Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-09 / 41. szám

14 2011-. október'9.

KRÓNIKA

Evangélikus Élet

A ház- és hazaépítő

Makovecz Imre halálára

ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A RÁDIÓBAN

Bemutatkozik a Gyönk és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség

Egyik utolsó beszélgetésében így nyilatkozott: „Nem vagyok egészséges, de dolgom van még. Addig élek, ameddig dolgozom.” Nem szólt a rövidre szabott időről, csak a feladatairól. A templomépítésről! A határon túliak új és új kéréseiről. Úgy érezte, mindent megtett, amire Istentől kapott megbízást; két ember helyett is munkálkodott, most már csak „szerelemből”, pénz nélkül.

Mert az egyre néptelenedő falvak magyarjai szegények és tiszta életűek.

Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. - Budapest, 2011. szeptember 27.) az organikus építészet világhírű mestere. Diplomáját 1959-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. Az Iparművészeti Főiskolának, a Nemzeti Építészeti Akadémiának, a Magyar Építőművészek Szövetsége Fiatal Építészek Körének volt tanára, elnöke a Magyar Művészeti Akadémiának, alelnöke az Országépítő Alapítványnak. Munkáit az emberbarát, természetes anyagok használata, a népi motívumok formavilága jellemzi. Szívesen használt fát, vályogot, kedvelte az íveket és a kerek formákat, a kupolát és a tornyokat.

Legjelentősebb alkotásait (kultúrházait, színházait, iskoláit, templomait) felsorolni is hosszú lenne. Csak kettőt említek meg a nekem legkedvesebbek közül: a sevillai világkiállítás magyar pavilonját (1992) és az 1990-ben felszentelt siófoki evangélikus templomot (képünkön). Hosszú órákat töltöttem el gyógyító, mély csöndjükben.

Makovecz Imréről szólva feltétlenül meg kell említeni a tevékeny embert. A hazugságok ellen szüntelenül szót emelő férfit. Tervekkel, könyvekkel zsúfolt szobájában nyilatkozta: „A hegyvidékiek a kerítésekbe kapaszkodva figyelték, ahogy az

oroszok tűz alá veszik a Várat. Egészen a Dunáig elhallatszott, az égő épületekben a márvány fájdalmában kettéhasadt. Megbocsáthatatlan, ami akkor és utána negyven éven át történt. De nincs bocsánat azoknak a furcsa milliárdosoknak sem, akik eladják a földet, a házat, az embereket. És mégis éppen ők azok,

akik ténykedésükkel újra egységbe forrasztják a nemzetet, hogy újból felépítsük Magyarországot.”

Kemény szavak. De írt ő ennél súlyosabbat is, ha érezte, hogy az országot eltékozlók gátlástalanul rabolnak. Olvasható az Írások című könyvében, s meggyőződhetünk, mennyire öntörvényű, rendíthetetlen gondolkodó volt. Töprengő és jobbító. Örökös biztató: elmúlt a beszéd, a panasz ideje, most már tenni és teremteni kell.

Makovecz Imre abban hitt, hogy rendelkezésünkre állnak azok a személyre szabott szellemi eszközök, amelyekkel össze lehet kötni az eget és a földet. Az építészetnek most, a 21. században is ez a feladata, ezt a célt egyfajta beavatóként megvalósítani. És tette a dolgát, amíg tehette, amíg volt ereje.

Sokszor elmondta: „Mindegy, hová megyek. Isten kezében vagyok.” Hozzá tért meg, midőn szeptember 27-én, életének 76. évében elhagyta a földi világot.

■ FFL

A Gyönk és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség Tolna megye legnagyobb kiterjedésű tájegységén, a Hegyháton található. Tíz, a kitelepítések előtt többnyire önálló gyülekezet - Gyönk, Belecska, Hőgyész, Keszőhidegkút, Kalaznó, Murga, Miszla, Szárazd, Udvari, Varsád - alkotja egyházközségünket. A 2001. évi népszámlálási adatok szerint ezen a vidéken kilencszázkilencvennyolcan vallották magukat evangélikusnak.

Az 1700-as évek elején a török hódoltság alatt elnéptelenedett területre többnyire a németországi Hessenből érkeztek telepesek, akik szorgalmas, odaadó munkával fölvirágoztatták ezt a vidéket anyagi, kulturális és lelki szempontból is. 1948 előtt hat lelkészi állás volt - a mai eggyel szemben.

1896-ban épült gyönki templomunk Dél-Dunántúl legnagyobb evangélikus temploma.

Az 1945-48 között zajló kitelepítések olyan lelki és számbeli sebet ütöttek közösségeinken, amelyet a Felvidékről betelepített evangélikusok alacsonyabb száma már nem tudott orvosolni. Ez a lelki seb mind a mai napig érezhető gyülekezetünk életében.

A munkalehetőség hiánya nálunk is meghatározza közösségeink helyzetét és lehetőségeit. Sok elfogyó, apró faluban végezzük nehéz, de Istentől kapott szolgálatunkat.

Gyönk talán magyarországi vi► Szokásos őszi csendesnapját tartotta múlt szombaton az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE). Az alkalomnak idén a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon adott helyet. Tíz órakor kezdődött a program, de már fél órával korábban szállingóztak az emberek a templomba, a padsorok megteltek fiatalokkal, gyerekekkel és idősebbekkel. A jóízű beszélgetést az igehirdetésre való készülésként éneklés és imádság váltotta fel.

Az első igeszolgálatot Malik Péter Károly, a Lucfalvai Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze tartotta Lk 7,1-10 alapján. A prédikáció a nap témájához kapcsolódva („Ki mire méltó?”) azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy vajon ki méltó a Jézussal való találkozásra.

Elég-e az, ha valaki anyagilag támogatja az egyházat, mint ahogyan azt a történetben szereplő százados is tette? Elég-e, ha mások szerint „helyesen élünk”? Vagy itt valami többről van szó? Az igeversekből világosan kiderül, hogy Jézus akkor tud igazán nagy csodát tenni, mikor ráébredve méltatlanságunkra megalázzuk magunkat. Jézus elcsodálkozott ennek a pogány római férfinak a hitén, és példaként emelte őt a sokaság elé. Bár a százados és Jézus fizikailag nem találkoztak, de hit által igen. Erre nekünk is lehetőségünk nyílt a kereszt által. A szolga meggyógyult, mivel a Megváltó szava nem emberi, hanem teremtő és életre keltő szó.

Ezután Oravecz András EKE-tag köszöntötte a kezdő bibliaiskolás hallgatókat, és útra bocsátotta a végszonylatban is egyedülálló volt, hisz itt a kitelepítésekig négy protestáns gyülekezet működött: magyar és német evangélikus, illetve magyar és német református. Nálunk az 1780- as évektől már közös lelkésze volt a magyar és német evangélikus gyülekezetnek, de külön istentisztelet, külön anyakönyvezés és adminisztráció jelezte a szervezeti önállóságot.

Keszőhidegkúton az 1990-es évek elejétől működik a Találkozások Háza ifjúsági táborunk, amelyet a régi parókiából alakított ki Lackner Aladár néhai esperesünk, sok-sok gyülekezeti, egyházi és világi csoportnak szolgálva ideális találkozási helyül.

Gyönkön látható Lackner Aladárnak a - néprajzi szempontból egyedülálló, a helyi németség mindennapi használati eszközeit, ruháit bemutató - magángyűjteménye, amely a gyönki önkormányzat jóvoltából a helyi tájházban tekinthető meg.

Nagy örömünk és reménységünk, hogy most már évek óta nálunk vesznek részt legtöbben hitoktatásban a Tolna-Baranyai Egyházmegyében, ami több mint kilencven gyermeket jelent az óvodástól a középiskolás korosztályig. Hittanóráinkat Varsádon, Szárazdon, Gyönkön és Belecskán tartjuk.

Gyönkön minden szombaton van német nyelvű istentisztelet is, amely segít nyelvi gyökereink ápolásában.

zetteket, akik kézhez vehették az oklevelüket is.

A Sarepta dolgozói kitettek magukért, finom teával, kávéval és süteményekkel kedveskedtek a vendégeknek.

A rövid szünet után Adámi László, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség lelkésze Mt 26,59-66 segítségével taglalta a Messiás ítéletre való „méltóságát” A főpapok nem tudták elfogadni Jézust mint Megváltót, így törvénytelen eszközhöz nyúltak, hamis tanúkat kerestek, hogy elítélhessék őt. Amíg nem ismerjük el saját magunkról az igazságot, vagyis hogy bűnösök

és kárhozatra méltóak vagyunk - mondta a lelkész -, addig nem értjük meg Krisztus kereszthalálát.

Még nehezebb annak, aki egyházi vagy politikai körökben magasabb tisztségeket tölt be, hiszen meg akar felelni a világi elvárásoknak is. Fél más emberek véleményétől, és fél pozíciójának elvesztésétől. Mindeközben gőgösen ragaszkodik ahhoz az istenképhez, amelyet saját magának alkotott, még akkor is, ha ez valójában istenellenes. Ha nem ismerjük fel a magunk bűnös, méltatlan voltát és a Megváltó bűntelenségét, valamint azt, hogy ő, aki egyedül nem érdemelt volna ítéletet, meghalt azért, hogy bűnbocsánatunk lehessen, akkor nem válhatunk Isten gyermekeivé. De még a mellette megfeszített „vallásos terrorista” is üdvösséget nyerhetett, mivel meglátta:

Ezek mellett bibliaóra, ifjúsági óra, családi istentisztelet, különböző előadássorozatok, valamint gyülekezeti újság színesíti életünket.

Ökumenikus kapcsolataink is jól működnek, hisz az ökumenikus imahéten kívül böjtben és adventben is tartunk ökumenikus alkalmakat a reistentisztelet ^

Szentháromság ünnepe utáni tizenhetedik vasárnapon 10.04-től istentiszteletet hallhatunk az MRi - Kossuth rádió hullámhosszán Gyönkről. Igét hirdet Beke Mátyás lelkész.

formátus és katolikus testvérekkel. Szolgálatunkkal jelen vagyunk a gyönki idősek otthonában és a belecskai Mechwart András Otthonban, amely közepesen súlyos és súlyos fogyatékkal élő fiatalok közösségét gondozza.

További érdekességeket, programokat, igehirdetéseket olvashatnak, illetve képeket nézegethetnek honlapunkon, a http://gyonk.lutheran.hu oldalon.

■ Beke Mátyás

„...mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett!’ (Lk 23,41b) így válhat méltóvá a méltatlan ember - kegyelemből.

Az igehirdetés után bizonyságtételre volt lehetőség, az ebédszünet után pedig csoportos beszélgetésekre került sor, melyeken az addig elhangzottakról és a hallgatókban felmerült kérdésekről esett szó. Mindezeket követően a gyermekotthon fogyatékos lakói örvendeztették meg énekükkel az összegyűlteket.

A záró istentiszteleten Györfi Mihály, a nyírteleki Filadelfia Evangélikus Egyházközség lelkésze prédikált Jel 5,1-5 alapján. Ennek az igehirdetésnek a fő mondanivalója is az volt, hogy egyedül Krisztus méltó arra, hogy megszabadítson. Hiszen ha az ember a saját erejéből próbál tenni az üdvéért, akkor arra a sorsra jut, mint Salamon. Felcserélődik a teremtő Atya dicsősége a teremtmény dicséretével. Előkerülnek az ember által kínált lehetőségek: Isten szeret, mindenki üdvözül; Isten, mivel mindenható, eleve elrendelte, hogy üdvözülök-e vagy sem, nekem ebbe nincs beleszólásom; a Biblia szavainak elemzésével juthatok el a „teljes ismeretre”.

Pedig Isten Szentlelke tudja egyedül megértetni velünk a Szentírást. A nem Isten által kívánt utak mind a kárhozat felé vezetnek. Vajon érdemes-e várni a halálos ágyig azzal, hogy ezt elismerjük, s rádöbbenjünk, hogy az életünk hiábavalóság volt Jézus nélkül, aki nemcsak beszél a szeretetről, útról, igazságról, életről, üdvösségről, hanem ő maga mindez?

A csendesnapot közös úrvacsoravétel zárta, melyen a gyermekek is áldásban részesültek.

■ Adámi Erzsébet, Kiss Naómi

Istentiszteleti rend ♦ 2011. október 9.

Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap. Liturgikus szín: zöld.

Lekció: Ef 3,13-21; JSir 3,22-26.31-32. Alapige: Mt 6,1-6. Énekek: 355., 322.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. dr. Bácskai Károly;

11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfmé dr. Brebovszky Éva; du. 6. (asztali beszélgetések); VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; VIII., Üllői út 24. de. 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű, családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Bolba Márta, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Kaiku Mäenpää; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Egyetemi és főiskolai gyülekezet, XI. Magyar tudósok krt. 3. du. 6. (úrv., Tamás-mise); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. László Virgil; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; du. 4. Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. BörönteMárta; Cinkota,XVI., Batthyányi, u. de. fél 11. Bátovszky Gábor; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Bátovszky Gábor; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára.

Összeállította: Boda Zsuzsa

„Ekések” csendesnapja