Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-09-04 / 36. szám

Evangélikus Élet MELLÉKLET 2011. szeptember 4. » 9 enekülttáborok lakói vannak életveszélyben t megbízásából Etiópiában járt - Kiss Tamás beszélgetett Fel kell tudni venni a kapcsolatot a helyi partnerszervezetekkel, de például ott maradni és az élelmiszer­osztásban segíteni nem minden eset­ben hatékony. Az én friss tapaszta­lataim is azt mutatják, hogy olyan ha­talmas és felesleges költséggel járna egy új, megfelelő infrastruktúra kiala­kítása és a kollégák ottani életkörül­ményeinek biztosítása, hogy - ha Egy ilyen helyzetben a már meglé­vő nemzetközi csatornákat használ­va, partnerszervezeteinkkel együtt­működve eredményesen juttathat­juk el a támogatásunkat a rászoru­lókhoz. Ez a nemzetközi protokoll ilyen esetekben, így jelentősen csök­kenthető az adományok célba jutta­tásának költsége. Munkánk másik része a helyiek, az tek” Etiópia aszály által legsúlyosab­ban érintett területein. Szó van ré­gi kutak felújításáról, új kutak fúrá­sáról, az esővíz hatékony összegyűj­tését és megtartását szolgáló ciszter­nák létesítéséről. Ezeken a területe­ken - Oromia tartomány nagy ré­szén - másfél éve nem esett eső. Előtte viszont özönvízszerű volt, és sokkal több kárt okozott, mint hasz­odatelepülünk, akkor - „többe kerül­het a leves, mint a hús”. Magyarán a pénzt okosabb a partnerekkel való együttműködésben a közvetlen segé­lyezésre fordítani, persze megfelelő utánkövetéssel.- Egy magyar segélyszervezet ho­gyan tud hozzájárulni a nagy szerve­zetek munkájához?- Nyilván nem arról van szó, hogy a MOSZ egy ekkora, tizenkét millió embert érintő természeti ka­tasztrófa mértékével arányos se­gélyprogramot valósíthatna meg, de a segítő szándék, a humanitári­us segélyezésben szerzett húszéves tapasztalat, a támogatók által fel­ajánlott pénzadományok arra hatal­maznak fel bennünket, hogy erőink arányában magyar szervezetként segítsünk azokon, akiket az éhhalál, a szomjúság fenyeget, s mindennap­jaikat a teljes kilátástalanság szövi át. etióp rászorulók hosszú távú segíté­se, amelyre a két hete indult és még egy hónapig tartó adománygyűjté­sünk irányul. Ezek, mint már emlí­tettem, elsősorban „vizes projek­not. Sok esetben az a baj, hogy a rit­kán érkező és áradásokkal kísért esőzések elmossák, sárral tömik el a kutakat, vízvezetékeket, itatóvályú­kat, víztározókat. így nagyobb prob­lémát hagynak maguk után, mint amekkora az eső előtt volt. Az ado­mánygyűjtés eredményétől függően az ilyen jellegű károk elhárításán, ki­védésén és megelőzésén fáradozó he­lyi szervezetekkel fogunk együtt­működni. munkánknak. Ami az adományo­zók pénzét illeti, a Magyar Ökume­nikus Segélyszervezet immár két év­tizede különös gondot fordít tevé­kenységének átláthatóságára. Ez a gyakorlatban többek közt azt jelenti, hogy honlapunkon minden évben ol­- Az ökumenikus segélyszervezet a világ számtalan pontján segíti a rá­szorulókat. Megemlítene néhányat a nemzetközi munkáik közül?- Legnagyobb külföldi humanitá­rius szerepvállalásunk az afganisztá­ni, amely 2001-ben kezdődött, és jelenleg is zajlik. Ez a különböző gyors segítségnyújtásoktól kezdve a hosszú távú fejlesztésekig - munka­helyteremtés, oktatásfejlesztés - na­gyon sokrétű. Ez utóbbi keretében több mint egy tucat iskolát építettünk Afganisztánban. Nemzetközi segélye­zésünk területeinek sora hosszú, a tel­jesség igénye nélkül álljon itt néhány: vannak projektjeink Kárpátalján, Er­délyben, Észak-Kaukázusban, de em­líthetjük Srí Lankát és Haitit is.- Gyakran találkozni azzal az attitűddel, hogy Afrikában eddig is éheztek, miért kell egy ilyen távoli or­szágba vinni az adományozók pénzét, amikor épp elég a baj itthon is. Mi­ért különleges ez a most kialakult helyzet? Mi a garancia, hogy az ado­mányok oda jutnak, ahová szánjuk?- Valóban sokszor találkozunk ilyen kérdésekkel. Valóban vannak vasható a közhasznúsági jelentés, ahol az érdeklődő megtekintheti minden tevékenységünk tételes elszá­molását. Emellett igyekszünk be­számolni minden munkánkról a mé­dián keresztül is. Természetesen egy nemzetközi könyvvizsgáló cég folya­matosan felügyeli az adatok hiteles­ségét. Emellett a beérkező adomá­nyok felhasználásáról rendszeresen kapnak beszámolót a támogatóink. Kelet-Afrikában az utóbbi évtize­dek legsúlyosabb éhínsége tombol, ennek kapcsán jelenleg tizenkétmil­lió ember van közvetlen életveszély­ben. Egy olyan korban, amikor nem­zetközi egyezmények deklarálják, hogy a biztonság, a tiszta ivóvízhez és a megfelelő élelemhez való hozzáférés alapvető emberi jog. Mi itt, Magyarországon a jóléti társadal­mak minden áldását élvezhetjük, többé-kevésbé biztonságban élhe­tünk az Európai Unió tagjaként. Ez a helyzet a világ legszerencsésebb államai közé emeli hazánkat. Ezzel szemben sok ország nem képes segí­teni magán, folyamatosan külső se­gítségre szorul. Azzal lehet vitat­Magyarországon is, akik éheznek, de számos esetben maguk az adomá­nyozók keresnek meg bennünket, és ajánlanak fel adományt külföldi ka­tasztrófák áldozatainak a támogatá­sára. A segélyprogram költségeit sok­szor nemzetközi pályázati források­ból egészítjük ki, de olyan esetek is vannak, amikor külföldi donor támo­gatja - akár százötven-százhatvan millióval - a hazai szociális és fejlesz­tő munkánkat. A segélyszervezet te­vékenysége nagyon sokrétű, a nem­zetközi segélyezés és fejlesztési prog­ramok csak egy részét képezik a kozni, hogy melyik országnak hogyan vezetett ide a történelme, de azon nem, hogy most segítségre szorulnak. Ezekben az országokban az ENSZ és a nemzetközi segélyszervezetek nél­kül úgy halna éhen hónapokon belül sok millió ember, hogy a nyugati vi­lág meg sem tudná! Minden segíte­ni tudó és akaró országnak, szerve­zetnek, egyháznak és magánember­nek kiemelten fontos a támogatása. Lehet persze mondani, hogy itt­hon is épp elég a gond, de itthon is nagyon sok munkát végzünk, s ezek nem zárhatják ki egymást. FŐTÖK: MOSZ-ARCH ÍVŰM

Next

/
Thumbnails
Contents