Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-30 / 44. szám
4 4i 2011. október 30. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Evangélikus-baptista egyházvezetői találkozó Ecclesia semper reformanda Megjegyzések a pápa németországi látogatásával kapcsolatban ^ Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke október 19-én hivatalában megbeszélést folytatott dr. Mészáros Kálmánnal, a Magyarországi Baptista Egyház elnökével. Az egyházi vezető Papp Jánossal, a baptista egyház missziói igazgatójával érkezett a találkozóra, evangélikus részről pedig dr. Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének docense és Brebovszkyné Pintér Márta, egyházunk női missziói szolgálatának vezetője vett részt az eszmecserén. Aki ismeri az egyház történelmét, az tudja, hogy mennyi vita, ellenségeskedés, háborúság árnyékolta be az elmúlt évszázadokat. Az egyedül a maguk igazában biztos felekezetek gyakran igyekeztek nyomást gyakorolni a kisebbekre, a még el nem ismertekre... így szenvedtek üldözést reformátor őseinktől a 16. században a mennoniták (anabaptisták), és ennek örökségeként még a közelmúltban is tapasztalható volt bizonyos kölcsönös előítélet evangélikusok és baptisták között. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) 2010 nyarán Stuttgartban tartott nagygyűlése új fejezetet nyitott ezen a területen. Többéves komoly teológiai előkészítő munka után az LVSZ elnöke ünnepélyes keretek kö► Második alkalommal rendezték meg október 19-én a romamissziós konzultációt. Az eszmecserének a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székháza adott otthont. A négy éven át tartó konzultációsorozat keretében a különböző egyházak romamissziós referensei félévente találkoznak egymással, a nyolc alkalom vezérfonala a Hegyi beszéd nyolc boldogmondása. Egyházunkat a sorozatban Bakay Péter országos cigánymissziós referens képviseli. A második találkozás biblikus üzenete végigkísérte a napot: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3) A nyitóáhítat keretében dr. Hecker Róbert metodista lelkipásztor helyezte a résztvevők szívére ezt a gondolatot, majd Várady Endre baptista lelkipásztor, a Baptista Teológiai Akadémia oktatója, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Doktori Iskolájának elsőéves hallgatója világította meg tudományos szempontból, hogy elkerülhessük az ige félreértésének két klasszikus esetét. Az egyik szélsőséges értelmezés, hogy a szegénység önérték, és a gazdagság már bűn. A másik tévút, hogy itt Jézus a szellemi fogyatékosokra gondol: eszerint boldog lenne az, aki olyan együgyű, hogy nem nyomasztja a világ baja. Erdei Nagy László alsózsolcai lelkipásztor a boldogmondások hétköznapi lelki mélységeit fejtette ki, rámutatva, hogy az ember igazi boldogságra vágyik. A főelőadást Szeverényi János, egyházunk országos missziói zott kért bocsánatot a múlt bűneiért a mennoniták vezetőitől. A katartikus élményt jelentő kölcsönös kiengesztelődés és megbékélés hazai gyümölcseként látogatott el Gáncs Péter ez év tavaszán a Magyarországi Baptista Egyház központjába, ahol döntés született a két egyház közötti rendszeres párbeszéd elindításáról. Ennek jegyében került sor az őszi találkozásra, amelyen a két egyház vezetői többek között megvitatták az új vallási törvény nyomán keletkezett ellentmondásos hazai helyzetet. Kicserélték tapasztalataikat a lelkész- és munkatársképzés, valamint a gyülekezetplántálás területén. Felmérték, milyen lehetőségei vannak az együttműködésnek közös missziói projektekben, különös tekintettel a jövő évi Reménységfesztiválra. Elhatározták, hogy a közeljövőben konkrét teológiai kérdésekben is dialógust kezdeményeznek a két egyház között. Az imaközösséggel záruló tanácskozás folytatására a tervek szerint 2012 tavaszán kerül sor a baptista egyházi központban. ■ WiszKiDENSZKY András lelkésze tartotta A mennyek országa és a cigánymisszió címmel. Oldott stílusban a romamisszió alapelveire világított rá: Isten országában helye van az egész embernek. Munkálkodik Isten a személyes találkozásokban is, akár egy kiránduláson vagy a spontán baráti együttlét őszinte pillanataiban - hangsúlyozta a missziói lelkész -, a nyitott, a másik ember felé forduló életforma lehetőségeket teremt az evangélium megszólaltatására. Az előadás korreferátumaként a jelenlévők a nagy múltú görög katolikus cigánymissziós munkáról hallhattak. A szerény ebéd után dr. Hecker Róbert mint a Kornéliusz Háza Missziós Egyesület vezetője tartott előadást. A szolnoki Újvárosi humán fejlesztési program keretében a lelkész városrész-rehabilitációs munkát végez egy magára hagyott, elfelejtett, pusztuló környéken. Isten országa úgy működik Szolnokon, mint az élesztő a lisztben, az összetartást, együttműködést munkálja. Az alapítvány irodája elősegíti a kommunikációt a helyi közszolgálati szféra elszigetelten működő munkatársai között. Az egészségügyi szolgáltatások, a sportolási lehetőség, a közterek megújítása, a közbiztonság megteremtése, a foglalkoztatás fejlesztése mind-mind fontos munkaterületek. Isten országa elrejtetten van jelen a világban, de ahol látjuk jeleit, ott megépül a régen várt közcsatorna, tagozatot nyit a labdarúgó-szövetség, szakmát tanulnak az emberek, oszlik a reménytelenség, megszületik a hit. Nincs Isten háta mögötti hely, az Úr küldöttei eljutnak a világ minden szegletébe - ahogyan a szolnoki Újvárosba is. ■ Bolba Márta A címül írt mondatot (magyarul: az egyház mindig reformációra szorul) a II. vatikáni zsinat (1962-65) óta római katolikus teológusok, szakértő cikkírók éppen úgy használják, mint ahogyan a 20. század végétől a protestánsok is újra felfedezték az ősi egyháztörténeti tapasztalatot. XVI. Benedek pápa Németországban tett szeptemberi látogatása, ismereteim szerint, nagy várakozás után nagy csalódást keltett mind protestáns, mind római katolikus körökben. Például a Süddeutsche Zeitung című németországi napilap beszámolójában a következőképpen fogalmazott: „Jött, szólt, csalódást keltett”. (Németül még élesebben hangzik: „Er kam, sprach und enttaueschte”.) Az Új Ember katolikus hetilap október 2-i számában így foglalja össze a jövővel kapcsolatos pápai mottót: „Ahol Isten, ott a jövő” XVI. Benedek ezzel az alapgondolattal nyúlt hozzá minden aktuális kérdéshez: politikai, gazdasági, erkölcsi, kulturális problémákhoz, vagyis mindahhoz, amit mai bajoknak, zűrzavarnak szoktunk nevezni, beleértve az iszlámmal és a zsidósággal összefüggő kérdéseket és az egyházi abúzusokkal (szexuális bűnökkel) kapcsolatos jelenségeket is. * * * Az alábbiakban dr. Otto Hermann Pesch római katolikus teológiai professzornak a pápalátogatást értékelő - minden érintett felekezet és közösség által igen jelentősnek tartott -, hosszabb cikkéből közlök részleteket. A professzor a nem szakavatott olvasók számára tíz pontba foglalta jövőre mutató összegzését, amelyet így is summázhatunk: vajon milyen ökumenikus hatás várható Luther egykori, a pápával kapcsolatos kritikájától a mai eszmecserékben, avagy mi történhetne, ha a - jelenlegi és jövőbeli - pápa is megfogadná ezeket a javaslatokat. Magyar római katolikus értelmiségi (Eisenbarth Krisztina) fordítását használva protestáns terminológiával közlöm a Christ in der Gegenwart című német katolikus hetilap hosszabb cikkének részletét. (A lap szeptemberi ünnepi száma részletesen bemutatja a németországi látogatás eseményeit, például az erfurti Ágoston-rendi kolostorban zajlott találkozót a Németországi Protestáns Egyház vezetőivel, és beszédek is olvashatók benne, például az erfurti, talán milliónyi hívő jelenlétében pontifikáit mise prédikációjának részlete.) * * * Foglaljuk tehát össze röviden, ami minket is érdekel, és amiről a jövőben bizonyára teológusok, lelkészek Ünnepi kongresszusát tartotta Düsseldorfban október 8. és 11. között a Kaiserswerthi Szövetség. A szervezet eredetileg a német evangélikus anyaházak szövetsége volt, majd később tagjai lehettek külföldi anyaházak is - ezek egyike a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület. Az idei - negyvenegyedik - konferencián hazánkat Veperdi Zoltán, a Fébé vezető lelkésze és az egyesület társelnöke, e sorok írója képviselte. Az evangélikus anyaházi mozgalmat százhetvenöt évvel ezelőtt, 1836- ban Düsseldorfban álmodta meg és gyülekezeti tagok is beszélgetnek majd. 1. A pápa a jövőben kötelezettséget vállalhatna arra, hogy egy létrejövő egyházi közösség esetében semmiféle módon nem tart igényt törvényhozói, bíráskodási jogára, vagyis a iurisdictióra. Nem tart indokoltnak vagy szükségesnek mindent, ami az első évezredben alakult ki. Az új egyházi közösségtől nem követelheti meg a pápa az I. vatikáni zsinat pápai tévedhetetlenségre vonatkozó határozatának az elismerését. 2. A pápának le kellene mondania a történelem során kialakult azon jogairól, amelyek veszélyeztetnék más egyházak bizalmát. Ez a követelmény párhuzamos a II. vatikáni zsinat egyik nyilatkozatával, amely szerint az egyháznak az állam javára le kell mondania azokról a törvényesen megszerzett jogairól, amelyek veszélyeztetik tanúságtételének hitelességét (lásd a különböző határozatokat és nyilatkozatokat). 3. A pápának ki kellene jelentenie, hogy a reformáció egyházai teljes értelemben véve egyházak (lásd Lumen gentium, 15. fejezet). Az egymástól elszakadt egyházak tagjai üdvösségüket saját egyházuk által, saját egyházukban nyerhetik el. Ez közvetett elismerését jelenti annak, hogy a párbeszéd csak azonos „szemmagasságban”, azaz egyenrangú felek között folytatható. 4. A pápának a jövőben a többi egyházzal együtt meg kellene vonnia az utóbbi évtizedekben zajlott ökumenikus tárgyalások mérlegét. így nem kellene a jövőben Ádám-Évánál kezdeni a párbeszédet. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a római katolikus egyház hivatalosan csak a II. vatikáni zsinaton csatlakozott az ökumenikus törekvésekhez. Innentől kezdve vált lehetségessé és szükségessé a különböző nemzeti és nemzetközi szervezetek, fórumok stb. munkája. Bizonyos, hogy az elmúlt évek során mindkét fél sokat tanult a másiktól. Az eredmények semmiképpen sem merülhetnek feledésbe. 5. A pápa fogadja el, hogy az egymással közösségre lépő egyházak nem szükségszerűen kötelesek valamennyi jellegzetesen katolikus jámborsági (kegyességi) gyakorlatot magukévá tenni. Az igazságoknak is van hierarchiájuk, és ez a párbeszéd ügyében nagy hangsúlyt kap. Nem kellene például a protestáns egyházaknak a szentek tiszteletében vagy a Mária-kultuszban a rómaiak gyakorlatát követniük (erről részletesen ír az Ágostai hitvallás és az Apológia 21. cikke A szentek segítségül hívása címmel, megkülönböztetve a csak Istennek járó adorációt a szenteknek szóló tisztelettől). 6. A pápának a jövőben el kellene határoznia, hogy elfogadja a protes-Leopold és Friederike Fliedner. A Kaiserswerthi Szövetség pedig, amely a világ összes evangélikus anyaházát magába öleli, alapításának százötvenedik évfordulójáról emlékezett meg az ünnepségen. A konferencián jelen volt számos jelenleg is működő evangélikus anyaház képviselője Németországtól Dél- Koreáig, Skandináviától Brazíliáig és az Egyesült Államokig. A nagyon jó hangulatú és konstruktív rendezvényen a résztvevőknek lehetőségük volt megismerni egymást, illetve megoszthatták a többiekkel a táns (evangélikus és református) egyházi hivatal apostoli érvényét, figyelembe véve az 1999-ben kiadott evangélikus-katolikus Közös nyilatkozat szellemét, amely szerint az evangélikusok is megtartották az apostolok tanításában és hitében való kontinuitást. Nem kellene feltételként szabni az apostoli successio kézrátétellel történő folytatását, amely a reformációban megszakadt (evangélikus felfogás szerint nem szakadt meg az evangélium folytonos hirdetése sem a 16. századig, sem azóta). 7. A pápának a jövőben ki kellene mondania az úrvacsorában, eucharisztiában való kölcsönös részvétel lehetőségét, amely még nem azonos a különböző egyházak teljes eucharisztikus közösségével (lásd ortodoxia). Tapintatosan kell vigyázni a vegyes összetételű házasságokra és családokra. Gyakorlati lelkipásztori gondoskodással kell kezelni a vegyes összetételű családokat. 8. A pápának a jövőben nyilvánosan kellene elhatárolódnia a római egyház minden ökumenéellenes álláspontjától. Ez azt is jelenti, hogy a pápának kell rámutatnia arra, hogy a keresztények egységét ellenző álláspontok a valóságban csak magánvélemények lehetnek. 9. Kifejezetten buzdítania kell a jövőben a pápának azt, hogy a hívek gyülekezeti szinten is folytassanak ökumenikus párbeszédet. Ha ugyanis a hívek nem szereznek tapasztalatot a hitben kibontakozó közösségről a maguk szintjén, akkor az egyházi felelősök hivatalos ökumenikus törekvései nem vernek gyökeret. xo. Kérjük, ne szülessenek ezentúl „búcsúcédulák” a 21. században. Ami például az Úr 2000. esztendejében a pápai dokumentumokban napvilágot látott, az legfeljebb üres szóvirág marad, és a búcsú római katolikus lényegét is képtelen kifejezni, tudniillik hogy a bűnbánat méltó gyümölcseit teremjük. Ez esetben a búcsúval kapcsolatban az egyértelmű pápai nyilatkozat lehetne talán az első lépés Luther rehabilitációjának útján. Ha ez nem történik meg, akkor a 2017. esztendő nem válhat ökumenikus eseménnyé sem a reformáció hazájában, Németországban, sem globalizálódó világunkban. # * * A rövidített szöveg közlőjeként is kíváncsian várom - nyilvánvalóan az olvasókkal együtt -, milyen visszhangja támad dr. Otto Hermann Pesch professzor kitűnő és bátor értékelésének. A terjedelmes előadás egésze inkább csak a szakembereket foglalkoztathatja, de a rövidített tíz pont ízelítőt nyújthat a római katolikus váradalmakból is. ■ Dr. Hafenscher Károly (id.) diakóniai munka során szerzett tapasztalataikat, a közös problémákat. Áttekintették a jövő feladatait is. Ennek eredményeként született egy kommüniké, amely kinyilvánítja: elsődleges feladat a kaiserswerthi lelkűlet és hagyományok megőrzése, erősítése és kiterjesztése a kelet-európai, posztkommunista országokra is. Ennek érdekében 2012-ben az oroszországi Kalinyingrád, majd 2014-ben a maroknyi lengyel evangélikus közösséget képviselő dziegielowi anyaház lesz a megbeszélés helyszíne. ■ Dr. Visnyei Orsolya Romamissziós értekezlet Evangélikus anyaházak konferenciája
