Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-10-02 / 40. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP

„A zártkörű találkozón a pápa méltatta Luther hitét és reformátori tevékenységének itteni kezdetét, de a templomban már egy szót sem szólt a reformációról, miként a későbbiekben sem.”

Erfurt a pápalázban !► 4■ oldal

„Mert aki másoknak ad, az maga is áldásban részesül; aki hálás és megelégedett életet él, azt Isten is megjutalmazza.”

(Vándor)prédikátor-feleségek találkozója !► 8. oldal

„A 38. kérdésnél be kell írni, hogy mely vallási közösséghez tartozik az összeírt személy. Csak egy vallási közösség bejegyzésére van lehetőség. A mi esetünkben a helyes válasz e kérdésre: evangélikus."

Népszámlálás 2011 !► 13. oldal

Évfordulók és zenés hálaadás !► 6-7. oldal

EGOT 2011 !► 8-9. oldal

A liturgia nyelvezetéről (► 9. oldal

Október a reformáció hónapja (program) ► 10. oldal

A 100 esztendős lelkész születésnapjára !► 11. oldal

Harangok és harangtorony !► 14. oldal

Születésnapi koszorúzás Sztehlo Gábor Deák téri szobránál

Egyházunk diakóniai napi ünnepségéről összeállításunk az 5. oldalon

10:00

Evtngtll2ácló

Kik a boldogok? - itatna! Krisztián

11 30

Tanúlégtétsl

igy politikus, akit rabul ajtatt Isten - tír. Molnár Róbert, Kübakhéxa polgármestere Szekelék, kerekasital-beizélgetések Bibliakör - tír, Molnár Róbert (templom)

Qaudlopolls - emlékműiét Sxtehló Gábor tliiteletáre (izerkeizietti és rendexte Németh Gyöngyi) - Rományik Suliszlnház, Szombathely (a glmnéiium dlaiterme)

Délvidéki Imádságok (gyülekeietl terem) - Kónya Sándor versénekes (Csóka),

Detnány Zoltán 0sengey= és Rednötl-dljes elöedómdvess (Zems),

Szemetétíi Bernadett elöedéművesi (Hödegyháza=iudapeet),

Banka Gabriella ssínművési (Csék8=Pées)

A világ evangellxálása Billy Grahammel - Te* Reardon, USA (alagsori tornaterem)

Boldogok köiössége*é ai egyháx? = Szemetet János püspök (tornaterem)

Bibliakor - Isarnai Krisztián (a templom sekrestyéié)

ivangéllkua Orsiágoi Vakmíesilö = Haek János, Bánkh-Horváth György (gyülekezeti kisterem) Jelenti magát Jéiua = keresztyén népdalok Joób imese előadásában (gimnázium, 12--§s tanterem;

Ibédszünet (az egyház szerény vendéglátást biztosit)

Taníts meg minket, Jézus! = fasvárr Sándor P>ríma=díja§ színművész

ivangéllzáeié (úrvasseraval)

Kik a beldegek? = Szemetei

Az ilkiiofflta mlhdinkii szeretettel vér a Magygf@r§i9|i ivengelikus igyhiz missziéi bizottságé.

Fotó: Vári Zsolt \ Grafikai terv: Kreatív Flotta Stúdió

Október színei és mécsei

■ Dr. Békefy Lajos

Itt van az ősz, itt van újra - hűvös éjszakáival, szél sodorta faleveleivel, elmúlást idézőn. Egykoron Pál is átérezte ezt a római börtönben. Ezért írt így fiatal tanítványának, Timóteusnak: „Igyekezz a tél beállta előtt megjönni. Köpenyemet (...) hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, defőként a pergameneket’.’ (2Tim 4,21.13)

Az apostol mögött már ott van életműve, egy kontinensnyi, Krisztushoz térített keresztyén sereg. Előtte pedig életének utolsó szakasza. A cellacsendben felkészül arra, ami még jön. Ehhez elég egy felsőruha és a Biblia. Felsőruhára testének van szüksége, az általa nyújtott melegre a növekvő hidegben, védelemre a mostoha körülmények között. Bibliára, ószövetségi tekercsekre a lelkének van szüksége, hogy remény és erő lakozzék benne. A népek apostolának puritán gazdagsága, minden kincse ennyi: egy felsőruha és a Biblia.

Egyedül a mennyei Atya tudja, hányszor és hány helyen ismétlődött meg ehhez hasonló jelenet és kérés a Pál óta lepergett közel kétezer esztendő alatt. Amikor a hirtelen beállott történelmi télben a túlélés, a megmaradás csaknem nullára zuhant esélyét egyetlen felsőruha és egyetlen Biblia jelentette személyek, családok vagy éppen népcsoportok, nemzetek számára.

így volt ez azzal a hatvanegy magyar protestáns lelkésszel is, akiket rabszolgaként adtak el 1675-ben a nápolyi gályákra, s akiknek az úszó börtönné vált hajók evezőlapátjai mellett a szívből-fejből félhangosan „zsolozsmázott” igék jelentették az egyedüli reménységet.

És 1849. október 6-ra virradóan is, amikor az aradi siralomházban vértanúink számára csak ennyi maradt: egy (katonai vagy rab-) köpeny meg a Biblia.

És nem ez a jelenet ismétlődött meg 1956 őszének történelemfordító napjai után a cella mélyére vetett honfitársainkkal a borda- meg lélekroppantás összes magyarhoni műintézetében? Amikor rabként, de hittel és a szívből-fejből idézett igék mécsvilágánál élték túl sokan a megaláztatást?

Október újra itt van, szomorúan szép és győzedelmes ünnepeivel, hősök és áldozatok emlékezetünkben sorakozó hosszú menetével. Nevekkel és a névtelenségben maradtak néma tanúságtételével. Mindezek mögött pedig nekünk, protestánsoknak még október 31., a reformáció naptámadatának ünnepe is ott ragyog, mindennapi megújulásunk őrtüzeként. Ami Mohácsnál bekövetkezett nemzeti tragédiánk után — magyarságunk megújító erőforrásaként - elhozta eleinknek a közösségi és egyéni vigasztalódást, az ismételt talpra állás esélyét, az élő hit belső támaszát. És - növekvő nemzeti önismeretünk jeleként - a széthúzás és az irigység magunkban hurcolt életveszélyes, sorsrontó csapdájának felismerését. Hogy milyen hatékonysággal? Úgy, hogy ma is újra tanulni kell az ősi leckét!

De a reformáció szilárdította meg bennünk a más népeknél nem hitványabb nép/nemzet tudatát, európai egyenrangúságunkat is, amikor peregrinus diákjaink Patakról, Pápáról, Debrecenből, Kolozsvárról, Losonc-Nekünk, protestánsoknak még október 31., a reformáció naptámadatának ünnepe is ott ragyog.

ról, Kassáról bejárták a nyugati egyetemeket. És nemcsak a hosszú út porát hozták haza, hanem fejükben és lelkűkben az emelkedő nemzetek legújabb tudományos ismereteit, jövőépítő hitét, megtartó erkölcsi tartásuk aranynál drágább, értékesebb tartalékát is.

Ez a figyelő tekintet megmaradt akkor is bennünk, amikor jöttek az idegen zsoldosok, nyugati és vadkeleti megszállók, s le akarták szaggatni népünkről a szabadságvágy felsőruháját, és ki akarták szaggatni lelkűnkből a hit támaszát.

Október színei és ünnepei emlékeztetnek, és tanulságul szolgálnak: egyénnek és nemzetnek megtartó, éltető erőforrása ma is a Biblia. De október arra is tanít: lehet az egyetlen felsőruhát is méltósággal, zúgolódás, elégedetlenkedés nélkül viselni. Fontos ezt elmondani akkor, amikor a „még ez sem elég” konzumgörcse szorítja sok honfitársunk idegrendszerét, hogy ne mondjam, „lelkét” és tünteti el ajkukról a köszönet szavát.

Október józan tanulságai közül is kitűnik az, hogy anyagi és szellemi kultúra, hit és tudás, európaiság és magyarságtudat együttes vállalása tesz minket méltókká eleink októbereihez, hagyatékához. Azokhoz, akik érettünk is vállalták - egy felsőruhával és a Bibliával - a nem ritkán egész életen át tartó történelmi szorítókat és csapdákat.

De figyelünk-e még reájuk? Vagy egyre nagyobb szakadék választ el már tőlük, egymástól meg magunktól is? Az egy felsőruha és a Biblia teremtette puritán gazdagságtól? Töprengjünk el kicsit mindezen, amikor gondolatban vagy ténylegesen meggyújtjuk az emlékezés mécseseit! Mert most még eljön az ősz, eljön újra - hűvös éjszakáival, szél sodorta faleveleivel, elmúlást idézőn. De lesz-e módunk jövőre is eltöprengeni e színeket, gyümölcsöt és történelmi sorstanulságokat, hitbeli felismeréseket érlelő hónap kincsein?

Most még igen...

A szerző református teológus-publicista, a Presbiter című folyóirat főszerkesztője