Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-30 / 5. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2011. január 30. *■ 15 Katonás példa Lassan már a csapból is a Facebook folyik. A friss jelentések szerint az Egyesült Államokból indult, azóta világszerte mintegy 600 millió tagot számláló közösségi oldalt immár több mint 2,5 millió magyar felhasználó is látogatja. Bár a hazai fejlesztésű iWiW-nek még mindig több regisztrált tagja van, az utóbbi időben már nemigen lehet hallani róla a médiában, és ha összehasonlítjuk a tavalyi és az idei januári statisztikákat, akkor az oldalletöltések erőteljes csökkenéséről lehet beszámolni. Több mint fél éve Berényi Komád onlinemarketing-tanácsadó már az iWiWvégét jövendölte éppen a hírek hiányára alapozva (http://onlinemarketing. bl0g.hu/2010/05/07/vigyazo_szemetekji), és a december közepén lezajlott arculatváltás ellenére a magyar közösségi oldalról azóta sem lehet hallani sokkal többet a médiában. Ugyanekkor az evangelikus.hu a főoldalán szerepeltette, hogy egyházunk gyermek- és ifjúsági osztályának munkatársaival immár facebookos oldalukon is fel lehet venni a kapcsolatot (http://www.facebook.com/pages/Magyarorszagi-Evangelikus-Egyhaz-Gyermek-es-Ifjúsági-Osztaly/18469441155448g)... A Facebook jelentőségének ugrásszerű növekedése nemcsak azon mérhető le, hogy például már a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökjelöltjeinek is van azonosítójuk, hanem azon is, hogy néhány külföldi szervezet, amelyik eddig tiltotta embereinek az oldal használatát, most inkább az engedélyezés mellett döntött. A legjobb példa erre az Amerikai Egyesült Államok hadserege, amelynek háborús övezetekben szolgáló katonái számára nem volt megengedve, hogy a közösségi oldalakon - a Facebookon vagy a Twitteren - állapotjelzéseket tegyenek közzé. Ezek az eszközök azonban annyira természetes részévé váltak a mindennapos kommunikációnak, hogy tiltásuk inkább hátránnyá válik, amennyiben a külföldön szolgáló katonát elvágják családjától, barátaitól, a biztonságot jelentő „hátországtól”. Éppen ezért a hadsereg a jövőben inkább „kiképzi” katonáit a közösségi média használatára, hogy az ott megosztott információk ne jelentsenek biztonsági kockázatot. A nemrég kibocsátott U. S. Army Social Media Handbook (Az amerikai hadsereg közösségimédia-kézikönyve) ezért elsősorban adatvédelmi szempontból tartalmaz hasznos tanácsokat. Az első számú szabály, hogy a katonák bejegyzéseit, fényképeit és más információkat csak az ismerőseik láthatják, nekik pedig szigorúan oda kell figyelniük arra, hogy csak olyan ismerőst igazoljanak vissza, akit egyértelműen be tudnak azonosítani, és tényleg ismernek a való világban. Mivel a pontos állomáshelyet tilos megadni, ezért a katonák okostelefonjában tiltani kell a helymeghatározó (GPS) modult. A kézikönyv foglalkozik még az EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence egyes katonai szervezeti egységek profiloldalaival is, amelyeket szükséges külön a hadsereg nyilvántartásába is felvetetniük (http://www.army.mil/media/socialmedia/), de a hangsúlyt arra helyezi, hogy miként lehet és kell hatékony kommunikációs eszközként használni ezeket a webes alkalmazásokat. Például kiemelik, hogy a lehető legtöbb nyilvános információt osszák meg a lehető leggyorsabban, mert ebben az esetben lehet a legkönnyebben az egyes eseményeket követő bizonytalanságot vagy pánikhangulatot megszüntetni. Lehet, hogy ezt a lépést más szakmák hasonló ajánlásai is követni fogják. Tavaly Floridában egy iskolai kerület megtiltotta tanárainak, hogy közösségi oldalon lépjenek kapcsolatba a diákokkal, és valószínűleg a legtöbben nálunk is azt mondanák, hogy nem túl szerencsés, ha tanár és diák kölcsönösen belelát egymás magánéletébe. Innen pedig már csak egy lépés elgondolkodni azon, hogy mennyire okozhat gondot, ha lelkész és hívei kapnak kicsivel nagyobb merítést egymás életéből annál, amennyit évszázadok bevett magatartási normáinak elsajátítása során megszoktunk. Márpedig úgy tűnik, hogy hamarosan egyre többen szembesülni fognak ezzel a problémaforrással. ■ Nagy Bence Megjelent az Ordass Lajos Alapítvány független evangélikus teológiai és kritikai lapjának, a Keresztyén Igazságnak a téli száma. A folyóirat jelen számában megjelent áhítata alapjául Fabiny Tamás püspök a tékozló fiú példázatát választotta. A tanulmányok sorában Véghelyi Antal Jézus Krisztus áldozatáról mint megváltásunk egyetlen reménységéről szól. Tubán József előadásában a püspöki tisztségről ad teológiai értékelést. Történelmi áttekintés után a többi keresztény feleke-Folyóirat-ajánló zet püspökképét mutatja be, majd elemzi a püspöki eskük szövegeit. Hafenscher Károly (ifi.) a közelgő általános egyházi választásokhoz nyújt fontos szempontokat. Az események, beszámolók között Pátkai Róbert nyugalmazott angliai püspök köszöneté olvasható, melyet a neki ítélt Ordass-díj átadásakor mondott el. Guóth Emil a Luther Szövetség október 30-ai konferenciáján elhangzott előadások reflexióját elemzi, ugyanakkor sajátos önvallomásokat tartalmazó könyv írásához, szerkesztéséhez keres önként jelentkezőket. Végül „a szerkesztőség postájából” Fekete Károly köszönetét és Illanicz György levelét közöljük. A folyóiratszám ára 400 forint. Kapható a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1052 Budapest, Deák tér 4., tel.: 1/266-6329), vagy megrendelhető az Ordass Lajos Alapítványnál (1171 Budapest, Lenkeház u. 7-)SZERETETVENDÉGSÉGRE Diós linzerkarikák Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg cukor, 25 dkg darált dió, 25 dkg margarin, 3 csomag vaníliás cukor, 2-3 evőkanál tejföl, 1 tojás sárgája, 1 citrom reszelt héja, 1 csipet só, lekvár A tésztához a lisztet, cukrot, diót, sót és a tejfölben elkevert tojássárgáját összegyúrjuk, cipót formálunk belőle, és letakarva egy órára hűtőbe tesszük. Utána 2-3 milliméter vastagságúra nyújtjuk, és egy formával kiszaggatjuk. Minden másodiknak kiszúrjuk a közepét, az így keletkezett tésztahulladékot újragyúrjuk. Sütőpapírral kibélelt tepsiben kisütjük úgy, hogy a lyukas darabokat sütés előtt tojásfehérjével bekenjük és cukros, apróra vágott dióval megszórjuk. Ha kihűltek a tésztadarabok, lekvárral összeragasztjuk. Dobozban rétegezve tároljuk, így még jobban megpuhul. EVÉL&LEVÉL A Himnusz az iskolában A magyar kultúra napját január 22-én ünnepeljük, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon vetette papírra nemzeti imádságunkká vált költeményét, a Himnuszt. Van-e ember e hazában, aki ne ismerné ezt a fohászt? Van-e ember, aki ne tudná énekelni? Van-e olyan iskola ma Magyarországon, ahol nem tanítják, és nem adják fel kötelezően memoriterként is megtanulni? Elolvasni és beszélni róla ugyanis nem elég. Csak azok a költemények épülnek be teljesen a szívünk mélyébe, amelyeket kívülről, könyv nélkül is tudunk. Nagyanyáink, nagyapáink sok verset még hetven-nyolcvan éves korukban is fejből idéztek. Palatáblával vagy egyetlen irkával mentek iskolába, így járták ki a kötelező hat elemit. Tankönyvük sem igen volt. Viszonylag keveset tanultak, de azt nagyon alaposan. Manapság sokkal több és színesebb a tananyag, a tanár számtalan tankönyvből választhat, egyre bővebb a kínálat. Szerencsére vannak igen jól használható, sok illusztrációval, színes képekkel gazdagított kiadványok is. Nemzeti imádságunkkal a diákok először az általános iskola alsó tagozatában, negyedik osztályban találkoznak. Ekkor kötelező belőle megtanulni nyolc sort, vagyis az első strófát. Másodszorra hetedik osztályban tananyag ismét, Vörösmarty Szózatával együtt. Emlékeim szerint a hatvanas években én is hetedikesként tanultam meg kívülről az egész verset, mert kötelezően feladták. Mikor magyartanár lettem, először szakközépiskolában, majd gimnáziumban tanítottam. Másodikban (ma tizedik évfolyam) én is számon kértem memoriterként is. A Himnusz és a Szózat megtanítása mindig is előírás, „törzsanyag” volt a tanár számára. Nem csak ajánlott „olvasmány”! Iskolánkban a hagyományos négy évfolyamos képzés hat évfolyamossal is bővült. Tizenkét éve kisgimnazistákat is tanítok. Most is éppen van egy hetedik osztályom. Az első félévben már mindenki megtanulta kívülről a Himnuszt és a Szózatot, az órákon mindenki felelt belőle. Turcsányi Márta kiváló irodalomkönyve először megismertet az ódával és a himnusszal mint műfajjal, majd részletezi a legfontosabb jellemzőket egy oldalon keresztül. („A himnusz vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó imaszerű ének.”) Ezután következik maga a vers, Benczúr Gyula, Than Mór és Munkácsy Mihály ide vonatkozó történelmi témájú festményeivel illusztrálva. A fejezetet kétoldalnyi versértelmezés zárja. A tizedik osztályban már részletesen tanítjuk Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály egész életpályáját, nem csak szemelvényeket. A Himnusz és a Szózat ismerete, szövegének tudása, elemzése elengedhetetlen. A szóbeli érettségi tételek között is szerepel a Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése. Ráadásul ez az egyetlen, amelyhez sem szöveggyűjtemény, sem pedig kötet nem használható. Összefoglalva: nemzeti imádságaink ismerete mind az általános, mind pedig a középiskolában kötelező. Azt el tudom képzelni, hogy néhány lusta diák nem tanulja meg a feladott leckét. Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy minden gyerektől ki kell kérdezni. Időben ez három irodalomórát vesz igénybe. Mindenki egyenként, szépen hangsúlyozva elmondja. Mindenki megkapja rá a megfelelő érdemjegyet. Ha valaki nem tanulta meg, elégtelen jár érte, s a következő órán jelentkeznie kell, hogy már tudja. (Az idén egyetlen ilyen eset fordult elő nálam.) Őszintén bevallom, fájt Fenyvesi Félix Lajos írása, amely az Evangélil r Életben 2011. január 23-án jelent meg. Különösen a következő, általánosító sorai háborítottak fel: „A Himnusz születésnapján számomra az elmúlt tíz évben az örömbe bánat is vegyült. Keserűség amiatt, hogy a vers ismerete ma már nem kötelező, elég tudniuk az első nyolc sort a középiskolásoknak. A nemzetellenes politika szinte nem éneklésre buzdított, nehogy kiejtsük az »Istent« és a »magyart«.” (A kritikus részletet én emeltem ki.) Nem tudom, hogy a vezércikk írója mire alapozza ezt a megállapítását. Továbbra is csak azt mondhatom: nemzeti himnuszunk ismerete kötelező!! S ha nem lenne előírás a megtanítása, akkor is föladnám! Fohászkodjunk együtt Kölcsey szavával: Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! Juhászné Szabó Erzsébet (Budapest) Szvorák Katalin előadóművész a Tinódi-lant idei kitüntetettje Szvorák Katalin előadóművésznek ítélte az idén a Magyar Régi Zenei Társaság a Tinódi-lantot. A kitüntetést az énekes múlt szerdán vette át Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Szvorák Katalin a Magyar Távirati Irodának elmondta: meglepődött a hír hallatán, de a népdal mellett sokat foglalkozott a régi zenével is, hiszen nincs éles határ a két műfaj között, és ő mindig is döntögette azokat. Sokszor énekelt régi zenei dalokat Andrejszki Judit orgona- és csembalóművész kíséretével, és Áthallások című, 2004-ben készült, lemezén is szerepelnek népdalok és régi zenei dallamok. Decemberben megjelent legutóbbi lemezén, A Teremtés dicséretén hét egyház: a görög, a római katolikus, az evangélikus, a református, az unitárius, a baptista, illetve a zsidó felekezet vallási, népi énekeit, a természet dicséretéről szóló dallamait gyűjtötte össze. Ezzel az anyaggal indul koncertkörútra hamarosan - tette hozzá. A Tinódi-lant díjat az 1992-ben alakult Magyar Régi Zenei Társaság azoknak az előadóművészeknek adományozza 1999 óta, akik a legtöbbet tették a régi magyar énekelt vers terjesztéséért. Ezzel az elismeréssel a 16. századi krónikás énekes előtt is tiszteleg a magyar zenei élet. M MTI A A I T r 1
