet, az halált nem lát örökké.” (GyLK 702) Pál szerint „ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk’.’ (Róm 14,8) Ezért arra törekszünk, hogy kedvesek legyünk neki, mert „mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye jutalmát aszerint, amit a testben cselekedett: vagy jót, vagy rosszat”. (2Kor 5,10; LK) De addig a magvető pazarlóan szórja az ige magvát, gazdag termést várva. S e példázat kapcsán Jézus Urunk közli: „Nektek megadatott az Isten országának titka” (Mk 4,11), hogy lássunk, értsünk s megtérjünk! A nagy megpróbáltatás ideje és a világméretű evangélizáció megelőzi az Emberfia visszajövetelét. Ő óv: „Ti pedig vigyázzatok magatokra”, mert „mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül”. (Mk 13,9.13) Reformátorunk 528. születésnapja előtt így szól a figyelmeztetés és a bátorítás: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni!’ (Zsid i3,7-9a) Itt az indoklás Jánostól: „...sokantikrisztus jelent meg: ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra!’ Meg ne tagadjuk Jézust; az ő ígérete „az örök élet”. (íjn 2,18.25) Márton névünnepén nemcsak három, hanem minden(kori) tanítványának szól az Úr figyelmeztetése: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen’.’ (Mt 26,41) Mivel az Emberfia eljövetele idejét „senki sem tudja, (...) csak az Atya”, ezért ő háromszor figyelmeztet így: „Vigyázzatok, legyetek ébren...’’ (Mk 13,32- 33; lásd még: Mk 13,35-37) Te is kérd, míg tart számodra a kegyelem ideje: „Ó, add, Uram, míg élek / E földi téreken, / (...) Hogy éberen találjon / Igaz ítéleted!” (EÉ 514,3) ■ Garai András
