Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-08-14 / 33-34. szám
24 ◄< 2011. augusztus 14-21. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Lélekzés A gyerekeim óvodájában számomra izgalmas pedagógiai módszert követnek. Egyik fontos eleme, hogy az óvodások csak délig vannak az intézményben, a szülők már lehetőleg ebéd előtt hazaviszik őket. Ez az elgondolás abból a felismerésből fakad, hogy az ember - így a kisgyerek - mindennapjainak is van egy ritmusa, amelyet a nevelésben is ki kell használni. A lélegzéshez hasonlítják ezt, vagyis délelőtt a gyerekek magukba szívnak egy csomó élményt, tapasztalatot az óvó nénik és a társaik között, délután pedig szükségük van arra, hogy megosszák, kiadják, hasznosítsák, integrálják ezeket, erre pedig a legjobb hely a családi közeg, az otthon. A kilégzés és a belégzés ritmusának analógiájára történik mindez. A kollégiumban lakó hallgatók részére tartott lelkigyakorlatokon szoktam alkalmazni meditáció előtt egy technikát, amely abban segít, hogy a meditációnál a jelenben legyenek az Isten közelségébe vágyók. A lélegzetünkre figyelünk, a kilégzés és a belégzés ritmusára, a mellkas emelkedésére és süllyedésére. Ezzel tudatosítjuk, hogy a jelenben vagyunk, mert gondolataink folyamatosan a múlt és a jövő között cikáznak. Jézus a tanítványok egy csoportjával vonul vissza a hegyre. Három kiválasztott tanítvány megy vele. A hegyre, amely a föld és az ég között helyezkedik el; aki a hegyre megy, az Isten közelébe kerül. És ott fönn a hegyen történik valami felemelő, valami olyan, ami Pétert arra készteti, hogy azt mondja Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünkNem felkiált, hanem tényt közöl. Mert valóban jól érzik ott magukat közel az Istenhez, ahol lelkileg feltöltődnek. De szívesen maradnánk mindig itt! A hegyről azonban le kell jönni. Le kell jönni a hétköznapokba. Azért, mert ha igazán őszinték vagyunk, ez az otthonos. Le kell jönni a hegyről, mert Jézus szerint itt van dolgunk. Nem a világtól elvonultan kell élni, hanem a világban, és ott kell megélni az evangéliumot. A többi ember között, a hétköznapok forgatagában és zsivajában, sok gond és probléma és sok öröm, boldogság között. Itt kell hirdetni az örömhírt. Szükségünk van azonban olyan időre és helyre is az életünkben, amikor és ahol kiszakadunk a bennünket körülvevő világból és feltöltődünk, hogy újra visszatérve újult erővel legyünk Jézus tanúi. Belégzés és kilégzés, ez tart életben bennünket, és ez teszi lehetővé a létezést. Ebben a kontextusban hívjuk inkább így: lélekzés. Ez az, amire szükségünk van augusztusban is, a tanév kezdete felé közeledve. ■ Barthel-Rúzsa Zsolt Névjegy: Barthel-Rúzsa Zsolt 2004 óta végzek lelkészi szolgálatot, immár hat éve dolgozom egyetemistákkal és főiskolásokkal. Budapesten az egyetemi gyülekezetben kezdtem ezt a munkát - a püspöki titkári szolgálat mellett -, majd a Luther Otthon - Szakkollégium lelkésze lettem, később igazgatója is. Munkatársaimmal arra törekszünk, hogy egyházukhoz örömmel kötődő, felelős kereszténnyé válásukban segítsük a ránk bízott kollégistákat. Feleségemmel három gyerekünket neveljük. OSZTOZÓ Ünnep virágkocsin, hajón, kajakban Gondoltad volna, hogy immár a negyvenkettedik virágkarnevált rendezik Debrecenben? A kéttornyú református templomáról ismert kelet-magyarországi városban ráadásul immár egy héten keresztül zajlik a különleges fesztivál. A karneváli hangulat már augusztus 15-én rátelepszik a városra, amikor kaktuszokból és pozsgásokból nyílik kiállítás. 17-én a Holdviola együttes ad koncertet továbbgondolt népdalokból, ezt pedig óriási táncház követi majd, mintegy hatszázötven táncossal. A csütörtöki és pénteki nap is a táncé, amikor magyarországi és külföldi tánccsoportok produkcióiban gyönyörködhetsz. Szent István ünnepén, a virágkocsik minden évben sok-sok látogatót vonzó felvonulása előtt old timer kerékpárosoké a debreceni belváros. A napot este 8-kor a kihagyhatatlan tűzijáték zárja. A ráadás pedig a vasárnap esti nagy koncert olyan fellépőkkel, mint Keresztes Ildikó, Wolf Kati és Varga Viktor. Az ünnep Budapesten is megkezdődik már 19-én. Családoddal, barátaiddal korzózhatsz a magyar ízek sétányán, a budai rakparton. A rendezvényre ismét elkészül Magyarország tortája, mely 2011-ben a kecskeméti barackos kölestorta. A vállalkozó kedvűek el is készíthetik (a receptet keresd a http://augusztus20.kormany.hu oldalon a Magyarország tortája menüpont alatt), de talán egyszerűbb, ha a programot választod. 20-án nyílt napot tartanak az Országházban, a Dunaparton pedig 14 órakor kezdődik a látványos vízi és légi parádé. A Grippen-bemutató után megjelennek a Margit hídnál a történelmi hajók, amelyek Magyarország ezeréves múltját elevenítik meg. Ha nem vagy fővárosi, a parádét a Duna Tv közvetítésében élvezheted. Rögtön a vízi bemutató után, fél négykor ökumenikus szertartás keretében áldják meg az új kenyeret a Clark Ádám téren. Sok minden eldől Szegeden augusztus 20-a hetében. A világ legjobb kajakosai és kenusai a londoni olimpiai kvalifikációért is küzdenek a napfény városában. A magyar színeket negyvennyolc versenyző képviseli az idei kajak-kenu világbajnokságon. 17-én a Dóm téren lesz a látványos megnyitóünnepség, de utána a figyelem a nemzetközi szinten is kiválónak tartott Maty-éri pályára szegeződik. A közszolgálati rádió- és televízió-csatornák élőben jelentkeznek az eseményről, de vonatra szállva személyesen is részese lehetsz a reménybeli magyar éremesőnek. Bővebb információt a www.szeged2011.hu oldalon találsz. ■ Jenő Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Válaszkeresés Közös(s)Ég módra ► Válogatáskötetet adtak közre ennyi! címmel a Közös(s)Ég internetes magazin eddig megjelent írásaiból. A negyven rövidebb lélegzetű művet tartalmazó, sok fotóval illusztrált gyűjtemény július közepén, a tatai Csillagpont református ifjúsági találkozón mutatták be. Pete Violetta főszerkesztővel is ekkor beszélgettünk.- A Parókia.hu honlapot keresztény értelmiségiek indították el 2008-ban, akkor még egyházi támogatás nélkül. Nem sokkal később a Magyarországi Református Egyház felkarolta a kezdeményezést, jelenleg pedig a Dunamelléki Református Egyházkerület a fenntartója. Füle Tamás, a Parókia.hu szerkesztője volt az ötletgazdája a Közös(s)Ég internetes magazinnak is, amely publicisztikáknak, tárcáknak, elgondolkodtató, irodalomközelibb írásoknak tud teret adni. 2008 júliusában indult a magazin, akkor még Czapp Enikő vezetésével.- Milyen ez a közösség ha a szerzők felől közelítünk a kérdéshez?- Száz fölött van azoknak a száma, akik eddig írtak hozzánk. Életkor, foglalkozás és felekezeti hovatartozás szerint is színes a társaság. Vannak például evangélikus és katolikus szerzőink is. Nemcsak az a közös bennünk, hogy szeretünk alkotni, és örömünket leljük az írásban, hanem az is, hogy minden mögött keresünk egy akaratot, egy áldást, egy tervet, és nagyon örülünk, amikor ezt megtaláljuk. Erről szól a hívő élet, hogy keressük a választ a kérdéseinkre. Minden hónapban másmás témát járunk körbe. Júliusi számunkban a „kormány” szó állt a középpontban, ennek kapcsán írtunk például a gyülekezetvezetésről, Jézus követéséről és a családi „hatalommegosztásról” Igyekszünk sokféle szemszögből - például igei, filozófiai, pszichológiai oldalról is - megközelíteni a dolgokat; mindig izgalmas, hogy ugyanarról a hívószóról mi jut eszébe, mondjuk, egy lelkésznek, egy tanárnak és egy diáknak.- Milyen érzés most kézzelfogható módon is „találkozni” az írásokkal?- Egy kisbaba nem szebb és jobb attól, hogy kézbe adják, és nem csak fotón mutatják meg, mégis egészen más tapasztalás. Én is valahogy így vagyok ezzel a könyvvel - amely persze nem ad pontos képet a magazinról, már csak azért sem, mert az internetes rovatstruktúránkat nem erőszakoltuk rá a kötetre. Az írások egy részében főként a születés, élet, betegség, halál témák jelennek meg, a többi írás a hittel, illetve Istennek a mai világban, társadalomban való helyével kapcsolatos.- Az egyik jegyzetben a szerző arról elmélkedik, hogy vajon a keresztyének hippik-e. Jól sejtem, hogy mind az internetes kiadás, mind a kötet elsősorban a fiatalokat kívánja megszólítani? — Ezt így nem mondanám, hiszen szerzőink között egyaránt vannak fiatalabbak és idősebbek is, és írásainkkal mindazokhoz szólni akarunk, akiket érdekel a világ és ami azon túl van. Tény azonban, hogy merészségünkkel mi magunk szűkítjük le az olvasóközönségünket. Nyíltan és szókimondóan - de nem polgárpukkasztóan! — közelítünk olyan témákhoz is, amelyekhez a hivatalos egyházi körökből sokan nem mernek hozzányúlni. De annak ellenére, hogy a stílusunk nem fejbevágóan egyházias, mégis minden írásunk Istenre mutat. ■ V.J. ennyi! - A Közös(s)Ég Magazin válogatáskötete. Dunamelléki Református Egyházkerület, Budapest, 2011. Ára: 2000 forint. A könyv kapható a Közös(s)Ég Magazin szerkesztőségében (1092 Budapest, Ráday u. 28.) és a Ráday Könyvesházban (1092 Budapest, Ráday u. 27.). Hol a határ a pihenésben? Eldugtam a tankönyveket... Az asztalon hagytam az órám... Kikapcsoltam a telefonom... Átengedem magam a pihenésnek... Emlékszem, a tanév vége felé már alig vártam a szünetet, jobban, mint a „biosz” és „töri” közöttit. Nem 15 percre vágytam, hanem hetekre, hónapokra. Úgy éreztem, hogy a napsütés hívogat. Ki a szabadba...! - mondogatta egy csiklandozó hang legbelül. Vártam a táborokat, a találkozásokat, vártam a túrákat, a hegymenetet, a patak illatát. Vártam a tábortűz mellett az éneklést, a hulló csillagok figyelését. Vágytam ki a strandra, hogy érezzem a víz átölelő közelségét. Vártam a napozást, a „hókatt” bőröm bámulását. Vártam arra, hogy végre a szeretteimmel együtt töltöm örömmel az időt... Telnek a napok, és mindent megéltem már ezekből. Úgy habzsolnám még a szabadságot! Azért az fáj kicsit, hogy repülnek az önfeledt órák. Rosszulesik látnom, hogy egy újabb hét fordult át a naptáron. Közeledik a határ, az időpont: az új tanév kezdete. Én még keresem minden szabadnapomon a pihenést, hogy töltekezve friss erővel kezdjem majd az újat. Légy velém pihenéseikben! Áldj meg minden találkozást! Adj önfeledt, örömteli időt! Vedd el az unatkozás savanyúságát, és ne engedd, hogy csak magammal legyek elfoglalva...! Ámen. ■ Benkóczy Péter Forrás: Szabó Lajos (szerk.): Határ menti meditációk. LutherKiadó, Budapést, 2008.
