Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-02-06 / 6. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2011. február 6. » 13 Közösség, oktatás, infrastruktúra Beszélgetés Bátovszki Györggyel, a magyar kultúra új lovagjával Segítsetek megérteni és örökül hagyni! ► A Falvak Kultúrájáért Alapítvány január 8-án juttatta el a Magyar Távirati Iroda (MTI) Országos Sajtószolgálatához azoknak a személyiségeknek a listáját, akiket civil szervezetek jelölése alapján 2011-ben a magyar kultúra lovagja elismerésben részesítettek. Hét országból harminchatan vehették át a rangos elismerést január 22-én a budapesti Corinthia Hotel dísztermében rendezett gálán. A díjazottak között egy evangélikus presbiter is akadt: Bátovszki György, aki a rendszerváltástól húsz éven át töltötte be a Pest megyei Csömör nagyközség polgármesteri tisztét.- Az alapítvány honlapján is olvasható indoklásban az szerepel, hogy Ön „a település életminőségének fejlesztéséért” kapta a kultúra lovagja címet. „Lovagias tettei” között pedig - többek között - szerepel sportcsarnok és új óvoda építése, zeneiskola létesítése, miként az is, hogy a könyvtár korábbi helyérőlfelújított épületbe költözhetett át. Az indoklás szerint emellett „felvidéki és erdélyi testvérkapcsolatok kialakítója és éltetője, a Gödöllő Környéki Regionális Turisztikai Egyesület tiszteletbeli elnökeként a kulturális örökség ápolója”. A régió zenei, kulturális, sport- és turisztikai programjainak alapítójaként, egyikfőszervezőjeként és anyagi támogatójaként is említik Önt, aki egyben tehetséges fiatalok fejlődésének segítője is volt. Hiányos a felsorolás, de a húsz év polgármesterség minden gyümölcsét nem is lehet néhány mondatban összefoglalni.- Amikor 1990-ben az első választáson való indulásra adtam a fejem, készítettem magamnak egy listát: azokat az elképzeléseket gyűjtöttem össze, amelyeket korábbi, nyugat-európai tapasztalataim alapján fontosnak és csömöri viszonylatban is megvalósíthatónak gondoltam. Ezek három alappilléren nyugodtak: a település infrastruktúrájának a kiépítése mellett a gyerekek oktatására és a helyi közösségek nagymértékű támogatására kívántam fektetni a hangsúlyt. Büszke vagyok arra, hogy ez alatt a húsz év alatt mindhárom területen sokat haladtunk előre. Ha csak az első területet tekintjük, elmondhatjuk, hogy kiépült a csatorna- és telefonhálózat - aki emlékszik még az utcai telefonfülkék előtti sorban állásokra, tudja, mit jelent ez megépült Csömörön egy biológiai szennyvíztisztító, a település határában létrehoztunk egy ipari-gazdasági övezetet, amely a mai napig fontos bevételi forrást jelent. Az utcák jelentős része szilárd útburkolatot kapott, ezáltal sikerült a csapadékvízelvezetést is megoldani. Nyilván vannak az infrastruktúra terén is elmaradásaink, de mentségünkre szóljon, hogy a lehetőségeink nem voltak korlátlanok - arról nem is beszélve, hogy a település kedvező fekvése és adottságai miatt sokan költöztek ide: míg 1990-ben alig több mint ötezer, addig tavaly már kilencezer fő volt a nagyközség lélekszáma.- Ami az oktatást mint „alappillért” illeti, valószínűleg nem sok település van hazánkban, ahol az iskolás gyerekek minden tankönyvét - beleértve a mind a nyolc osztály órarendjébe beépített, szabadon választható hittanhoz szükséges tankönyveket is - az önkormányzat állja húsz éve!- Evangélikus költőnket, Reményik Sándort idézve mindig is fontosnak tartottam a templomot és az iskolát. Mivel Csömör a főváros szomszédságában fekszik, a településnek csak óvodája és általános iskolája van. Az esélyegyenlőség jegyében a rendszerváltás óta minden gyerek ingyen kapta meg év elején a tankönyveit, az étkezéshez pedig ötvenszázalékos hozzájárulást adtunk. A kezdetektől fogva támogattam az informatika- és a nyelvoktatást, az iskola tőszomszédságában megépített sportcsarnokkal pedig az egészséges életmódot igyekeztünk elősegíteni. Talán mondanom sem kell, örömmel üdvözöltem, hogy 1989-ben az iskola akkori igazgatója, dr. Fogd Mihályné az alsó és a felső tagozat órarendjébe egyaránt beépítette a hitoktatást - kevés világi iskola mondhatja el ezt magáról. A hittan természetesen nem kötelező - akik nem a hittant választják, azok abban az időben erkölcstanórán ülnek. Ezek után az sem volt kérdés, hogy minden évben a hittankönyveket is ingyen kapják a tanulók.- Csömörön a magyar kultúra napját sajátos módon ünneplik: a művelődési ház színpadán a helyi intézmények vezetőinek és a különböző civil szervezetek képviselőinek a tolmácsolásában hangzanak el versek, prózai művek vagy zenei darabok. Az is természetes, hogy az egyházak képviseletében a lelkészek is a fellépők között vannak.- Nagyon nagy öröm számomra az, hogy a lelkes és az ügyekért elszántan tenni kész emberekkel a sok év alatt sikerült az általam fontosnak tartott harmadik alappillért, a közösségek támogatását is kiépítenünk és megerősítenünk. 2010-ben nem indultam az önkormányzati választásokon, ám örülök, hogy Fábri István polgármester-utódom az idei kultúra napi ünnepségen elmondott köszöntőbeszédében kiemelte, milyen nagy dolog az, hogy míg húsz évvel ezelőtt csak egy-két bejegyzett civil szervezet volt a településen, ma már több mint negyven működik! Ez volt a cél, ezért dolgoztunk sok éven át. Azt tapasztaltam külföldön, hogy ha egy nagy közösségen belül minél több jól működő kulturális csoport létezik, akkor azok nemcsak egymást, de az egész közösséget erősíteni tudják. Ezt szerettük volna képviselőtársaimmal a mi településünkön is elérni, és ezért igyekeztünk erkölcsileg, infrastruktúrával és anyagilag is a kezdetektől fogva támogatni a kialakuló vagy már éppen működő szervezeteket - függetlenül attól, hogy például tánc- vagy énekcsoportról, sport- vagy képzőművészkörről van-e szó.- Nemcsak a település egyházközségei tapasztalhatták meg Bátovszki György polgármester és a képviselőkfolyamatos támogatását, de az 1999-es, második országos evangélikus találkozó résztvevői, az országos evangélikus gyermeknapra vagy korábban a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ) táncszemináriumára ellátogatok is.- Ahogyan korábban említettem, számomra mindig is fontos volt, hogy a településen jól működő szervezetek legyenek. Ezek között a legősibbek, legerősebbek és a legjobban működők az egyházak. Nekem Csömör a szűkebb szülőhazám, innen erednek a gyökereim, a hitem és azok a tradíciók, amelyek generációk életét meghatározták. Ez pedig kötelez. Képviselőtársaim többségével mindig is úgy gondoltuk, a gyülekezetek erkölcsi és anyagi támogatása alapvető kell, hogy legyen. Együtt örültünk, amikor például elindult a katolikus templomban a csömöri kórustalálkozó és egyházzenei hangverseny. Megtisztelő volt, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház illetékes szervezői a csömöri sportcsarnokot kérték el az országos evangélikus találkozó helyszínének, és jó érzéssel töltött el, amikor az egyre gyarapodó református közösségnek templomépítés céljára telket ajándékozhattunk. Vagy amikor anyagilag segíthettük a baptista imaház bővítését-felújítását.- A csömöriek többsége öt választáson tisztelte meg Önt a bizalmával, munkája egyik elismeréseként pedig a magyar polgármesterek 2008-as világtalálkozóján megkapta a Polgármesteri Ezüstlánc Díjat, amelyet a Magyar Önkormányzatok Szövetsége adományoz évente egyegy kiemelkedő munkát végző hazai és határon túli polgármesternek. Milyen érzés volt ezt az elismerést átvenni?- Nagyon nagy megtiszteltetés, amely nemcsak nekem szólt, hanem mindazoknak, akik a településért és a közösségért sokat tettek. Hiszem, hogy ha a hibák ellenére is jól működnek a dolgok, azt a kívülállók is meglátják és értékelik. Számomra mégis a Csömör nagyközség díszpolgára cím jelenti a legtöbbet, amelyet tavaly, az október 23-i ünnepségen vehettem át. Kívánom, hogy a mostani képviselő-testület is átélhesse azt a sok szeretetet és segítséget, de legfőképp imádságos hátteret, amelyet én a húszévnyi polgármesteri szolgálatom során átélhettem! ■ Boda Zsuzsa „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának..” (Róm 14,7) Kedves Testvéreim! Guóth Emil vagyok, egy egyszerű paraszti családban született, vidéki kis evangélikus gyülekezetben felnövekedett, a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban történelmet tanító - és mint az evangélikus közösség tagja - érintett társ. Hosszú évek óta élek együtt formálódó gondolatommal, hogy egy sajátos önvallomásokat tartalmazó könyvet szerkesszek. Az önvallomások témája: hogyan éltem meg a politikai hatalommal való - nyílt vagy titkos - kényszerű együttműködést. A szovjet diktatúra által fenntartott Rákosi- és Kádár-rendszert elszenvedő evangélikus lelkészi és világi testvérekhez szól ez a felhívás. Az úgynevezett tényfeltárás eddigi, féloldalasra sikerült folyamata adta meg azt az impulzust, hogy tervemmel a nyilvánosság elé lépjek, és kérjem mindazok bizalmát, akik eddig úgy érezték az őket körülvevő közösség (közeg?) megnyilvánulásaiból, hogy „két úrnak - Istennek ... és az ítélkező embernek ... - amúgy sem lehet egyszerre szolgálni.” Igaz, nem lehet. De nem lehet hallgatni sem. Gyermekeinknek, unokáinknak mindig a létezés legmélyebben átélt, értelmünkben kikristályosodó lényegi, esszenciális igazságait igyekszünk örökül hagyni. Kérem Önöket, kérlek benneteket, tegyük most is ezt! Szándékom a kötettel nem más, mint megérte(t)ni és megörökíteni. A feladat egy úgynevezett „érintett” számára nagyon nagy kihívás és talán ezért felemelő, nem lealacsonyító, nem megalázó. Az őszinte, tiszta önvallomás a legnehezebb műfaj az emberi megnyilvánulások között, hiszen, mint ahogy Pilinszky írja: „...magam vagyok a bíró és a vádlott, az, aki vall, és az, akiről vallomást teszek.” A folyamat tehát csak súlyos erkölcsi vívódáson, önmarcangoláson keresztül vezet a megtisztuló újjászületés felemelő érzéséhez. Átérezve ennek különleges nehézségeit, kerestem ezt a módot és formát, amely átsegíthet bennünket az eddigi blokkokon, görcsökön. Hiszen egyik oldalon ott vannak érintett testvéreink - sajnos azt kell mondanom: valós - félelmei, hogy egyes, a dolgokat nem a helyükön kezelő, indulataiktól vezérelt társaik „zsákmányává” lesznek, és a diszfunkcionálisan működő egyházi, de különösképpen a szélesebb társadalmi közvélemény megalázza, meghurcolja, kirekeszti őket. Nem letehetik eseüeges bűneik terheit, hanem azonossá válnak azokkal. A másik oldalon viszont ott vannak azok a kényszerek, amelyek figyelembevétele nélkül nincs közösség, egyház, Krisztusban élő egyházi kultúra, amelyet érdemes örökül hagyni. Minden generációnak megvannak a feladatai, amelyeket csak ő végezhet el. Ha dolgavégezetlenül távozik e világból, az pont olyan, mint amikor az apák elfogyasztott egresébe (keresztény életté nem váló elmulasztott lehetőségek, próbatételeket ki nem álló nemzedékek tettei) a fiák foga vásik bele. Nekünk pedig nincs sok időnk, már húsz évet elvesztegettünk. Az idő múlása szorít. Meddig mehetünk mégegyütt e világi úton? Kedves Testvéreim! Segítsetek megérteni és örökül hagyni! Kérésem tehát a következő. Közlöm minden elérhetőségemet, amelyeken bárki rövid úton megtalál. Aki úgy érzi, már elnyertem bizalmát, illetve találkozni szeretne, hogy megítélje, méltó vagyok-e bizalmára, kérem, lépjen kapcsolatba velem. Azon társak jelentkezését várom, akiket a politikai hatalom bármely szervezete megkeresett, együttműködést kérve vagy követelve, akár elfogadta, akár elutasította az együttműködést. Ha valaki úgy érzi, a fent említett veszélyeknek nem teheti ki magát, természetesen megértem, és bárkitől elfogadok aláírás nélküli önfeltárást is. Csupán azt kérem, hogy őszinte és hiteles legyen az írása. Ha valaki meri vállalni előttem a nevét, de kéri, hogy ne közöljem senkivel, akkor senki nem fogja megtudni tőlem, erre becsületszavamat adom itt a nyilvánosság előtt. Az egyéni életút adatolható történései mellett a belső, megélt lelki vívódások, félelmek döntést befolyásoló hatásai talán még fontosabbak, hiszen általuk lesz átélhető a lélekben kirajzolódó történelem. Minden kor emberének Isten által adatott méltóságát szorongatni, fenyegetni fogják külső politikai vagy más kényszerek. Mi, a Kádár-korszakot átélt nemzedék ne hagyjuk magukra utódainkat majdani nehéz döntéseikben. Tárjuk fel előttük belső küzdelmeinket, jó és rossz döntéseink következményeit, az árat, amelyet meg kellett fizetnünk, vagy amelyet máig fizetünk. Nagy előnyünk, hogy már visszafele tekinthetünk, egyszerre láthatjuk a megtörtént eseményt és annak későbbi hatásait. A mai fiatalok ezt nélkülünk sohasem érthetik meg. Erre a Háló című tanulmánykötetek önmagukban alkalmatlanok lesznek. Tudom, hogy felhívásomról sokan úgy gondolkodnak: igazi naivitás. Úgysem lesz elég lelki bátorságuk az érintetteknek, hogy őszintén megnyilatkozzanak - állítják. Akadnak talán olyanok, akik titokban még szurkolnak is, hogy ez bekövetkezzék. Én azonban ezt egészen másként gondolom és remélem. Kérlek, segítsetek! Természetesen minden írás közlését megelőzi a szerző minden sorra kiterjedő beleegyezése. A kontroll tehát végig a szerzők kezében lesz. Reménykedve az ügy fontosságának belátásában, lelki bátorságot kívánva kérem Isten áldását és Krisztus közbenjárását értünk, a ma és a jövő evangélikusaiért. „Ahogy jótettünkben az a rossz, amit számon tartunk, úgy bűneinkben az a jó, amit tudatosan megszenvedünk belőle.” (Simone Weil) Szeretettel és tisztelettel: ■ Guóth Emil (Cím: 2131 Göd, Gorkij utca 16/a; e-mail: eguoth@t-online.hu; telefon: 20/824-4506)
