Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-09 / 41. szám
6 -m 2011. október 9. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A Nemzeti Múzeum Széchényi-termében mutatják be október 13-án 16 órától A reformációtól napjainkig- Evangélikus gyülekezetek, egyházmegyék, kerületek a Dunántúlon című kiadványt. A könyvet ár. Hudi József, a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárának vezetője ismerteti. A közelgő esemény kapcsán ajánljuk ismét olvasóink figyelmébe a kétkötetes munkát, vezető szerkesztőjének, D. Keveházi László nyugalmazott egyháztörténésznek az alábbi írásával. Evangélikus gyülekezetek, egyházmegyék, kerületek a Dunántúlon A könyv születése és tartalma a szerkesztő szemével „Mi lesz a dunántúli kerület könyvével?” - kérdeztem 2007 nyarán a kőszegi technikum udvarán Ittzés János püspöktől. Addigra ugyanis már megjelent mind a Déli, mind az Északi Egyházkerület gyülekezeteiről szóló könyv. „Csináljátok, én segítek” - hangzott a rövid, de velős válasz. S valóban, innen kezdve mindvégig tapasztalhattuk a püspöki házaspárnak nemcsak az érdeklődését, hanem támogató segítségét is. A püspök úr megteremtette a feltételeket, kereteket, felesége, Réka asszony pedig a szövegünket gondozta nemcsak hozzáértéssel, hanem lelkesedéssel is. El kell, hogy áruljam, többször megfordult a fejemben a kérdés: mi könnyebb, egy könyvet megírni vagy megszerkeszteni? Négyéves munkánk több fázisra osztható. A hitetlenség a húzódozás fázisa volt az első, mert csakugyan hihetetlennek tűnt vállalkozásunk. Szerkesztőbizottságunk 2007 késő nyarán - naivan - október 31-re kérte a dolgozatokat gyülekezeteink lelkészeitől. Volt, akitől azt a választ kaptuk, hogy ez felelőtlenség (az illető nem is vállalt semmi feladatot - és nem volt egyedül ezzel). Egyre többet hallottuk, hogy lehetetlent kértünk lelkészeinktől. Első lépésként meghosszabbítottuk a terminust. Később, amikor már „csörgedeztek” a megírt anyagok, úgy döntöttünk, hogy egyetlen gyülekezet se maradjon ki a könyvből, s ahonnan nem érkezett semmi, vagy nagyon kevés, azon gyülekezetek esetében a szerkesztőbizottság tagjai vállalták, hogy összegyűjtik az adatokat, és a hiányokat is pótolják. Olyan eset is volt, amikor megkértük a gyülekezet dolgozatíróit, bővítsék az anyagot. Ez megint a folyamat elhúzódását és sok többletmunkát jelentett, hiszen kezdetben anyaghiánnyal küszködtünk. Hála Istennek, végülis sikerült az akkori száztizennégy, mai száztíz gyülekezet történeteit, leírásait összegyűjteni. A lelkesedés és a javítások fázisa volt a második. Mintha egyre növekedett, erősödött volna az érdeklődés munkánk iránt. Egyre több lelkész írta, hogy több minden kimaradt a dolgozatból, és sokan kiegészítést kértek, küldtek. Ekkor már „anyagtöbblettel” dolgoztunk. Ezek bizony próbára tették a szerkesztőbizottság türelmét, de „álltuk a sarat”. Kemény napok voltak ezek a gyűjtés, formába öntés, irodalmi és tartalmi korrekció szempontjából is. Persze eljött az idő, amikor le kellett zárni a gyűjtés időszakát. Itt is adódtak feszültségek, hiszen ez azt jelentette, hogy valami esetleg végleg kimarad. A nyomdába küldésre alkalmas anyag elkészítése, a végleges formába öntés volt a következő fázis. Az összeálló könyvet odaadtuk szaklektorainknak, majd irodalmi szempontból is újabb lektori munka következett. A megyei felelősök hat tagból álló köre bővült ezzel, az idő is haladt, de úgy éreztük, hogy szükséges a lektorálás, meg kell tennünk ezt a lépést a történeti hitelesség érdekében is. Ezután jött a technikai, nyomdai előkészítés nehéz szakasza, amikor szinte naponként kérdezgettük: ki hogyan áll? így született meg a kötet anyaga: 117 dolgozat összesen 154 írótól. Igen, több az író, mint a dolgozat, mert volt olyan történet, amelyet többen írtak. Talán már ezek a számok is jeleznek valamit a vállalkozásból. Napvilágot látott a kerület és az egyházmegyék s a száztíz gyülekezet leírása és története. Csapatmunka volt ez a javából. Ezért is öröm, hogy az első kiadás háromezer-kétszáz példányából néhány száz van már csak, amelyek még a győri püspöki hivatalban várják vevőiket. Örömünkhöz hozzájárult, hogy a kétkötetes, CD lemezzel ellátott könyv ára „csak” kétezer forint. Ennél azonban lényegesen többről van szó. Egy újjászületett egyházkerület izgalmas, fordulatos, sokszor szomorú, mégis bátorító történetét adhatjuk kézbe. Kiderült, hogy ez a kerület a legrégebbi evangélikus egyházunk történetében, és ez a történet a legfordulatosabb is, hiszen „halálra ítélt", „feltámadott” kerületről van szó (persze a megpróbáltatásokból a másik két kerületnek is bőven kijutott). A könyvet a hiteles képen túl tanúságtevésnek is érezzük. Payr Sándor „dunántúli egyháztörténészünk” munkájának folytatását csak ilyen szellemben gondolhattuk el. Aki kutatni szeretne, annak számára is van elegendő anyag, utalás könyvünkben. A mintegy ezer lábjegyzet és forrásanyagra utalás ebben szeretne segíteni. A második kötet végén található, kereken 7200 névből álló névjegyzék is komoly forrásanyaggá lehet. Munkánkkal reménységünk szerint gyűjteményeink ügyéhez is hozzájárultunk. A történetekből kiderül, mennyi „kincse” - épületek, oltárok, szószékek, harangok, edények, textíliák, könyvek stb. - van gyülekezeteinknek az evangéliumon, az „egyetlen kincsen” túl. Felelősségünk ezeknek a megfelelő őrzése is. Mindezeken túl annak szeretnénk szerény tanúi lenni, aki a kerület megtartója, egyházának és - amint az elbeszélések mutatják - a történelemnek is Ura. ■ Keveházi László Diplomata és csillagász Miles Mátyás emlékezete ► Háromszázhuszonöt esztendeje hunyt el Miles Mátyás erdélyi lutheránus diplomata, nagyszebeni városi tanácsos, történetíró. Nevét a csillagászattörténeti szakirodalom is megőrizte, mivel legismertebb műve, az Erdélyi öldöklő angyal számtalan csillagászati esemény leírását is tartalmazza. Miles Mátyás (németül Matthias) Miles (eredetileg Moser) Simon medgyesi városi tanácsnok unokájaként, Miles Mátyás medgyesi városi evangélikus lelkész-iskolarektor és Rentsch Zsófia fiaként 1639. február 21-én született a dél-erdélyi városban. Élete vándorlások sorozata: gyermekként a szász polgárok lakta szülővárosában dühöngő pestisjárvány elől Szászivánfalvára, a helyi evangélikus lelkészhez küldték. Apja halála után Prépostfalvára került, rövidesen azonban visszatérhetett Medgyesre. A magyar nyelvvel Szászsárosban ismerkedett meg. Tanulmányait a medgyesi gimnáziumban kezdte, majd Brassóban folytatta, ezt követően pedig a híres-neves wittenbergi egyetemre iratkozott be. Itt azonban alig töltött el fél évet, szülővárosa hívására visszatért Erdélybe, és apja nyomdokaiba lépve elfoglalta a medgyesi evangélikus iskola rektori székét. Diplomáciai karrierje 1661-ben vette kezdetét. A Medgyesen tartott erdélyi országgyűlésen Kemény János fejedelem kinevezte magántitkárának, és rövidesen a császári és királyi udvarhoz, Bécsbe küldte követségbe. (Távollétében édesanyja és nővére a fejét ismételten felütő pestis áldozata lett.) Miles a császári segédhadakkal, Raimondo Montecuccoli vezérlete alatt tért vissza Erdélybe. Időközben Kemény Nagyszőlősnél a törökök ellen vívott csatában elesett. Az újonnan megválasztott fejedelem, /. Apafi Mihály megkegyelmezett a császári kollaborációért, és I. Ghica Gergely havasalföldi román fejedelemhez, majd a Habsburgok uralta Magyar Királyságba küldte követnek. Miután hazatért, feleségül vette Hutter Zsuzsannát, és Nagyszebenben telepedett le. Csakhamar a város szélesebb önkormányzatát jelentő százak tanácsának, illetve a szűkebb, érdemi döntéseket hozó városi tanácsnak is tagjává választották. Szászsebes hadparancsnokaként részt vett Apafi hadműveletében, melynek eredményeképp Thököly Imre csapataival és a budai basával egyesültek, rövidesen azonban visszatértek Erdélybe. Utána ismét követségben járt Bécsben, I. Lipót császárnak, magyar királynak ő vitte meg Apafi hódolatát. Szebenbe való visszaérkezése után megbetegedett, és 1686. október í-jén - leszármazottak nélkül - örökre lehunyta szemét. Miles Mátyás legjelentősebb munkája Erdélyi öldöklő angyal (Siebenbürgischer Würg-Engel) címmel 1670-ben Nagyszebenben látott napvilágot. Az öldöklő angyal az Ószövetségben Isten angyalának megjelenési formája, Isten haragjának megtestesítője, ő az, aki pusztítást hoz az egyiptomiakra, de egyben megkíméli a vérrel megjelölt ajtófélfák mögött meghúzódó izraelitákat a tizedik csapástól. A címválasztás nem lehetett véletlen - egyértelműen Erdély történetének pusztítással és megváltással teli kettősségére utal. A kötet a csillagászattörténet szempontjából is kivételes jelentőségű, hiszen olyan asztronómiai események leírását tartalmazza, melyek egyediek, megismételhetetlenek és a korszak írásbelisége miatt kevéssé dokumentáltak. Összegyűjtésükkel és elemzésükkel Bartha Lajos (Égi jelenések. In: Az Élet és Tudomány kalendáriuma 1984) és Farkas Gábor Farkas (Az 1572-es szupernóva magyar forrásai. In: Acta Históriáé Litterarum Hungaricarum XXIX. [Ötvös Péter Festschrift], 2006.; Az 1595-ös rejtélyes csillag. In: Magyar Könyvszemle, 2006/2.) foglalkozott. A csillagászati jelenségek valódi tudományos hátterének megismerését megelőzően, az ókori és középkori babonás elképzelések szerint az üstökösök baljóslatú jelnek számítanak, halált és pusztulást hoznak, feltűnésük balszerencse okozója. Miles művében is ebben a szellemben írt az őt megelőző század Nagyszebenből megfigyelt fényes kométáiról. Mindezt egyetlen mondatba sűrítve szemlélteti az 1596-os üstökösről szóló leírás: „Éjféltájban egy üstökös látszott, az eljövendő irtóztató csaták előhírnöke.” Feljegyzései ugyanakkor mégis fontosak; a csillagászat számára nélkülözhetetlen időadatokkal, közelítő égi koordinátákkal, szín-, alak- és fényességbecslésekkel, a mozgásra utaló információkkal szolgálnak. Sőt a leírásokból a történettudomány is profitál, hiszen az 1556-os csóvás égi vándorról szóló feljegyzés több ilyen vonatkozású adatot is tartalmaz: „Március 3-án este 9 óra tájban egy mindennél szörnyűségesebb üstökös láttatott a Mérleg első fokánál homályos kékes fekete színben és némiképpen vörösen is: gyors futással március 5-ig egész nap alatt a Mérleg fele mellett 60 résznyivel távolodott a napéjegyenlőségtől, és a felkeléstől a lenyugvásig 30 résznyivel haladt délről északra, úgy hogy éppen a látóhatár felett maradt. A csillagértők pedig azt beszélték, hogy az üstökös változása a színe, csóvája és a gyors futása miatt a vallásbeli dolgok irányításának és törvényeinek kettészakadását, valamint pestis járványt jelent, mindenekelőtt Németországban, Magyarországon, Erdélyben, Ázsiában, Görögországban, Törökországban, nemkülönben más, északi birodalmakban, ami be is következett...” A szupernóvák a nagy tömegű csillagok életének utolsó állomását, halálos robbanását jelentik. Az emberi léptékkel elképzelhetetlen kataklizma méreteit jól szemlélteti, hogy a szupernóva fényessége meghaladhatja szülőgalaxisának, a benne „lakó” több százmillió csillagnak az összfényességét. A részben eltérő fizikai folyamatok miatt fényesedő nóvákkal egyetemben, régi szóhasználattal élve, vendégcsillagoknak vagy új csillagoknak is nevezett égitestek fellángolása a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben viszonylag ritka jelenség. Az utolsó két fényes szupernóva a neves evangélikus csillagászok, Tycho Brahe és Johannes Kepler által felfedezett 1572-es, illetve 1604-es vendégcsillagok voltak. Az 1572-es jelenség Miles által leírt észlelésének érdekességét az adja, hogy Brahe megfigyelését megelőzően készült, és bár ebben a kérdésben a csillagászattörténészek nincsenek azonos állásponton, elképzelhető, hogy a szupernóva-robbanás korábbi megtörténtére szolgál bizonyítékul: „Néhány asztrológus egy új csillagot tapasztalt és figyelt meg a Cassiopeia csillagképben, amelyet eddig senki sem látott; pompázatos ragyogású és igen fényes volt, 9 hónapon át világolt.” ■ Rezsabek Nándor Gazdagodó atlétikai centrum A nemzetiszínű szalag átvágásánál Ónodi Szabolcs, Radosné Lengyel Anna, Potápi Árpád János bonyhádi polgármester és Szabó Vilmos Béla segédkezett Új főbejáratot és öltözőket avattak szeptember 28-án a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium Atlétikai Centrumában. A hálaadó istentisztelet keretében Szabó Vilmos Béla esperes arról beszélt, hogy ne legyünk közömbösek, vegyük észre a körülöttünk lévőket és azt, hogy mikor kell segítenünk. A fair play örök példájának nevezte Jézust, mert ő képes volt lemondani a saját előnyökről, és áldozatot tudott hozni másokért. Az ünnepség keretében okleveleket adtak át mindazoknak, akik az új főbejárat és az öltözők tervezésén, kivitelezésén dolgoztak. Radosné Lengyel Anna a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői nevében Ónodi Szabolcs igazgatónak nyújtott át oklevelet, a diákok és a pedagógusok vastapsától kísérve. ■ Máté Réka felvétele
