Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-23 / 43. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. október 23. *• 3 A filia százhatvan éves ünnepelt] e Ivándárda Baranya megye kicsi községe, a „déli végek” határ menti települése. Maroknyi evangélikus közösség él itt, százhatvan éves temploma azonban teljesen megtelt október 16-a napfényes délutánján. Ivándárda a Mohács-Magyarbóly-Siklósi Társult Evangélikus Egyházközség legkisebb filiája, de a szép kis templom a terület legősibb istentiszteleti helye. Érdekessége, hogy kívülről többször kellett renoválni az idők folyamán, de belső - különleges - festése 1941 óta érintetlen, változatlan szépségű. 1851-ben az akkori népes nemzedék a március 30-án történt alapkőletétel után október 20-án már fel is szentelte templomát. A mindig filiaként élő gyülekezet iskolát tartott fenn. Lelkes és felkészült kántortanítók fogták össze a diákokat és a felnőtteket. Német ajkú telepesek voltak az ősök, de nagyon szerették és megbecsülték a magyar földet és hazát. Az 1946-os szörnyű kitelepítés Ivándárdát is megnyomorította. Május 31-én száz evangélikus családot hurcoltak el Németországba. A megmaradók ma húsz-huszonkét főt tesznek ki - a Felvidékről 1947-ben áttelepített magyar családok leszármazottaival együtt. Ez a lelkes kis csapat - Moór János és Bartha Lajosné vezetésével - nagy szeretettel és odaadással fogadta az ünneplő emlékezőket, élükön Szabó Vilmos Béla esperest, aki a vasárnapra kijelölt alapigéből kiindulva (íKor 12,12-27) hirdette Isten igéjét. Prédikációjában kiemelte az egyháznak, tehát Krisztus testének életünkre kiható jelentőségét, rámutatva arra, hogy ennek hű tanúja most is a jubiláló gyülekezet. Az úrvacsoraosztásban az esperes segítője Németh Pál helyi lelkész volt, aki köszöntője után a gyülekezet történetével ismertette meg a jelenlevőket. Az együttlétet színesítette Lőrincz Bálint gimnazista szavalata, Mohai Zoltán kántor szolgálata, Andorka Árpád egyházmegyei és dr. Simor Ferenc összgyülekezeti felügyelő személyes hangú üdvözlő beszéde. Az istentisztelet után az önkormányzat dísztermében szeretetvendégséggel folytatódott az együttlét, amelyen a résztvevők fényképek segítségével is felidézhették a közelebbi és távolabbi múlt eseményeit. Megható mozzanatként 5 ezen az alkalmon tette le magyar állampolgársági esküjét Vük Ferenc, aki a délszláv háború alatt menekült át a határon. Ivándárdán találta meg élete párját, akivel 1992-ben az evangélikus templomban kérték Isten áldását közös életútjukra. Az új magyar állampolgárnak Deák József polgármester olvasta föl az eskü szövegét, amelyet - lélekben - a résztvevők is vele együtt mondtak. ■ Némethné Tóth Ildikó Százéves templom az agyaghegyen ► Példamutató az a makacs szeretet, amely a rádi evangélikusokat sok évtizede arra sarkallja, hogy újra és újra - fogalmazzunk így - „megmentsék” templomukat. Merthogy az elődök száz évvel ezelőtt a település legmagasabb pontján, de agyagtalajon építették fel a lelki hajlékot, s ennek azóta is érezhető következményei vannak. A templomért és a közösségért október 16- án ünnepi istentiszteleten adtak hálát. A váci egyházközség leánygyülekezetében dr Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel. A délutáni istentisztelet liturgiájában Me kis Ádám, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese, valamint ifi. Detre János, a gyülekezet lelkésze is részt vett. A püspök a századik születésnaphoz a 100. zsoltárt választotta igehirdetési alapigéül, kiemelve, hogy a templom nemcsak az egyházi és családi ünnepek - keresztelők, konfirmációk, esküvők -, valamint az imádság helye, de a közösség, valamint az Istennel való párbeszéd háza, illetve a tanulás helye is. Az ünnepi közgyűlés keretében if). Detre János összefoglalta azokat a heroikus „csatákat” amelyeket a templom fennállása óta a gyülekezet és lelkészei a természet erőivel vívtak az épület megóvása érdekében. Az 1700-as évek óta létező rádi evangéépült, a föld pedig - a csapadék vagy épp a szárazság miatt - folytonos mozgásban van. Erre vizesedéssel vagy épp ujjnyi vastagságú repedésekkel válaszolnak a falak. Nemegyszer előfordult, hogy épp egy felújítás után jelentkezett a következő probléma, így kezdhették elölről a munkálatokat... Ifj. Detre János így foglalta össze a rádi templomhoz fűződő eddigi tizennyolc szolgálati évét: „Ez a szép és számomra is nagyon kedves és szeretett százéves templom tanítóm és nevelőm. Nem engedi, hogy csak »együgyű« lelkész legyek. Nem volt más választásom, el kellett mélyülnöm az építőmérnökök stúdiumában.” Majd hozzátette: „Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy azok az igazán megbecsült, kihasznált és hasznos épületeink, amelyeket nem egyszerűen csak az egyház vagy a gyülekezet épít fel vagy tart karban ilyen vagy olyan összeszedett pénzekből, hanem a falakba beleépül az imádság, a veríték. Ahol a hívek Isten dicsőségére fizikailag is el tudnak fáradni, mert készek mindenüket a kitűzött gyülekezeti és a közös cél érdekében mozgósítani.” Az ünnepi alkalmat megtisztelte jelenlétével, és köszöntötte a gyülekezetei - többek között - Glattfelder Béla európai parlamenti képviselő, Harrach Péter, a terület parlamenti képviselője és Lieszkovszki Gábor polgármester is. ■ Boda Zsuzsa likus közösség az 19. század végére kinőtte a rendelkezésükre álló imaházat, így templomépítésbe kezdtek. A tervező építész a rádi Kishegy falu felőli agyagpúpjára képzelte az épületet. A szűkös anyagi lehetőségek következtében végül a váci anyagyülekezet templomának mása épülhetett fel. 1911. november 12-én Raffay Sándor bányakerületi püspök szentelte fel a lelki hajlékot. A Kishegyhez tartozó magaslat tetején hatalmas földmunkával alakították ki az épülő templom helyét. Ehhez a keleti oldalon a megülepedett agyagot elbontották, hogy a nyugati oldalt azzal tölthessék fel. így kapták az alapul szolgáló egyenes területet. Csakhogy így a templom fele megmozgatott, töltött agyagra Újra szól az orgona Dunaföldváron ► Orgonaszentelési istentiszteletre gyűltek össze a hívek október 15-én a Dunaföldvári Evangélikus Egyházközség templomában. Az ünnepi alkalmon a kerület vezetői - Gáncs Péter püspök és Radosné Lengyel Anna felügyelő - is részt vettek. Molnár Iván helyi lelkész köszöntője, majd oltári szolgálata után Gáncs Péter hirdette Isten igéjét az istentiszteletre szóló meghívó zsoltárverse - „Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!” (Zsolt 147,7) - alapján. „A teremtett világban sok minden magasztalja az Urat... csak az ember feledkezik meg sokszor erről. Pedig ahogyan az orgonának van mestere, aki ápolja, behangolja, úgy van nekünk is egy Mesterünk, aki az ember lelkét, hitét hangolja. Merjünk ezért is hálaéneket énekelni, merjétek dicsérni Istent - fordult a gyülekezethez -, és ehhez adjon segítséget számotokra, bátorítson benneteket az új orgona hangja.” S hogy miként is került éppen ez a hangszer Hollandiából Dunaföldvárra? A történet nem mindennapi. A templom eredeti, 1939-ben épült orgonája 1944-ben áldozatul esett a háborúnak. Emléke azonban benne élt annak a kisfiúnak a szívében, aki akkoriban játszhatott rajta. Olyannyira, hogy felnővén elhatározta: segít, hogy gyermekkorának templomában újra megszólaljon a hangszerek királynője. Elhatározása a közelmúltban ért valósággá: az orgona megvásárlásához szükséges összeg mintegy felét ő állta (másik felét a Déli Egyházkerülettől kapott támogatás képezte, a behangolás költségeit pedig a Bács-Kiskun Egyházmegye bocsátotta rendelkezésre). A hangszert először az egykori kisfiú - az 1956 óta Németországban élő, nyolcvanéves dr. Kalmár Tibor - szólaltatta meg az ünnepi istentiszteleten. (Maga a huszonöt éves orgona sem hétköznapi darab egyébként: eredeti helyén nem templomban szolgált, hanem építőjének saját házában, mintegy hobbihangszerként, s tulajdonosa azért volt kénytelen megválni tőle, mert nem fért el a két másik orgona mellett...) Miután dr. Wagner Szilárd lelkész ismertette a hangszernek a földvári templomba vezető útját, a jelenlevők rövid bemutató programot hallgathattak meg ugyancsak az ő előadásában (képünkön). Az ünnepi alkalmon szolgált a Kiskőrösi Fúvószenekar és a helyi Cantemus vegyes kar is. ■ W. A. Megszépült a sámsonházi lelki hajlék ► Hétéves felújítási folyamat zárult le Sámsonházán - október 16-án a kívülről megszépült templomért, új toronyóráért és harangvezérlésért adtak hálát a Nógrád megyei evangélikusok. Az ünnepi istentiszteleten dr. Fabiny Tamás püspök a meghívón is szereplő 127. zsoltár első két verse alapján hirdette Isten igéjét. Jézus él, feltámadt, ezért nem hiábavaló a lelkész prédikációja, a hívek imádsága, a templomhoz felvezető hetvenhét lépcsőfok megtétele vagy a templom felújítása - erősítette meg az Északi Egyházkerület lelki vezetője. De - folytatta - senki se felejtse el újra meg újra megvizsgálni, hogy közben ő maga is épül-e „lelki házzá” Ehhez pedig mindenki emlékezzen arra, hogy ennek a sámsonházi közösségnek a része nemtől, kortól, lakóhelytől és foglalkozástól függetlenül - hívta fel a figyelmet a püspök. Az istentiszteletet - amelynek liturgiájában Szabó András esperes és Lehoczky Endre helyi lelkész is részt vett - ünnepi közgyűlés követte. Palik Pál, a gyülekezet felügyelője, egyúttal a felújítás „motorja” nemcsak összefoglalta ez alkalommal a hét év krónikáját, de név szerint felsorolta mindazokat - megköszönve munkájukat -, akik a felújítást bármilyen módon segítették. A közel hatvanhatmillió forintos beruházás költségeinek legnagyobb részét - több mint ötvenhárommilliót - európai uniós pályázaton nyerte a gyülekezet, de kaptak önkormányzati, szlovák kisebbségi önkormányzati, országos egyházi, valamint egyházmegyei támogatást is, illetve magánszemélyek adományai ugyancsak hozzájárultak a felújításhoz. Pálik Pál külön megköszönte a kelenföldi evangélikusok korábbi pénzadományát. A közgyűlésen köszöntötte a gyülekezetei - többek között - Benczúr László egyházkerületi felügyelő és Székyné dr. Sztrémi Melinda helyi országgyűlési képviselő, Salgótarján evangélikus polgármestere is, örömmel üdvözölve a templom megszépülését. ■ BZS