Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-04 / 36. szám
12 -41 2011. szeptember 4. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Az elmúlt kilenc hónapban evangélikus iskolalelkészek, egyetemi lelkészek írásaival találkozhattatok ezeken a hasábokon. Sorozatunk zárásaként az iskolalelkészi szolgálatát most kezdő Deák László gondolatait olvashatjátok arról, mit jelent számára Isten áldását közvetíteni. Az, hogy mivel várunk benneteket itt a Palackposta rovatban az elkövetkező időszakban, egyelőre maradjon a mi titkunk. ígérjük, a szeptember 18-ai Evangélikus Életben mindenre fény derül. PALACKPOSTA Áldásközvetítés Tizenegy éve szolgálok evangélikus lelkészként, és ez idő alatt rengetegszer álltam szemben soksok gyülekezettel, Isten áldását közvetítve az életükre. A számomra legemlékezetesebb áldás, amelyet más életére kértem, mégsem egy templomban mondatott ki, hanem teológushallgató koromban egy aluljáróban. A ’90-es évek végén éppen a metróról szálltam le az Örs vezér terén, amikor a tömegben feltűnt egy kedves arcú, de súlyosan mozgássérült, görnyedt hátú fiú. Néztem őt, ahogy dülöngélve, két botja segítségével haladt a sokasággal, és egyre inkább éreztem, hogy oda kellene lépnem, meg kellene érintenem a vállát, áldást kellene kérnem az életére, sőt olyan jó lenne, ha meg is tudnám gyógyítani! Soha nem éreztem előtte ilyesmit, szinte szétfeszített a tűz, hogy mennem kell felé, hogy tenni kellene valamit... A tömeg egyre távolabb sodort minket egymástól, én imádkoztam érte, és Isten áldását kértem az életére, amíg el nem tűnt a szemem elől. Az áldás látszólag meghitt, személyes kapcsolat, amelyben mindig csak két szereplő van, s harmadik embernek nincs benne szerepe. A két szereplő az ember, aki Isten áldását kéri, és maga az élő Isten, aki megáldja a hozzáfordulót. Mindez igaz, de örömmel vallom: Isten ajándéka, hogy az áldásnak szinte mindig van egy harmadik szereplője: egy olyan ember, aki közvetíti Isten áldását. Igen, mi, emberek áldást közvetítő eszközei vagyunk Istennek! Azóta sokszor éreztem már ugyanazt, amit ott az aluljáróban, de ma már tudom, hogy én senkit sem tudok meggyógyítani úgy, mint Jézus Krisztus. Ehelyett gyönyörű szolgálatot kaptam: lelkészként őhozzá vezethetek másokat, ahhoz a Megváltóhoz, aki egyedül segíteni tud; áldásközvetítő lehetek! Te is tudod ezt, Testvérem? Érezted már azt, OSZTOZÓ napjait élő lakosságot. Amadeus Warnebring felügyelő ered a banda nyomába, aki nem más, mint egy zenész dinasztia botfülű, így kellő frusztrációval bíró tagja. A történetbe egy apró szerelmi szálat is beleszőtt a forgatókönyv- H író, hogy még emészthetőbb legyen a szépei: temberi közönségnek, lg Amennyiben pedig film helyett a nyári él- Sr mények megbeszélését fe választod, készítsd el az '■ úgynevezett citromos csodát a baráti beszélgetés megédesítése céljából! Két kis doboz tejszínt verj habbá, majd keverj bele két kis pohár tejfölt, nyolc evőkanál porcukrot, két csomag vaníliás cukrot, két citrom reszelt héját és levét. A masszát tedd rétegesen egymásra rakott babapiskóta közé, illetve fölé, és egy éjszakán át pihentesd a hűtőszekrényben. A balatoni élménybeszámoló mellé pompás csemege lesz belőle másnapra. Nincs más dolgunk, mint szép délutánt kívánnunk hozzá! ■ Jenő * • ' * % y< * » » » » ' '!(>•,) Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Igen, becsöngettek. Még talán rövidnadrágban vagytok, de már hátatokon az iskolatáska. A biciklik pedig már nem a strand előtt, hanem a suli udvarán parkolnak naphosszat. De ki mondta, hogy minden örömtől meg kell fosztanotok magatokat? Szeptember első néhány hete az élmények felidézésének időszaka. Barátokkal, osztálytársakkal oszthatjátok meg a nyári táborokban, esetleg valamelyik egyházi ifjúsági konferencián vagy a református Csillagponton megtapasztaltakat. Ezt teszi Koller Eszter is. A fiatal szerző magyar létére az Amerikai Egyesült Államokban nevelkedett. Tinédzserként döntöttek úgy a szülei, hogy elküldik egy keresztény túlélőtáborba. Az erdőben és a vízben nemcsak az embertelennek tűnő feladatokkal, hanem saját türelmetlenségével is meg kellett küzdenie. Élményeit A fény az erdőben című kötetben adta közre. Végigjárhatod a szerzővel az embert próbáló feladatokat, ahogy evez, vagy éppen tűzifát gyűjt a szakadó esőben, és közben próbálja beosztani az elégségesnek jóindulattal sem mondható élelmet. Lassan azonban megtalálja az utat társaihoz - és magához Istenhez is. A Szent Gellért Kiadó és Nyomda gondozásában megjelent könyv akár egy szeptemberi délután alatt elolvasható. Ha az olvasás helyett valamelyik mozi klimatizált termét választod, válts jegyet a Zajháborítók című filmre! A francia-svéd vígjáték cseppet sem szokványos történetet kínál. Egy skandináv város mindennapjait különleges „bűnbanda” zavarja meg. A posztmodern zenét játszó társaság precízen kitervelt performance előadásokkal sokkolja az északi emberek mindenhogy mennyire jó lenne nyújtanod a kezed, megérinteni valakit, hogy érezze Isten áldását? Érezted már lelki szenvedőt látva, hogy milyen jó lenne őt Jézus keresztjéhez vezetni, ahol leteheti élete minden szomorúságát? Remélem, igen! Remélem, igen, mert nagy szükség van ma áldást közvetítő emberekre! Legyen minél több ilyen gyülekezeti tag és pedagógus közösségeinkben! Iskolalelkészi szolgálatom kezdetén, magam előtt látva közel nyolcszáz különböző korú gyermeket, hetven pedagógust és harminc munkatársat, ezt érzem most is: áldásközvetítő lehetek. Szolgálni szeretnék a pedagógusok és a diákok között, mert tudom, hogy sokan hordoznak terheket, sokan rejtik mosoly mögé életük megoldatlan és fájdalmas problémáit. Tudom, hogy nekik - és nekünk mindannyiunknak - Jézus Krisztusra van szükségünk. Erre a feladatra kaptam elhívást, ennek szeretném szentelni egész szolgálatomat, s ezzel szeretnék beállni egy csodálatos sorba, olyan emberek közé, akik Isten áldását kérték, és Isten szeretetét élték mások elé. ■ Deák László t Névjegy: Deák László 2011 augusztusától szolgálok a pestszentlőrinci Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium lelkészeként. Korábban Kaposváron gyülekezeti munkatársként, Hódmezővásárhelyen parókus lelkészként, az elmúlt négy esztendőben pedig Orosházán igazgató lelkészként szolgáltam. A célom egy őszinte, szeretetteljes és modern lelkészi szolgálat megvalósítása a fiatalok között. Fiatalkori adósságvállalás vagy esély egy jobb életre? Diákhitel az iskolapadból és a munkahelyi íróasztal mögül nézve ► Tanulmányaink befejeztével, kilépve a nagybetűs életbe örülünk, ha frissen szerzett tudásunkkal olyan munkahelyet találunk, ahol hosszabb távon dolgozhatunk. Sokan vannak azonban, akik a szokásos izgalmak mellett foglalkozhatnak azzal a kérdéssel is: ha előbb szereztek hitelt, mint diplomát, lesz-e esélyük jobb körülmények között élni? De mi is az a diákhitel? 2001-ben a Magyar Köztársaság Kormánya az akkor érvényben lévő Felsőoktatási Fejlesztési Program keretein belül megalapította a Diákhitel Központot, mely állami tulajdonba került - és maradt is. A tíz évvel ezelőtti hallgatói támogatási rendszer kiegészítésére az akkori kormány döntése értelmében azért volt szükség, mert a felsőoktatáshoz való elérhetőbb hozzáférésre úgy tekintettek, mint az esélyteremtés elengedhetetlen eszközére. A megalakulás utáni első tanulmányi félévben több mint hetvenezer hallgató részesült az általa választott önsegélyezési formában, mely közel 7,1 milliárd forintnyi kifizetést jelentett. A 2010. év végére a diákhitelt felvevő hallgatók száma meghaladta a háromszáznégyezer főt, így a diákhitelként kifizetett összeg 2001 óta 21,949 milliárd forintra rúgott. (Forrás: www.diakhitel.hu.) A diákévek alatt igényelhető kölcsön könnyen hozzáférhető, hiszen felvételét nem kötik rendszeres jövedelemhez, nincs szükség sem kezesre, sem fedezetre. A hitelbírálat fogalma ennél a hitelrendszernél nem létezik, és azt sem kell igazolni, mire fordították a felvett kölcsönt. Diákhitelre jogosult lehet mindenki, aki államilag támogatott vagy költségtérítéses képzésben vesz részt, függetlenül attól, hogy nappali, esti, levelező vagy távoktatásos tagozaton végzi-e tanulmányait. Az a magyar állampolgár (vagy menekültként elismert vagy letelepedési/bevándorlási engedéllyel rendelkező természetes személy), aki felsőoktatási intézményben tanul, még nem töltötte be negyvenedik életévét, rendelkezik érvényes hallgatói jogviszonnyal, és az adott képzési időszakra bejelentkezett, kérheti saját maga számára a diákhitel folyósítását. A Diákhitel Központ - felvevője döntése nyomán - félévente egy összegben vagy havi rendszerességgel utalja a kölcsönt a jogosult bankszámlájára. A diákhitelt tíz tanulmányi félévre lehet felvenni, a 2010/2011-es tanévben az államilag támogatott képzésben résztvevők havi tizenöt-, huszonegy-, huszonöt-, harminc- vagy negyvenezer forintot igényelhettek. A tanulmányok folytatása alatt sem kamatot, sem tőketörlesztést nem kell fizetni, előtörlesztésre azonban lehetőség van, mely során közvetlenül a tőketartozás csökken. A havi törlesztőrészlet mértéke évről évre változhat, így a futamidő sincs előre rögzítve. Törleszteni a hallgatói jogviszony megszűnése után kell a hitelt felvevők anyagi lehetőségeihez igazodva, jövedelemarányosan. Mit mérlegeljünk? A fenti, első olvasatra kedvező feltételeket látva azt gondolhatjuk, a Diákhitel Központról szóló 86/2006. (IV. 12.) kormányrendelet eleget tett a tőle elvártaknak: „A hallgatói hitelrendszer célja, hogy minden fiatal számára esélyt teremtsen a felsőoktatásban való részvételre, függetlenül az egyén, illetve családja anyagi teherviselő képességétől...” A Diákhitel Központ tízéves fennállása óta figyelemmel kíséri a hitelfelvételi hajlandóságot, mely tulajdonképpen a hitelfelvételi arányt fejezi ki. A számok alapján egyértelműen kimutatható, hogy „a kedvezőtlenebb gazdasági helyzetű (Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy és Szabolcs- Szatmár-Bereg) megyék között találjuk a legmagasabb hitelfelvételi arányokat, míg a relatíve kedvező helyzetben lévő megyékben (és Budapesten) inkább alacsonyabb a hitelfelvételi arány”. Alapvetően felmerül azonban a kérdés, megéri-e és főleg mikor éri meg felvenni a diákhitelt. Amennyiben a tanulmányok finanszírozásához nem áll rendelkezésre a megfelelő anyagi háttér, mérlegre kell tennünk, mekkora összeg diákhitelből történő felvétele jelenthet megoldást a pénzügyi gondokra. Főiskolai, egyetemi képzés finanszírozására megoldást jelenthet akár a nyári időszakban, akár a tanév közben vállalt (teljes vagy részmunkaidős) diákmunka. Korábbi képesítésektől, nyelvtudástól vagy (akár főállású) munkahellyel való rendelkezéstől függően lehetőség van a tanulmányi költségek hitel nélküli finanszírozására, így a kölcsön mértéke előre könnyebben tervezhető, kiszámítható. „Ideális” esetben a diákhitel adta előnyökkel azon nehezebb körülmények közül érkező fiatalok kényszerülnek élni, akiknek valóban nincs más esélyük felsőoktatási intézményben való képesítés megszerzésére, mert családjuk nem tudja vállalni taníttatásukat, vagy életkörülményeikből adódóan egyedül kényszerülnek megoldani ilyen jellegű gondjaikat. A Magyar Gallup Intézet 2002-es felmérése szerint az addig diákhitelt felvevő hallgatók mindössze 26%ának volt gyakran (vagy szinte minden hónapban) anyagi problémája, miközben 39%uknál anyagi gond ritkán, 35%uknál pedig még egyáltalán nem fordult elő. A tanulmányok előtt állva gyors segítséget jelenthet a felvétel, ám pontosan tudnunk kell, hogy mire számíthatunk. A kamat mértékét a kormányrendeletben foglaltak szerint állapítják meg, késedelmes fizetés esetén ugyanúgy késedelmi kamatot számítanak fel, mint bármely más hitelkonstrukció esetében. A jövedelemarányos visszafizetési lehetőség a katedrával szemben ülve még előnynek számít, ugyanakkor napjainkban az elhelyezkedés - főleg a végzettségnek megfelelően - korántsem könnyű feladat. Csupán alacsony jövedelem szerzése esetén a minimális törlesztőrészlet is alacsony lehet, így a tőketörlesztés mértéke is minimális, miközben a kamatokat fizetik vissza, tovább növelve a hitelállományt. A hallgatói évek alatt előre gondolkodva érdemes a diákhitelt igénylőknek élniük az előtörlesztés adta lehetőséggel, hiszen annak nincsen semmilyen költsége, miközben kizárólag a tőketartozás csökken. A nyugat-európai felsőoktatási rendszerek előnyeit látva felvázolódik egy kép, amely szerint itthon sem muszáj a felsőoktatásnak kizárólag a kemény, megfeszített tanulásról, verejtékes diplomaszerzési munkáról szólnia. A hallgatók utazhatnak, diákéletük kalanddal, tartalommal telhet meg, miközben világot láthatnak. Bár a diákhitel felvételét fontolgatva ösztönző lehet a tudat, hogy mindezek elérhető közelségbe kerülhetnek, ám - ha előbb nem is - a tanulmányok befejeztével, a munkahelyi íróasztal mögött ülve a törlesztőrészleteket és a futamidő-lehetőségeket számolgatva döbbenhet rá igazán az ember, hogy a diákhitel nem szociális juttatási csomag, hanem az egyenlő esélyek megteremtésének elősegítését szorgalmazó hitelkonstrukció... ■ Pajkos Anikó A szeptember nem a nyár vége
