Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-09 / 41. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011! október 9. » 3 Alberti jubileum Lelkésziktatás Uraiúj faluban Folytatás az 1. oldalról Az oltárnál elhangzott zsoltár- és igeversek, imádságok is a ma emberét, a jelen gyülekezetének tagjait bátorították, intették és emlékeztették Isten gondviselő irgalmára. Az emlékezés fontosságára irányította a figyelmet az ünnepi istentisztelet igehirdetője, dr. Fabiny Tamás püspök is. Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője a 103. zsoltár 2. versét („Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!") helyezte a gyülekezet szívére. után a gyülekezet is bekapcsolódott az éneklésbe, majd az impozáns mű zárótételeként a Szózat dallamára hangzott fel a kórus imája - a hazáért, a gyülekezet jövőjéért... Az istentisztelethez kapcsolódó díszközgyűlés felszólalói sem vonhatták ki magukat az ősbemutató katartikus hatása alól; meghatottan irányították a figyelmet maguk is a jövőre. Áldást és megújulást kívánt a közösség életére Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, Bak Péter, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye világi elöljárója, valamint - az irste meg az alberti evangélikus gyülekezet okosan kigondolt, rendkívül tartalmas ünneplését. Szavai alátámasztották azt, amiről Túri Krisztina lelkésznő is szólt: a város összefogása valóban közösségépítő erővé vált. (A jubileum alkalmából egyébként az önkormányzat is megajándékozta az evangélikusokat: térkő burkolattal látta el a templom környékét.) A köszöntések sorában hangzott el id. Cselovszky Ferenc és Roszík Gábor egészen személyes hangvételű vallomása. Mindketten az alberti templomban lettek megke-Nemcsak az egyes ember, de a közösségek is képesek a felejtésre, sokszor „kollektív felejtésre” - kezdte prédikációját a püspök. Albertin a legjobb módon készültek az emlékezésre. Az ünnepségsorozat programjai - kiállítás, könyvbemutató, színdarab, néptánc- és népviselet-bemutató és így tovább - mind-mind kiváló eszköze volt a régmúlt felidézésének. Háromszáz évvel ezelőtt a jó termőföld reményében érkeztek ide az ősök - huszonnégy szekéren, Szalatnyáról. Szekértábort az egykori Albertpuszta helyén vertek, melyből aztán szép lassan Alberti, majd később Albertirsa lett. Az elődök példamutatásából Fabiny Tamás kiemelte, hogy első dolguk nem a termőföldek kiparcellázása volt, hanem istentisztelet megtartása a szabad ég alatt. Az Úr gondoskodó szeretetébe vetett hit hozott megannyiszor áldást a közösség életére. A szekértáborból erős vár lett, és már talán a legelső istentisztelet vágyat ébresztett a templom építésére. Meg is épült csakhamar a vályog-, azután a kőtemplom, majd az iskola, a gyülekezeti szeretetház... Az álmok sorban megvalósultak. Azonban hogy lesz-e jövő, s hogy a jövő milyen lesz, az a mostani gyülekezet tagjain áll - hangsúlyozta a püspök. Az igehirdetést követően csendült fel a Jubileum című kórusmű, amelyet Csorba István zeneszerző erre az alkalomra komponált. A zenedarab az alberti gyülekezet kedves énekének, az énekeskönyv 381. számú koráljának feldolgozása. „Jézusom, Krisztusom, én szerelmesem” - zengte az albertiek egyesített kórusa Hepp Éva karvezető irányításával (képünkön). A harmadik versszak ai gyülekezet képviseletében - Erdélyi Csaba lelkész. (A finnországi Olari testvérgyülekezetének lelkésznője, Salla-Maria Viitapohja az egység fontosságát, a jövőbeli lelki épülés elengedhetetlen voltát emelte ki, amelyhez jelentős pénzadománnyal kívántak hozzájárulni.) A város nevében Fazekas László polgármester köszönresztelve, és innen indult lelkészi szolgálatuk is. A közgyűlés végén az ünnepségsorozat megszervezésében, lebonyolításában szorgoskodó gyülekezeti tagok - köszönetképpen - a kifejezetten erre a jubileumra készített emlékérmet - Várhelyi György helyi szobrászművész alkotását - vehették át. ■ Petrik István Albertinek ajánlott kórusmű Csorba István már több alkalommal r'VtijSMNi komponált kórusművet felkérésre. „Megrendelésre” készült énekeiből az országos evangélizációkra járó evangélikusok is hallhattak felcsendülni néhányat a Deák téren. Albertin természetesen az itteni jubileumra írt darabjáról, az ünnepi istentiszteleten ősbemutatóként elhangzott műről kérdeztük.- Hogyan sikerült megszólaltatni- Csorba István uk az albertieknek a kórusművet?- Elérzékenyültem. Bevallom, majdnem elsírtam magam, olyan szépen énekeltek...- A szakmai kidolgozottságon túl bizonyára a lelkesedés is átsütött a kórus előadásmódján, hiszen a darab nekik készült. Elhangzott, hogy a művet Túri Krisztina lelkésznőnek és a gyülekezetnek ajánlotta. Tanár úrban milyen érzések ébredtek komponálás közben?- Hálával tartozom Istennek ezért a felkérésért. Sokat imádkoztam azért, hogy a korái feldolgozása méltó legyen az ünnephez. A gyülekezetei már korábban is ismertem. Személyes kapcsolat fűzött Roszík Mihály tiszteletes úrhoz, aki több mint ötven éven át szolgált a gyülekezetben, Túri Krisztina pedig a tanítványom volt a teológiai akadémián. Mondhatom tehát, hogy a személyes kötődés is motivált a zenedarab elkészítésében.- Mindenkit meglepett, de egyben meg is érintett, hogy a korálfeldolgozás végéhez egy imádság kapcsolódott. Miért éppen a Szózat dallamára íródott a könyörgés?- Az alberti templom oldalajtaja felett áll egy emléktábla, rajta a Szózat első sora: „Hazádnak rendületlenül.. "Úgy gondoltam, hogy a mai világban különösen is fontos, hogy nemzettudatunkat és istenhitünket valahogy összekapcsoljuk. Erre az Egressy Bénitől kölcsönzött dallamra olyan könyörgő szöveget írtam, amely a gyülekezet számára a jövőért való imádkozás tárgyává lehet. Hazafiságot és istenhitet akartam összekapcsolni a jubileumra készült kórusműben. ■ B. P. M. ► Helyettes lelkészként több mint egy éve szolgált az uraiújfalui gyülekezetben Verasztóné Magyar Melinda, hirdetve a hívek számára Isten örömüzenetét és megmentő szeretetét. Az evangélikus egyházközség most parókus lelkészének hívta meg őt; a Vasi Egyházmegye esperese, Rostáné Piri Magda múlt szombaton iktatta hivatalába. Az ünnepi istentiszteleten elsőként Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Mt 5,6 alapján. „Valamennyien vágyakozunk a boldogságra, ahogyan a zsoltáríróval együtt azért is könyörgünk, hogy Isten szolgáltasson nekünk igazságot. Teljes igazság a földön nincsen, a mi emberi igazságunk nem mindig egyezik Isten igazságával. Isten azonban ügyvédként áll mellettünk Krisztusban, átölel, fölment, nála csendesül el lelkünk” - fogalmazott az egyházkerület lelkészi vezetője. „Jó helyen áll az újfalui templom, útkereszteződésben és a temető mellett. Válaszút előtt és az élet-halál mezsgyéjén. Életünkben vannak válaszutak, amikor eltöprengünk, merre haladjon tovább az életünk. Felnézünk-e a keresztre, amikor az életünk útkereszteződésbe érkezik? - tette fel a kérdést igehirdetésében Verasztóné Magyar Melinda, aki Jézus szavait idézte: „Én vagyok a feltámadás és az élet..” (Jn 11,25) Verasztóné Magyar Melinda húsz éve szolgál már, de a mostani az első gyülekezet, ahová beiktatták. Az uraiújfalui gyülekezet szeretettel veszi őt körül, az istentiszteletet követő közgyűlésen is sokan köszöntötték, a gyerekek és fiatalok műsorral, énekkel. Sztrókay Attila, a Vasi Egyházmegye felügyelője így fogalmazott: „Verasztóné Magyar Melinda igazi lelkipásztori alkat, korábbi szolgálati helyein is mindenkivel szót értett, megtalálta a hangot, Isten igéjét tisztán hirdeti.” Nemcsak a faluban élőkkel telt meg a templom ezen a szombat délutánon, hanem a környező településekről érkezettekkel is. Melinda férje, Verasztó János lelkész, valamint az általa vezetett szomszédos répcelaki egyházközség képviselői is együtt ünnepeltek a helyiekkel. A közgyűlésen többen köszöntötték a szolgálatba - négy gyermek nevelése után - visszatérő lelkésznőt. ■ Bállá Emőke 225 éve épült a vönöcki templom Az egész falu ünnepévé vált október 2-án Vönöckön az evangélikus templomban tartott hálaadó istentisztelet. A liturgiában Kovácsné Tóth Márta helyi lelkész és Rostáné Piri Magda esperes mellett az innen elszármazott lelkészek is feladatot vállaltak. Túllátni a láthatón: ez a lényeg - emelte ki Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke 2l<or 4,18 alapján tartott prédikációjában. „Ha figyelünk, többet láthatunk most a kétszázhuszonöt éves templom falainál. Beszélnek azokról, akik itt éltek. Arról, milyen volt a szemléletük, az ízlésük, a hozzáállásuk, a hitük. A falak mögött ott rejtőznek ők az Isten iránti nyitottságukkal, és üzennek nekünk: ők is rácsodálkoztak valamire, ami túl van a kövön és a fán” - fogalmazott a püspök. Majd hozzátette: az ősök azért építették ezt a templomot, mert messzebb akartak látni, távolabb akartak hallani - látni akarták az ajándék mögött az ajándékozót, hallani akarták Isten hangját... A Vönöckről elszármazott lelkészek közül többen köszöntötték a gyülekezetei az ünnepi közgyűlésen; dr. Nagy Gyula nyugalmazott püspök telefonon keresztül küldte üdvözletét. Hálával és szeretettel emlékezett vissza gyermekkorának itt töltött éveire Szűcs Eszter és Pethőné Udvardi Andrea lelkésznő, valamint Jánosa Attila győri és Riczinger Józsefb alatonfüredi lelkész. A szomszédos Ostffyasszonyfáról való Papp Judit iskolalelkész egyben a kőszegi és a szombathelyi gyülekezet jókívánságait is elhozta. Szemerei János püspök kerületi emlékérmet adott át Kovácsné Tóth Márta lelkésznek (képünkön), megköszönve a vönöcki egyházközségben huszonöt éven át végzett hűséges szolgálatát. ■ Adámi Mária 150 éves a szőkedencsi hajlék Kétnyelvű istentisztelettel ünnepelte meg templomának százötvenedik születésnapját múlt vasárnap a szőkedencsi gyülekezet. A liturgiában Deme Dávid helyi lelkész és Smidéliusz Zoltán esperes, valamint Wolfgang Boetcher nyugalmazott lelkész (képünkön) működött közre, igehirdetéssel Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált. Zsolt 84,2-3 alapján hangzott az igehirdetés, amelyet Adámi Mária, a püspök asszisztense tolmácsolt a német anyanyelvű résztvevők számára. Prédikációjában Szemerei János hangsúlyozta: Nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk van szükségünk őrá. Nem neki van szüksége a templomra, hanem a gyülekezetnek, hogy Isten igéjét hallhassa. „Együtt vagyunk, és ezt istentiszteletnek nevezzük, de igazából nekünk megtiszteltetés, hogy Istennel találkozhatunk, aki szerető kezét nyújtja felénk” - fogalmazott a püspök. A közgyűlésen elhangzott beszédek sorában Wolfgang Boetcher megköszönte a barátságos fogadtatást, hiszen már tizenegy éve rendszeresen tarthatnak a templomban német nyelvű istentiszteleteket. Deméné Smidéliusz Katalin nyugalmazott lelkész a templom mennyezeti freskóján látható angyalokra utalva azt kívánta a jelenlévőknek: tapasztalják meg itt, hogy Isten menedéket ad, és angyalaival vezet, utat mutat. ■ A.M.
