Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-10-02 / 40. szám
6 -m 2011. október 2. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A fejedelem mindenese Mikes Kelemen halálának 250. évfordulójára Lapozzunk vissza az idő könyvében majd három évszázadot: az ifjú Mikes Kelemen ott menetel a II. Rákóczi Ferencet körülvevő nemes urak gyűrűjében. A májusi aranyfényben ragyog a selyemzsinóros, égszínkék posztóból készült mente és nadrág. Talán ő a legboldogabb ember a fejedelem oldalán, és egy pillanatig sem gondol a kikémlelhetetlen jövőre. Húszéves múlt, belső inasként közeli tanúja a drámai harcoknak, a lengyel és orosz követség fogadásának, Erdély elvesztésének, a megsebesült Rákóczi egri útjának, az északi várak vereségének, a pestisjárványnak... 1713. január elején titokban, hajón menekült felséges ura hű szolgájaként - Párizsba, Versailles-ba. Az emigráció hétköznapjait jól kihasználta: tanult, és igyekezett fölfedezni a világot. A fejedelem és társai törvény szerint is száműzöttekké váltak. 1717. szeptember 15-én továbbhajóztak. Az új élet sivárságát, a hazatérés reményének szétfoszlását a török földön keltezett első irodalmi levelében drámai hangon írta le. Mikes Kelemennek egyetlen menedéke maradt: anyanyelve. Elmondhatatlan fájdalmát írta sercegő lúdtollal, a gyertya imbolygó fényében. Keresett valami formát, amivel hazaröpteti gondolatait a régen látott szülőföldre. 1717 októberétől 1758 decemberéig kétszázhét levelet írt. A képzeletbeli „édes nénémmel” megteremtette vallomásainak véget nem érő lehetőségét. Leveleskönyvében föltárta hétköznapjait, csalódásait, megpróbáltatásait, beszámolt Rákóczi életéről és haláláról. Persze ez így kevés lenne, de elbeszélő tehetsége, tréfában is bővelkedő székely mesélőkedve remek íróvá tette. Nyelvteremtő ereje, az általa képviselt új forma a magyar irodalom legjobbjai közé emelte. Aki elolvassa munkáit, megbizonyosodhat, hogy toliforgatásban, a könyvek szeretetében Rákóczi hű tanítványának bizonyult. Talán ezért van, hogy legszebb lapjait róla írta, olyan melegséggel, hogy szinte ott érezzük magunkat a száműzöttek között: velük együtt kávézunk, do-Mikes Kelemen mellszobra szülőfalujában, Zágonban, a Mikes-Szentkereszty-kúria kertjében hányzunk, társalgunk, vadászunk a közelben, úgy, hogy a végén mindig a régen elhagyott Magyarország kerül szóba. Az elfutó évtizedek. A rodostói bujdosás nem akart véget érni. Lassan mindenki meghalt mellőle: utolsónak maradt a legutolsók közül. „Mit rendel az Úr ezután felőlem? Az ő kezében vagyok” - írta 1758-ban. Kapott még néhány év haladékot. Engedélyt, hogy erdélyi rokonainak írhasson, kéziratot hazaküldhessen. 1761. október 2-án Mikes Kelemen pestisben meghalt. Sírja ismeretlen. Az emlékezés koszorúját tegyük Rákóczi fejedelemhez, kassai kőkoporsójának virágai mellé. ■ Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS_________________________________________________________________________________________________ A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) október 3-i „első hétfői összejövetelét” 18 órai kezdettel tartja a Budapest I. kerület, Szilágyi Dezső tér 3. szám alatti református gyülekezeti teremben, melyen a Nemzetközi Ökumenikus Társaság (IEF) elnökének, Kate Davsonnak az előadása hangzik el (tolmáccsal). HIRDETÉS Ivä! Tgflíkus Étó Hálaadás a bőségért Magyar szavak vitézlője Sütő András emlékezete Mikor még élt, mennyi féltés vette körül. Itt betegeskedett Budapesten, itt próbálták enyhíteni fájdalmát. Szinte suttogva kérdezték egymást az emberek: mi van vele, van-e remény a gyógyulásra? Halkan beszéltek, nehogy felköltsék délutáni pihenéséből. Már halállal megjelölt volt, és szíve is iszonyú fáradt. Az erdélyi létben Sütő András volt egyike azoknak, akik naponta vívták élethalálharcukat a hatalom ellen! Szellemi helytállásával, személyes áldozatával a kisebbségben élő magyarságért, a tágabb nemzetért, gyönyörű nyelvünkért, emberségünkért állt rendíthetetlen őrségben. Rajtunk áll, hogy élünk-e, és miként ezzel az ajándékba kapott hatalmas életművel. Mert az idő sürget, és a feledés alattomos pusztítása mindenütt munkál. A mindennapok szörnyű őrlődésében sokszor észre sem vesszük, micsoda őrzőket, pótolhatatlan társakat vesztettünk, akik nélkül üresebbé vált a világ és egyre nehezebbé. Ideje van az emlékezésnek, most, halálának ötödik évfordulóján, s ideje van a teremtésnek, ahogyan Sütő figyelmeztetett, mert rongyosodik az ország, öreg a nemzet, nem születik gyermek. És a határon túl élő magyarok is fogynak, elhagyott falvak, gazdátlan templomok mindenütt... 1990. március 19-én Marosvásárhelyen, a Bolyai téren a leitatott, kénsavba mártott rongylabdát dobáló románok kiverték az író szemét! Mintha ez a vak bal szem lett volna a mindenen átvilágló vigaszlámpás a legnehezebb időkben. És most is, túl a halálon, felvillan és üzen, és mutatja a megmaradás útját. A Pusztakamaráson 1927-ben született író nagy utat tett meg. A nagyenyedi Bethlen Kollégiumban volt diák, majd Kolozsváron tanult. 1971 és 1989 között az Új Élet című folyóirat főszerkesztője. 1979-ben Herder-díjat kapott. Első komoly sikerét Anyám könnyű álmot ígér (1970) című regényével aratta. A napló jegyzetek alcímet viselő műben a mezőségi szociográfia személyes anyagát az író egyetemes jelentésűvé emelte. Az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című esszéregény (1977) középpontjában az anyanyelv áll: az író nagyapa nevelési regénye ez arról, az unoka miképpen veszi birtokba a világot a szavak által. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja (1973) című drámájának hőse, Kolhaas Mihály csak későn ismeri föl, hogy a végig nem vitt forradalom önmaga ellenébe fordul. A Csillag a máglyán - szintén dráma (1974) - két egyenrangú hősében kétféle magatartás ütközik... A történelmi színdarabok után az Advent a Hargitán című drámájában (1985) Sütő közvetlenül fejezi ki az erdélyi magyarság élményeit. (Mindannyian emlékezünk Sinkovits Imre, Agárdi Gábor, Kubik Anna budapesti nemzeti színházbeli, már-már forradalmi alakítására a több száz estén.) A szétszóródással, a meneküléssel szembeni erkölcsi parancsként szólnak Sütő András esszéi, úti tűnődései, naplójegyzetei. Néhány kiragadott könyv a gazdag életműből. De nála nem lehet szétválasztani az embert és az írót. Mindig a magyarság megmaradását tartotta a legfontosabbnak! Ezért nem írt utolsó éveiben szépirodalmi művet. Csak esszét, hogy mindenki megértse a drámai helyzetet... Sütő András megszenvedett munkáiban olyan súlyos kérdések torlódnak föl, mint Ady, Illyés, Németh László robbanó tanulmányaiban. Vegyük elő újból, olvassuk őket szorgalommal: a veretes sorok között ott bujkál a remény is. ■ FFL Százötven éve hunyt el az „angyalkertek édesanyja” ► „Nem szeretem, ha grófnőnek neveznek, mivel ennek előnyeit nem akarom élvezni, engem tehát nyugtalanít, ha hallom, hogy így hívnak. Csupán ember, a szó legszebb értelmében, az akarok lenni” - vallotta a százötven éve elhunyt gróf Brunszvik Teréz. Az első karácsonyfát Wittenbergben Luther Márton állította fel 1536-ban, hazánkban pedig 1824-ben Brunszvik Teréz követte példáját Martonvásáron. Sokaknak csak ezzel kapcsolatban jut eszükbe a neve: Brunszvik mint a magyarországi karácsonyfaállítás meghonosítója. A grófnő szellemi hagyatéka ugyanakkor óriási; humanizmusából példát vehetünk ma, halála után másfél évszázaddal is. Mert talán hozzá fogható, lelkes, csupa szív magyar nevelő, nemes asszony nem is született azóta. Ő szervezte meg a krisztinavárosi ipariskolát és az első óvodát - az utóbbi, Angyalkert nevet viselő intézmény volt az első óvoda az egész Habsburgmonarchiában. A kisdedóvók elterjesztésére pedig a grófnő százhetvenöt esztendővel ezelőtt, 1836-ban külön egyesületet alapított. Ennek áldásos eredményeként további tizenegy óvoda nyílt, majd Brunszvik halálakor már nyolcvan működött. De az ő nevéhez kötődik a szegény cselédlányok sorsának jobbítása is. A cselédiskola alapítása, az első magyar nőnevelő intézet életre hívása is egybeforrt nevével; sőt aktív harcosa volt a nők egyenjogúsításának. Kezdeményezéseit, munkásságát a nemesi ellenzék neves reformkori képviselői, Kossuth Lajos, illetve Bezerédj István is pártfogolták. Bezerédj István születésének kétszáztizenötödik évfordulója közeleg idén ősszel. A „magyar Démoszthenészként” emlegetett, profi szónoki képességekkel bíró, haladó szellemű politikus tetteivel is alátámasztotta elveit, hisz alapítótársa volt Brunszviknak a kisdedóvó intézeteket Magyarországon terjesztő egyesületnek, saját költségén ő is óvodát építtetett Hidjapusztán. Bezerédjt, a politikust - Brunszvikhoz hasonlóan - hatalmas szociális érzékenység és humanizmus hatotta át. Ő volt az első nemes földesúr, aki 1836 után jobbágyaival örökváltsági szerződést kötött, s megkönnyítette számukra a megváltakozást. S milyen szomorú, ahogyan élete végződött: 1848 után kötél általi halálra, valamint vagyona elkobzására ítélték. Bár kegyelmet nyert, birtokára száműzték. Ott élt csendesen haláláig. És mily igazságtalan, boldogtalan vég jutott Brunszviknak is! Idős rokonként tengette napjait unokahúga vácdukai birtokán. 1861 szeptemberében szegényen és elfeledve hunyta le szemét. Az utókor emlékezete azonban őrzi alakját: szobrát ott láthatjuk a Magyar Nemzeti Múzeumban, Magyarország Veled az Isten! címmel megjelent naplófeljegyzéseit leemelhetjük a könyvtárak polcairól; szerte az országban intézmények őrzik nevét, évről évre pedig az ő nevét viselő díjjal ismerik el a kiváló óvodapedagógusokat és az óvodapedagógus-képzésben kiemelkedő munkát végző oktatókat. Mára több száz óvoda várja a kicsiket országszerte, s működnek kisdedóvók szaporodó számban a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában is. ■ - KERECSÉNYI -Brunszvik Teréz 1775. július 27-én hajnali négy órakor született, s nyolc nap múlva már keresztvíz alá is tartotta a nagy Mária Terézia. A grófnő őt élete végéig eszményített alakként őrizte emlékezetében. A császárnő-királynőről készült festmény - a martonvásári Brunszvikkastély falán - hűen tükrözi alakját: derűt, méltóságteljességet sugároz. Mária Terézia, aki megszervezte a közoktatásügyet, fenséges, de közvetlen is. Mindezeken kívül pedig az ő közbenjárására jött létre a házasság Teréz szülei között! A Brunszvik család nemcsak Beethovenhez fűződő kapcsolata révén vált ismertté. Korának legműveltebb és legtájékozottabb magyar asszonya, Brunszvik Teréz az európai óvodaügy egyik úttörője volt. A19. század elejéig a hatévesnél fiatalabb gyermekek nevelésével az európai társadalmak nem foglalkoztak. A világ első óvodái 1817-től működtek Angliában, és csak tíz év elteltével jelentek meg a kontinensen.
