Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-03 / 27. szám
14 ◄! 2011. július 3. KRÓNIKA Evangélikus Élet HIRDETÉS Szabadság - fotó- és novellaíró-pályázat Az Evangélikus Élet szerkesztősége - a 2011 - Reformáció és szabadság tematikus évhez kötődően - fotó- és novellaíró-pályázatot hirdet Szabadság címmel. Egy pályázó legfeljebb három fotót és/vagy három írást küldhet be, vagyis ugyanaz a személy elindulhat mindkét pályázaton. Minimum 1600 x 1200 pixel méretű digitális fotókat várunk, az írások terjedelme pedig egyenként maximum 4500 karakter lehet szóközökkel együtt. A beküldési határidő: 2011. július 24., éjfél. A pályázat nyitott, nem jeligés. A beküldési cím: evelet@lutheran.hu. Az első három helyezettet mindkét pályázat esetében tíz-, hét- és ötezer forint értékű könyvcsomaggal jutalmazzuk. Csomagjukat a nyertesek maguk állíthatják össze a Luther Kiadó kiadványaiból. A beérkezett pályaművekből az EvÉlet augusztus i4-2i-ei lapszámában közlünk válogatást, és az esetlegesen később publikálandókat is a szokásos kiadói díjazás szerint honoráljuk. MEGJELENT : Hacsak Ttt7.cs János Hacsak Ittzés János 2006 februárjában indult az Evangélikus Élet „püspökpublicisztikai” rovata, az Égtájoló. A másik három magyar evangélikus egyházkerület püspökéi - Gáncs Péter (déli), Szebik Imre, majd Fabiny Tamás (északi), Adorjáni Dezső Zoltán (erdélyi) - mellett ebben a rovatban jelentek meg Ittzés Jánosnak, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökének jelen kötetbe gyűjtött írásai. Kiadónk és a Magyarországi Evangélikus Egyház ezzel a kötettel is igyekszik kifejezni megbecsülését azok iránt az értékek iránt, amelyeket Isten a 2011-ben nyugdíjba vonuló püspökön keresztül egyházunk egész közösségének ajándékozott. Luther Kiadó !pii Egységár: 1290 Ft (5% áfával) • Könyvklubtagoknak: 1095 Ft 244 oldal, 125 x 187 mm, keménytáblás, ISBN 978-963-9979-38-3, 2011 Istentiszteleti rend ♦ 2011. július 3. Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 14,15-24; íjn 3,(13)14-18. Alapige: Ézs 5,20-24. Énekek: 61., 435. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; du. 6. (úrv.) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 6. (vespera) Koczor Tamás, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. fél 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (úrv.) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Bakay Beatrix; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Názárettemplom, Mátraszentimre-Bagolyirtás (Jókai u. 7-9.) de. fél 12. Istentiszteletek a Balatonnál Badacsonytomaj, Római út 3. de. 9.; Balatonalmádi, Bajcsy-Zs. u. 25. du. 4.; Balatonboglár, Hétház u. 17. de. 11.; Balatonfenyves, református imaház, Bem u. 9. du. fél 4.; Balatonfüred, Bajcsy-Zs. u. 15. de. 9.; Balatonkenese, református templom, Táncsics M. u. 13. du. 6.; Felsődörgicse, Főu. de. 11.; Fonyód, József A. u. 21. de. fél 10.; Hévíz, Helikon u. 6. du. fél 5.; Kapolcs, Kossuth u. 26. du. fél 4.; Keszthely, Deák F. u. 18. de. fél 11.; Kőröshegy, református templom, Petőfi u. 89. du. fél 3.; Kötcse, Templom u. 7. de. 10.; Kővágóörs, Arany J. tér 2. de. fél 12.; Mencshely, Kossuth L. u. de. 11.; Nemesleányfalu, Nemesleányfalui u. du. 2.; Révfülöp, Villa Filip tér 2. de. 10.; Siófok, Oulu park de. 10.; Sümeg, Széchenyi tér 1. du. fél 3.; Szentantalfa, Fő u. de. háromnegyed 10.; Taliándörögd, Petőfi u. 1. du. 2.; Veszprém, Kossuth u. 4. de. 10.; Zamárdi, Aradi u. du. 4.; Zánka, Rákóczi u. de. fél 9. Összeállította: Boda Zsuzsa A 90 éves Pósfay György köszöntése ► Tizenöt éves genfi szolgálata után 1986. június 5-én családi és baráti körben búcsúztattuk el a Lutheránus Világszövetség nyugalomba vonuló Latin- Amerikatitkárát, Pósfay Györgyöt. Vezetékneve kezdőbetűjére utalva három angol szóval foglaltam össze tevékenységét: pastor - polyglott - passion. Az idén június 18-án Isten kegyelméből kilencvenéves lelkésztársat május 21-én Genfben személyesen kereshettem fel, és köszönthettem egyházunk nevében. Pastor - Köszöntjük a lelkipásztort. Pósfay György a hazai teológia elvégzése és rövid gyülekezeti segédlelkészi szolgálat után svédországi teológiai tanulmányi ösztöndíjat kapott. 1947 karácsonya körül a Magyarországról toborzott szerződéses mezőgazdasági munkásoknak tartott istentiszteleteket, többek között Uppsalában és Lundban. Majd az amerikai „magyar város” Cleveland gyülekezete hívta; három évig munkálkodott ott. Innen került a venezuelai Caracas magyar gyülekezetébe, ahol nemcsak magyar kivándorlók és háborús menekültek, hanem németek, skandinávok, észtek és lettek közösségeiben is lelkipásztorkodott. A gyülekezeti munkában nagyon sok segítséget jelentett felesége, Emese, akit magyar családban, de argentin állampolgárként ismert meg Buenos Airesben. 1971-ben a Lutheránus Vüágszövetség genfi központja hívta meg latin-amerikai titkárnak. Feladata volt nemcsak egy kisebb helyi közösség, hanem Latin- és Közép-Amerika evangélikus egyházai sokszínű, soknyelvű gyülekezeteinek pásztorolása. Tizenöt éves munkálkodása alatt sokszor indult útnak, hogy az egy-egy alkalommal több hétig tartó utazásai során végiglátogassa a Génitől távolabb lévő országokat az egyházi együttműködés, közösségépítés és misszió jegyében. Azt sem feledte, hogy Genfben, Lausanne-ban és más svájci városokban is élnek magyar nyelvű protestánsok: rendszeresen szolgált ezekben a gyülekezetekben is, valamint a genfi angol nyelvű és svéd evangélikus közösségekben. Feleségével, Emesével együtt szervezték az évente tartott, európai magyar nagyheti ifjúsági konferenciákat. Otthonuk mindig nyitva állt a segítséget kérők előtt. Pósfay évtizedeken keresztül munkatársa volt a magyar nyelvű nemzetközi evangélikus rádiómissziónak. Ezt a munkát - amikor az itthoni rendszerváltozás után lehetőség nyílt rá - átadta a magyarországi egyháznak. Polyglott - azaz soknyelvű pásztora volt népének. Svédországi, amerikai, venezuelai tanulmányai és munkája, a budapesti német gimnázium és a svájci évtizedek magyarázzák, hogy számára nem jelentett gondot spanyolról angolra, franciáról svédre vagy németre fordítani és ezeken a nyelveken prédikálni. Számos nemzetközi egyházi konferencia sikerét, a résztvevők számára az elhangzottak megértését az ő tolmácsolása biztosította. Azok közé a külföldre került magyarok közé tartozott, akik fontosnak tartották, hogy gyermekeik - a Pósfay családban Éva és Klára -, majd unokáik is tudják, gyakorolják a magyar nyelvet. Szép elismerésként kapta meg 2009 októberében a Károli Gáspár-és az Ordass Lajos-díjat. Rendszeresen jelentek meg írásai az itthoni és az európai egyházi sajtóban. Teológiai munkásságának, Luther-kutatói tevékenységének eredményeit több nyelven publikálta. 1991-ben a budapesti teológián benyújtott doktori disszertációja „A földön élő egész egyház” - Mit tanított Luther Márton az egyház egyetemességéről címen egyházunk kiadójánál jelent meg. Passion - azaz szenvedélye volt az ökumenikus mozgalom. A svédországi Lundban 1947-ben ott volt Ordass Lajos püspökkel együtt a Lutheránus Világszövetség megalakulásánál, amikor a püspököt alelnöknek választották. Amikor 1948 nyarán az egyházi iskolák államosításának kérdésében ellenállást mutató egyházi vezető a kormánytól nem kapott kiutazási engedélyt az Egyházak Világtanácsának Amszterdamban tartott megalakuló világgyűlésére, a püspök arra kérte Pósfayt, hogy - más, külföldön tartózkodó, ösztöndíjas lelkészekkel együtt - képviselje egyházunkat. Másfél évtizedes genfi tevékenységét az egyház egyetemességéről szóló teológiai kutatómunka jegyében végezte, abban az Ökumenikus Központban, ahol akkor tizenkét különböző egyházi ökumenikus szervezet központja volt, és ahol két pápát is fogadtak hivatalos látogatásra. Sok evangélikus és ökumenikus konferencián vállalt szervezést, vett részt és tartott előadásokat. A Lutheránus Világszövetség megalakulásának hatvanadik évfordulóján, 2007-ben újságírói kérdésre ezt a tanácsot adta a következő nemzedékek számára: „Bizony fontos más országok embereit megismerni és idegen nyelvet is megtanulni!” A közmondás szerint: akit az Isten meg akar áldani, azt emberrel áldja meg. Pósfay György kilencvenedik születésnapján egyházunk hálát ad Istennek mindazért az áldásért, amelyet testvérünk életén, munkáján keresztül mindnyájunknak adott. „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek... kövessétek hitüket.” ■ D. dr. Harmati Béla Tisztelet a Kmety-féle hadosztálynak ► Az ihászi csata százhatvankettedik évfordulója alkalmából, az eddigi évek hagyományainak megfelelően, a helyi önkormányzat szervezésében emlékeztek az 1848/49-es szabadságküzdelem egyetlen Veszprém megyei ütközetének Kmety György vezette hős honvédéire június 25-én késő délután Ihász kisközségben. A település központjában álló obeliszknél a Rubato fúvószenekar közreműködésével, a Himnusz közös eléneklésével, illetve Gosztola István előadásában Petőfi Sándor A magyar nép című versével vette kezdetét a tisztelgő rendezvény. Petőfi versének két legszebb szavát: „Haza és szabadság” - a közönség együtt mondta a versmondóval. Sandl Zoltán polgármester ünnepélyes köszöntőjét követően Kerecsényi Zoltán, a megyei közgyűlés humánerőforrás-bizottságának tagja, lokálpatrióta mondott emlékbeszédet (képünkön), felelevenítve a településen álló ’48-as emlékjelek történetét. Beszédében kiemelte Szalóky Sámuel huszár alakját, aki a település határában zajlott csatában, 1849. június 27- én halt hősi halált. Bajtársai szülőfalujába, Nemesszalókra szállították, ott helyezte örök nyugalomra Perlaki István dabronyi lelkipásztor az evangélikus egyház szertartása szerint. Kerecsényi ezenkívül megemlékezett fizp Gábor honvéd századosról is, a dunántúli református egyházkerület egykori püspökéről (1874-1895), aki komáromi síremlékének tanúsága szerint „tántoríthatatlan hazafi, a szabadelvűség önfeláldozó bajnoka és a felebaráti szeretet legbuzgóbb apostola” volt. Pap Gábor az evangélikus Kmety hadosztályában harcolt Budavár visszavételénél, a csornai, ihászi, temesvári csatákban. Nemcsak fegyverrel, hanem tollal is küzdött a Habsburgok elnyomása ellen. Petőfi mellett azon kevesek közé tartozott, akinek versei végigkísérhetnek bennünket a fontosabb ütközetek, győzelmek színhelyén. Kelet faja című forradalmi versét az ihászi csata előtti napokban a szomszédos Marcalion vetette papírra. A kiváló hazafi és egyházfi tiszteletére a település a közeljövőben emlékművet kíván állítani. A beszéd után Müller Szimonettának, a Kmety György Evangélikus Általános Iskola diákjának tolmácsolásában Czuczor Gergely Riadó című versét hallgathatták meg a jelenlévők, majd az emlékezés virágait helyezték el az obeliszknél. Az ünneplő népsereg gyalog vonult a falu határába a névtelen csatahős sírjához, ahol szintén koszorúzás zajlott. Többek között Csikós László őrnagy az MH Pápa Bázisrepülőtér képviseletében, Huszár János Apáczai-díjas tanár, a pápai helytörténeti klub vezetője, a helyi önkormányzat, valamint magánszemélyek helyezték el a sírnál koszorúikat. ■ Polgár Tibor felvétele
