Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-11 / 37. szám
io 4t 2011. szeptember ii. FÓKUSZ Evangélikus Élet NORSK FORBINDELSE - A NORVÉG KAPCSOLAT Mesés ország: az üveghegyen is túl... „Ugráltunk a boldogságtól” - tengerjáró hajón Molde felé szigetét, ahol a legrégibb keresztény sír található, és bejártuk a zarándokutat, amelynek jelzése egy pillangó, a feltámadás jelképe. A sziget már ötven éve lakatlan, de évente elvisznek oda fiatalokat, hogy lássák mindazt, amiben nekünk is részünk volt. ival, akikkel egy vidám, éneklős-játszós estét töltünk együtt. Őket is, és a moldei ifjúság tagjait is hívtuk a következő Szélrózsára; reméljük, lesz még lehetőségünk találkozni velük itt, Magyarországon. ■ Szalay Andrea ^ A norvég egyház vendégeként idén először kapott lehetőséget tizennégy evangélikus fiatal - közöttük e sorok írója hogy az Északi Evangélikus Egyházkerület egyházmegyéinek képviselőjeként tíz csodálatos és élményekben gazdag napot tölthessen augusztus közepén Norvégiában. Az utazást - amelyre három felnőtt: Pál Marietta, Húszak Zsolt és Blatniczky János Dániel kísért el bennünket - az Északi Egyházkerület és a norvégiai More og Romsdal-i egyházkerület testvérkapcsolata tette lehetővé. Az ifjúság részéről is erős ez a kötelék, hiszen 2008- ban először egy háromfős norvég csoport látogatott Magyarországra a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóra, tavaly pedig már tizenhét fiatalt láthattunk vendégül Norvégiából fesztiválunkon. Augusztus 11-től 22-ig több várost, szigetet ismerhettünk meg. Élvezhettük a norvégok vendégszeretetét, amikor családoknál szálltunk meg, vagy amikor a norvég egyház tagjai, munkatársai, fiataljai láttak bennünket vendégül. Új barátságok szövődtek a magyar és a norvég ifjúság között, és régi barátságok is megerősödtek. Házigazdáink - Liv Anne Vestbostad Bjerkeland és Christfried Kául -, a kerületi püspöki hivatal munkatársai Moldéban, és együtt szervezték meg rendkívül változatos programjainkat. Első benyomásunk Norvégiáról az volt, hogy bármennyire szépek és kis sütit a tábortűzben, sőt kemencében kis csokis-mazsolás kalácsot is. A norvég szokásokhoz híven sokat kirándultunk, többek között ragyogó napsütésben a gyönyörű Rundéba, „a madarak szigetére”. A táj és a kilátás hihetetlen volt, láthattuk Isten csodálatos teremtését: a tiszta kék tenger, a sziklák, a hegyek, az erdők mind-mind olyanok voltak, akár egy mesében. Olyan helyekre is elvittek minket, ahol a norvégok többsége sem járt, ilyen volt Ytste Skotet és Veoya, „a szentek szigete”. Ytste Skotet egy régi farm egy hegy tetején; ma már skanzenként működik, ahol az emberek úgy tölthetnek el egy-két napot, mint a régi „vikingek". Alig hittünk a szemünknek, amikor egy földbe ásott gödörben néhány forró kő segítségével sütöttük meg a vacsoránkat, és az eredmény még ízletes is lett... Az éjszakát egy pajtában töltöttük, szénában aludtunk. Bár a farmig való följutáshoz szükséges hegymászás nem volt könnyű, de megérte az életre szóló élményekért. A Sub Urban ifjúsági kávézó Kedvenc városom Molde, ahol két éjszakát töltöttünk. Egyik nap meglátogattuk a már említett szentek rom napot, a helyi gyülekezeti ház ban szálltunk meg. Itt megismerkedtünk a helyi Ten Sing kórus fiatalja Norvég oltártér Álesundban Moldéban a legjobban a templom alagsora tetszett, amely tökéletes ifjúsági terem: van egy kör alakú társalgó, továbbá léghoki, biliárdasztal, csocsó- és pingpongasztal, mászófal (!), táncterem, konyha, étkező, tálaló és egy színpad, ahol este a norvég és a magyar fiatalok is énekeltek hangszeres kísérettel. A másik moldei különlegesség a Sub Urban nevű ifjúsági kávézó, ahol a keresztény fiatalság találkozik, koncertezik. Ide is meghívtak minket, itt is lehetőségünk volt a színpadon énekelni, miután két csoportban beszélgetős délelőttöt töltöttünk együtt a moldei hivatalban dolgozó munkatársakkal. Egy nagyon barátságos kisvárosban, Voldában töltöttük az utolsó há-Az egyik „ üveghegy” Moldéban Több városban is megálltunk, sétáltunk Ulsteinvikben, áhítatot tartottunk a kicsi, de gyönyörű templomban. Álesundban istentiszteleten is részt vettünk, majd megmásztak azt a 418 lépcsőfokot, amely felvezet Fjellstuahoz, ahonnan látni lehet a tengert, a várost, a fjordok közötti szigeteket, a kompokat, amelyeken mi is sokszor utaztunk, és a hegyeket, amelyek mindenhol ott vannak. Innen szálltunk föl a tengerjáró hajóra, amelynek panorámás ablakaiból és fedélzetéről csodás kilátás nyűt a fjordokra. Álesund - Norvégia Velencéje tiszták is a távolsági buszaik, nem lehetnek annyira kényelmesek, hogy az ember három-négy óránál többet aludjon rajtuk. De a táj még a buszból is csodálatos volt. Láthattuk, ahogy a nap kibújik a hegyek mögül, aranyszínűre festve a tájat. Külföldi vendéglátóink már legelső nap meghívtak az ulsteinviki Osnes Beachre, a hófehér homokú tengerpartra. A többség csak bokáig merészkedett a tengerbe, de ketten a fürdést is bevállalták, bár csak pár percig bírták az alig tizenöt fokos vizet. Itt szereztük első gasztronómiai élményünket is: a grillezett lazacot a part menti halászkunyhóban készítették el nekünk. Az út során egyébként sokszor ettünk halat, különböző módokon elkészítve; az Ulsteinvikben rendezett hajófesztiválon például még halburgert is kóstolhattunk! Továbbá sütöttünk narancshéjban csoNorvégia egyik csodaszép skanzenje - Ytste Skotet
