Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-28 / 35. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2011. augusztus 28. »■ 3 Otthon a nyitott templomban ► Senki sem volt idegen vagy jövevény a pusztaföldvári evangélikus templomban augusztus 19-én este-éjszaka! És nem csak azért, mert a negyedik nyitott templom éjszakája rendezvény résztvevőit a szervezők - élükön a gyülekezet kántorával, László Jenő Csabával - egyforma szívélyességgel fogadták, függetlenül attól, hogy a Nyugat-békési Egyházmegye egyik legkisebb gyülekezetének tagjai-e, vagy sem, az utcavégéről érkeztek-e az alkalomra, vagy messzebbről utaztak ide. Bár a padokon elhelyezett párnák puhasága, a mécsesek meghitt fénye, a frissítőként kínált szendvics és ásványvíz mind-mind hozzájárult a jelenlévők komfortérzetéhez, mégsem csak ezen apró figyelmességek miatt érezhették úgy, hogy itt: otthon vannak. A templomban minden ember azt élheti át, tapasztalhatja meg, hogy Isten családjához tartozik - tárta fel a rejtély nyitját a program csúcspontjának is nevezhető interaktív istentisztelet igehirdetője, dr. Szabóné Mátrai Marianna, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője Ef 2,19-22 alapján tartott, közvetlen, magával ragadó stílusú prédikációjában arról is szólt: Jézus mindenkinek felkínálja önmagát, annak lehetőségét, hogy ő legyen az élete alapja. A stabilitás mellett életprogramot is ajánl nekünk Krisztus, mégpedig azt, hogy életünk végéig benne bízva, rá támaszkodva növekedjünk, és illeszkedjünk egybe másokkal. A Sarokkőről - és általában a kövek üzenetéről - tanúskodott a békéscsabai (jaminai) katolikus plébánia, a Jézus Szíve-templom ifjúsági együttesének zenés műsora is. A Zenebarát Felebarátok bizonyságtétele (és az istentiszteleten való szolgálata) azért is volt különösen megható, mert kifejezetten erre az alkalomra, az alapkő témához illeszkedve válogatták össze és szerkesztették egy csokorba az elhangzó dalokat, illetve az azokat összekötő verseket, szövegeket. Az est központi témájának aktualitását két dolog adta. Egyrészt a közeljövőben tervezik letenni az új pusztaföldvári parókia alapkövét. A korábbi, lelkészlakásként, hivatalként és gyülekezeti teremként is használt papiakban ugyanis tavaly decemberben tűz ütött ki, majd télvíz idején le is bontották. Az új, ugyancsak többfunkciós épület tervei már elkészültek, az építési engedély is megérkezett, a kivitelezéssel azonban meg kell várni a közbeszerzési eljárás végét. Másrészt éppen száz esztendeje annak, hogy Bolla Mihály (1850- 1916) jóvoltából megkezdődhetett a templom építése. Ez utóbbi eseményre emlékezve koszorúzták meg a pusztaföldvári származású, akkoriban már Budapesten élő, de a gyülekezet tiszteletbeli felügyelőjének tekintett miniszteri főtanácsos emléktábláját, illetve kapott helyet a programok között a templomépítés történetét bemutató tárlat. A kiállított anyagok - tervrajzok, műszaki leírások, számlák, hivatalos levelek és így tovább - egy jelentős részére a már említett tűzeset után, az irattári anyag mentése során bukkantak rá. De nem csak az elveszettnek hitt tervek előkerülése jelentette a tragédia egyetlen hozadékát. Amint Lászlóné Házi Magdolna helyi lelkész ez alkalommal is elmondta: úgy érzi, összességében több áldásban volt részük, mint amennyi veszteség érte őket. A hagyományosan a templomtoronyba vezető csigalépcsőn kialakított meditációs ösvény talán ezért is kapta idén A tűz pusztít - a tűz megelevenít címet, és talán a technika ördöge sem véletlenül intézte úgy, hogy az eredetileg beharangozott Bakancslista című film helyett végül Az élet szép című produkciót vetítették le. A helyi Búzavirág népdalkor istenes népénekekkel készült, Alföldi Csaba békéscsabai orgonista Liszt-, Buxtehude- és Mozart-műveket adott elő, Zsolczai Balázs kecskeméti evangélikus képzőművész pedig akvarelltanulmányait és absztrakt festményeit hozta el Pusztaföldvár nyitott templomába. Az augusztus 20- ába átnyúló programot gyertyafényes áhítat zárta. ■ Vitális Judit Nagybánhegyesi „nagyvizit" Több mint harmincfős gyülekezet fogadta augusztus 17-én, szerdán délután a nagybánhegyesi egyházközség műemlék imaházépületébe rendkívüli közgyűlésre érkező Gáncs Péter püspököt, Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelőt, valamint Ribár János esperest és Koszorús Oszkár egyházmegyei felügyelőt. A közgyűlés előre meghirdetett témája a gyülekezet, a gyülekezetépítés, illetve a gyülekezet épületeinek jövője volt. A nagybánhegyesi evangélikusok ebben az évben egykori iskolaépületeik után nyolcmillió forintos kárpótlási összeget kapnak. Ennek felhasználása borzolja a kedélyeket a békési településen... Az őszinte hangvételű, indulatoktól, konfliktusoktól sem mentes, csaknem kétórás közgyűlésen az egyházkerület és egyházmegye elnöksége arra kérte a nagybánhegyesi evangélikusokat, hogy ne csupán az épületek renoválásában lássák a gyülekezetépítés feladatát, hanem sokkal jobban becsüljék meg Lászlóné Házi Magdolna immár huszonhárom éves, hűséges lelkipásztori szolgálatát. Továbbá bátorították a helyieket, hogy a jövő év elején esedékes általános tisztújítás során éljenek a presbitérium „renoválásának” lehetőségével... M EvÉlet-infó László Jenő Csaba köszönti az éjszakába nyúló programra érkezetteket Szabóné Mátrai Marianna és Lászlóné Házi Magdolna mögött a Zenebarát Felebarátok Megemlékezés és sírkőavatás Lajoskomáromban ► Lajoskomárom lakói községük nagy szülötteire emlékeztek augusztus 20-án. Az ünnepségen Szemerei János püspök mellett Decmann Tibor és dr. Labossáné Sánta Anikó evangélikus lelkészek, valamint Mojzer György római katolikus plébános működött közre. A kenyér közös megáldása után Decmann Tibor lajoskomárom-enyingi lelkész íTim 4,4 alapján a hálaadás fontosságáról prédikált. Ez a nap nemcsak az új kenyér, hanem a mindennapi kenyér ünnepe is - fogalmazott. Ugyanakkor a holnapi kenyérre, az örök élet kenyerére is emlékeztet minket. Mert a földi kenyér az éginek a jele, magának Jézusnak. Pirtyák Zsolt polgármester ünnepi beszéde után adták át a díszpolgári címeket. Születésének százhuszadik évfordulóján posztumusz Lajoskomáromért oklevelet és emlékérmet kapott vitéz Hódy József, aki a magyar katonai repülés egyik vezető szakembere volt. Hódy József új sírkövét Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke avatta fel a lajoskomáromi evangélikus temetőben. Zenei aláfestéssel a helyi evangélikus fúvószenekar szolgált, Szebik Attila vezetésével. A püspök a kapernaumi százados története (Lk 7,2-10) alapján kiemelte, hogy ezt a római katonát a hite teszi példaképpé számunkra, majd párhuzamot vonva folytatta: vitéz Hódy József sem csak azért lehet példa, mert ma- gött van. Az a hit, amelyből merített, gas katonai kitüntetéseket kapott, amely őt felemelte. hanem fontosabb az, ami ezek mö■ A. M. Vitéz Hódy (Hofbauer) József repülőmérnök ezredes életútja 1891. december 12-én született Lajoskomáromban, kisbirtokos családban. Középfokú tanulmányait a Székesfehérvári Felső Kereskedelmi Iskolában, a Bonyhádi Evangélikus Főgimnáziumban és a budapesti V. kerületi Állami Főgimnáziumban végezte. 1919-től a műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója, 1923-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1911-1912-ben önkéntesként a császári és királyi 2. császárvadász ezredben szolgált. 1914-től 1917-ig a 19. gyalogezred tagja, majd a Wiener Neustadt-i (bécsújhelyi) repülőtiszti iskola elvégzése után a 32. repülőszázadban megfigyelő. 1923-tól a Magyar Királyi Légügyi Hivatalban szerződéses mérnök, később térképészeti műszaki tiszt. Ezt követően a szombathelyi repülőiskola üzemmérnöke, később a székesfehérvári kísérleti állomás navigációs oktatója, majd vezetője. 1938-tól a székesfehérvári Központi Repülőgépjavító Üzem aligazgatója és a fegyver- és bombaiskola parancsnoka. A második világháború alatt a Hadügyminisztérium repülő fegyverszaki előadója. 1945 tavaszán Ausztriában hadifogságba került. Szabadulása után elbocsátották a szolgálatból, és minden illetményét megvonták, mert „szolgálatával járó (hivatali) működése az ország demokratikus szellemű újjáalapítását tevőlegesen nem szolgálja” 1959-ig testvérével gazdálkodott, majd a lajoskomáromi termelőszövetkezet könyvelője, később növényvédelmi vezetője. Gyermekei nem születtek. 1976. május 24-én hunyt el.
