Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-03 / 27. szám
Evangélikus Élet élő víz 2011. július 3. «► 11 Ú] közösség a Szentlélek által Id. Tuska Pál testvérünk temetésekor született meg a gondolat: mivel a család Pirtón lakik, szeretnének ott a nyári időszakban egy szabadtéri istentiszteletet tartani. Krebsné Tuska Zsuzsanna keramikus tanárnő és a házigazda Tuska Pál kiskunhalasi olimpikon volt a főszervező. Talán nem véletlen, hogy éppen a pünkösd ünnepét megelőző szombat, június 11-e látszott alkalmas időpontnak. Egész héten hideg volt, viharok tarkították az időjárást. Még szombat délelőtt is sűrű felhők takarták az eget; a hőmérséklet is inkább tavaszra, mint nyárra emlékeztetett. Némi aggodalommal zajlottak az előkészületek. Tudtuk, hogy Halasról nyolcán megyünk, két autóval, de vajon a háziakon kívül jön-e még valaki, vállalva a bizonytalan időjárás miatti kockázatot, megtörve a hosszú hétvégét és az ünnepre való készülődést? Amikor a kezdés előtt jó félórával megérkeztünk, már néhányan voltak a háziakon kívül, és az időjárás is „készülődött”: a nap itt-ott már kivillant a felhők közül. Nagy ház, gyönyörűen parkosított udvar és a sarkában meglehetősen nagy, nyitott, de tetővel fedett udvari terasz szolgált az istentisztelet helyszínéül. Helyére került a hangszer, néhány pillanat alatt oltár készült a szép nagy fakereszt előtt, amely a terasz falán függött. Tökéletes helyszín. Közben egyre újabb és újabb vendégek érkeztek. Még a háziak számára is meglepetést okozott, hogy szinte valamennyi meghívott fontosnak tartotta részvételét. Nem túl gyakran lehetünk ilyen megható és meghitt istentisztelet részesei. János evangéliuma és a Szentlelket hívogató énekek áhítattal töltötték el a megjelentek szívét, igazi gyülekezetté varázsolva az alkalmi hallgatóságot. Az istentisztelet végén maga a házigazda fogalmazta meg: ahogyan az első pünkösd után az apostolok az első keresztényeknek prédikálva házaknál tartották az alkalmakat, úgy vált ez a kis csapat is hozzájuk hasonlóvá a Krisztusban való együttiétben. A szépszámú jelenlévő fellelkesülve, ott rögtön eldöntötte, hogy minden hónap utolsó szombatján újra összejönnek, hogy ebben a kiáradó áldásban részesülhessenek. Nagy tanulság, hogy amíg az emberi erőlködés csak egy bizonyos szintig hoz eredményt, addig a Szentlélek képes az emberek szívét úgy megszólítani, hogy minden egyéb elfoglaltságot félretéve a benne való elmélyülés válik a legfontosabbá. Talán jobban ki kellene használni a spontán helyzeteket, nem mindig a megszokott, kötött formákhoz igazodni. ■ Nagy Rózsa (Kiskunhalas) A „piedesztálra emelés” buktatói Kiket tartasz hősnek? Azokat, akiket csodálsz, akiket szeretnél felülmúlni? Körülöttünk vannak olyan emberek, akiket nagyra tartunk, akik „magasra teszik a mércét” személyes életük vagy szakmai magatartásuk, teljesítményük tekintetében. Csak egy gond van a hőseinkkel: ahogy mi, ők is csak emberek, és néha hibáznak. Egyszerűen tévednek, vagy mélyen megbántanak valakit, vagy akár törvénytelenséget követnek el. Amikor ez bekövetkezik, csalódottnak vagy éppen becsapottnak érezzük magunkat, mert ezek az emberek mégsem feleltek meg magasra srófolt elvárásainknak... Nemrégiben egy neves üzletemberrel történt ez meg. Hozott néhány rossz döntést, a hibái napvilágra kerültek, és ezt a hírneve - mint következetes és magas etikai elvek szerint élő személyiségé - komolyan megsínylette. De igazából senkinek nem kellene az ilyesmin meglepődnie. Ez az ember sem mutatta semmi előjelét a bukásnak, azonban előbb vagy utóbb mindannyian elbukunk - éppen a saját nagy becsben tartott értékeinknek való megfelelésben. A Biblia, amelyet a legnagyszerűbb kézikönyvnek tartok az üzleti világ, a vezető szakemberek számára is, mindezt nagyon világosan megfogalmazza: „...mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének’.’ (Róm 3,23). A vétek (bűn) kifejezés szó szerint azt jelenti: „elvéteni a mércét”. Ennek a bibliai szakasznak a szövegkörnyezete megmutatja, hogy Isten tökéletes és rendíthetetlen mértékének elvétéséről van szó. Én nem találkoztam tökéletes emberrel. És te? így ebben az értelemben, vitathatatlanul, mindannyiunkra igaz az, hogy „vétkeztünk”. Ez azt jelenti tehát, hogy nézzük el, hagyjuk figyelmen Jkívü.1 vagy éppen mentegessük a rossz viselkedést? Nem! Vezető beosztásban levő embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy magas elvárásokat támasztanak velük szemben - magasabbakat, mint azokkal szemben, akiket vezetnek, mivel a felelősségük része az, hogy olyan példát mutassanak, amelyet érdemes követni. Ugyanakkor tökéletességet elvárni - sőt megkövetelni - tőlük nemcsak ésszerűtlen, hanem irreális is. Azzal egyidejűleg, hogy piedesztálra emeljük a hőseinket, el is kezdhetjük várni, mikor fognak onnan leesni. íme néhány bibliai alapelv, hogyan bánjunk mások - és a magunk - elbukásával: Ne hamarkodd el mások meg-, illetve elítélését. Ha napvilágra kerül valakinek a hibája, nagyon hamar csalónak vagy még rosszabbnak kiáltjuk ki az illetőt. Lehet, hogy igazunk van, de azt is meg kell vallanunk, hogy a megfelelő körülmények esetén magunk is épp ilyen bűnösökké válhattunk volna. „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek!’ (Mt 7,1-2) Alaposan vizsgáld meg magadat. Azt mondják, sokkal kritikusabbak vagyunk azokkal szemben, akik a saját hiányosságainkat és gyengeségeinket tükrözik vissza. Mielőtt másokat elítélünk, győződjünk meg róla, hogy nekünk nincsenek-e rejtett hibáink. „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre a gerendát sem? (...) vedd ki először saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát’.’ (Mt 7,3-5) Légy óvatos, nehogy lebecsüld a sajátsebezhetőségedet. Néhány éve egy jól ismert vezető azt mondta, hogy az a terület, ahol soha nem botlik meg, a kapcsolatok. Egy éven belül kiderült, hogy ez a nős férfi házasságon kívüli kapcsolatot létesített az egyik asszisztensével. „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (lKor 10,12) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna A Kispesti Evangélikus Egyházközség lelkészének jóvoltából 2011 másodikfélévétől új rovattal gazdagodik hetilapunk. Széli Bulcsú vállalta, hogy a bibliaolvasó Útmutató havi igéihez értelmezést segítő rövid magyarázatokatfűz. A HÓNAP IGÉJE - JÚLIUS „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21) Szív és kincs: a kettő összekapcsolódik. Minél többet foglalkozol valamivel, minél többet jelent valamely dolog, annál inkább kinccsé válik. Még ha apróság is, értéknek fogod tartani. És kedvessé lesz, a szívedhez nő. Betölti vágyaidat, gondolataidat. Az első helyre kerül. Bálvánnyá lesz, amely túl értékes ahhoz, hogy el tudd engedni. De van igazi kincs is. Pál apostol mondja Timóteusnak: „A rád bízott drága kincset őrizd meg...” (2Tim 1,14) Vedd észre, hogy a hit nagy kincs. Nagy dolog, hogy van bűnbocsánat, kegyelem, Istentől jövő szeretet. Ha megérted, hogy kincset adott neked Istenünk, akkor még inkább szeretni fogod őt. Nála lesz a szíved. Nem kényszerűségből fogod tenni az Úr akaratát, hanem azért, mert szereted őt, és örömet akarsz szerezni neki. „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak..!’ (2Kor 4,7) Nincs hatalmad az igazi kincs fölött. Isten ajándéka, s azért van cserépedényben, nem acéllemez széfben, hogy lásd: bármikor elveszítheted. Csak Isten őrzi kincsedet, aki adta. Ő őrzi életedet, hitedet, bölcsességedet. A tolvaj nem tudja ellopni, a moly nem tudja megrágni, mert Isten őrzi a kincset, s ő ad áldást, hogy sokra becsüld, és ragaszkodni tudj hozzá. Kétféle kincset kínál az élet ma is: lelki és e világi kincseket. Mindennap fölcsillan valami: egy új lehetőség, új munkakör, új filozófia, új barátok. Lehet közöttük jó és hamis is. De mind múlandó. És ezért a mulandóhoz köt. A pillanathoz. Ezért a szíved nem tud magasabbra emelkedni, nem tudod a helyzeteket, az életet igazán átlátni, a lehetőségeket helyes sorrendbe állítani. Nem tudod az embereket igazán szeretni; mert nem tudod Istent valóban szeretni. Keresd ebben a hónapban a maradandó kincseket. A legnagyobb kincset, aki egy személy, akiről így énekelünk: „Ó, Jézus, kincsem, vigaszom, fényesség életutamon...” Akkor lesz értékes az Úr, ha ajándékait kincsként fogod föl - s akkor a szíved is nála lesz, boldogan követed őt, és örömmel ismered föl ajándékait és végtelen szeretetét. ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek’.’ (Mt 11,28) Szentháromság ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív minket Fia által: „...és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37); nem taszítom el, és semmiképpen ki nem vetem - ígéri Jézus. Ezért ti ne vessétek meg azt, aki szól! „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) „Isten beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12; LK) És szól: „Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket!’ (Jer 31,25) Ő mindenkit hív örök országába, a nagy vacsorára. „Jöjjetek, mert már minden készen van’.’Ne keressünk kifogást, és ne utasítsuk el a hívást, mert „boldog az, aki Isten országának vendége” (Lk 14,17.15; lásd Jel 19,9). Nem csak a választott népnek szól e hívás; zsidókból s pogányokból lett keresztényeknek egyaránt Jézus által van szabad útjuk az Atyához. Ti „ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...” (Ef 2,19-20) Ma is együtt hangzik a világban a bölcsesség és a balgaság hívogatása, de mi erre a tiszta hangra hallgassunk: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet’.’ (Péld 9,10) A gyilkossága után menekülni kényszerülő Mózest Midján papja fogadta be: „Hol van őmost? (...) Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2MÓZ 2,20) Sámuel leendő édesanyja, Anna Istenhez ment Silóban: „Seregek Ura!Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, (...)fiúgyermeket adsz (...), akkor egész életére az Úrnak adom” (íSám 1,11) - s megnyugvást talált lelkének. Jézus megvendégelte a hozzá ment, őt három napig kitartóan hallgató sokaságot a pusztában: „.. .vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta (...). Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva’.’ (Mt 15,36.38) A saját bűneit elismerő s Jézus bűntelenségét, királyi uralmát felismerő gonosztevő elsőként nyert meghívást az Isten országába: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban’.’ (Lk 23,43) Dr. Luther szerint a közülünk való és hozzánk hasonlatos „lator jól látja a maga vétke mellett Krisztus ártatlanságát. Kiáltsunk hát mi is a Krisztushoz. Akkor majd nekünk is azt mondja, mint a latornak: Legyen néked a te hited szerint!” Isten elhívottai és kiválasztottál hazatérnek örök otthonukba, mert „az Úr megszabadította népét”. „Mert megváltotta" s örök szeretettel szerette őket. Prófétája által az örök élet ünnepi vacsorájának előképét is elénk tárja: „örömet szerzek nekik”, s „népempedig jóllakik javaimmal - így szól az Úr” {Jer 31,7.11.13.14; lásd Jel 19,7). Ma is „Jöjjetek, Isten Fia hív: / »Térj énhozzám, megterhelt szív! / Jöjj, hívlak, fáradt lélek! / (...) Hadd adjak örök kincseket / És nyugalmat tinéktek!«” (EÉ 435,1) ■ Garai András IX0YC
