Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-11 / 37. szám
4 ◄« 2oii. szeptember ii. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Gazdag örökség - felelősség a jövőért Pest környéki evangélikus szlovákok találkozója ► Újra összegyülekeztek a gyakorló kántorok augusztus 21. és 26. között a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetben. Az immár tizenegyedik alkalommal megrendezett kántortovábbképző tanfolyam idén is gazdag, változatos programmal várta az érdeklődőket. A jól bevált beosztás szerint délelőttönként egyéni órákra, délután és este pedig konferenciaprogramokra került sor. Kezdésként két előadás hangzott el. Énekeskönyvek és évszázadok címezért a templomi használatban ez terjedt el (Laukó Levente segítségével a hallgatók szétszedhettek és összerakhattak egy ilyen hangszert). Szabó Balázs - magával hozott mesterhangszerén (képünkön) - a legfontosabb harmóniumszerzők, César Franck és Sigfrid Karg-Elert műveit szólaltatta meg. Az előadó ismereteinek alapossága, játékának virtuozitása és a feltáruló ismeretlen világ ámulatba ejtette a hallgatóságot. Kedden délután Fassang László orgonaművésznek, a Zeneakadémia tanárának improvizációs kurzusára került sor, immár hatodik alkalommal. A résztvevők újra átélhették az alkotás csodáját egy olyan muzsikus mel Csepregi Zoltán egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének vezetője adott áttekintést a 16-18. századi magyar nyelvű énekeskönyvekről, az énekanyag kialakulásáról, a repertoár változásáról és ennek okairól, a gyűjtemények szerkesztésének teológiai hátteréről. Megemlítette, hogy az e témával foglalkozóknak feltétlenül ismerniük kell H. klubért Gabriella hiánypótló könyvét: A régi magyar gyülekezeti ének (Universitas, Budapest, 2004). Ecsedi Zsuzsa, a kántorképző zenei intézetének tudományos munkatársa egy évfordulót tudatosított: száz éve, 1911-ben jelent meg a Keresztyén (más néven Dunántúli) énekeskönyv, amely hét évtizedig meghatározta gyülekezeteink éneklését. (E témáról részletesebben az Evangélikus Élet ez évi 33-34. számában olvashattak.) És mivel a kötet értékeléséhez szükség volt a 19. századi előzmények ismertetésére és mai korunk erőfeszítéseinek bemutatására is, a figyelmes hallgató rövid idő alatt fél évezred történéseit ismerhette meg. A hétfői nap a harmonium jegyében telt. E szó a legtöbb olvasó számára bizonyára egy sípoló, nyöszörgő bútordarabot idéz fel. Szabó Balázs orgonaművész, organológus, harmóniumgyűjtő és -restaurátor viszont bebizonyította, hogy ez mekkora tévedés! A harmonium fejlődéstörténete végigkíséri a 19. századot és a 20. század első harmadát. A fúvó légrendszerű harmonium jellegzetessége és egyben nehézsége, hogy a pedálokkal szabályozni lehet a megszólalás hangerejét. A diszkant és a basszus között megosztott regiszterek lehetővé teszik különböző hangszínek egy időben való használatát. A jó előadó ezáltal egy romantikus nagyzenekar képzetét keltheti. A szívó légrendszerű harmonium használata az egyenlő légnyomás miatt könnyebb, irányításával, akinek tapintata, nagyszerű pedagógiai érzéke még a legnehezebben megnyíló személyiségeket is felszabadította. A szerdai esztergomi kirándulás újabb, másfajta élményt kínált. Baráti István orgonaművész, a főszékesegyház karnagya a bazilika orgonájának bemutatásán túl Liszt Ferenc itteni működéséről, az Esztergomi mise bemutatásáról is részletesen beszámolt. Az ötmanuálos, jelenleg nyolcvanregiszteres, de még bővülő hangszer kipróbálása mindenkinek maradandó emlékei közé fog tartozni. Csütörtökön a nyári tanfolyamok előadóival bővült az érdeklődők csoportja. A tavalyi ötletet folytatva idén a Segédanyag a kántori szolgálathoz című gyűjteményből szólalt meg egy csokorra való korálfeldolgozás. A válogatást Ecsedi Zsuzsa végezte, a harminchét darab bemutatásában Németh Sándor és Bence Gábor volt segítségére. Az egyéni órák alkalmával Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Németh Csaba és Pócs Miklós segítette a - nagyon különböző helyzetű és képzettségű - gyakorló kántorok munkáját. Komoly átgondolást igényel a jövőben, hogyan lehetne biztosítani azt, hogy az alaposan megszervezett és színvonalas programok minél többekhez eljussanak (alkalmasabb időpont, más keretek megtalálása). Mert bár a résztvevők igen sokat tanultak ezen a héten, a távollévők nagy száma elégedetlenségre ad okot. A tanfolyam szilárd keretét hagyományosan a zsolozsma-istentiszteletek biztosították. A vigasztalás és bátorítás témakörében összeállított igerend Hafenscher Károly munkája. Rajta kívül Lacknerné Puskás Sára, Lackner Pál és Joób Máté szolgált az alkalmakon. A zsoltárok közös imádkozása bekapcsolta a jelenlevőket az egyház évezredes istendicséretébe, a mennyei istentiszteletbe ez a legnagyobb ajándék! szo-la ► Első ízben Albertirsán rendezték meg szeptember 3-án a Pest környéki evangélikus gyülekezetekhez tartozó szlovákok találkozóját. Ötlete Vácott, a római katolikus szlovákok - magyar és szlovák püspökök szolgálatával zajlott - múlt évi találkozóján vetődött fel dr. Szabó Zsuzsannában, a Dolina Pest Vidéki Szlovákok Regionális Egyesületének elnökhelyettes asszonyában. Az evangélikusszlováktalálkozó helyszínének kiválasztása nem véletlenül esett Albertire - a település és evangélikus gyülekezete idén ünnepli fennállásának háromszázadik évfordulóját. A Pest környéki, avagy - a hivatalos meghívóban szereplő kifejezéssel - Pest vidéki gyülekezetek találkozója 10 órától magyar-szlovák kétnyelvű ünnepi istentisztelettel vette kezdetét az alberti evangélikus templomban. Igehirdetéssel Milos Klátik, a Szlovákiai Evangélikus Egyház elnök-püspöke és D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) nyugalmazott elnök-püspöke szolgált. Milos Klátik a Fii 1,3-6.9-11 versek alapján prédikált. Igehirdetésében kiemelte a háromszázadik születésnapját ünneplő alberti gyülekezet múltjának fontos eseményeit, megemlékezve a több évtizeden át itt munkálkodott lelkészek hűségéről, az alberti gyülekezetét alapító elődök hitéről és szeretetéről. „Az ő hitük, szeretetük és hűségük Istenünk szeretetéből, kegyelméből merített. Isten irgalmát hirdeti az a tény is, hogy itt, Albertirsán ma is élő gyülekezet van: óvoda, iskola és szeretetotthon működik az egyházközség fenntartásában”- hangsúlyozta a püspök. D. Szebik Imre Zsid 13,7-8 alapján arra mutatott rá: Isten figyelmeztet kész, az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat egykori vezetője, majd Fazekas László polgármester és - a helyi római katolikus egyházközség részéről - Kiszel Mihály prépost üdvözölte a főváros környékéről összesereglett szlovákok evangélikus gyülekezetét. A kétnyelvű áldás után a résztvevők elénekelték mindkét nemzet himnuszát. A testvéri beszélgetésekre is lehetőséget nyújtó ünnepi ebédet követően hagyományőrző folklórműsorral folytatódott az együttlét a Móra Ferenc Művelődési Házban. A szlovák ősöktől örökölt gyönyörű népviseletben énekeltek, táncoltak többen azok közül is, akik délelőtt egyébként a padok előtt és mellett állták végig (!) a „maratoni hosszúságúra sikeredett” (mintegy háromórás) templomi istentiszteletet... Reménység szerint a Pest környéki evangélikus szlovákok találkozójának lesz folytatása - Alberti évfordulós ünnepségsorozatának újabb eseményéről pedig minden bizonnyal már a közeljövőben beszámolhat az Evangélikus Élet. ■ Gulácsiné Fabulya Hilda Az alberti ünnepség jelentőségét némiképp az is jelzi, hogy - a szolgálattevőkön kívül - ki mindenkit üdvözölhetett az evangélikus templomban Túri Krisztina. A helyi gyülekezet lelkésze köszönthette - többek között - Peter Weis szlovák nagykövetet, Fűzik Jánost, az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) elnökét, dr. Székely Bertalan Andrást, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Anyaországi Kapcsolatok Osztályának osztályvezetőjét, Aszódi Csabát, az OSZÖ elnökhelyettesét és a Dolina elnökét, dr. Szabó Zsuzsannát, az OSZÖ tagját, a Dolina elnökhelyettesét, Mótyán Tibort, az OSZÖ vallásügyi bizottságának elnökét, Nobik Erzsébet nyugalmazott evangélikus lelkésznőt, Fazekas László polgármestert, Szemőkné Szedlacsek Juditot, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnök asszonyát, Kiszel Mihály prépostot, az Evangélikus Élet által felkért tudósító személyében az Országos Szlovák Evangélikus Lelkészi Szolgálat vezetőjét, Gulácsiné Fabulya Hildát, valamint a Pest vidéki gyülekezeteket (Cinkota, Maglód, Nagytarcsa, Rákoskeresztúr, Pilis, Csornád, Vácegres, Galgagyörk) képviselő híveket, lelkészeket. A lelkésznő kifejezte szívbéli örömét a közös ünneplés lehetőségéért, és megköszönte a szervezők önzetlen és lelkes munkáját, fáradozását. bennünket, hogy emlékezzünk meg vezetőinkről, akik az ő igéjét hirdették nekünk. Ma is ezt tesszük, amikor megemlékezünk az alberti gyülekezetben egykor áldozatos szeretettel szolgáló lelkészekről, vezetőkről. A kétnyelvű istentisztelet úrvacsorái asztalközösséggel folytatódott, ahol több százan térdeltek egymás testvéreiként az oltár elé. Milos Klátik püspök jobbján felesége, Olga Klátiková Az istentisztelethez kapcsolódóan köszöntések hangoztak el: Fűzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) elnöke, Nobik Erzsébet nyugalmazott evangélikus lel„Nézd meg, hogy jól vannak-e...!” ► A Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetsége szeptember 2-a és 4-e között rendezte meg éves konferenciáját és közgyűlését Bécsben. A szövetség - mely a Kárpát-medence országain kívül, de még Európában működő magyar nyelvű protestáns gyülekezetek önkéntes társulása - tíz évvel ezelőtt alakult meg a németországi Ludwigsburgban. Svájci egyesületként van bejegyezve, székhelye Zürich. Alapszabályában a következőket olvashatjuk céljairól: „A magyar nyelvű istentiszteletek, lelkigondozás és az egyházi élet elősegítése a Kárpát-medence országain kívül, Európában működő protestáns gyülekezetekben; a gyülekezetek egymás közötti kapcsolatainak elősegítése; tanácskozás a gyülekezeteket érintő kérdésekről; kölcsönös tájékoztatás és teológiai továbbképzés; a felekezetek közötti együttműködés (ökumené) előmozdítása; közös nyugat-európai munkaágak (például ifjúsági konferencia, sajtó) támogatása; a taggyülekezetek érdekeinek - velük egyetértésben történő - képviselete a magyar és külföldi egyházak és világi szervezetek irányában’! (www.credo-hu-we.org) A bécsi találkozón mintegy ötvenen voltak jelen Európa több mint tíz országából. Többségükben Németországból, Svájcból és Ausztriából érkeztek a résztvevők. A Magyarországi Református Egyházat Odor Balázs, a Magyarországi Evangélikus Egyházat Cselovszkyné dr. Tarr Klára képviselte, mindketten egyházuk külügyi hivatalát vezetik. A magyar kormány képviseletében dr. Kocsis Attila református lelkész, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárságának osztályvezetője volt jelen a konferencián. Az éves találkozók célja a nyugateurópai szórványban élő magyar gyülekezetek és lelkigondozó szolgálatok életének megismerése, a kapcsolattartás ápolása. Ebben az esztendőben a magyarországi jelenlévők beszámoltak az anyaegyházaknak a nyugati diaszpórával való kapcsolattartásáról, Kocsis Attila pedig a magyar kormány nemzetstratégiáját ismertette. A gyülekezetek és a magyar nyelvű lelkigondozói szolgálatok egyenkénti bemutatására is sor került. Kiderült, hogy nincs azonos helyzet, sokrétűség és sokféleség jellemzi e közösségek életét. Szükség van a magyar egyházaknak, a partneregyházaknak - azaz a befogadó országok egyházainak -, valamint az egyes konkrét gyülekezeti közösségeknek az együttműködésére. Sok helyen gondot jelent a lelkészhiány, a szórványok hatalmas kiterjedtsége, illetve a gyülekezeti tagok erős fluktuációja. A konferencia ökumenikus záró istentisztelettel fejeződött be a bécsi református templomban. Ennek liturgiái szolgálatát Karvansky Mónika (református) és dr. Solymár Mónika (evangélikus) bécsi lelkészek végezték, az igét pedig dr. Remport Péter belgiumi evangélikus lelkész Ef 2,12- 13 alapján hirdette. Jelen voltak az Ausztriai Evangélikus Egyház képviselői is. Köszöntött Kari Schiefermair evangélikus, illetve Johannes Wittich református egyházfőtanácsos. Az istentiszteleten Gémes Pál stuttgarti lelkész, a szövetség elnöke tolmácsolta dr. Fabiny Tamás levélbeli köszöntését. A külügyekért felelős magyarországi evangélikus püspök jövőre budapesti találkozóra hívta meg a jelenlévőket. ■ Dr. Solymár Mónika
