Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-25 / 39. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2011. szeptember 25. » 15 Tradicionalitás és innováció -„hogy semmi ne menjen kárba * „Az ember nem teheti azt a te­remtett világgal, amit akar” - fo­galmaz Bóna Zoltán református lelkipásztor, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Taná­csának (MEÖT) főtitkára idei te­remtésvédelmi programjaik kap­csán, amelyeknek - Béres Tamás docens, az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem Rendszeres Teo­lógiai Tanszékének vezetője sze­rint - az „egyik lényege az, hogy mindenki rádöbbenjen arra, hogy ki ő, a világ melyik részén él, és milyen erőforrások állnak a rendelkezésére” Az európai uniós támogatást nyert prog­ramsorozatról és a teremtés he­téről a MEÖT főtitkárával és a Szociáletikai Bizottság egyik tagjával beszélgettünk. ■ T. Németh László A MEÖT Szociáletikai Bizottságának feladatai között nagy szerepet tölt be a teremtésvédelem és a fenntartha­tóság kérdésköre. Ők kezdeményez­ték három évvel ezelőtt a teremtés­védelem hetének a programját is. A bizottság egy fenntarthatóságról szóló pályázaton indult Tradicio­nális és innovatív értékek tudatosí­tása és érvényre juttatása a fenntart­ható közösségi életmód szolgálatában címmel. A program rövidebb címe Tradicionális és innovatív értékek dialógusban, mozaikszóval: TIÉD. „Ez kifejezi azt a meggyőződésünket, hogy ebben mindenkinek szerepe és felelőssége van” - mondja Bóna Zoltán református lelkipásztor, a MEÖT főtitkára. Fő üzenetében a teremtés hete is a környezettudatos életmódra hívja fel a figyelmünket. Az újrahasznosí­tás jegyében választották ki idén az igei mottót: „...hogy semmi ne men­jen kárba’.’ (Jn 6,12) A református, evangélikus, metodista és katolikus tagokból álló ökumenikus terem­tésvédelmi csoport segédanyagot ál­lított össze, amelyet a MEÖT minden gyülekezetnek és intézménynek el­küldött. Az ötezer ember megvendé­­gelésének története alapján elkészí­tett kiadványt - amint annak beve­zetésében is szerepel - segítségül szánják „az egyéni elcsendesedéshez és a közösségi alkalmakhoz, valamint a személyes elhatározások és a gyű- * lekezeti döntések meghozatalához”. Nem mehet így tovább! „Aki a teremtésvédelem és a fenntart­hatóság területével csak egy kicsit is foglalkozik, elismeri, hogy úgy tovább nem élhetünk, ahogy az úgynevezett északi világ él, többszörösét használ­va vagy többszörösét tékozolva an­nak, ami szükséges és egyáltalán rendelkezésünkre áll” - hangsúlyoz­za Bóna Zoltán, aki azt is leszögezi, hogy „a fogyasztói társadalom gya­korlatilag tarthatatlan, hiszen be­látható időn belül olyan helyzetbe ke­rül a teremtett világunk, hogy élhe­tetlenné válik” A megoldást minden­ki a saját hite és meggyőződése vagy éppen szakterülete szerint látja. A MEÖT a kérdésekre teológiai vála­szokat kíván adni. Ennek kiindulópontja Mózes első könyve. Bóna Zoltán arra is felhívja a figyelmet, hogy a Teremtő a terem­tett világot az emberre bízta, de nem adta oda a szó birtoklási értelmében. Tehát az ember nem tehet azt a te­remtett világgal, amit akar, hiszen a teremtés továbbra is a Teremtőé. A MEÖT programjának az is fon­tos üzenete, hogy a teremtett világ­nak különböző élő és élettelen elemei önmagukban érvényesek és értéke­sek, önmagukban van létjogosultsá­guk és nem kizárólag a hasznosítha­tóság értéke és mértéke szerint. „Te­hát nem attól fontos egy faj, hogy mennyire szolgálja az embert, hanem önmagában is értéke van. A fajok pusztítása, a környezetszennyezés, az energia gátlástalan és fölösleges használata mind olyan tettek, ame­lyek a Teremtő munkáját sértik” - mondja Bóna. Zoltán. A februártól októberig tartó TIÉD programsorozatban természettudó­sok - köztük fizikusok, klímaszakem­berek, geológusok - támasztják alá ezt olyan tényekkel, hogy például az egy esztendő alatt elhasznált kőolaj vagy földgáz mennyisége évmilliók alatt termelődik újra. Fölmerül a kérdés, hogy mennyit használhatunk, és mi az, ami rendel­kezésünkre áll a teremtett világból? Erre általában a tudományos és tech­nikai felkészültségünktől várjuk a teljes feleletet. „A valódi válasz in­kább egy hagyományos bölcsesség­től jön, amelyet a keresztyén szó­kinccsel úgy kell mondanunk, hogy hála a teremtettségért. Vagyis min­dent hálával kell használni úgy, hogy elfogadjuk azt, ami öröm származik belőle, de nem terheljük vele sem környezetünket, sem magunkat. Nem az a baj, hogy az energiahordo­zókat használjuk, hanem az, hogy mértéktelenül” - hangsúlyozza Bé­res Tamás, aki azt is fontosnak tart­ja, hogy a technikának és tudomány­nak a szerény életmódot kell szolgál­nia. „Az embernek a teremtésben va­lóban kitüntetett szerepe van, de nem a fogyasztás szempontjából, hanem abban az értelemben, hogy mi vagyunk azok, akik át tudunk látni bi­zonyos folyamatokat. Az egész fenn­tarthatósági programunknak az a lényege, hogy mindenki rádöbbenjen arra, ki ő, a világ melyik részén él, és milyen erőforrások állnak rendel­kezésére. A keresztyén tradíció hang­­súlyozásával át kell alakítanunk az életünket a tudatosabb életre” - fo­galmaz az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetője. Tradíció és innováció A MEÖT szakértői arra is rávilágíta­nak, hogy a fogyasztói társadalom mentalitása rengeteg olyan társa­dalmi és gazdasági igazságtalanságot szül, amelyet szintén nem nézhet jó szemmel az Isten előtti felelősséggel gondolkozó ember. Végh László atomfizikus előadásaiban például annyit tesz, hogy egyszerűen és ala­posan utánagondol annak, hogy mai életstílusunk mennyiben folytatható hosszú távon. Az esetek nyolcvan ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó százalékában oda jut, hogy nem. „Azért hálás az ő tevékenysége, mert nem nagy gondolatokat, nem frázi­sokat mond, hanem nagyon egy­szerű kis építőkockákból próbálja fel­építeni mindazt, hogy mit miért ér­demes, és mit miért nem. Például nem arról beszél, hogy a műanyag palacknál jobb az üveg, hanem arról, hogy érdemes-e megvenni azt a tar­talmat, amely abban a palackban található” - hangsúlyozza a szemlé­letmódot Béres Tamás, a program egyik kidolgozója. A fogyasztói társadalomban kiala­kult jelenségek, másrészt a teológi­ai felismerések, harmadrészt pedig az ökumenikus világszervezetekben, majd a MEÖT-ben megjelent igény hívta életre az idei intenzív progra­mot az Új Magyarország fejlesztési terv támogatásával. Ennek keretében tizenkét magyarországi városban rendeznek két-három napos prog­ramsorozatot, amelyeken megpró­bálják elérni - elsősorban - a gyüle­kezeteket, az egyházi intézményeket, az iskolákat. De ezen túl megszólít­ják a helyi társadalmi szervezeteket, önkormányzatokat, a helyi szakértő­ket is az előadásokkal, istentisztele­tekkel, bibliakörökkel, kerekasztal-be­­szélgetésekkel. A találkozások során rákérdeznek a hagyományos értékek­re, amelyek még élnek az emlékezet­ben vagy a mindennapokban. így a programokban helyet kapott már - például - a hagyományos termékek bemutatója is, jelezve, hogy nem a szakemberek valamiféle elefántcsont­toronyba zárt diskurzusáról van szó - tudjuk meg Bóna Zoltántól. Béres Tamás szerint az egyik leg­fontosabb feladat, hogy mögé lássunk a napi rutinból végzett, át nem gon­dolt életcselekményeinknek annak érdekében, hogy egy kicsit nagyobb méltósággal tekinthessünk magunk­ra. Mint mondja, ebben a tudatosí­tásban kívánnak segíteni, és ennek fontos eleme az átadott információ. „Programunk címében a tradicio­nális érték annyit jelent, hogy szeret­nénk rendelkezni azokkal az informá­ciókkal, amelyeket össze lehet gyűj­teni az elődeink bölcsességéből és természetesen a jelenlegi felismeré­seinkből is. Az innováció pedig a sa­ját személyes elkötelezettségünket je­leníti meg, hiszen nem elég csak in­formációval rendelkezni” - értel­mezi a program címét Béres Ta­más, aki hozzáteszi azt is, hogy az in­novációval azt szeretnék kifejezni, hogy y teremtésvédelem ügyében szükség van személyes felismerése­inkre, személyes bátorságunkra, majd a személyes elkötelezettségre is. Ezért előadásaikon, kerekasztal-be­­szélgetéseiken életstílusmodelleket is bemutatnak. A beszélgetésekben ar­ról is szeretnék meggyőzni az embe­reket, hogy nem jelent nagy bajt, ha nem követik rögtön az ő elhatározá­saikból születő mintákat. Mi sem vagyunk jobbak Az ismeretterjesztő tevékenységek eredménye nehezen mérhető. „Az­zal a nagy hittel megyünk a rendez­vényeinkre, hogy van olyan mag, amely jó földbe hull. Köszönjük a gyülekezetek, intézmények tagjai­nak és vezetőinek, hogy hétvégéiket, energiáikat, figyelmüket erre a prog­ramra áldozták, és a lebonyolításban helyi partnereink voltak. A pályázat szerint hétezer-hatszáz embert kell elérnünk az üzenettel, és ezt minden bizonnyal el fogjuk érni. Konkrét visszajelzéseink vannak arról, hogy is­kolákban az előadásunkat követő héten újra és újra előkerültek az el­hangzott témák” - ismerteti a szám­szerű célokat Bóna Zoltán, aki bízik abban, hogy munkájuk nem hiábava­ló. A rendezvényeken azt is hangsú­lyozni akarják, hogy a gyülekezetek az alkalmaikon vagy éppen a felújí­tási, építési munkálataiknál figyelje­nek a fenntarthatóságra. A TIÉD eddig kilenc városba jutott el, az elmúlt hétvégén Szegeden pró­bálták tudatosítani a tradicionális és innovatív értékeket. A szintén a MEÖT által - idén harmadik alka­lommal - meghirdetett teremtés hetében szeptember 25. és október 2. között még három városban jelennek meg a programjukkal, amely Debre­cenben fejeződik be: október í-jén re­gionális női találkozón és több száz fős egyházmegyei ifjúsági rendezvé­nyen jelennek meg, valamint szintén ez adja a tematikus előadását az Ok­tóber a reformáció hónapja rendez­vénysorozat kulturális programokban is gazdag megnyitójának. Másnap a Nagytemplomban úrvacsorás öku­menikus istentisztelettel zárják a fenntarthatósági programsorozatot. Azt gondolnánk, hogy mi, ke­resztyén emberek környezettudato­­sabban élünk. De Béres Tamás sze­rint a gyülekezeti tagok életformája semmivel sem jobb, mint másoké. Sőt - mint mondja - még nehezebb helyzetben vagyunk, mert amikor fel­ismerjük a veszélyeztető körülménye­ket, akkor sokan megnyugtatják ma­gukat például azzal, hogy ha Isten te­remtette a világot, majd ő is fogja el­pusztítani, tehát voltaképpen ne­künk nincs ebben felelősségünk. Egy másik formája a vallásos fele­lősséglerázásnak az a gondolat, hogy nem kell azzal törődni, mi történik a földön, hiszen mi a mennyországra készülünk. „Egy harmadik szintre szeretnénk lépni, és úgy megjelenni a gyülekeze­tekben, hogy meglegyen a megbízha­tó információ, és jelen legyenek olyan emberek, akik el tudják mondani, meg tudják mutatni, milyen a terem­tésvédelemnek megfelelően élni. Ez a keresztyének nagy feladata, hogy ke­resni kell olyan utakat, ahol Jézus kö­vetésének újabb és újabb lehetőségei vannak” - fogalmaz Béres Tamás. (További információ: tied.meot.hu és www.teremtesunnepe.hu) A szerző újságíró, a Reformátusok Lapja főszerkesztője EVÉL&LEVÉL Tanévnyitó a nagyváradi evangélikus óvodában Az új tanévet izgatottan váró gyer­mekek és szülők zsibongásától volt hangos szeptember 12-én reggel a nagyváradi evangélikus templom. Hagyományainkhoz híven istentisz­telettel vette kezdetét az idei tanév. Mindnyájunknak, régi és új óvo­dásoknak, a családoknak, minden munkatársnak szüksége van biztatás­ra és erősítésre, hogy bátran vágjunk neki egy új, sok kihívással teli évnek. Hálával gondolunk arra, hogy Iste­nünk - aki „a megrepedt nádszálat nem töri el, és a pislogó mécsest nem oltja ki” - képessé tesz bennünket ar­ra, hogy helytálljunk szolgálatunkban. Az ő áldását kértük a közösen megtanult énekben is (Áldásoddal megyünk), mielőtt birtokba vettük volna újra az óvodát. Ki mosolyogva, ki még szomorkásán ismerkedett az új játékokkal, társakkal. Az első nap végére mindenkinek sikerült barátok­ra és - az óvó néni személyében - szerető pótanyukára találni. Ezúton kívánunk mindenkinek örömökben gazdag, eredményes tan­évet! Mátyás Judit igazgató (Nagyvárad) Családi kötelék A névadó születésének évfordulóján - szeptember 17-én - minden évben családi napon találkoznak diákok, szülők, pedagógusok a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázi­umban, hogy közösen ünnepelje­nek. A reggeli becsengetés a szülők­nek az osztályok közötti nagy faka­nál kupáért való versengés kezdetét jelzi, a diákok pedig a nagy vándor­bot kupáért küzdenek meg egy több­állomásos műveltségi-városismereti verseny keretében. Idén a legfinomabb, kültéren elké­szíthető étket a 8/12. osztályos szü­lők készítették, míg a nagy vándor­botot az 5/12. osztály diákjai nyerték. Az alsó évfolyamos osztályok a DÖK-kupáért is megküzdöttek, ame­lyet a 8/5. osztály tanulói vehettek át a diákönkormányzat most megvá­lasztott új elnökétől, Takács Dániel 6/10. osztályos tanulótól. Az iskola és a családok közötti kö­telék ápolását a gimnázium fontos feladatának tekinti. A családi nap ha­gyománya elsősorban azt a célt szol­gálja, hogy a résztvevők évről évre hi­vatalos kötöttségek nélkül találkoz­zanak, és jó alapokat teremtsenek a gyerekek közös neveléséhez. N EvÉlet-infó

Next

/
Thumbnails
Contents