Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-30 / 44. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2011. október 30. » 7 REFORMÁCIÓ ÜNNEPE - LK 12,1-10 A reformáció: Isten cselekedete Az angol reformáció idején egy John Bale nevű drámaíró ilyen címen írt drámát: A három törvény. A darab szerint Isten háromszor adott törvényt az emberiségnek: először a természet törvényét adta a szívükbe, amikor az emberek lelkiismeretébe írta, hogy mi a jó, és mi a rossz. Ezt a törvényt a szodomiták taposták meg. Másodszor Mózesen keresztül Isten Tórát, Tízparancsolatot adott a népnek. Ezt pedig a farizeusok hamis tanítása torzította el. Ezért harmadik alkalommal Jézus által adott törvényt, hiszen ő a Hegyi beszédben a törvény végső értelmére, lelkére, az evangéliumra mutatott rá. A drámaíró szerint Jézus tiszta tanítását viszont a középkori egyház „rontotta meg” a babonás tanításával, a törvényeskedésével, amikor az emberi cselekedetekre, az érdemekre irányította a figyelmet Isten kegyelme helyett, s Isten ezért támasztotta a reformációt. Textusunkban Jézussal mint tanítóval találkozunk. Igen, Jézus e földi szolgálata idején mindenekelőtt tanító volt, az őt követők, reá hallgatók pedig tanítványok. Voltak körülötte más tanítók is, de Jézus volt az igaz tanító, mert ő nem úgy tanított, mint az írástudók, hanem „hatalommal”, azaz „felülről kapott bölcsességgel” Isten Lelkének erejével. Az igaz tanítót fel lehet ismerni beszédének tisztaságáról, világosságáról, szavának és tettének egységéről, mai szóval a hitelességéről. A hamis tanító „alulról jövő” emberi bölcsességet tanít, okoskodása azonban hamar felismerhető. Persze csak Jézust, az igaz tanítót követve válik egyértelművé, hogy a farizeusok tanítása „kovász”, olyasvalami, amely megrontja az eredeti tiszta tanítást. Jézus tudja, hogy a látszólagos okoskodás valójában sötétség. Jézus tanít, buzdít, vigasztal. Amíg a farizeusok egymás között súgnakbúgnak, a népet pedig manipulálják, Jézus fennen hirdeti: „Nincsen olyan rejtett dolog amely le ne lepleződnék, és olyan titok, ami ki ne tudódnék’.’ Önmagunkat és embertársainkat csapjuk be, amikor bűneinket ravasz emberi taktikával palástoljuk. Talán rövid távon sikereket érünk el, de Isten előtt már semmit nem takargathatunk. Az igazság napfényre jut, csak idő kérdése. Ahogy ezt a régi latin mondás tanítja, ahogy ezt képen is ábrázolták: „Veritas filia temporis” azaz „az igazság az idő leánya”. Az ítélet lényege, hogy őelőtte leplezetlenül kell megjelennünk. De Isten gondoskodott arról, hogy ama elkerülhetetlen nap mégse fájjon nekünk, ezért Fiának kereszthalála által az ő kegyelmének királyi palástját kínálja nekünk, hogy ebben a „lepelben” megmeneküljünk. De ahhoz, hogy ez a fényes palást miénk lehessen, le kell tennünk életünk szennyes köpönyegét őelőtte s azok előtt, akik ellen vétkeztünk. Jézus tudja, hogy milyen nehéz letenni az életterhet, megvallani beszennyezettségünket, majd kiállni az igazság mellett. Ezért ő biztatva, buzdítva tanít, többször is ismétli remegő térdű tanítványainak: „Neféljetek!’’ Ha a teremtő Isten a verebekről is gondoskodik, mennyivel inkább gondoskodik az ő képmására teremtett emberről! Igeszakaszunkban kettős bátorságról van szó: a bűnvallás és a hitvallás bátorságáról. Az előző egyéni, az utóbbi közösségi aktus. Csak az lehet hitvalló, aki bűnvalló. A bűnvallás hitvallás nélkül szubjektivizmus, a hitvallás bűnvallás nélkül pedig hamis, képmutató beszéd. Aki letette egyéni életének terhét, azt Isten a közösség előtti hitvallásra hívja meg: „...ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt’.’ A. közösség előtt hitvallásra, felülről kapott bátorságra van szükség, hiszen az igazság kimondójának, a hitvallónak emberi szempontból minden oka meglehet a félelemre: a népszerűtlenség, a nevetségessé válás, a fenyegetettség, pozícióvesztés, kiátkozás vagy akár az élet elvesztése. Aki pedig felismeri, hogy bűnvallásra vagy akár hitvallásra kapott belülről indíttatást, és ezt gyávaságból mégsem teszi, hanem önmagát, lelkiismeretét megkeményíti, az - Jézus szava szerint - a Szentlélek ellen vétkezik, s az nem nyer bocsánatot! A bűnvallás vagy a hitvallás nem emberi teljesítmény. Isten indít bűnvallásra és hitvallásra bennünket, a kérdés csupán az, hogy engedünk-e neki. A reformáció Isten cselekedetének ünnepe. A sötétségbe, a babonaság és az eretnekség miatt kovásszá vált AZ ÜNNEP IGÉJE tanításba Isten fényt és világosságot vitt. Sűrű köd és homály után egyszerre, hirtelen felragyogott Isten igéjének fénye: az igaz ember hitből él! És nem akármilyen hitből, hanem Krisztus-hitből. Abból a hitből, hogy Isten érettünk emberré lett, s ez az Ember önként letette az ő életét érettünk, hogy nekünk életünk legyen. Levetette királyi palástját, és reánk öltötte, hogy ezt az ajándékot megpillantva mi ledobhassuk magunkról szennyes köntösünket. Ezt az evangéliumot értette meg egy Ágoston-rendi szerzetes. Felismerte, hogy igen, Isten cselekedett, s ő már nem félt, csupán ennek engedelmeskedett. Ez a felismerés adta számára azt az emberileg nézve döbbenetes merészséget, hogy dacolva pápával, császárral hitvallóként kiálljon és hangosan így szóljon: „Itt állok, másként nem tehetek!” A reformáció ünnepén né Luther személyét nézzük, ne hőst faragjunk belőle, ne őt ünnepeljük, ne is csupán a reformációt, hanem a mindig cselekvő, a leglehetetlenebb helyzetben is leleményes megoldást találó, a mi emberi sötétségünkbe az ő teremtő világosságával beragyogó Istent dicsőítsük! Továbbá ismerjük fel a „hitvalló helyzeteket” egyéni életünkben, gyülekezetünkben, egyházunkban, a társadalomban, és evangéliumi bátorsággal szóljunk, kiáltsunk mi is, ha Isten erre indít bennünket! Ha ma, a reformáció, azaz a cselekvő Isten ünnepén az ő szavát halljuk, meg ne keményítsük a szívünket! ■ Dr. Fabiny Tibor Imádkozzunk!Mennyei A tyánk! Hálát adunk neked Fiadért, az igaz tanítóért, aki hatalommal és szeretettel tanított, buzdított, és tanít, buzdít ma is bennünket! Hálát adunk neked az evangélium kőszálként megálló igazságáért s az igaz tanúkért, a hitvallókért. Add, hogy az ő bátor hitüket követve mi is hitvallók és igaz tanúk lehessünk!Ámen. Viszonylag sokan zsúfolódtunk össze a főváros egyik forgalmas terén, a ruhaárus és péksüteményes bódék között szerényen meghúzódó lottózóban egy napsütötte, ám hűvös őszi délutánon. A pultnál idősebb szerencsejátékos hölgy társalgóit jól hallhatóan a kiszolgálóval, szemmel láthatóan cseppet sem zavartatva magát attól, hogy mögötte nőttön-nő a sor.- És mondja, Lajoska - szólt negédes hangon -, miért lesznek maguk nyitva október 23-án, az ünnepen is?- Muszáj, kéz’ csóklom - válaszolta a szerencsejáték-fogadások köztiszteletben álló mestere -. tetszik tudni, az embereket nem érdekli, hogy ünnepnap van vagy vasárnap, játszani akarnak, így egy-egy „ügyeletes lottózónak” mindig nyitva kell lennie, és most rám került a sor. De nem ez a legrosszabb! Tessék elképzelni, még húsvétkor sem zárhatunk be, mert ha nem találnak nyitott üzletet a vásárlók, azonnal reklamálnak, jönnekmennek a panaszos levelek. Pedig húsvétkor azért mégis inkább otthon kellene lennie mindenkinek a családdal - tette hozzá. Lottózóban- Inkább csinálnának gulyáslevest, oszt’ töltenék otthon az időt - szólt közbe egy cingár középkorú.- Nem gulyáslevest, uram! Hanem sonkát köll főzni húsvétkor. Jó nagy sonkát mög tojást, oszt kalácsot köll enni hozzá - kontrázott borízű hangon egy vélhetően Szegedről vagy környékéről származó atyafi.- Azt is lehet - replikázott a másik. - De mi mindig egy jó levest csinálunk meg káposztát.- Meg elmehetnének templomba. Ha máskor nem, legalább húsvétkor illene - szólalt meg ekkor kedves, szelíd hangon egy hölgy a sor közepe tájáról. A csepp helyiségben csönd lett, megszakadt a húsvét kulináris értékeit taglaló beszélgetés. Akik elöl voltak, hátrafordultak, a hátul állók pedig a nyakukat nyújtogatták, hogy megnézhessék a vakmerő megszólalót. A hölgy azonban nem szólt többet, csendesen várt tovább a sorára. A beszélgetés nem indult újra, mindenki napirendre tért a különleges vélemény felett, és miközben várt a sorára, talán elgondolkozott a felvetett újszerű húsvéti programlehetőségen. Csak a borízűnek volt még némi mondanivalója, de már ő is csak röviden szólt:- Ja. Templomba. Húsvétkor - morzsolgatta elmélázva, fogai között a szavakat. ■ Gyarmati Gábor Luther és a Szentírás kárpitba szőve Interjú Polgár Rózsával Amikor beléptem Polgár Rózsa Kossuth-díjas kárpitművész otthoni műtermében, a nemrég elkészült reformációi gobelin a falra volt erősítve. Ahogyan a vele szemben lévő állólámpa még jobban megvilágította a textilt, az addig rejtetten megbújó aranyszálak csillogva verték vissza a fényt, finom ragyogást adva a műalkotásnak. Jelképesnek gondoltam a momentumot - Luther Márton és a reformáció is csak Krisztus fényében nyeri el igazi színeit és csillogását.- A jövő esztendőben, január 12-én a budapesti Iparművészeti Múzeumban nyílik a művésznő életmű-kiállítása, amely főként a gobelineket állítja majd a középpontba. Gondolom, ez a munka az egyikfő helyre fog kerülni.- Úgy tervezem. Valójában ez már a második olyan gobelinem, amely a reformációnak állít emléket. Az elsőt középpontban álló, kereszt alakú fény arra a Krisztusra emlékeztet, aki Luther egész életét is irányította. A könyv másik oldalán a reformáció négy alapvető tanítása olvasható latinul. A „Solus Christus” - egyedül Krisztus, „Sola Scriptura” - egyedül a Szentírás, „Sola Gratia” - egyedül kegyelemből és a ,Sola Fides”egyedül hit által- hittételek nemcsak refor-1983-ban készítettem Luther születésének ötszázadik évfordulójára. Az ünnepségsorozat keretében Frankfurtban volt kiállítva. A mai napig ott van az evangélikus egyházi központban. Nagyon régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy magyar egyházamnak is készítsek egy gobelint. Most, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve jött el ennek az ideje.- Egy nyitott Biblia formájú könyv áll előttünk, amelyben sok jelkép is van.- Luther Mártonnak az egész életét befolyásolta a Szentírás. Úgy érzem, a reformáció soha nem lenne ennyire aktuális újra, mint manapság. A reformátor üzenete - hogy figyeljünk Krisztusra - olyan sok ember életében jelentene segítséget, megoldást! Nagyon fontos lenne az az etikai alap, amelyet Krisztus tanításában találunk meg...- Mit tudhatunk a most elkészült mű többi jelképéről?- A Biblia az a könyv, amelyben sok kérdésünkre választ kaphatunk, csak a megfelelő helyen kell kinyitnunk. A gobelinem egyik oldalán annak a fiatal Luther Mártonnak a portréja látható, aki ötszáz évvel ezelőtt megharcolta „nemes harcát” Szó szerint az életét tette fel Megváltója ügyére. A mögötte látható, mégis a mátor őseinknek jelentettek biztos alapokat, de a kezdetek után ötszáz évvel is éppoly fontosak és alapvetőek. A munkámon látható két évszám (1517- 2017) is erre utal.- És a gobelin jobb alsó felében megjelenő alakok?- Vannak ma is olyanok, akik követik Jézus tanításait, igaz, sajnos nem elegen. Még mindig szükség lenne „erősítésre”.- A február 19-ig látogatható kiállítás után mi lesz a gobelin sorsa?- Korábban már három oltárképet terveztem egyházunknak, Balatonfüred, Hévíz és Budapest-Rákoshegy templomába. Ezek az alkotások nem a reformációra készültek, de szellemiségük ahhoz kapcsolódik. Amíg szőttem őket, a helyi gyülekezeti tagokkal való beszélgetésekre gondoltam, arra, mennyire Krisztus az evangélikus hitünk középpontja. Nagyon hálás vagyok a reformációi emlékbizottság erkölcsi és anyagi támogatásáért, ezért ezt a munkámat mindenképpen az egyházamnak adom. A Deák téri Evangélikus Országos Múzeum felújítási terveibe a mérnök már be is rajzolta a helyét. Nemsokára teljesen elkészül a munka - Soli Deo gloria, azaz egyedül Istené a dicsőség. ■ Boda Zsuzsa HIRDETÉS_________________________________________________________;________________________________________ MEGHÍVÓ Örömmel adunk hírt róla, hogy a decemberi tűzeset után lebontott pusztaföldvári parókia helyén megkezdődött az új gyülekezeti ház építése. A templomunkban október 31-én, reformáció ünnepén 15 órakor kezdődő ünnepi istentisztelet után helyezzük el az épület alapkövét. Ezen az alkalmon adunk hálát Istennek templomunkért is, amelynek alapkövét éppen egy évszázaddal ezelőtt, 1911. október 31-én tették le. Igét hirdet: Ribár János esperes. Szeretettel várjuk családjával együtt örömünnepünkre. (Az istentisztelet perselypénzét az új gyülekezeti terem berendezésére fordítjuk.)
