Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-11 / 37. szám
2 -m 2011. szeptember 11. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Mindenható mennyei édesatyánk, köszönjük, hogy te vagy. Köszönjük, hogy Jézus, a te egyszülött Fiad meghalt a bűneinkért, és föltámadott megigazulásunkra. Hisszük, tudjuk és valljuk, hogy egyedül te vagy méltó a bizalmunkra. Hozzád jövünk most, hallgasd meg imádságunkat! [Lektor:] Világosítsd meg szívünket és értelmünket, hogy igéd aktuális üzenetét úgy értsük, ahogyan akarod, és te adj belátást és erőt annak cselekvésére! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörülj a te földön vándorló és küzdő anyaszentegyházadon, hogy hirdethesse a te dicsőségedet. Őrizd meg a kevélységtől, az elbizakodottságtól és a hamis vallásosságtól! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk gyülekezetünkért, azokért, akik jelen vannak és azokért, akik nincsenek itt. Segíts, hogy megbecsüljük igédet, hiszen más nem tart meg bennünket, sem személyes életünkben, sem közösségünkben! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk az otthon vagy a kórházi ágyon fekvő betegeinkért. Imádkozunk a gyászolókért, özvegyekért és árvákért, a magány terhét hordozókért, a foglyokért, minden szükséget és nevedért üldözést szenvedőért! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Eléd hozzuk imádságunkban most kezdődő hetünk minden napját. Adj nyitott szemet elkészített ajándékaid felismerésére. Áldj meg minket, hogy a körülöttünk élők téged láthassanak meg, amikor velünk kapcsolatba kerülnek! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Köszönjük, hogy bizonyosak lehetünk: meghallgatod imádságunkat, és mindazt, ami neked kedves, megcselekszed. Áldunk, magasztalunk és dicsőítünk téged már itt a földön s majd egykor a te országodban, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „A felszentelt püspök, aki templomot szentel, gyermekeket konfirmál, vagy hivatalának valami más feladatát végzi, nem ezekkel a cselekedetekkel szentelődik püspökké, sőt ha nem volna már előtte felszentelt püspök, ezek a cselekedetek semmit sem érnének, értelmetlenek, gyerekesek és játékosak volnának. így a hite által felszentelt keresztyén ember is jó cselekedeteket tesz, de nem ezek által lesz szentebbé vagy keresztyénebbé, mert ez egyedül a hit dolga, sőt ha előbb ném hinne, és nem volna keresztyén egyáltalában sem, mit nem érnének összes cselekedetei, és igazán rossz és ítéletes bűnök volnának.” M Luther Márton: Értekezés a keresztyén ember szabadságáról (Prőhle Károly fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP - ÉZS 54,7-10 Isten nem változik - nekünk kell megváltoznunk! A hegy az ókori keleti világban az elmozdíthatatlanság szimbóluma volt. Arról tudtak, hogy a hegyek földrengés vagy vulkanikus tevékenység következtében néha megremeghetnek, de helyükről akkor sem mozdulnak el. A hegyek elmozdulása, pláne eltűnése az ókori ember számára a lehetetlen lehetőségek közé tartozott. Isten a próféta szavával azt üzeni népének, hogy még ennél a lehetetlennek vélt lehetőségnél is lehetetíenebb, hogy irántuk való hűsége megszűnjön, és velük kötött szövetsége meginogjon. Előbb történhet meg valami olyan, amit az emberek eleve kizártnak tartanak, mint hogy Isten megváltozna. Ez egyszerre jelent figyelmeztetést és evangéliumot. Figyelmeztetést azok számára, akik Isten és ember megromlott viszonyát úgy igyekeznek rendezni, hogy Istenre próbálnak hatást gyakorolni. Számolniuk kell vele, hogy áthatolhatatlan falba ütköznek. A prófétai képnél maradva Istent olyannak fogják találni, mint egy hegyet: magától megmozdulhat ugyan, de ember nem tudja megmozdítani. Isten az ember minden rimánkodása, fogadkozása és minden áldozata ellenére az marad, aki: bűnt gyűlölő, a bűnt elítélő, a bűnnel alkut soha nem ismerő szent Isten. Isten bűn miatti haragja engesztelhetetlen. Ennek nem mond ellene, hogy Isten végtelenül irgalmas is, és haragjának kitöltését kész késleltetni. Ezt annak reményével teszi, hogy az ember közben talán megváltozik. Ha Isten azt látja, hogy az ember meghalt a bűnnek, és engedelmességre született újjá, akkor korábban elkövetett bűneit nem tartja számon, akkor lecsillapul haragja, és akkor, de csak akkor kiengesztelődik az ember iránt. Nem ellentmondás: Istent ugyan semmivel sem lehet kiengesztelni, ő maga mégis kiengesztelődhet. A hegyet nem lehet megmozdítani, de a hegyek néha mégis megindulnak. Istent nem lehet kiengesztelni, de meg tud indulni teremtménye nyomorúságát látva. Ám ha Istennek az ember megváltozása reményében tanúsított türelméből arra a következtetésre jutnánk, hogy Isten - noha továbbra is bűnben élünk - már nem is haragszik ránk bűneink miatt, hiszen Krisztusért már kiengesztelődött irántunk, akkor hamis alapon állna a Krisztus keresztáldozatába vetett bizalmunk. Isten nem azért küldte a keresztre Krisztust, hogy a bűn miatti haragját kiengesztelje, hanem azért, hogy Fia halála által, pontosabban a halálába vetett bizalom (hit) által mi engesztelődjünk ki Isten iránt, és mi változzunk meg gyökeresen. Hogy hit által - mintegy Krisztussal együtt meghalva - merőben új emberré legyünk, aki Krisztus engedelmességével engedelmeskedik az Istennek, tehát többé nem ad okot haragra. Csak így lehet megalapozott a reménységünk, hogy Krisztusért Isten is kiengesztelődött irántunk, és a korábban elkövetett bűneinket többé nem rója fel. Mert a porszem nem változtathatja meg a hegyet, hanem a porszemnek kell gyökeresen megváltoznia a hegy mozdíthatatlansága által. Most kell tehát megtérnünk a korábban elkövetett bűneink bocsánatának reménységével. Aki most A VASÁRNAP IGÉJE elmulasztja a megtérést, az hiába reménykedik bűnei Krisztusért való bocsánatában. A most pedig mindig azt jelenti, hogy ma. Miként a 95. zsoltár 7-8. versében olvassuk: „Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket..!’ Isten megtérésre hívó szava örök jelen időben szól hozzánk! Senki nem mondhatja, hogy már egyszer eleget tett neki. És azt sem mondhatja senki, hogy majd a jövőben, egyszer talán eleget tesz. Most kell megtérnünk, kivétel nélkül mindannyiunknak! Biztos, hogy van miből! Ha másból nem, akkor abból az önigazságunkból, hogy mi már egyszer s mindenkorra eleget tettünk Isten megtérésre hívó szavának. Életünk minden percében igaz, hogy most kell a bűn éppen aktuális kísértésének ellenállnunk, most kell egonkat és akaratunkat megtagadva, mintegy önmagunk számára meghalva, abból az aktuális bűnből megtérnünk, amelyben éppen benne élünk. Mert mindig csak a ma megtérők reménykedhetnek a tegnapi és az azelőtti bűneik bocsánatában. A kísértének való ellenállás és az önmaga számára való meghalás a keresztény ember mindennapos életprogramja. Luther is ezt nevezi mindennapos megtérésnek. Erről ír a 95 tétel bevezető, első tézisében is: „Amikor a mi Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus azt mondja, »Térjetek meg« (Mt 4,17), akarja, hogy a hívek egész élete megtérés legyen.” A mindenkori „mában” megtérőknek szól a vigasztaló, bátorító evangélium: Isten hűsége soha nem rendül meg az övéi iránt. Olyankor sem, amikor a körülmények azt diktálnák, hogy elhagyta, cserbenhagyta őket. A mindenkori „mában” megtérőknek bizonyosságuk lehet, hogy ők Isten valóságos népe, akiknek a próféta által adott ígéret szól: „Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad. (...) Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad” (Ézs 54,7-8.10) Mindannyian örökösei vagyunk ennek az ígéretnek, ha megfogadjuk a zsoltáros tanácsát: „Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket..!’ (Zsolt 95,7-8) ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, add, hogy ne csak megértsük kereszted titkát, hanem engedjük, hogy az a mi életünk titkává is legyen, hogy veled legyőzetve győzzünk mindennap a bűn kísértése fölött. Urunk, tudjuk, hogy ez nekünk lehetetlen: ezért kérünk, segíts naponta meghalnunk önmagunk számára, hogy te bennünk élhess, és bennünk is véghezvihesd üdvözítő munkádat, hogy Atyád irgalmából egykor eljussunk örök országodba. Ámen. A személyes gyónás (lehetséges) rendje ► Múlt heti számunkban a személyes gyónás néhány alapkérdését tisztáztuk azért, hogy ma sorra kerülhessen a Liturgikus könyv második kötetében található rend. Ez a rend nem a Kis káté szövegét követi, nem is valamiféle kötelező rend, amely azt mutatná, hogy másként nem lehetne elvégezni. Az egyház sok évszázados tapasztalatait gyűjtöttük csokorba, öntöttük mai köntösbe és alkalmaztuk úgy, hogy a 21. századi egyházi életben is használhatóak legyenek. Fontos, hogy megfelelő időt és helyet biztosítsunk az egyén és a lelkész számára egyaránt különleges alkalomnak. Sem az idő szorítása, sem az ügy súlyához méltatlan hely nem segíti a gyónás létrejöttét és lefolytatását. A bevezető rubrikák (apró betűs utasítások, illetve információk) erre részletesen kitérnek. A gyónás nincs helyhez és időhöz kötve, mégis jó, ha a templomban vagy a lelkészi hivatal (esetleg gyülekezeti terem) nyugodt, háborítatlan, szépen berendezett részében zajlik. A gyónás úgy kezdődik, mint egy istentisztelet. A gyóntató lelkész bejelenti, hogy mindaz, ami a következőkben az ő szájából elhangzik - a bűnbánatra való felhívás, az igével való szembesülés, a feloldozás, a kegyelemhirdetés, a hálaadás -, mindmind az Isten nevében történik. Nem egyszerű lelkipásztori beszélgetésről van szó. Az invokáció, azaz az Isten nevének segítségül hívása adja meg a súlyát a gyónásnak. A lelkész bátorító, segítő mondatai is az igét hordozzák. A kezdetkor már így hangzik az elveszetteket megkereső és megmentő Jézus szava: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek’.’ (Mt 11,28) Ezután mondja el az 51. zsoltár gyónás alaphangját megadó imádságát: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!”majd folytatódik a zsoltár, amely minden egyes szavával a bűneit letenni akaró ember szívébe markol. Alternatív anyagként kínálja fel a Liturgikus könyv a 139. zsoltár szavait: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem!’ A zsoltárolvasás után a közösségi gyónásból jól ismert lekciók következnek: a Tízparancsolat, a jézusi kettős parancsolat és az apostol bűnbánatra indító kijelentései. Az igék után a lelkész a következő szavakkal bátorít a gyónás elkezdésére: „Kedves Testvérem, szeretettel emlékeztetlek arra, hogy gyónásodat titoktartási kötelezettséggel hallgatom. Téged pedig arra kérlek, hogy gyónásodban saját bűneidről és ne másokéról beszélj.” Az Isten színe előtt elmondott bűnvallás kapcsolódhat imádsághoz, vagy lehet eleve imádság formájában elmondott vallomás. A lelkész feladata itt legfeljebb az lehet, hogy egyszerű kérdésekkel (például: „Terheli-e még valami a lelkiismeretedet?") segítse a nehéz ügyek kimondását. Ezek után következnek a közismert gyónási kérdések, majd az istentiszteleten is használt, közös gyónó imádság: „Vallom előtted, szent és igaz Isten...” A feloldozás bevezetéseként a lelkész elmondja azokat az igéket, amelyekben Jézus az oldás feladatát bízta tanítványaira:, Vegyetek Szendéiket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak’.’ (Jn 20,22b-23) A feloldozás kérdéssel kezdődik: „Testvérem az Úrban! Hiszed-e, hogy az ő megbízásából Isten bűnbocsánatát adom neked?” A válasz után a lelkész kézrátétellel mondja: „Én pedig feltámadott Urunk megbízása szerint megbocsátom bűneidet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! - Ámen. - Isten megbocsátotta bűneidet, és visszafogad gyermekei közösségébe. Járj új életben a Szentlélek erejével. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK Ámen.” Ehhez kapcsolódóan a lelkész és a gyónó személy együtt mondják az Úrtól tanult imádságot. A bűnvallásra hangzó feloldozás, az Isten megbocsátó szeretetének személyes meghirdetése hálaadásra késztet. Ezért hangzik el a 103. zsoltár a köszönet és az Isten-dicséret szavaiként: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet..!’ Külön ajándék, ha a lelkész és a bűnbocsánatot nyert testvér együtt tudnak énekelni. A személyes gyónás rendje több idevágó énekszöveget is ajánl. A személyes gyónásról beszélni nem könnyű, hiszen annak, aki nem próbálta, csak üresen és elméletien hangzik a leírás. Igazán csak az élheti át a személyes gyónás szavakban alig kifejezhető áldását, aki veszi a bátorságot és az Isten iránti bizalmat, és elfogadja a tiszta lappal kezdés örömét. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) «Evangt CEvangélikus äetg Az Evangélikus Élet 2005-2011. évi lapszámai PDF c ^ ’% formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
