Evangélikus Élet, 2011. január-június (76. évfolyam, 1-26. szám)
2011-01-30 / 5. szám
io 41 2011. január 30. FÓKUSZ Evangélikus Élet Visszautasítjuk a hazánkat lejárató kampányt! Nagyító alatt a magyar médiatörvény Beszélgetés dr. Fabiny Tamás püspökkel ^ A január elején életbe lépett új magyar médiatörvényt - belföldön is, de különösen külföldön - sokan kritizálták. Az Evangélikus Élet német nyelvű - ünnepi lapszámainkban megjelenő - oldalának szerkesztője a napokban a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) német nyelvű hírszolgálata (Deutschsprachiger Nachrichtendienst der ELKU) számára készített interjút dr. Fabiny Tamás püspökkel, az MEE külügyekért és médiamunkáért felelős püspökével.- Az új magyarországi médiatörvénnyel kapcsolatosan nem feltétlenül világos a külföldiek számára, mennyivel vannak előbbre azzal, hogy megalkották ezt a törvényt. Meg tudná ezt világítani?- A médiatörvény és a körülötte folyó vita jól mutatja Magyarország mai helyzetét. A rendszerváltásig nem beszélhettünk sajtószabadságról, hiszen a médiát a kommunista párt ellenőrizte. Akkor egyebek mellett a sajtószabadságért tüntettünk. Sosem fogom elfelejteni azt a csodálatos élményt, amikor 1989. március 15-én egy ismert magyar színész, Cserhalmi György az akkori ellenzék nevében jelképesen lefoglalta a Magyar Televíziót. A rendszerváltás utáni években azonban annyi vita folyt a média körül, hogy nem született konszenzusos médiatörvény, hanem a gyakorlatban egyfajta vadkapitalizmus uralkodott. A hatalmuktól és főleg a gyors profitszerzéstől megszédült tulajdonosok és az ő érdekeiket kiszolgáló szerkesztők gyakran lábbal tiporták az emberi méltóságot, a nemzeti és keresztény értékeket, nem vették figyelembe a fogyatékosok és kisebbségek jogait, nem voltak tekintettel a gyermekek védelmére. A sportújságban a Bundesligáról szóló tudósítások mellett - gyakran még harsányabb betűkkel - szexuális szolgáltatásokat hirdettek, számos televízió hírműsorában tombolt a brutalitás. Ezen a háttéren látszik, hogy mennyi pozitív előrelépést hozott a 2010 végén elfogadott médiatörvény. így nagyon fontosnak tartjuk, hogy sokkal jobban előmozdítja a gyermekek és kiskorúak védelmét. A korhatársávokat átalakítja, bevezeti a hat éven aluliaknak nem ajánlott kategóriát is. Az olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, csak késő éjszaka, tíztől hajnal ötig kerülhet adásba. Ugyanakkor a nyers pornográfiát és a szélsőséges, illetve indokolatlan erőszak-ábrázolást teljesen száműzi a képernyőről. Arról is rendelkezik az új törvény, hogy a közszolgálati tévék műsoridejének több mint felét magyar műsorok tegyék ki, a zenei rádiókban pedigdegalább negyedrészt magyar zeneszámok szóljanak. Kérdésesnek tartom azonban, hogy eredményes lehet-e egy ilyen kvótarendszer felállítása.- Milyen szempontból maradnak kérdései - esetleg aggodalmai - a médiatörvénnyel kapcsolatban?- 2010 tavaszán a Fidesz-KDNP kétharmados választási győzelmet aratott. Ezzel a rendkívül nagy társadalmi felhatalmazással számos olyan törvényt elfogadott a parlament, amelyek a korábban hatalmon levők vagy más csoportok érdekeit sértik. Ide sorolom a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos vagy a multinacionális vállalatokat különadókkal sújtó törvényeket. Ismert az is, hogy szűkítették az alkotmánybíróság jogkörét, vagy hogy a kormányoldalról nem szavaztak ismét bizalmat Sólyom László köztársasági elnöknek, aki szerepét - alkotmányjogászi meggyőződésből - a mindenkori kormány mellett fékként fogta fel. Számomra rokonszenvesebb lett volna, ha a parlamenti többség és a kormány nem akar mindent erőből elérni, hanem képes gesztusokat is tenni. Például hogy az új médiatestületbe befogad ellenzéki pártokból is képviselőket, vagy hogy a médiahatóság elnökét nem a miniszterelnök nevezi ki és nem kilenc évre. Ami a konkrét bírálatokat illeti, ezekkel kapcsolatban némileg zavarban vagyok. Vártam és várom, hogy a fenntartásokat megfogalmazók - például Németországban - paragrafusokra hivatkozzanak. Ezek nyomán magam is szívesen utánanéznék annak, hogy milyen diktatórikus részei lehetnek a törvénynek. Ám a bírálatokban inkább csak általánosságokat látok. Idézik például a médiumok törvényben meghatározott feladatát: „Hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről” - ám ezt általános és szubjektiven értelmezhető cikkelynek nevezik, ami szerintük a médiahatóság számára indokolatlanul is okot adhat iratbetekintésre vagy szerkesztőségek, médiumok megbüntetésére. Nyilván szerencsésebb lett volna olyan megfogalmazás, amelyik nem ad tápot a gyanakvásnak. Ugyanígy említhetem azt a részt, hogy kivételesen indokolt esetben az újságíró kötelezhető az informátor kiadására: a kritikusok szerint a jogszabály itt nem határozza meg, hogy mi számít kivételesen indokolt esetnek, így sor kerülhet visszaélésekre. Meggyőződésem, hogy körültekintőbb szabályozással - adott esetben egy hosszabb és az ellenzéket és a szakma egészét jobban bevonó törvényalkotással - elkerülhetők lettek volna ezek a bizonytalanságok. Ám messze eltúlzottnak érzem azokat a véleményeket, amelyek a sajtószabadság végéről beszélnek, és valamiféle magyarországi diktatúráról vizionálnak. Azt pedig kifejezetten sértőnek tartom, hogy a magyar kormányt némely utalással gyakorlatilag fasisztoidnak nevezik. Azt sem tartom kizártnak, hogy egyes bírálóknak csak ürügy volt a médiatörvény, valójában azonban gazdasági sérelmek, például a multinacionális vállalatokat érintő ágazati különadók terhe motiválta őket.- Van-e következménye a médiatörvénynek az egyházi médiamunka számára?- Ami az egyházi műsoroknak is fejlődési lehetőséget mutat: törekedni kell a halláskárosultak érdekében jeltolmácsolásra vagy feliratozásra. Ez egyházi műsorokban nem kötelező, de ajánlás, és a hallássérültek missziója nemes cél. Ami még pozitívum az egyházak szempontjából: a reklámok elhelyezésének szabályozása a műsoridőn belül, ugyanis vallási műsoron belül nem lehetséges.- Lesz hivatalos reakció a Magyarországi Evangélikus Egyház vagy a többi magyarországi felekezet - mintfontos társadalmi intézmények - részéről, akár a parlament vagy a kormány felé, akár a magyar nyilvánosság felé?- Hivatalos reakció sem az MEE, sem az egyházak részéről közösen nem várható. Azonban magánemberként jó szívvel elmondom én is a véleményemet, ahogyan korábban is szívesen tettem. Körülbelül két éve egy rádióműsorban politikai kérdésekről beszélgettünk. Ennek keretében azt mondtam, hogy várom már azt az időt, hogy egy konzervatív kormány kritikusa lehessek. E dupla fenekű mondattal jelezni kívántam, hogy nyolc év szerencsétlen szocialista kormányzás után kívánatosnak tartom a változásokat. Ugyanakkor arra is utalni kívántam, hogy az egyház nem kötheti magát egyetlen politikai párthoz, hanem a mindenkor hatalmon levőkkel kapcsolatban bátran kell bírálatot is megfogalmaznia. Talán ezt a kritikus szolidaritást szokták az egyház prófétai szolgálatának nevezni. A két évvel ezelőtti nyilatkozatomban megfogalmazott első tényező, a kormányváltás megvalósult. Nem szeretnék hűtlen lenni akkori mondatomhoz, így vallom, hogy számos kérdésben kritizálnunk kell a hatalmon levőket. Az igaztalan és túlzó támadásokkal szemben azonban meg kell védenem őket. ■ Holger Mánké Mi, a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) tagjai megdöbbenéssel tapasztaljuk a decemberben elfogadott médiatörvény ürügyén széles körben kibontakozó propaganda- és médiakampányt. Értetlenül állunk azon újságíró-szervezetek magatartása előtt, amelyek már azelőtt, hogy megismerték volna a honatyák döntő többsége által elfogadott törvény végleges szövegét, megalapozatlan vádakkal igyekeztek hisztériát kelteni. Álláspontunk szerint a rosszindulatú, nemegyszer téves információkon alapuló, idő előtti támadássorozat valójában a médiában dolgozók presztízsét tépázta meg, etikai és szakmai szempontból egyaránt megkérdőjelezve az érintett újságíró-szervezetek hitelességét. A keresztény/keresztyén értékeket képviselő médiamunkások szakmai és érdekvédelmi közösségének tagjaiként magunk is elkötelezettek vagyunk a nemzeti és az európai alapértékek mellett. Természetesnek tartjuk, hogy mint minden politikai döntés és jogszabály, úgy a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény is vitatható, bírálható és szükség szerint módosítható. Meggyőződésünk azonban, hogy az - általunk alapvetően jónak és üdvözlendőnek tartott - új médiatörvényt negatívan csak alkalmazásának gyakorlata minősítheti. Éppen ezért elhamarkodottnak és komolytalannak tartunk minden eddig közzétett, prejudikált véleményt, idő előtti bírálatot és módosításra vonatkozó követelést. Miközben szeretettel ajánljuk a szakmában dolgozók figyelmébe a Prúsz e témában tervezett őszi konzultációját, felkérünk minden kollégát és újságíró-szervezetet, hogy a nyomtatott sajtótermékekre és az internetes lapokra vonatkozóan csak 2011 júliusában hatályba lépő médiatörvény kapcsán tanúsítson felelős, mértéktartó, hazánk érdekeit és jó hírét védő magatartást. Az országunkat ért igaztalan, sértő, olykor gyalázatos támadásokat higgadt hangnemben, ám határozottan utasítsuk vissza, mert ma újra időszerű az önfeláldozóan küzdő államférfi, Zrínyi Miklós intelme: „Ne bántsd a magyart!” Budapest, 2011. január 22-én, a magyar kultúra napján M A Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) elnöksége „Határozott magyar érdekképviselet alakul ki” * „Nemcsak izgalmas, hanem rendkívül aktuális témáról beszélgetünk ma este” - nyitotta meg Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő közös, január 13-i rendezvényét, amelynek meghívottja Schöpflin György európai parlamenti képviselő volt. Az Európai estek házigazdájaként Sógor Csaba is felszólalt, aki szerint ezeknek a rendezvényeknek az a céljuk, hogy az Európai Néppárt minél több munkatársát elhozzák és megismertessék az erdélyi magyarsággal. Fontosnak tartotta ezt azért is, mert az elhívott képviselők olyan szakterületeken jártasak, amelyekkel a három erdélyi képviselő nem foglalkozik. Schöpflin György európai parlamenti képviselő elmondta, hogy a megadott témát - Magyar országimázs: alkotmányozás, médiatörvény, határon túli magyarok - nem jogi oldalról fogja megközelíteni, bár van jogi végzettsége, inkább politikai szemszögből vizsgálja meg. Elsőként az alkotmányozásról beszélt. Azt a kérdést feszegette, hogy miért is van szüksége Magyarországnak új alkotmányra. Megtudhattuk, hogy a készülő alkotmány Magyarország második alkotmánya lesz. Az elsőt 1949-ben kapta a magyar állam. A képviselő szerint elfogadhatatlan, hogy Magyarország az egyetlen volt kommunista ország, ahol a változások után nem írtak új alkotmányt. 1989- ben ugyanis átírták a Rákosiféle alaptörvényt, de a szerkezete megmaradt. 1990 óta az Alkotmánybíróságnak emiatt 133 korrekciót kellett leadnia. Schöpflin elmondta: Magyarországon nagyon lassan indult el az átalakulás, aminek akkor örültek, de később kiderült, hogy korai volt az öröm, ugyanis nem számoltak az átmentéssel. Az átmentés pedig azt jelentette, hogy a volt kommunista párt minden tulajdonát, hálózatát átmentette, és később bevetette a politikában. A képviselő szerint 1989-ben a hallgatólagos alku az volt, hogy a kommunisták átadják a hatalmat, ennek fejében megtarthatják a „szürke" privatizáció során szerzett javakat, megmaradnak gazdagnak, de nem vesznek részt a politikában. Ez azonban nem így történt, 1994-ben ugyanis visszatért az MSZP, a Horn-kormány idején pedig elindult egy újabb berendezkedés, amelynek következtében nagyon sokan úgy élték meg ezt az időszakot, mintha egyfajta egypártrendszerben élnének, féldemokrácia volt Magyarországon. Ezért a képviselő fontosnak tartja, hogy legyen egy szimbolikus, ugyanakkor komoly új kezdet Magyarországon. Ezt szimbolizálja az új alkotmány, amely valószínűleg áprilisban fog hatályba lépni. Mi az állampolgárság tartalma, milyen kapcsolat legyen az állam és az állampolgár között? - vetette fel a kérdést Schöpflin György. Szerinte az állampolgárság kétoldalú kapcsolatot feltételez, azaz lehetőséget kell teremteni az állam alulról jövő befolyásolására, ne csak négyévente szólhassanak bele az állampolgárok a politikába. A társadalom szerepe ugyanis jelenleg leszűkül arra, hogy négyévente egyszer szavazhat. A képviselő szerint az intézmények autoritása is nagyon gyenge, ezen is változtatni kell a jövőben. Schöpflin a szabálykövetésről is szót ejtett; elmondása szerint az emberek nem fogják a szabályokat követni, ha nem érzik úgy, hogy róluk szólnak. Fontos, hogy a rendszer nyitott legyen, politikailag, gazdaságilag és jogilag is. A médiatörvény kapcsán a képviselő elmondta: a média szerepe az, hogy egyfajta kontrollt gyakoroljon a hatalom felett. A másik oldalról azonban az újságírók is hatalmat gyakorolnak, ezt viszont nem ellenőrzi senki, ezért szabályozni kell. Ezt próbálja elérni a médiatörvény, amely kodifikált jogszabály. Sok mindent átvett más országok gyakorlatából, és nagyon átfogó. A képviselő szerint a törvény hasznos és működőképes, de a gyakorlatba helyezése után dől el, hogyan fog működni, a gyakorlat ugyanis mindig átalakít törvényeket. Schöpflin György 2002 és 2010 között Magyarország gyenge állam volt, ezt a szomszéd államok is felismerték, ezért nem is nagyon foglalkoztak vele. Ez azonban megváltozott, és kezd kialakulni egy nagyon határozott magyar érdekképviselet, amit a jelenlegi magyar kormány teljes joggal képvisel. Schöpflin szerint ez határozottan jó a határon túli magyar közösségek számára, ugyanis a szomszéd országok ezután számolni fognak Magyarországgal. ■ Kiss Gábor Az írás a Kolozsvárott megjelenő Szabadság című napilap január is-i számában látott napvilágot.
