Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-02 / 40. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. október 2. » 15 Emlékeink tárháza ^ A Facebook hagyományosan az J8 elnevezésű konferenciáján je­lenti be legnagyobb újdonsága­it, amelyek általában a követke­ző évre meg is határozzák, hogy a közösségi oldalak és a közös­ségi média nagy része milyen irányban fog fejlődni. A múlt hétre esett rendezvény előadásai két fontos bejelentés köré épül­tek, amelyek azt a víziót vetítik előre: a teljes életünket rögzíte­ni lehet majd a Facebookon... Az elmúlt pár hónapban erős riválist kapott a Facebook. A legelterjedtebb közösségi oldallal szemben az elsősor­ban a keresőjéről ismert Google hoz­ta létre Google+ nevű szolgáltatását, amelynek közösségi része éppen a Fa­cebook hibáit és hiányosságait próbál­ta meg elkerülni. Úgy tűnik, hogy több próbálkozás után (Google Buzz, Google Wave) a Google is kezdi érte­ni, mivel is foghatja meg azokat az embereket, akik életűit egy jelentős ré­szét a virtuális térben töltik. Az elmúlt néhány hét találgatással telt el: vajon a Google rendszere rá­­veszi-e a látogatóit arra, hogy a Face­­bookról átvándoroljanak. Közben a rivális közösségi oldal szép kényelmes tempóban kitalálta, hogy miként EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence építheti be saját rendszerébe a Googlet- megoldásait, és azokat le­egyszerűsítve kezdte kínálni a face­­bookozóknak. Az f8 estjén a Facebook fejlesztői fityiszt is mutattak a követőknek: az újdonságok egyike a Timeline (azaz idővonal), amely könnyedén lekér­dezhetővé teszi életünknek a Face­bookon rögzített részét. A rendszer ráadásul nemcsak regisztrálásunk napjától kíván foglalkozni az éle­tünkkel, hanem arra is csábít, hogy korábbi kéneket, történéseket is osszunk meg, sőt az oldal legalján születési dátumunk megjelenítése mellett a világra jövetelünkkor ké­szült fotó feltöltését várja. A koncepció zseniális - legalább­is a fejlesztők szempontjából. Ugyan­is aki élete legfontosabb eseménye­inek rögzítését már elvégezte, nem igazán fogja rászánni magát arra, hogy otthagyja az oldalt. Ha emlék­szünk még, 2008-ban két hazai indu­ló internetes projekt is volt - a fut­­rinka.hu és az emlekgep.hu -, amely az emlékek összegyűjtésére vállalko­zott, azonban egyik sem vált sikeres­sé, sőt ma már el sem érhetők. A ré­gen történt dolgok ugyanis csak a je­lennel együtt értékesek, így a Face­bookon minden bizonnyal lesz kelet­je annak, hogy a napi események rög­zítése mellett egy-egy régebbi adat is felkerüljön. A másik jelentős változás, hogy ezentúl sok más oldalon sem lesz szükség arra, hogy az oda beépített facebookos gombbal osszuk meg az adott tartalmat ismerőseinkkel, az ugyanis teljesen automatikusan fog megtörténni. Ha meghallgatunk egy zeneszámot, elolvasunk egy cikket vagy megnézünk egy videót, továb­bá korábban létrehoztuk már a szol­gáltatás és a Facebook közötti kapcso­latot, akkor az aktivitásunk külön gomhlenyomás nélkül fog a Time­­line-ba kerülni. Jól látható^ hogy az életünk egyre több történését fogja a Facebook rögzíteni. És az is elég biztosnak tű­nik, hogy a Facebook fogja rögzíteni ezeket. Az az oldal, amelyik sikere­sen építi magába a konkurensek el­képzeléseit, miközben saját fejleszté­seivel rendre meglép előlük. Ha va­laki internetes oldalt üzemeltet, ak­kor nagyon is érdemes szimbiózisba kerülnie a Facebookkal. ■ Nagy Bence Hamis hangok úgy gyönyörű szimfóniában ^ Reformátusok, római katoliku­sok, metodisták, evangélikusok gyülekeztek szeptember 25-én délután a Budapest VIII. kerüle­ti Gyulai Pál utcai református imateremben, hogy részt vegye­nek a teremtés hetének nyitó is­tentiszteletén. Karsay Eszter református lelkipász­tor köszöntő szavai után dr. Kodácsy- Simon Eszter evangélikus teológus, a 2011-es teremtés hete ünnepköréhez kiadott - gazdag, tartalmas - segéd­anyag szerkesztője beszélt a terem­tés ünnepének előzményeiről. Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöke-püspöke üdvözletében szintén felelevenítette, hogy immár harmadszor kerül sor a teremtés hetének ilyen formában történő megnyitására. Igazi ökume­nikus ünnep ez - mondotta. „2009- ben a zuglói evangélikus templom­ban, tavaly a budai Ciszterci Szent Imre-templomban, idén pedig itt, re­formátus testvéreinknél van lehető­ségünk arra, hogy ne csak imádság­gal, hanem cselekedettel is tegyünk a teremtett világért. Még csak sarjad ez a vetés, engedjük, segítsük növe­kedni." Tarr Zoltán, a Magyarországi Re­formátus Egyház zsinati tanácsosa Gál 1,3-5 igéje nyomán vallotta, hogy az ember részére Krisztusban adott ajándék a teremtett világot is megszabadítja. „Hiszünk egy Istenben, minden élet forrásában, az egész Föld és minden teremtmény alapjában...” - hangzott a közösen elmondott indi­ai hitvallás, amely után a 24. zsoltár parafrázisa szólalt meg. KhaledA. László metodista lelkész olvasta fel azt az evangéliumi igét (Jn 6,1-13), amely dr. Székely János esz­­tergom-budapesti segédpüspök pré­dikációjának alapját adta. „Amikor az ember kint jár a természetben, látja, hogy milyen szép az Isten által terem­tett világ. Olyan, mint egy gyönyörű szimfónia. Szimfónia, amelybe azon­ban hamis hang is belevegyül. És ez a hamis hang maga az ember. Hamis hang, hiszen a mai, modern ember csak használni akarja a világot. Nem akarja megismerni... A világ ura akar lenni. Nem Isten országát akar­ja, hanem azt mondja - ahogyan azt egy plakát is hirdette - az én orszá­gom jöjjön el! De talán az ökológiai katasztrófa fenyegető képe rá fogja ébreszteni az embert, hogy alázattal kutassa és kövesse a teremtő törvé­nyeket... Vagy tönkreteszi a vilá­got” - mondta a püspök. Az istentisztelet - melyen a refor­mátus gyülekezet énekkarának szol­gálata mellett hegedűszólót és zon­gorajátékot is hallhatott a gyülekezet - „szimbolikus eseménnyel” ért vé­get: mindenki kapott egy falat kenye­ret és egy kicsiny szőlőfürtöt, hogy emlékezzen a „hatalmas teremtő Is­tenre, a cipó és kenyér sütőjére, a bor készítőjére, az ünnepi asztal térítő­jére...” (Részlet a liturgiából) ■ WiszKiDENSZKY András EVÉL&LEVÉL Tisztítsd meg szíved...! Az evangéliumról nevezzük magunkat ágostai hitvallású lutheránusoknak. Az evangéliumot életre szólóan komolyan kell vennünk, vallanunk, tanúsítanunk és hirdetnünk. Az evangélium az Újszövetségben Jézus Urunk szava (Mk 16,15 és a vele egyező Mt 28,20) szerint nemcsak a Jézus vérével megfizetett ingyen kegyelem jó híre, hanem Jézus tanítása is (például a Hegyi beszéd). A törvény viszont nem az érdemszerzés útja, amivé a zsidóság, majd a kö­zépkori egyházi - máig ható, téves - gyakorlat tette. (Az Isten előtti érdem­szerzést nemcsak Pál apostol és Augustinus - Szent Ágoston - zárta ki, de Aqui­­nói Szent Tamás is.) Luther ezért tartotta alapvetőnek a törvénynek és a szo­ros értelemben vett evangéliumnak (az ingyen kegyelem evangéliumának) meg­különböztetését. Bizony az evangélium szó kettős: tág és szoros jelentésű. Azonban ha a megbocsátó kegyelem elfogadása nem indít a háládatosság új engedelmességére, a meddő vesszőt a Vincellér levágja (Jn 15,2; vö. Mt 7,19). Ha Isten törvényét nem prédikáljuk, az „olcsó kegyelem” hamis, halálo­san altató tanítását hirdetjük. Pál leveleiben az ingyen kegyelem tanítása nyo­mában mindig ott az erkölcsi következmény-követelmény. Szilas Attila lelkész szolgatársam olvasói levelében („Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe..” Evangélikus Élet, szeptember 18., 15. o.) figyelmen kívül hagyja, hogy „az egész ember test” és Róm 12,1 szerint Isten szolgálatára kell testünket (is) szentelnünk. Még Ábel is tudja Tamási Áron hármas regényé­ben, hogy adott esetben a hideg víz segítség a nemi szabadosság kísértése ellen. Mt 5,29-30 és 18,8-9 keményebb, mint Scholz László szava, hogy „in­kább fonj gyarló tested ellen ostort...” Isten törvénye mint üdvút: halál, és figyelmeztet: Isten előtti megkegyel­­mezésre szorulunk, így vádol és öl. De a földi életfolytatásban bizony útmu­tatás, hogy „az ördög, a világ és testünk... ne csaljon... nagy gyalázatba és bűnbe.” (Luther Kis kátéja, Miatyánk 6. kérés.) Scholz László éneke (EÉ 460) igenis helyén van és szükséges. Kár, hogy kimaradt a „Dunántúli” Új rész 788 szerinti 7. verse: „Tisztítsd meg szíved, Krisztus szentegyháza, / Urunk miattad pogány ne gyalázza, / S hogy meg­tartassál, nosza, újulj végre, / Szent papi népe!” Dr. Zsigmondy Árpád (Budapest) Élő gyülekezet Kolozsvárott Családos délutánt rendeztek szeptember 17-én, szombat délután Kolozsvá­ron, az evangélikus gyülekezetben. Átlépve a személytelen népegyház falait kicsik, nagyok, totyogók, szülők és nagymamák vidám órákat tölthettek el egymás társaságában. Tizenöt család több mint ötven tagja gyülekezett a Párizs utcai udvaron. A zajos csapat áhítattal kezdte az alkalmat. Hatházi Rebeka - aki a győri gitár­táborból friss énekanyaggal érkezett haza - gitárjával dalra fakasztotta a csen­gő-bongó, zörgő gyülekezetét. Kálit Eszter lelkészjelölt interaktív igehirdeté­séből a gyerekek és szülők - miután tudatosíthatták magukban családjaik je­lentőségét - ráeszmélhettek arra, hogy egy második, hasonlóan élő, erős és fon­tos család tagjai. Jézusnak mi vagyunk a testvérei. A közös ima után vette kezdetét a játék. Készültek az állatkapárok Nóé bárkájára, és Nóé-képregényt állítottak össze a gyerekek. Indiántincs került a hajukba, majd „mesebeli” gyerkőcök születhettek az arcfestést végző gyü­lekezeti tagunk, Palocsay Kisó Kata keze munkája nyomán. Közben a szü­lők - ismerkedő beszélgetés közben - előkészítették a lakomát, a finoman illatozó micseket, kolbászokat, salátát és süteményeket. Mire a gyerekek a csudaszép udvaron kiszaladgálták, kihomokozták magukat, kezdődhetett a közös lakoma. A hazaút próbára tette a szülőket: a legkisebbek közül sokan tiltakoztak az indulás ellen, önfeledten játszottak volna még tovább, meg­erősítve, hogy „jó nekünk itt lenni” jó nekünk itt együtt lenni. Ha Isten a kegyelméből életben tartja napjaink keresztyénségét, azt csak­is ilyen lüktető, vidám és közvetlen „egyházsejteknél” fogja elkezdeni. Kálit Eszter (Kolozsvár) Keszthelyi kóruskoncert Múlt héten számoltunk be lapunkban a Gyenesdiáson tartott egyházzenei továbbképző konferenciáról. Ennek az eseménynek volt megkoronázása a karvezetők kórusának szeptember 16-i koncertje a keszthelyi evangéli­kus templomban, közösen a Feste­­tics-kastély Helikon kórusával. A két kórust a konferencia főszer­vezője és felesége, Kendeh Gusz­táváé köti össze, aki a keszthelyi kó­rus vezetője. Az egyórás koncerten az első elhangzott mű a Karénekes­­könyvIII. egyik darabja, az Isten élő lelke, /'ó)//című ének feldolgozása volt a szerző, Csorba István vezényleté­vel. Ezt követte a konferencia részt­vevőinek kórusa, majd az igehirde­tés és - két közös énekkel keretez­ve - a Helikon kórus műsora. Múlt heti számunkban közölt in­terjújában a tudósító sajnálatos mó­don pontatlanul idézte Kendeh Gusz­távot, egyházunk egyházzenei bi­zottságának vezetőjét, aki - zeneta­nári diplomával és a több mint két év­tizedes zeneiskola-igazgatói múlt­tal - természetesen nem azt mond­ta, hogy nem zenész, csupán azt, hogy nem egyházzenész. (A pontat­lanságért ezúton is elnézést kérünk.) ■ Károly György Tamás Helyreigazítás. Lapunk múlt heti számának 14. oldalán Keresztény fa­lunap címmel közöltük a bokodi evangélikus lelkész beszámolóját a te­lepülés nagyszerű ökumenikus alkalmáról. Természetesen nem a tudó­sítást jegyző Kosa Gergely, hanem a lapzártánk után küldött (előre nem jelzett) kéziratot - olvasószerkesztőnk távollétében - gondozó főszer­kesztő volt az, aki a Fejér megyei községet Nógrád megyéhez rendelte (az eredeti szöveg nélkülözi a földrajzi elhelyezkedésre történő utalást)... Az érintettek szíves elnézését kérve reméljük, hogy hamarosan a Nóg­rád megyei - és felettébb jó emlékeink között őrzött - Bokor községből is hírt adhatunk hasonló összefogásról. ■ T. Pintér Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents