Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)

2011-08-14 / 33-34. szám

l8 2011. augusztus 14-21. AUGUSZTUS 20. - ISTVÁN KIRÁLY ÜNNEPE Evangélikus Élet Nagyon mélyről érkezett az iroda­lomba: vidéki szegénységből és árva­ságból. Csoda, hogy megmaradt, le tudta írni szaggató fájdalmait, nem szűnő szorongásait. „Félek az apám­tól. Ha részeg, mindannyiunkat, anyámat is elveri. S hiába kiálto­zunk olyankor, a szomszédok nem avatkoznak bele, mert erős ember” - első kötetének a végén olvashatók ezek a szívszorító sorok. Az 1936. augusztus 9-én született Ratkó József költészetét 1966-tól vé­gigkísérik a gyerekkori emlékek. Rö­viden és kíméletlenül fogalmaz. Köteteinek hitelét a költő közösségi érzése és mély humanizmusa adja meg. Az alapszövet tra­gikusan fekete, ebből fénylik ki a szinte hero­ikusán vállalt emberség, tisztesség, szépség és fe­lelősség. Kevés változás van életében: könyvtáros a nyírségi Nagykálló­­ban, és egyre népesebb család veszi körül... Vékonyka kötetei megszenvedett versek gyűjteményei. Komor zengésű líra, de hitet, reményt is adó. Bajok, nehézségek közepette is biztatni próbál. Meg­jelenik még Félkenyér csillag című válogatása, és nincs tovább. Ratkó a föltámadó emlékekbe, gondokba, gyermeke elvesztésébe belerok­kan: 1989-ben távozik az élők közül, ötven­három évesen, tele ter­vekkel! Lapozom súlyos életművét, és ilyeneket találok: „Anyámat el- István király Egy kenyéren Ratkó József hetvenötödik évére rágta a rák, / apámat megölte a mé­reg. / Ütött számból a halál ellen / csordul ki meleg ének. // Testükbe vért énekelek, / hatalmat a feltáma­dáshoz. / Ne legyen hűtlen a szülő / keresztre feszülő fiához." Égetnek a szavak, kiáltanak a sorok, alig találok megnyugvást. Talán a Kis ars poeti­ca ilyen: „Káromkodások, vasgyúró kalapácsok, / szerszámszívű és föld­­szívű / szántóvetők, kovácsok / kö­koronázása - emlékmű Noszvajon zött nőttem fel, végül is avégre, / hogy szép szót helyettük találjak / a kőre, a tücsökre, az égre.” Sokszor állították József Attila mellé. Amíg József Attila büszke le­hetett szegénységére, Ratkó szégyel­­li, dühöng miatta, s naponta becsa­pottnak érzi magát. Kinek kell nép- és nemzetféltése? Pusztul a tanyavi­lág, elnéptelenednek a falvak; abor­tusz, önpusztítás, öngyilkosság tize­deli a népet! A har­minc évvel ezelőtt föl­vetett gondok mára hegynyivé nőttek. Indulás után heten „vérszerződést” kötöt­tek: Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Ratkó, Serfőző Simon és az egyetlen nő, Rajfai Sa­rolta. Micsoda fényes arcú csapat! Közöttük is Ratkó volt a legár­vább, a mosolytalan, a minden veszendőért fájdalmat érző. „Élete szenvedéstörténet és üdvtan - írta egyik bí­rálója -, fölfedett po­koljárás. A gazdáknál sínylődő lelenc már­­már Móricz Árvácská­­“j jával azonos a kiszol­gáltatottságban, a sze­retet- és világhiány­ban.” Mégis, tette a dol­­ö gát, mintha versei a £ vérét követelték volna. A halála előtti évek-Ratkó József: Segítsd a királyt! Részlet István imájából Lenni nem kezdett s véghetetlen Úr, ki markoddal megmérsz minden vizeket, s araszoddal az egeket beéred, ki haragodnak egy leheletével világot fújsz el, csillagot kioltasz, s föld megindul, hegyek hanyatlanak egy intésedre, Uram - égig érő s hatalmaskodó népeket elejtesz, míg virágoznak választottaid - vigyázz reánk, hogy álljunk meg a hitben; segíteni ne vesztegelj nekünk, s hogy el ne esnénk; óvjad lábainkat! Tanítsd meg, akik ellenünk uszulnak, és földeinket elcsipegetik, és sóvárognak falvaink iránt, és kiirtanák szülötte-szavunkat, hahogy dicsérni Tégedet ne tudjunk, és minden módon ártani akarnak, tanítsd meg őket, Uram, haragodra! S intsd meg, akik a szent munkát segélik, s hitre hajtott népedet pásztorolják - örök hálát hogy tőled várjanak -, mert igen gőgösek immár, mintha ők adták volna e földet is alánk! Juttasd eszükbe, ki vagy Te, Uram, s kicsodák ők! És tedd, hogy ne legyünk gyalázatja a szomszéd nemzeteknek, ne legyünk csúfja és játékai, s messzire való maradékaink rút járom alá ne vettessenek! Ámen. ben egyre tömörebbek sorai. Szárny nélkül is repült, és micsoda magas­ságokban, István király drámájában. Sokan hitték, végleg elhallgatott, és akkor megrendítően zengett föl a Se­gítsd a királyt! Ezt a remekművet csak ő írhatta. A nagy király panasza mintha az övé is lenne: „Nem mene­kültem én a halottakhoz, a halottak szólítottak meg engem.” Az 1984-es év meghozza az eddigiek betetőzését: a kor egyik legnagyobb darabja az Ist­ván királyt megidéző mű. Gyász és remény viaskodik egy­mással, cselszövés és igazság. A föl­lobbanó fény ezer nehéz és szépsé­ges esztendőt világít be. Lássuk egymást, megmaradjunk minden időben! ■ Fenyvesi Félix Lajos István király - bélyegeken Válogatás a Bélyegmúzeum gyűjteményéből István király halála 900. évfordulójának évét, 1938-at emlékévvé nyilvánították. A Diósy Antal által tervezettfenti bélyegblokk a következő jeleneteket ábrázolja (balról jobbra, fentről lefelé): Szent István, a térítő; A győzedelmes Szent István; Szent István ítélőszéke; Patrona Hungáriáé; Szent István udvara; Szent István és családja; Szent István halála. A bélyegek 1938. augusztus 12. és december 31. között voltak forgalomban, összesen százezer példányt adtak ki belőlük. Első királyunk születésének 1000. év­fordulójára (1970) kibocsátott 3 forin­tos bélyeg. Légrády Sándor tervén érdekes megfigyelni, hogy a korra jellemzően I. István néven szerepel ál­lamalapító uralkodónk. VffWWWiWIWfWi a koronázási paláston 73. Bélyegnap MAGYARORSZÁG ÜÉIÜIÉilllMIII A 73. bélyegnapra jelent meg 2000- ben Andor András bélyegterve, amely 2002 végéig volt forgalomban. A bélyeg legfőbb grafikai eleme István királynak a koronázási paláston lát­ható ábrázolása.

Next

/
Thumbnails
Contents