Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-23 / 43. szám
6 n 2011. október 23. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Konferencia a radikális Krisztus-követésről Torna és kultúra Olykor egy rosszul elvégzett munkának is lehetnek áldásos következményei, mint ahogyan ez megtörtént Piliscsabán, a Fébé Szociális és Rehabilitációs Szolgáltató Nonprofit Kft. területén, ismertebb nevén a Silóban is. A többségében fogyatékos emberek számára rehabilitációt, munkát és otthont is nyújtó intézményben nemcsak asztalosműhely, nyomda és uszoda működik, de tor-I A Poézis együttes I ván országos irodaigazgató által vezetett Poézis együttes jelen levő tagjai - Kákay Katalin ének- és Tolnai Judit csellóművész - magyar költők megzenésített verseiből nyújtottak át egy csokorra valót az egybegyűlteknek. Boros Péter, a Siló egyik lakója két vers felolvasásával színesítette az estet, míg Lisztes László karnagy vezetésével a perbáli Makiári kórus adott hangulatos koncertet. p- A szerzetességet az ökumené szempontjából megosztó témaként szoktuk számon tartani. Erre valamelyest rácáfolt az október 15-én a bakonybéli bencés monostorban tartott konferencia. Az alkalom apropóját az adta, hogy a helyi szerzetesközösség egy éve egy református taggal gazdagodott, aki megőrzi felekezeti identitását, de a benedeki regula szerint él. A konferencián római katolikus, református és evangélikus teológiai tanárok, lelkészek, szerzetesek és ökumenikus közösségek tagjai vettek részt, összesen harmincán. A jelenlévők testvéri közösségben, együtt gondolkodva és imádkozva keresték a Krisztus-követés útját. A teológiatörténeti hátteret dr. Szűcs Ferenc református teológiai tanár rajzolta meg. Tézise szerint a reformátorok nem teljesen elvi alapon utasították el a szerzetesség gyakorlatát, hanem nagy részben csupán az volt a céljuk, hogy a számos akkori visszaélést felszámolják. Dr. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense előadásában Dietrich Bonhoeffer és Dorothee Solle gondolatait idézte, és a Krisztus-követés lényegeként a megszólíthatónak maradást nevezte meg. A másik evangélikus előadó Veperdi Zoltán evangélikus lelkész volt, aki a Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület diakonisszáinak életét mutatta be. Több közösség példája vetett fel általános érvényű kérdéseket. így a házigazdák őszintén beszéltek arról, hogy a Magyarországi Bencés Kongregáció történetében hogyan került egymással ellentétbe az intézményfenntartás és a lelkiség. Tanulságos a Boldogasszony Iskolanővéreknek az a dilemmája is, hogy meddig érdemes fenntartani azt a rendszert, hogy iskoláikban a szerzetesek szaktárgyakat is oktatnak. A leginkább előremutató azoknak az ökumenikus közösségeknek a bemutatkozása volt, ahol katolikusok és protestánsok, családosok és szerzetesek szoros együttműködésben élnek és dolgoznak. Ezeknek a kommunitásoknak nemcsak a gyakorlata ökumenikus, hanem fontos ügyük az egyház egységének előmozdítása. Ilyen szolgálatot végez többek között a Taizéi Közösség, a Chemin Neuf Közösség és a Szent Lukács Ökumenikus Lelkigondozó Dékánia. A bakonybéli bencések nagy vendégszeretete remek hátteret kínált az együttléthez. A beszélgetésekben önkéntelenül is újra és újra felszínre került közös sóvárgásunk a felekezetek közötti úrvacsorái közösség iránt. Könnyen lehet, hogy a hasonló találkozások semmit sem mozdítanak az egyházdiplomáciai tárgyalásokon. Mégis a jelenlevőknek, azt hiszem, általános tapasztalata volt, hogy ez a nap közelebb hozta őket egymáshoz, mindenekelőtt azáltal, hogy a középpontban nem az együttműködés praktikái, még csak nem is az egymás gazdagítására képes különböző hagyományaink álltak, hanem legfontosabb ügyünk, amely önmagában elég a testvéri közösség kiteljesedéséhez: Jézus Krisztus követése. ■ Tóth Károly István Boros Péter Sík Sándor-verset olvas naterem is. Ez utóbbinak a szigetelése évek óta nem volt tökéletes, ezért a terem többször is beázott. A felújítás során a kft. vezetői úgy döntöttek, bővítik a tornaszoba funkcióját. így került a helyiségbe egy kerekes székkel is könnyen megközelíthető színpad. A most már kulturális rendezvényekre is alkalmas, Fébé-teremnek elnevezett épületrészt október 14-én, pénteken délután avatták fel. Az új funkciót színes műsor keretében próbálták ki. Endrejfy Attila igazgató köszöntője után a Kákay Ist-A Siló vezetői és lakói azt szeretnék, ha a - változatlanul tornateremként is működő - helyiség, a Fébéterem a jövőben gyakran otthont adhatna hasonló kulturális programoknak. ■ BODAZS Európa árnyai - a fal túloldalán ^ „Látogasson el Európa közepébe!” Kevesen gondolnák, hogy ezzel a szlogennel nem a szomszédos Ausztriába vagy Szlovákiába, hanem egy tőlünk jóval északabbra fekvő országba, Litvániába csalogatják a turistákat a helyi idegenforgalmi hivatalok. Ha azonban a térképre tekintünk, állításukat nem kérdőjelezhetjük meg: Litvánia földje valóban kontinensünk földrajzi centrumában terül el. Valójában tehát „központi helyen” tartotta tanácskozását az Európai Keresztény Nők Ökumenikus Fóruma (EFECW), amelynek évenkénti összejövetelére a tagországok úgynevezett nemzeti koordinátorai is hivatalosak. Hazánkat Gaál Izabella debreceni nyelvtanár és e sorok írója képviselte. Bár a konferencia mintegy félszáz résztvevője szeptember utolsó hetében csupán néhány napot tölthetett el a balti országban (közelebbről Druskininkai városában), mégis meggyőződhetett csodálatos természeti szépségeiről. Az ország területének egyharmadát erdők borítják, földjét hatalmas folyók szabdalják - tizennyolc olyan, amely száz kilométernél hosszabb -, kétezer-nyolcszáz tó ad otthont a halaknak, vízimadaraknak, és akkor még nem szóltunk szemet gyönyörködtető tengerpartjáról. Az ország fővárosa, Vilnius sem véletlenül lett 2009-ben Európa kulturális fővárosa. Óvárosában frissen kövezett sétálóutcák, mindenütt felújított, élénk színűre festett történelmi épületek, hatalmas templomok. Köztük az Ausros-kapu, amelynek földszinti kápolnája őrzi Litvánia, de talán az egész Baltikum legfontosabb szentképét, az 1620 körül festett Csodatévő Madonnát, amelyhez naponta érkeznek százával a zarándokok... Markánsan katolikus országban rendezték meg idén az európai női konferenciát, hiszen Litvánia lakosságának nyolcvan százaléka a római felekezethez tartozik. Az orosz nemzetiségűek aránya mintegy nyolc százalék, ők természetesen az ortodox egyház tagjai. Ám a konferencia litván vendéglátói mégis egytől egyig protestáns asszonyok voltak. így Kristina Ivanauskiene is, aki a lakosság alig 0,6 százalékát kitevő evangélikus felekezetben szolgál lelkészi munkatársként. Férfi kollégáihoz hasonlóan ő is teológiát végzett ugyan, csakhogy egyháza nőket nem ordinál lelkészi szolgálatra. Nem csoda hát, hogy - mint az EFECW végrehajtó bizottsági tagja - Kristina maga is szorgalmazta, hogy az idei tanácskozásnak legyen ez a témacíme: Nők - a kirekesztés falának döntögetői. A konferencia tematikus része azonban korántsem a kisebbségi helyzetről vagy éppen a teológusnők - néhány egyházban nyilvánvaló -megkülönböztetett, egyenlőtlen helyzetéről szólt. A szervezők globális problémára hívták fel a figyelmet: a kizsákmányolás régi-új formájára, az emberkereskedelemre. Ezen belül különösen is az országhatárokon átnyúló prostitúció kérdése került terítékre. Néhány olvasó most bizonyára felteszi magában a kérdést: de hát miért kell ehhez litván helyszín? Legfőképpen pedig: miért kell egy felekezetközi konferencián foglalkozni e nagyon is világi témával? Nos, Litvániának sajnos nagyon is sok köze van a prostitúcióhoz, és erről Julia Staskauske belügyminisztériumi osztályvezető is kendőzetlen nyíltsággal beszélt. „Ne tévessze meg Önöket a külsőnk. Látszólagos gazdagságunk homlokzata mögött - falaink között - szegénység lakik" - kezdte előadását. A pénzügyi válság hatalmas károkat okozott ebben az országban is, ahol a szovjet rendszert követően épp csak talpra állhatott a gazdaság. (A munkanélküliek aránya mostanra elérte a 17,2%ot!) Arról csupán becsült adataik vannak, hogy a kilátástalan anyagi helyzetben hány litván fiatal keres megélhetést külföldön, ám hogy a fiatal lányok közül egyre többen válnak a prostitúció iparának áldozataivá, azt riasztó jelentések sora jelzi. „Mert minden rossz gyökere a pénz szerelme..!’ (íTim 6,10) - ugyanerről a kérdésről Isten igéjének fényében beszélt Sven-Gunnar Lidén svéd lelkipásztor, aki az Európai Baptisták Szövetségének emberkereskedelem ellen küzdő munkacsoportját vezeti. Előadásában spirituális összefüggésekre mutatott rá. A gonoszról, arról a démoni hatalomról szólt, amely az ember bukására tör, felhasználva Isten teremtményének gyenge, sebezhető pontját, vagyis a kapzsiságát. Ő abból a Svédországból jött, ahol - Európában egyedüli módon - nem az illegálisan dolgozó prostituáltat büntetik meg, hanem azt, aki a szolgáltatását igénybe veszi. A kizsákmányoló rendszerhez való asszisztálás is bűn - hangsúlyozta Lidén lelkész, majd egy, a Bibliából ritkábban idézett mondattal zárta előadását: „...mert a férfiak is (...) együtt áldoznak a kéjnőkkel. Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia’.’ (Hós 4,14) Döbbent csendben várta a hallgatóság, hogy ezek után mi fog még elhangzani. Hiszen mindenki tudta, hogy a próféta szavait követően Izráel akkor Isten ítélete alá került, korábban pedig maga az előadó utalt arra, hogy a nagy Római Birodalom bukását is az erkölcsi romlottság idézte elő... Lidén lelkész azonban már nem mondott semmit. A litvániai Druskininkaiban, Európa földrajzi szívében 2011 szeptemberében hallgatásával ébresztette a résztvevőket, hogy míg nem késő - döntögessék a falakat! ■ B. Pintér Márta
