Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-23 / 43. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. október 23. ► 13 Mi az igazság? Sokszor tesszük fel a kérdést, nem mindig sikerül megtalálni a választ. János evangélista szerint Pilátus is feltette a fenti kérdést Jézusnak. Ha esetleg nem emlékeznénk Urunk válaszára, ne hiányos Biblia-ismeretünket okoljuk. A passiótörténet úgy folytatódik, hogy Pilátus „ismét kiment a zsidókhoz..!’ - azaz szónoki kérdést tett fel, a válaszra egyáltalán nem volt kíváncsi. Egyházunk országos közgyűlése 2005-ben döntött úgy, hogy megpróbálja kideríteni az igazságot abban a kérdésben, kik működtek együtt az egyházüldöző kommunista állambiztonsági szolgálatokkal 1990 előtt. Az Evangélikus Élet 2011. október 9-i számából értesülhettünk arról, hogy a zsinat hatályon kívül helyezte azt az országos közgyűlési határozatot, amely a tényfeltáró bizottság feladatává tette az egyházi választások jelöltjei „ügynökkérdésbeli érintettségének” vizsgálatát. A tudósítás szerint a vizsgálat a jelöltek nagy száma miatt megvalósíthatatlan, ezért vonták vissza a korábbi határozatot, így kísérletet sem teszünk a jövő évi tisztújítás előtt arra, hogy legalább annyi kiderüljön az igazságból, amennyi a jelen jogi és kutatási környezetben, hat év bizottsági munkája után felszínre kerülhetne. A zsinat törvényelőkészítő bizottságának hála, a tényfeltáró bizottság tagjai részt vehettek a végül is elutasított javaslat megfogalmazásában. A magunk részéről nem éreztük „megvalósíthatatlannak”, hogy egyházmegyei szintig elvégezzük a jelöltek alapszintű átvilágítását. Ezt az „átvilágítást” egyébként nem is írta elő kötelezően a határozati javaslat, csupán egy nyilatkozattételre kérte a jelölteket arra vonatkozólag, hogy tudomásuk szerint kapcsolatban voltak-e az állambiztonsági szolgálatokkal. Szomorú vagyok, hogy ezt a kis lépést sem tudja megtenni egyházunk az öntisztulás irányába. A tényfeltárás ugyanis folyik - jelenleg egyházunkban is, de tőlünk függetlenül is. Volt már alkalmunk kínos magyarázkodásra, amikor fontos, egyházhoz kötődő intézmény frissen megválasztott, első számú vezetőjéről derült ki érintettsége. Könnyen előfordulhat ilyen eset a jövőben is. A végül is elbukott javaslattal sem lehetett volna az ehhez hasonló fiaskókat teljes bizonyossággal megelőzni, de ha meg sem próbáljuk, védtelenek leszünk a kritikákkal szemben. Egyebünk sincsen, mint a hitelességünk; ha nem nézünk szembe múltunk elfelejteni, elrejteni akart árnyaival, akkor hitelességünk maradékát is elveszítjük, „a só megízetlenül” Pont az fog történni velünk, amiért az állambiztonság és megbízói, a vallásszabadságot lábbal tipró kommunista államhatalom annyit dolgozott. Húsz év után még mindig az ő megfélemlítésük és manipulációjuk mozgat minket? Hat éve egyházunk feltett egy kérdést, rákérdezett az igazságra. Az igazság néhány darabja mára kiderült, és ez sokunk számára fájó. Mégsem szabad hátat fordítanunk az igazságnak. Meg kell ismernünk és fel kell dolgoznunk. Reménységünk szerint attól kaphatunk erőt, bölcsességet, bátorságot és szeretetet ehhez a fájdalmas munkához, akinek a válaszát Poncius Pilátus, a letűnt Római Birodalom képviselője nem akarta meghallgatni. ■ Kertész Botond A szerző történész, a tényfeltáró bizottság tagja Lezárult az ingatlanrendezés ► Lezárult a Magyarországi Evangélikus Egyház által az 1991. évi XXXII. törvény alapján visszaigényelt volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezési folyamata. Békéscsabán október 12-én tartotta kihelyezett ülését az említett törvény alapján összehívott egyeztető bizottság. Az ülés egyúttal az utolsó egyeztetés volt egyházunk és a kormány között az ingatlanrendezés során. A bizottság elnöke a kormány részéről Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, társelnöke Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke volt. A bizottsági ülésen részt vett dr. Fedor Tibor, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Egyházi Kapcsolattartási és Együttműködési Főosztályának vezetője, Erdős Norbert kormánymegbízott, a Békés Megyei Kormányhivatal vezetője, dr. Jelenka Gyöngyi, a kormányhivatal igazgatója, valamint Helfrich Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ingatlanrendezési Osztályának vezetője is. Az egyeztető bizottság először megtárgyalta a Békéscsaba, Luther u. 3. szám alatti, 4080/2 helyrajzi számú ingaüan tulajdonrendezési ügyét, s egyhangú szavazással bizottsági előterjesztésként a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség részére pénzbeli kártalanítást javasol a kormány számára. Ezután az egyeztető bizottság két elnöke, Szászfalvi László államtitkár és Gáncs Péter elnök-püspök lezárta a húsz éve tartó tárgyalássorozatot. A 2011-ben tárgyalt ügyekben készített bizottsági előterjesztéseket a kormány még ebben az évben megtárgyalja, s kormánydöntés alapján a kifizetések várhatóan ez év december 31-ig megtörténnek. Az 1991. évi XXXII. törvény ez év végéig hatályos, tehát eddig kell befejezni a még hátralévő, úgynevezett közvetlen megállapodásokkal rendezendő igényléseket. A kormány szándéka szerint várhatóan december első felében konferenciát tart az ingatlanrendezési folyamat ünnepélyes lezárásaként. M EvÉlet-infó Utótalálkoztak Rövid, de annál tartalmasabb utótalálkozóra gyűltek össze a 2010-11-es első országos presbiterképző tanfolyam résztvevői Révfülöpön október 14. és 15. között. Dr. Garádi Péter, a budaörsi gyülekezet felügyelője a presbiteri életformáról, dr. Fabiny Tibor egyetemi tanár, a Budai Egyházmegye felügyelője a tiszta tanítás fontosságáról tartott előadást. Pálmai István, a paksi egyházközség felügyelője a gyülekezeti konfliktusok kezeléséről, dr. Győrfi Károly óbudai felügyelő pedig a presbiterválasztás tartalmi kérdéseiről osztotta meg tapasztalatait, segítő, előremutató gondolatait az egybegyűltekkel. Az igehirdetés szolgálatát ifi. dr. Hafenscher Károly, a találkozónak otthont adó Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatója végezte. A már nagy családként működő csapat azzal a vággyal búcsúzott, hogy a közösség- és egyházépítés érdekében folytatódjék a találkozások sora. Az első presbiterképző tanfolyam jótékony kisugárzása ma már több vonatkozásban is tapasztalati tény. ■ Prőhle Péter felvétele EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE Őrizzük meg régi iratainkat, egyházi emlékezetünk hordozóit! Milyen hírünk lesz utódaink körében, mit adunk át az utókornak? Nagyobbrészt a levéltári iratok őrzik azokat az információkat, amelyek majd évtizedék vagy akár száz év múlva „vallanak” az egyház működéséről, életéről. Különösen egy olyan mozgalmas, drámai válságokkal teli korszak után, mint a 20. század, fontos az evangélikus öntudat, a megtett út, a megpróbáltatások és az eredmények tudatosítása. Ezért lényeges, nem elhanyagolható feladat az egyházban „közös emlékezetünk” hordozóinak, a levéltári iratoknak a megőrzése. Az egyház központi iratgyűjteménye, az Evangélikus Országos Levéltár (EOL) őrzi az országos, a püspöki hivatali iratokat és az 1952 előtti egyházmegyei dokumentumokat. Az 1819- ben alakult intézmény elsősorban az egyetemes egyház működése során keletkezett anyagot őrizte, de már a kezdetektől gyűjtőlevéltárként is működött: magánszemélyek és gyülekezetek adományai által is gyarapodott. Az egyetemes levéltár 1952-ben vált országos levéltárrá, amikor az egyházszervezet átszervezése során megszűnt négy egyházkerület (Bányai, Dunáninneni, Dunántúli, Tiszai) iratai, majd később az egyházmegyék, illetve a megszűnő egyéb egyházi intézmények dokumentumai is ide kerültek. A gyülekezetek történetéről az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, a lelkészek életrajzi adatairól az ordinációs könyvek (ön)életrajzi bejegyzései tanúskodnak. A fennmaradt iskolai iratok az egyház kulturális szerepéről, a jelentős egyházi személyek hagyatékai pedig a lelkészek, tanárok társadalmi jelentőségéről tartalmaznak fontos, az egyházi és világi, a helytörténeti és egyéb tudományos kutatás számára nem elhanyagolható forrásanyagot. Egy gyülekezet emlékezetét azonban sokszor csupán az az egy-két iratfolyóméternyi dokumentum, néhány kötet és iratcsomó őrzi, amely a múlt viharait átvészelve a lelkészi hivatalok őrizetében található. Legismertebbek az anyakönyvek, hiszen ezeket keresik elsősorban a családkutatók, ezekben találhatók a gyülekezet tagjainak felmenői. Az anyakönyveket általában jól őrzik, hiszen vezetésük kezdete többnyire az önálló anyagyülekezeti működés kezdetét is jelenti, ugyanakkor éppen a nagy érdeklődés, a sok kutatás miatt állaguk megromolhat, papíranyaguk elhasználódhat. Érdemes a legveszélyeztetettebb anyakönyvekről olyan másolatot készíteni, amely helyettesíti és „tehermentesíti" az eredeti példányt a túlzott használattól, ha pedig van rá anyagi lehetőség, fontos fokozatosan restauráltatni az elhasznált, elrongyolódott anyakönyvi köteteket. A gyülekezettörténet szempontjából azonban a többi irat is érdekes lehet! Kiemelendő a presbitériumi jegyzőkönyvek sorozata; ezek tartalmazzák a legfontosabb gyülekezeti eseményeket, amelyek alapján megbízhatóan ábrázolni lehet a közösség egy adott időszakbeli történetét. A lelkészi hivatal levelezését érdemes időrendbe rendezve tartani; ha iktatás volt, az iktatószámok sorrendjében, THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra lehetőleg az iktató- és mutatókönyvekkel együtt őrizni. A gazdasági-pénzügyi iratok közül az egyházi épületek, templom, parókia, gyülekezeti ház építése, tatarozása, felújítása hosszú távon érdekes lehet, például gyakorlati szempontból, felújítások idején. Ha nagyon megszaporodnak a számlák, főleg pénztárkönyvek megléte esetén felmerülhet a selejtezés igénye, de ezt csak szakszerűen, selejtezési jegyzőkönyvvel dokumentáltan - a gyűjteményi megbízottakkal és az EOL-lal egyeztetve - lehet végrehajtani. Gyülekezeti nyilvántartások, lelkészi naplók egészítik ki a képet, de 1948 előttről az evangélikus népiskolákról vagy az egyesületekről (Luther Szövetség, nőegylet) is lehetnek érdekes dokumentumok. Az iratok keletkezésük után - lehetséges aktualitásuk miatt - még tizenöt-harminc évig irattárban őrzendők, csak ezt követően kerülnek át a levéltárba. A leendő levéltári iratokat tehát már ekkor, „irattári szakban” érdemes az irattári szabályzatnak megfelelően, rendezetten tárolni. Olyan helyen kell tartani őket, ahol fizikai ál-fát /Ahrr Az EOL-ban őrzött egyik irat 1860- ból, rajta a Veszprémi Egyházmegye, valamint a Székesfehérvári Leánygyülekezet pecsétje. A székesfehérvári evangélikusokfelhívása hittestvéreikhez, hogy iskolájuk létrehozását s gyülekezetük fejlődését elősegítsék. laguk védve van: temperált, páramentes helyen, rágcsálóktól védve, biztonságos, zárható szekrényben vagy helyiségben, ha lehet, e célra készült levéltári dobozokban. Érdemes megőrizni, rendben tartani a gyülekezet iratait, hiszen azok a helyi evangélikus közösség emlékezetét őrzik. Nem felesleges időtöltés, hobbizás ez, hanem az elődeinknek járó tisztelet és az utódainknak átadandó örökség kérdése. Kis befektetéssel nagy és pótolhatatlan kincset őrizhetünk így meg! ■ Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója Az Evangélikus Országos Levéltárról bővebben az intézmény honlapján tájékozódhatnak: http://eol.lutheran.hu
